Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-17 / 114. szám
1981. MÁJUS 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nem csak a védőétel és a munkaruha... Késiül a kollektív szerződés a Tlszamenti Vegyiművekben Károly Imre, a Tiszamenti Vegyiművek mosószer üzemének főbizalmija érdekes tapasztalatát mesélte el. Mint mondotta, a korábbi kollektív szerződések előkészítésének idején vita kizárólag a munkaruháról és a védőételekről volt. Most, a vállalat és a dolgozók jogait, kötelességeit a VI. ötéves terv idejére rögzítő megállapodás kimunkáláskor azonb~„ a dolgozók igen aktívak, a vállalati életnek alig van olyan területe, amelyiket javaslataikkal ne akarnák jobbítani. Érthető a „hozzállás” megváltozása, az érdeklődés élénkülése. A kollektív szerződést a megváltozott szabályozókhoz kell idomítani, számos általános érvényű rendelet teremtett új helyzetet a TVM-en belül is. Évente 35—40 millió forint értékben állít elő vízlágyító berendezésekhez szükséges tartályokat az Alföldi Szilikátipari Vállalat kunhegyes! műanyaggyára A siker receptje Birkapörkölt, pacal, alföldi gulyás A karcagi birkacsárda a budapesti vásárokon Végy 250 birkát, húsz mázsa pacalt, jónéhány kiló hurkát, kolbászt, kiváló szakácsokat. Ez a receptje annak a sikernek, amelyet a karcagi Áfész birkacsárdája és az ott dolgozók értek el a Budapesti Nemzetközi Vásárokon. Természetesen nem ment simán és egyszerűen, a siker mögött sok és megfeszített munka van. Hogyan is kezdődött? A be költöztek. Majd megépült a lacikonyha, a borozó és végül az elegáns — nádfede- les — étterem, amelyet kunsági agyagtálakkal, edényekkel és birkabőrökkel díszítettek. Telték az évek, nagyobb lett a forgalom, nőtt a választék is. Főznek a szakácsok babgulyást' füstölt csülökkel, alföldi gulyást, túróscsuszát, birka- és pacalpörköltet. A lacikonyhán pe530 ezer forint volt. (Az áfész 28 üzlete tavaly 4 millió 320 ezer forint nyereséget ért el!) Egy-egy vásári napon átlagban 4—5 ezer adag gulyás fogy el, 6—7 ezer vendég rendel túróscsuszát. A legkedveltebb étel a birkapörkölt és a pacal, ezekből 9—10 ezer adag is elkel. A tavaszi BNV május 20- án kezdődik és 28-ig tart. A karcagiak már készülődnek a negyvenegyedik „fellépésükre”. Azt tervezik, hogy a vásári napokon 220—250 birkát vágnak, a Húsipari Tröszttől 20 mázsa export pacalt kémek. A kilencnap alatt másfél millió forint forgalmat szeretnének elérni. —sze— Nincs állandó műhely A dolgozók megértik például, hogy tovább kell ész- szerűsíteni a létszámgazdálkodást (a vállalat — mert új emberek felvétele nélkül vezette be a termelés néhány területén a három műszakot és hasonló módon sikerült megindítani új üzemek munkáját — már az elmúlt három évben 12—13 százalékos viszonylagos létszámcsökkentést ért el), hiszen tudják, az előző tervciklusban kihar- coltnál szerényebb bérnövekedésnek igen nagy ára van. Egy százalékos bérfejlesztéshez 20 millió forinttal kell nőnie a vállalati nyereségnek, ez pedig csak akkor valósulhat meg, ha az élőmunka felasználásának tartalékait is felkutatják. Vállalják, a mindenkitől áldozatot követelő feladatot, mert az V. ötéves terv idején elért 39 százalékos bér- növekedés egy részét éppen az ésszerűbb létszámgazdálkodás szülte hatékonyságnövekedés eredményeként fizethette ki a vállalat. A szak- szervezeti bizalmik tapasztalatai szerint a dolgozók többsége helyesli is, hogy a jövőben újonnan felvettekkel „változó munkahelyre” kössenek szerződést. „Ne állandó -üzemet, műhelyt garantáljon a vállalat, tartja a ve- gyiművekbeli mondás, hanem állandó munkát.” így nem fordulhat elő olyan eset, mint nemrégiben megtörtént: a TVM egyik központi fűtésszerelője a munkaügyi bíróságnál perelte be a vállalatot, mert a szerződésében szereplő lakótelep helyett a termelőüzemek