Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-17 / 114. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1981. MÁJUS 17

Gara Károly rendész

Egyik munkatársának említettem, hogy írni akarok róla.

— Ajaj, nem lesz könnyű eset.. . Nehéz ember. Gyanakvó; neki a munkahely kicsit a rabló-pandúr játék színhelye.

Egy másik kolléga már megértőbben nyilatkozott róla.

— Gara Károly? Szigorú mindenkivel. Biztos, hogy a vállalati népszerűségi listán a szakszervezeti beteglátogató előtte áll, dehát az ő munkájához elengedhetetlen a „szőrös szív”.

A szolnoki Mezőgép Vállalatnál a főnökei ideális munkatársnak íartják. Április 4- én pedig megkapta a Haza Szolgálatáért Érdemérem kitüntetést, ez pedig már azt jelenti, hogy megbízhatóságának híre a Vörös Hadsereg úton túlra gyűrűzött. Bár régóta ismerjük egymást, kicsit zavarban vagyunk, amikor az emlékezés mélyéről a legszemélyesebb dolgokat kezdjük felidézni. Úgy kellene kezdeni a bemutatását, ahogy a sorrend megkívánja: hol született, mikor... de még annyira friss élmény a munkatársak véleménye, hogy egyből ajtóstól rontok a házba.

— Mondja milyen érzés tudni, hogy olykor-olykor orrolnak önre a kollégák?

Nem lepődik meg, szemmel láthatóan ismerős terepen járunk. Az elhivatottságról beszél, arról, hogy nem lehet egy rendésznek aképp végezni a munkáját, hogy azzal mindenki elégedett legyen. iHa mégis túl népszerű valahol, akkor alighanem belement némi kompromisszumba.

Bevallom a választ kissé formálisnak tartottam, így hát visszatértem a portrérajzolás hagyományos formájához. És a hallottak után Gara Károly szigorúsága már egészen emberacúnak tűnt.

Jászladányban született 1929-ben, édesapja cipészmester volt. A felszabadulás után a községi elöljáróságon dolgozott közellátási hivatal- vezetőként. A következő két esztendőben a jászladányi Szabadság malomban irodavezető volt. A budapesti VIT-en ő képviselte a jászladányi fiatalokat. Aztán 1951- től 54-ig a határőrségnél teljesített szolgálatot.

Közellátás — malom — határőrség. És az időpontok: 1949 — 51 — 54. Sokatmondó helyszínek és dátumok. Azok az évek és azok a „frontvonalak” voltak ezek, amelyek konduló ütésekkel kalapálták, formálták a jellemet. Az elhivatottság lám máris érthetőbb, a karakter „keményedése” szinte tapintható. Továbbra sem engedélyezett lazítást életútja. A jászladányi Áfor kirendeltségvezetője lett, majd a 4-es számú tájegységhez került, ahol áruforgalmi osztályvezető volt. Az üzemanyag az ötvenes években közel sem volt a maihoz hasonló kurrens áru; a takarékosság jószerével ismeretlen fogalom volt, és a kutak környékén a társadalmi tulajdon nem volt szent. Gara Károly ezekről az évekről így beszél:

— Elhiheti, sok mindent láttam. Ekkor érlelődött meg bennem az elhatározás, hogy a belső igazságérzetem csak ákkor nyugszik meg, ha oda- állok valahová védeni azt, ami a miénk. A Héki Állami Gazdaságban fedél nélkül, kerítés nélkül és őrzés nélkül állt a hatalmas vagyon. Az új munkakörömben megszerveztem a védelmét. Rendészeti, tűzvédelmi szabályzatot készítettem, az aratás időszakára kézikönyvet szerkesztettem. Köszönetét és elismerést kaptam a rendőrségtől, a tűzoltóságtól, a polgári védelmi parancsnokságtól.

