Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-17 / 114. szám

1981. MÁJUS 17, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Néptánc a színpadon Néhány produk­ció méltán aratott vastapsőt a X. Or­szágos Néptánc Fesztivál első nap­ján, amelynek — a szokásokhoz hí­ven — a Sziglige­ti Színház adott otthont. Képein­ken a ma délelőtt eredményhirdetés­sel záruló rangos néptáncseregszem- 1« egy-egy pilla­natát villantjuk fel. A színpadon a Ti­sza Táncegyüttes: Sajti—Győré— Quittner Felvidé­ki lakodalmas cí­mű táncának elő­adása közben Kirobbanó sikert arattak a jászberényi Jászsági Népi Együttes táncosai a Gyimesi táncokkal Két felvétel a VDSZ Bartók együttesének Sárvidéki táncok című produkciójáról « Fotó: T. Katona László Befejezés előtt Készül a Petőfi-szótár harmadik kötete Már az ABC utolsó betűi­nél tartanak a Petőfi szó­tár befejező — harmadik — kötetének szerkesztésében a Magyar Tudományos Akadé­mia Nyelvtudományi Intéze­tében. Több mint húsz éve kezdődött gyűjtőmunka fe­jeződik 'be ezzel a kötettel 1982-ben. A Petőfi Sándor életmű­vének szókészletét tartalma­zó szótár teljes egészében a költő műveinek az Akadémia kiadónál 1951—1964 között hét kötetben megjelent kri­tikai kiadásában közölt mű­vein alarm!, s a szókincs szerkezetének, a szavak gya­koriságának vizsgálatával se­gít behatóbban megismerni az életművet. A 26 évesen elhunyt köl­tő (több mint 1200 verset, il­letve önálló írást — elbeszé­lést. drámai művet, irodalmi értékű levelét hagyott az utókorra. Az intézet mun­katársai megállapították, hogy a teljes Petőfi szókincs mintegy 22 ezerre tehető. Ebből összes — eddig ismert — művében a ragozható szó­alakok négy-ötszázezer for­mában fordulnak elő. Aprólékos munkával a ku­tatók is igazolták a versol­vasók tapasztalatait: a mai köznyelv hasonló a költő nyelvezetéhez, mondatszer- kesztéséhez. Gyűjtő-rendsze- rező munkájukkal, egy-egy szó jelentésének részletes vizsgálatával ugyanakkor kö­zelebb vittek a múlt szá­zad nyelvi szerkezetének megismeréséhez, s e kutatá­sok eredményei az iskolai oktatásban is jól felhasznál­hatók. A Nyelvtudományi Intézet jövőre József Attila szótár szerkesztését kezdi meg. Verseghy nyelvművelőverseny Megyei döntő Szolnokon Idén ötödik alkalommal hirdette meg a Verseghy Fe­renc megyei könyvtár, a me­gyei úttörőelnökség és a me­gyei tanács Vb művelődés- ügyi osztálya a Verseghy nyelvművelőversenyt, amely­re több mint százötven álta­lános iskolás diók nevezett be. A járási, városi közép­döntők után — amelynek szóbeli feladatai megegyez­tek az országos Kazánczy- verseny követelményeivel — huszonegyen jutottak a szol­noki Verseghy könyvtárban tegnap megtartott megyei döntőbe. A döntőn — amely­nek írásbeli feladatait már korábban megoldották — a szép magyar beszédből, nyelvünk helyes használatá­ból „vizsgáztak” a diákok. A verseny lapzártakor még tartott, eredményeiről keddi lapszámunkban adunk hírt. Hajózunk az információ tengeren Beszélgetés Marx György akadémikussal A hetvenes években az eu­rópai országok hatvan szá­zalékában vezettek be új ok­tatási-nevelési terveket fizi­kából. "A változtatást többek között a megújulás igénye, a természettudományos vi­lágkép átalakítása indokol­ta. Az elmúlt évtized utolsó éveitől már hazánkban is jó­részt az új dokumentumok alapján tanítanak. A gimná­ziumok fizika oktatási-neve­lési tervéről, a természettu­dományos nevelés feladatai­ról, társadalmi, gazdasági hatásáról tartott előadást Marx György akadémikus, egyetemi tanár a napokban Szolnokon, a műszaki hetek rendezvénysorozata kereté­ben az Eötvös