fűtőrendszerének karbantartására rendelték A lakótelepen akkor bizonyíthatóan nem volt munka, a gyárakban pedig hiányzott a szakember. Csak- hát a rosszul választott jogi forma megkötötte a vállalat kezét, a hatékony foglalkoztatás útjába állt Pofonegvszerűnek tűnik a változó munkahelyes foglalkoztatás elvének kimondása — a dolgozók szükségletek szerinti „mozgatásának” gond nélküli megvalósítása azonA nemzetközi vásárok látogatói szívesen időznek a karcagi birkacsárdában. karcagi Áfész először 1964- ben szerepelt a mezőgazda- sági vásár.on. Kis nádtetős házikóban kezdték, étlapjukon birkapörkölt és gulyás szerepelt. Ügy tervezték, hogy 300 ezer forint értékű ételt adnak el, a közönség viszont másképpen döntött. Annyira ízlett a karcagiak főztje,' hogy 600 ezer forintot hagytak a csárdában A hatvanas években esztendőnként csak egyszer „vendégszerepeitek” a fővárosban, a hetvenes években már háromszor is ott voltak a különböző vásárokon. Rövid időn belül kinőtték a nád- fedeles kis házat is. A SZÖVOSZ segítségével nagyobb és korszerűbb épületcsenye, hurka és kolbász sül, az étteremben frissen sültek is kaphatók. Ráadásként fogyaszthatnak a vendégek háromféle — és mindig friss — rétest, sajtos pogácsát, rendelhetnek üdítőt, csapolt sört és márkás borokat. A sok munkának eddig is megvolt az eredménye. Tavaly megkapták á belkereskedelmi • miniszter dicsérő oklevelét a közönség ellátásáért végzett több éves tevékenységükért. Az erkölcsi elismerés mellett az anyagiak se hanyagolhatok el. Tavaly a fővárosban töltött 32 vásári nap alatt mintegy hatmillió forintot forgalmaztak a csárdában dolgozók. A tiszta nyereségük 1 millió Szolnokon, a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat 1-es számú cukrászüzemében hetente több mint tízezer süteményt készítenek, amit Szolnokon és környékén lévő presszókban, ABC- áruházakban értékesítnek ban korántsem ennyire „sima ügy”. Egyáltalán nem elég csupán a jog szabta korlátok között maradni. Az előírások betartása esetén sem lehet a viták elmaradására számítani. Nem mindent old meg, hogy a vállalat garantálja: a dolgozót áthelyezés esetén sem érheti anyagi veszteség. Előfordulhat — mint a mosószerüzemben tavaly meg ds történt —, hogy valaki új helyre kerülve munkatársainál kedvezőbb helyzetibe kerül. A több keresetet biztosító üzemből máshová helyezve a bére nem csökken, miközben az új helyen dolgozók kevesebb pénzért végeznek ugyanolyan munkát. Az ehhez hasonló, problémák természetesen izgatják a vállalat vezetőit, hiszen a munkajog; szabályzatban is a kollektív szerződésben feltétlenül módot kell találni a feszültségek mérséklésére. Arra azonban nem számít- senki, hogy jogos vagy jogosnak vélt sérelmek miatt . időnként nem lángolnak fel viták. Az elveszített előny A „rugalmas foglalkoztatás” szülhet vitákat, bevezetésének hasznosságáról azonban a TVM közvéleménye meg van győződve. Nem env- nyire megegyezőek az álláspontok a kollektív szerződés egyik fontos fejezete, a heti munkaidő kérdésében. Szilágyi Gyula, a pártbizottság titkára szerint az ötnapos munkahét bevezetéséhez kapcsolódó problémakör. adja a politikai agitációnak a legtöbb és legnehezebb feladatot. A nehéz vegyi pari vállalatnál ugyanis már évek óta heti 40 és 42 óra a dolgozók többségének munkaideje. Az emberek mindezt annak tudják be, hogy ebben az iparágban az átlagosná nehezebbek a munkakörülmények, az eltöltött évek során több ártalmat szenved az egészség. Most, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy más vállalatoknál is csökken a munkaidő alap — ki kompenzálást remélve, ki csupán értetlenül állva a tények előtt «— sokan kérdezik meg, ezentúl mivel ismerik el a vegyipari munka nehézségeinek vállalását? „Kétségtelenül problémát okoz ez a dolgozók között — mondta el véleményét Szalai László igazgató —, álaptalan kívánsággal azonban nem találkoztunk.” Ilyet a bizalmiak sem tapasztaltak, állította az eddig összegyűjtött javaslatokat jól ismerő Bauer István, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára. Az igazság persze az, hogy a TVM jövőbeli lehetőségeit ismerők tudják: a következő öt évre tervezett, összesen 17—18 százalékos bérfejlesztést is csak igen nagy terheket vállalva teheti valósággá a kollektíva. Felelőtlenség lenne bárkinek azt ígérni, hogy a nehézvegyipar „elvesztett megbecsülését” a fizetések gyorsabb emelésével pótolják. így aztán a „sérelmeket” más .módon kell feledtetni. Ezért is vált a Tiszamenti Vegyiművekben a legfontosabb kérdések egyikévé a munkakörülmények javítása. Az igazi nagy változások persze e téren is a vállalat gazdasági helyzetétől függnek (az olyan beruházásokra, mint a veszélyes munkahelyek tévékamerás ellenőrzése vagy az anyagmozgatás további korszerűsítése, igen sok pénz kell), ám rengeteget számítanak az „apró” intézkedések. Azt mindenki -megérti, hogy az előteremthető forintokból kell gazdálkodni, arra azonban a vállalati és szakszervezeti vezetőség csak nehezen találna mentséget, hogy például az igen poros A kénsavüzemben — természetesen a kihordási idő meghosszabbításával — miért ne adnának egy második, váltó munkaruhát. Lakásra legyen pénz! A vállalatnál megkérdezett gazdasági és társadalmi vezetők érzik,' a szakszervezeti bizalmiak pedig tapasztalatból tudják, hogy a korlátozott jövedelemnövekedési lehetőségek miatt igen megélénkült a dolgozók egyéb juttatások iránti érdeklődése. Mind nagyobb jelentőséget tulajdonít mindenki — érthetően — annak, hogy mikor jut lakáshoz, mikor küldheti gyermekét bölcsődébe vagy óvodába. A vegyiműveknél eddig is sok szociális juttatásban részesedtek a dolgozók. Jellemzőnek is mondható, hogy amíg a megyeszékhely lakásdgériylői 6—8 évet várnak úi otthonukra, addig a TVM dolgozóinak erre 4—5 év is elegendő. Előfordult, hogy egyetlen évben 6 millió forinttal támogatta a vállalat a fészekrakók terveit. A jelenleg segítségre várók között már egyetlen nagycsaládos sincs, két gyermeke is csupán négy igénylőnek van az ötvennégyből. Igaz, a vállalati jövedelem — így az otthonteremtést szolgáló támogatás forrásaként szolgáló fejlesztési alap — megszerzésének feltételei szigorodtak, a TVM mégis úgy határozott, hogy a segítséget megérdemlő dolgozóknak lakásépítésre és -vásárlásra legalább annyi pénzt ad, mint korábban. Persze ezektől az intézkedésektől nem várnak csodát a vállalatnál. A racionális megítélés jellemzésére érdemes idézni a pártbizottság titkárának a problémához fűzött kommentárját: „Tudjuk, ezek az erőfeszítések nem olyan hamar érzékelhe- . tők, mint a fizetés látványos növekedése. Mi azonban hosszú távra is gondolkodunk, abban reménykedünk, hogy dolgozóink észreveszik: a helytállók továbbra is számíthatnak a termelő kollektíva nem kevés előnyt jelentő megbecsülésére.” A közösség érdeke is A TVM-ben általános a vélemény : a gazdálkodás körülményei változtak, ennek hatására megélénkült a dolgozók érdeklődése. Egyre .többen veszik észre, hogy egyéni céljaikat csak a közös törekvéseket érvényre juttatva érhetik' el. Ez a felismerés nemcsak a rugalmas foglalkoztatáshoz' vagy az 5 napos munkahéthez szorosan kapcsolódó problémák megítélésekor érezteti hatását. A szakszervezet illetékesei például egyre többször találkoznak olyan javaslattal, amelyik a vállalati szakmai képzés megerősítését szorgalmazza: Az indokok között igen megalapozottak vannak: „ ... nem elég biztonságos a termelés, ha a speciális szakmák fogásait ■ csak néhány ember ismeri j. ...... a vá ltozó munkahelyen foglalkoztatás előnyeit akkor lehet kihasználni igazán, ha mindenki több fajta feladat elvégzésére képes...” V. Szász Józs*&'