•Hogy milyen ambíciók lendítenek előre a pályán egy rendészt, az mindennapi logikával nehezen fejthető meg. Gara Károly a mező- gazdaság után egy jól szervezett ipari üzemben kívánta felkészültségét és tapasztalatát hasznosítani. így került a Mezőgéphez 1978-ban. Hogy miért pont e két megyére kiterjedő „céget” választotta? Ebben személyes indítékok is közrejátszottak, mindenesetre ma is azt mondja, nem volt rossz a döntés. A munkája a gyerekek pályaválasztási álmaitól kissé távol esik, hiszen szinte naponta kell „kellemetlenkednie”. Jelenteni a későket a munkaügyi osztályra, ahol levonják a le nem dolgozott órákat. Bele-bele- nézni a ki- és belépők táskájába. Befelé ,az ital után érdeklődve, kifelé azt firtatva, -nem került-e illetéktelen tárgy a tízórai maradék mellé. Néha a szonda is előkerül; aki vétlen az az oktalannak vélt zaklatásért duzzog, aki fennakad az ellenőrzés rostáján, úgy érzi joggal neheztel a rendészekre a kirótt büntetés miatt. Aztán a „szőrözés” a teherportánál a járművekkel. Szerencsére egyre kevesebben kerülnek szembe a vállalat házi törvényeivel, az egyetemes büntetőkönyvet pedig szinte senki nem sérti meg. Italozásért az elmúlt fél évben mindösz- sze háromszor kellett eljárni, ami ekkora vállalatnál igazán elenyésző fegyelem- sértésnek számít. Á magyarázat? Minden bizonnyal az alapos megelőzés. Annak a tudatnak a kialakítása, hogy kár kísérteni a sorsot, úgyis rajtaveszít a próbálkozó.

Kérdem, volt-e nagy fogás? Amolyan krimibe kívánkozó, igazi leleplezés. Gara Károly nemmel válaszol — és ezt tartja munkája egyik legnagyobb eredményének. Mert a cél nem a mindenáron való büntetés, hanem a fél úton való „visz- szatartás”.

v— Én tudom, hogy nem vagyok népszerű, de nem is harcolok érte. Az én helyemben csak akkor kel, fekszik nyugodtan az ember, ha mindig a törvényt tartja szem előtt. Szeresben a családom, a feleségem, a két gyerekem, ismerjék el a munkámat a feletteseim, a munkatársak pedig ha mást nem, legalább azt tiszteljék bennem, hogy ha meg is követelem a törvényességet, azért a betartásában magamhoz vagyok a legszigorúbb.

Ezzel. búcsúzunk el a porta melletti „főhadiszállásról”, ami munkahelynek ép- Ipen olyan, amilyennek elképzeltem. Az ajtón vasrács, jókora zárakkal. Bent szürkére festett páncélszekrények.

Miközben a porta felé bandukolok, érzem Gara Károly szemmel tart mindaddig, míg be nem kattan utánam a bejárati ajtó mágnes zára.

Palágyi Béla

Egy hete Londonban, egy uncia, monetáris minőségű, színarany nemzetközi ára 477 dollár volt. Mindezt csak azért említem, mert a jegyzésben végül is kifejeződnek a tőzsdei árváltozások. S az ott „felvezetett” árakat szűkebb környezetünkben nagyon is sokan figyelik. Ezek a beszélgetések velük készültek. Igen, jól sejtik: külkereskedőkkel, pontosabban azokkal, akiknek munkája szervesen kapcsolódik az árucikkek külhoni értékesítéséhez- Mondandójukban vissza-visszatér egy kifejezés, és megméretik

D JÓ KAPCSOLAT SÚLYA

A nem rubel elszámolású külkereskedelmi forgalmunkban tavaly bekövetkezett cserearány-javulás egyebek között annak köszönhető, hogy javult az úgynevezett külkereskedelmi ármunka. A mutató mögött megannyi szakember erőfeszítése áll. Azoknak a tevékenysége, akikről sok ember azt hiszi, hogy ide-oda utazgatnak, adnak, vesznek, ennyi az egész munkájuk. A bennünk — esetleg kialakult idilli képet segít 'lerombolni Vizmathy Cecilné, a Hűtőgépgyár üzletkötője.

o

— Mennyit utazik évente?

— Ami kor sámán megy egy üzlet, talán három alkalommal. Nincs szükség arra, hogy összejöjjünk, és vitatkozzunk, főleg azért, mert igen nagy tételekről és nagy vevőkről van szó. Én a francia piaccal foglalkozom. Három nagy vásárlóval állunk kapcsolatban, akik saját áruskálájuk kiegészítésére használják a készülékeinket. Az üzlet éppen a tételek nagysága miatt hosszabb távra szól, vagyis gyakorlatilag piackereső tevékenységről nem beszélhetünk. Lényeges, hogy amit a gyár 1981-ben készít, arra már mindre van vevő.

— Akkor miről tárgyalnak az említett találkozásokon?

— ÁrakróL Az árelképzelések korábban egy évre szóltak, most rövidebb időszakokra vonatkoznak. A megállapodások után jön a prózaibb része a dolgoknak, a vevő rendszeres tájékoztatása, a dokumentumok elkészítése, a szállítási ügyek inr tézése. Hogy miilyen pénz- mennyiségről folyik a vita? Általában az előző évekhez képest, három százalékos minimális emelésről, vagy ha jóüi sikerül a dolog, eljutunk a tíz százalékig.

— Anekdota számba mennek az esetek a viharos esetenként kivonulásokkal egybekötött üzleti tárgyalásokról.

— Valóban ellenfelek állnak szemben egymással, de a vita késhegyig menő szóváltásig sosem fajul. Amíg mindkét fél reális alapokon áll, tudja, mit akar a másik, érzi, hol a határ, a másik tűrőképességének vége, ilyenre soir nem kerülhet. Persze, nem árt időnként tréfára venni a dolgot, elterelni a szót, mondjuk valami lehetetlen bemondással.

Maradjunk a kulisszatitkoknál. Hogyan kerül, ki Elefántcsontpartra egy jászberényi hűtőszekrény? Aki valami csodálatos afrikai utazás eredményére gondol, téved.

— Általában ezekben az országokban, mint Kongó, Benin, Kamerun, Elefántcsontpart — egy francia cég közvetítésével bonyolítjuk a szállítást A tételek nagysága nem nagy, az üzlet inkább a jövő szempontjából fontos. Európában nagy a konkurrenciaharq, egyre jobban jelentkeznek például a szocialista országok gyártói. Nem elhanyagolható a törekvésük, hiszen időnként lényegesen alacsonyabb árakkal dolgoznak hozzánk viszonyítva.

— Hol tárgyalnak? Fontos a vendéglátás milyensége?

— Legtöbbször idejönnek a gyárba. így azután nem mindegy, milyen hazai benyomássokkal mennek el tőlünk, bár az utóbbinak az üzlet szempontjából igen csekély a jelentősége.

o

Szóval aki a külkereskedők és vendégeik lucullusi lakomáira gondol, az megint téved. Fölösleges is ide különböző érveket felsorolni, elegendő tudni, hogy egy külföldi vendéglátására a megszabott „kvóta” naponként 180 forint.

A nagyvállalat önálló exportjogánál fogva a külkereskedőik értesülnek a termelés pillanatnyi állásáról, módosulásáról, de mi történik azokkal, akiknek nem adatik -meg ez, a jog, s meglehetősen távol is vannak a világpiac hazai követeitől. Ügy tűnhet, a cég példája, amelyet választottam, végletes eset Nem csodálkoznék, ha Várkonyi Gyula elnök vérnyomása magasba szökkenne e szó hallatán: export. Meg is értem, amikor elmeséli az esetet, hogyan hajította be egy külker osztályvezető a szövetkezet dossziéját a fiókjába, mondván: „Csipesz? Láttam a tévében ... !” Várkonyi Gyula figyeliemre méltó adatokat sorol1 fel:

— Három évvel ezelőtt a tőkés exportunk értéke elérte a 18 millió forintot, egy év múlva 15 millióra csökkent, tavaly 4 millióra, és most jó, ha eléri a 3,3 milliós értéket. A termék, ami külföldre kerül a kunszentmártoni Járási Építő-, Vas- és Faipari Szövetkezetből, a rugós facsipesz. A HUNGAROCOOP Külkereskedelmi Vállalat forgalmazza. Ez a termék majdnem tönkrevágta a szövetkezetét. Belebuktunk az exportba. Tudom, a szövetkezet is hibás volt, meg a külső viszonyok is nehezítették a dolgunkat A tőkés vevő nem vette figyelembe a hazai árváltozásokat, a HUNGAROCOOP pedig hatalmas kötbért csapott a nyakunkba a késedelmes szállítások miatt.

— Most még szállítanak ex porta belőle?

— A ’78-as üzletkötésből még egy vagon a tartozásunk. S azután vége. Hiszen hiába kérik, hogy szorítsuk 31 fillér alá darabjának árát, nem tudjuk. Márpedig olyan gyártmányt kivinni, amit veszteségesen exportálunk, csak az export kedvéért — ebbe nem megyünk bele. Megkerestünk más külker Vállalatokat, mondják meg, mit csináljunk? Ment a posta a LIGNIMPEX-hez, a GENERÁLIMPEX-hez. Az ARTEX például kiküldte a mintákat Olaszországba. Várjuk a választ. Vagy itt van — mutatja — ez a kalapácsnyélnek való. Legyártottunk egy vagonnyit Itt áll, mert nem kapunk fuvarlevelet a szállításhoz. A nyugatnémet vevő ugyanis nem fizet a partner külkereskedelmi vállalatnak.

— önök honnan szerzik az információkat arról, mi kell a külföldi vásárlóknak?

— Elsősorban a külkereskedőktől. Igaz, járatom én a Világgazdaságot, de ebben általános érvényű dolgok vannak, nem ennyire speciálisak, mint a mi helyzetünk. Nem tudjuk, mi van külföldön, nem tudunk az üzlet alakulásába sem beleszólni. Csak elfogadjuk az ajánlatot, vagy sem.

o

Nézem a leveleket, amelyeket egy fejlesztés igazolásához írtak a szövetkezetnek a külkereskedelmi vállalatok. Az igazolás arról szól, hogy megveszik a kisüzem gyártmányait, mindez a banknak kellj amely a fejlesztéshez a hitelt adja. ígéret van, termék az még nincs, közös termelői és eladói kockázatvállalásról pe- dig ne is beszéljünk. Az elmondottak fordított ésetét példázza a Tisza Cipőgyár esete. Vasas István, a vállalat exportértékesítési osztályának vezetője egy érdekes megállapodásról beszél.

— A Tisza Cipőgyár és a TANNIMPEX Külkereskedelmi Vállalat szocialista brigádjai" között igen jó kapcsolat alakult ki. Olyan kollektívákról Vjan szó, amelyek nemcsak értékesítési feladatokat, hanem termelésirányítói, anyaggazdálkodási munkát végeznek. A külkereskedők pedig exportálják a termékeinket, illetve importálják a gyártásukhoz szükséges anyagokat. Nos, a kapcsolat eredményeként könyvelhetek el a közös vállalások.

Néhány ezekből: „A szovjet rendelést kiemelten kezeljük. Vállaljuk a naprakész nyilvántartást... Egy héttel előre jelezzük a demokratikus szállítmányozási csoportnak .. Vasas István folytatja:

— Rengeteget számít, hogy ha felvesszük a telefont, pontosan tudjuk, ki található a vonal túlsó végén, ismerjük egymást, nem úgy szólítom meg, hogy elvtársnő, hanem mondom például" hogy Katika... A haszna mindennek? A TANNIMPEX-nél van mondjuk egy ügyrend, amely előírja, milyen sebességgel kell „kiforogni*’ az okmányoknak. Ez durván két munkanap. A jó kapcsolat eredménye, hogy időnként, amikor erre szükség van, ezeket az okmányokat pár óra leforgása alatt megkapjuk.

Tóth Károlyné termelési kooperátor:

— Kommunista szombatot tartottunk, meghívtuk a külkereskedőket. Oda a szalag mellé, dolgozni. Soikan először látták; hogyan készül az, amit eladnak. Azután pedig megvendégeltük 1 a partnereket. Volt, aki családostól jött, szóval megismerhettük egymást. A kapcsolatunk több mint fél évtizedes, minden évben kétszer találkozunk.

— Más vállalatok szemében esetleg ez kivételezésnek tűnhet. S a barátság nem tompítja le a hiányosságokért járó kritikák élét?

— Semmiképpen — így Vasas István. — A vállalat évente 12 millió p>ár cipőt gyárt. S noha vannak milliós üzletek, mégis nagy jelentőségűek a húsz-százezer páros tételek. A jó kapcsolattal nagy mértékben csökken az adminisztráció, nincsenek igazoló, hivatkozó „én megmondtam háromszor...” levelek. A hibák? A hétezer pár visszaérkezett nem megfelelő minőségű cipő felett nem lehetett barátian szemet hunyni.

A kapcsolat fejlődik. Bizonyítja ezt a TANNIMPEX, a Tisza Cipőgyár és a vállalásokba bekapcsolódó NDK- béli Interpelz kereskedelmi Vállalat szerződése. Az eredményes külkereskedői munkának tehát a jó kapcsolat feltétele — a termelő, a kereskedő, a vevő között — ám mondhatjuk, hogy egyúttal következménye is. De a jó kapcsolat nemcsak az eredményes külkereskedői munka feltétele és következménye, hanem az eredményes termelő munkáé is, sőt elsősorban azé. A külkereskedő ugyanis csak akkor végezheti sikeresen a munkáját, ha versenyképes, keresett, magas műszaki színvonalú termékekkel jelenik meg a piacon. S amely vállalat ilyeneket szállít, azzal lehet (és érdemes) jó kapcsolatokat kialakítani.

Hétköznap a jászárokszállási strandon

Hajnal József