Loránd Fizikai Társulat megyei csoportja vendégeként. — Professzor úr, előadá­sában a fizikáról szólva többek között ezt mondta: a fizikai törvények felis­merésénél, elsajátításánál talán a legdemokratiku­sabb á start, hiszen a ter­mészet mindenkinek ugyan­azt mutatja, rajta, múlik, hogy mit lát meg belőle. Mit lásson meg a XX. szá­zad utolsó negyedének embere a természet tör­vényeiből, mi jellemzi ko­runk természettudományos világképét? — A világ,’ az univerzum kimeríthetetlen. Az a legki­sebb anyagdarabka akár egy elektron vagy akár egy ka­vics, amit kézbe tudunk ven­ni végtelen sok lehetőséggel, végtelen sok szabadsági fok­kal rendelkezik. Ez nem fér be az agyunkba, amelyben véges az idegsejtek száma, de nem fér be a számítógé­peinkbe sem, amelyeknek ugyancsak véges a memória és az információkezelő ka­pacitása. Ezért az ember a világnak mindig valamilyen aspektusát veszi szemügyre, arra irányítja a figyelmét, amit fontosnak érez, s ab­ban próbál eligazodni, an­nak a tulajdonságnak a jö­vőbeli alakulását akarja vizsgálni. Ennek érdekében egyszerűsített rendszereket, modelleket alkot a világról. Különböző korszakokban például az emberi testet, az emberi szervezetet másnak és másnak tekintették. Mi­után Newton felfedezte a mechanikát; a XVII.—XVIII. században, az embert egy nagy , • gépnek tekintették, amelyben emelők, kerekek dolgoznak. Mint egy nagy óraművet képzelték el az univerzumot is. Madách is erről Az ember tragédiájá­ban: „Be van fejezve a nagy mű igen, a gép forog...” Ez az óraműszemlélet uralkodott egészen a múlt század má­sodik feléig. Akkor az ipari forradalom a gőzgépekkel kiváltotta az emberi fizikai munkát. S hirtelen az ener­giahordozókra, tüzelőanyag gokra terelődött a figyelem: hogy lehet elégetni bizonyos anyagokat, hogy lehet a me­leget munkává, elektromos­sággá átalakítani. Egy ener­giacentrikus szemlélet kez­dett kialakulni, amely sze­rint az egész világ olyan mint egy autómotor. Az em­ber is egy nagy hőgép, etet­ni kell bizonyos „fűtőanyag­gal”, szalonnával, kenyérrel, s ennek hatására működik, dolgozik, karbantartja ma­gát. A ma tudósának, embe­rének egy másik nézőpont, az információtartalom lett érdekes, hiszen a világ any- nyira összeszövődött, olyan sok , ismeret. halmozódott fel, hogy az egy emberi agyba már nem fér be éppen a vé­ges agykapacitás és a kime­ríthetetlen világ ütközéséből adódóan. —A társadalom nem is igényli ezt az egyéntől. — Valóban nem, de nem is lehetne összeállítani egy olyan listát, amiben felsorol­hatnánk, hogy milyen ada­tokat kell egy embernek tudni, hiszen voltaképp min­denre szüksége lehet élete során. Meg kell tanulni az információtengerben való ha­józás művészetét. Mérlegel­ni, tájékozódni kell az isme­ret-rengetegben, értékrendet kell kialakítani, a lényegte­leneket elfelejteni, a lényege­seket tovább építeni, kriti­kailag megkülönböztetni. Ez kell ahhoz, hogy egy gyárat, egy termelőszövetkezetet vagy akár az ország közgaz­daságát vezetni tudjuk. Ko­runkban éppen ezért az em­bert egy információfeldolgozó gépnek tekintik; a komputer a divatos modellje az ember­nek. Ezt használjuk fel ar­ra, hogy egy emberképet to­vább építsünk. Mindemellett természetesen mindegyik kép igaz. Mert az ember mind­egyik, s ezen kívül még ter­mészetesen sok más. A konfliktusok például a tu­domány történetében mindig abból származtak, hogy egy nézőpontot, az abból adódó vetületet a teljességnek hit­tük, s nehéz volt megostro- níolni a különböző világké­peket, és elfogadtatni az újat. Amit én fontosnak tartok ebben, az éppen a váltás. Ezek a szemléletek, ezek a képek egyre gyorsabban vált­ják egymást többek között éppen azért, mert a termé­szettudomány egyre hatéko­nyabban térképez fel egyes területeket. Nem tudjuk pon­tosan, hogy mi lesz a jövő század tudományos divatja, hogy fog nézni az ember ön­magára, az egész univerzum­ra. A legfontosabb tanulság mindenesetre az, hogy egyik nézőpont. sem abszolút, a miénk sem. — Hogyan készítse fel akkor hát az iskola a fia­talokat a jövő századra? — A fiatalokat rugalmas gondolkodásra kell nevelni. Azt kell ellesniük a tudo­mány történetéből, hogy akik például kitalálták a mecha­nikát Galilei és mások, azok egy korábbi merev, kristály- szérűén megdermedt világ- képbe születtek, és ott kel­l?tt észrevenniük a mozgást, a gépies óraműszerű járást a természetben. Az ő nagy tettük nem az, hogy felis­merték, megértették ezeket a törvényeket, mert azt ma minden gimnazista tudja, amit Galilei tudott. Hanem a cselekvést, ahogy megtették ezt, a lépést kell tőlük elles­ni. Ugyanezt persze elmond­hatnám a múlt század vagy a jelen század nagy kutatói­ról is. A fiatalokat erre az attitűdre kellene nevelni, hi­szen majd egy ismeretlen helyzetbe kerülnek. Az isme­retlen helyzet pedig vagy el­idegenedést okoz a szó filo­zófiai, pszichológiai értelmé­ben: „nem lehet érteni a vi­lágot, tehát ellenség, és én szenvedek kitéve a szeren­cse kiszámíthatatlan kényé­nek.” Vagy azt kell érezni, hogy ez olyan érdekes vala­mi, mint egy idegen város­ban elcsavarogni. Minden utcasarkon új meglepetés fogadhat, és ezek a sokkha­tások fiatalon és frissen tartják a fejemet. Ez na­gyon szép nevelői feladat, s nem idegen a gyerekektől. Hiszen a gyerekeknél kíván­csibb, csavargásra készebb, miértekben kérdezőbb rétege nincs a társadalomnak. Ne­künk kell inkább a gyere­keinktől megtanulni ezt, s tanítványainkban pedig p£<s- fi szintre emelni. Ez a tár­sadalmi, gazdasági előrehala­dásnak kérdése is, hiszen olyan újítókra van szükség, akik észreveszik, hogy mit kíván az új helyzet, „le­reagálják” és ezáltal alakí­tóivá és nem szenvedőivé válnak a változásiaknak. — Az új tankönyvek bármennyire is jobb, átte­kinthetőbb szerkesztésnek, ismeretanyagukban frisseb­bek a. régieknél, önmaguk­ban nem elegendők az ok­tatás-nevelés sikeréhez. —A szorgalmas, lelkiisme­retes pedagógus minden tan­könyvet hajlandó megtaníta­ni, akár azonos módszerek­kel is. Az új tananyagban a tételek száma valószínűleg kisebb mint a régiben. Ügy próbáltuk összeállítani a tankönyveket, munkafüzete­ket, hogy szinte kényszer- helyzetbe hozzák a tanár kollégákat, mert annyira benne van, miként lehet a diákok aktivitását kiaknáz­ni. Ez természetesen nehéz feladat a tanár számára, mert egyszerre sok gondol- godó emberre kell odafigyel­ni, s valamilyen értelemben mindenkinek, aki új ötlet­tel vagy furcsa kérdéssel jön elő, igazat adni. Ez nagy önfegyelem kérdése. Hiszen mi magunk sem örülünk, ha olyant mondanak hirtelen, ami a mi gondolatmenetünk­kel nem egyezik, dehát pon­tosan ez a szép a pedagógus munkájában, hogy ki tud nevelni olyan fiatalokat, akik majd azt is kiderítik, amit ő maga nem is tud. —- Az egyetemen bizo­nyára ebben a szellemben nevelik a leendő fizikai tanárokat. — Köszönöm az optimista felfogását. Ez olyan dolog ami felé mindenki törekszik, s hogy én mennyire neve­lem ilyennek a tanítványai­mat, ezt ők hivatottak eldön­teni. Tál Gizella 'Mm t - ' MMHBHi t f .manpraniByflHii &-----m* ymavr M ájus 28-ig látható Szolnokon az Aba Novák teremben Szamosvári József festőművész kiállítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom