Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-02 / 78. szám
Szolnok megye múltjából 1981. ÁPRILIS 2. n szolnoki csata 1849. március 5. „Hazafias tisztelettel van szerencsém a honvédelmi bizottmánynak jelenteni, hogy tegnap Szolnokot elfoglaltam, az ellenséget vad megfutam- lásra kényszerítettem. A megrémült ellenség szaladá- sában sok hadiszerelvényeket, sőt a 2-dik vasasezred pénztárát is visszahagyta. 400-nál több fogoly, e közt törzs- és főtisztek, tizenegy db 6 és 12 fontos ágyúk, 20 db lőszer- és társzekerek, nevezetes mennyiségű lőszerek, fegyverek és fentemlí- tett pénztárban mintegy 7000 ezüstforintok birtokunkba jutottak. Az ágyuk és tár- szekerek lovastul foglaltattak el, melyeknek száma 100 db-ra megyen. Damjanich tábornok.” Szolnok akkor nem volt védtelen város. Érdekes előzményeket találunk az osztrák sereg készülődéseiről a szolnoki ferences rendház história domus-ában: „Gramomt tábornok Szolnokba jővén minden gondját oda fordította, hogy... a nagy részben felégetett Tisza hidat megépítse, s csakugyan el is készült a híd hovaha- marabb. Emellett a magyarokkal! ütközetnek is elibe nézvén túlsó oldalon a híd végén mesterséges s erős földsáncot csináltatott Emellett a Tisza-parthoz közel a közönséges töltéstől a Szálház felé még egy-két puskalövés- nyi távolságra egy, s más sáncot készíttetett, de még harmadikat is a várbeli főtisztelendő hitszónok laka mellett A sáncokba a földet ösz- szehordani nem a katonaság, hanem a föld népének tétetett kötelességéül Minthogy pedig e roppant és sietett munka végrehajtásához fölöttébb nagy erő szükségeltetnék, teménytelen nép zavartatott Szolnokba, a tiszán- inneni körynékről, jelesen Rékas, Üjszász, Györgye, Szele, Cegléd, N.kőrös, Abonyés Tószegiek dolgoztak a sánc csináláson.” 1849 március első napjaiban a császári csapatok Karger vezényletével Szolnokot megszállva tartották. Abony- ban pedig az Ottinger dandár szállásolt. A magyar csapatok Törökszenitmiklóson voltak táborban. A magyar lakosság mindig hírt adott az osztrák csapatok helyzetéről és így Szolnok erősítéseiről is. A már említett védelmi berendezéseken kívül megemlítjük a Szt. János kápolna környékén beásott 18 és 12 fontos ütegeket lőiránnyal Szanda felé. A helyzet ismeretében érthető Damjanich terve, amely szerint Vécsey Szanda felől színlelt támadással magára vonja a védők figyelmét, s ez alatt Damjanich hadosztálya átkel a Tiszán és Ve- zseny—Várkonyon keresztül csendben megközelíti Szolnokot. így is történt. Damjanich hadosztályának sikerült majdnem észrevételnül elérni Szolnok déli szegélyét^ a Tószeg felőli úton és a mai Papírgyár környékén várakozott a támadás megkezdésére a köd leple alatt. A Tisza-parthoz legközelebb volt a Schwarzenberg 19. zászlóalja, mellette a 65. zlj,, majd a 9. vörössipkás zászlóalj, attól Ny-ra a legendás hírű 3. zlj., Damjanich zászlóalja, mellettük a lengyel légió pikásai és legnyugatabbra a Hannover huszárok. A jelt adó ágyúlövés azonban késett, a köd reggeli 8 óra tájban felszakadt és így Damjanich hadosztálya teljesen fedezetlenül állt szemben a császáriakkal. A támadást a 9. vörössipkás zászlóalj kezde az Indóház felé, a huszárok az osztrák lovassággal csaptak össze az Újvárosi iskola környékén. A 3. zászlóalj az IndóháztóL a Tisza felé eső részen lévő császári tüzérséget rohamozta meg szuronnyal, és foglalta el az üteget. A Tiszához lep közelebb levő 19. zlj. p>edig a Szt János kápolna melletti üteget közelítette meg a part felől, és foglalta el. A 18 fontos ágyúkat még feléjük sem tudták fordítani, annyira meglepte őket a roham. Közben az Indóház és a Gólya kocsma közti területen lévő kertek között lovasrohamok zajlottak le a lengyel légió, a Hannover huszárok és az osztrákok között. A 3. és 9. zászlóalj a meg- szalasztott ellenséget üldözte észak felé a városon keresztül. Az ellenség csak Zagyva- rékas felé tudott menekülni, mert nyugat felé elvágták az útját. Közben a Schwarzenberg 19. zászlóalja azt a parancsot kapta, hogy a Szt. János kápolnától igyekezzék minél hamarabb a Tisza híd- ját elérni, és megszállni. A folyó partján akartak menni, de Illésy János százados ismerve a Büge vizének szélességét a zászlóalját a Gólya kocsma irányába vezette, és onnan a Baross utcán haladtak tovább, majd a Mária utcán dél felé fordulva elérték a rendházat és onnan a Tisza Szálló irányába vivő úton, a sóházak között siettek a híd felé. Sikerült is a hidat a felgyujtéstól megóvni. Innen a zászlóalj észak felé fordult. A Vár területére azonban nem tudtak átjutni a felégetett Zagyva híd miatt. így a leánygimnázium és a törvényszék közti szűk utcán üldözték a császáriakat a Zagyva-part felé. 'Ez alatt a magyar kézbe került hídon át Vécsey hadosztályának egy része is Szolnokra érkezett, és a főötcán át az Abony felől támadó Ottinger dandár lovasait szalasztotta meg a Partos-kápolna környékén. A Karger dandár egy része fogságba esett az Indóház körüli harcokban, a többiek pedig észak felé Zagyvarékas irányában próbáltak menekülni, és fejvesztve futottak a Malomzug felé. Az ott lévő Zagyvahídon a menekülés zavarában összetorlódtak a szekerek. Fokozta a zűrzavart az is, hogy Leiningen egy ágyúja kartácsolta a híd környékét. így a menekülő gyalogság a Zagyva vizén próbált átjutni, de sikertelenül, mert több százat elsodort az ár. A Zagyvába szorítás tehát nem a torkolatnál volt, hanem attól 4 kilométerrel északabbra a Malomzugban történt Tizenegy óra tájban már véget is ért a szolnoki csata, amely hadászati szempontból ugyan csak ütközetnek számít, de a tavaszi hadjárat bevezető sikeres harci cselekményét tekintve nyugodtan használhatjuk a „szolnoki csata” elnevezést továbbra is. Kaposvári Gyula A Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének hordás csatája ^Szolnokon 1919. május 4. „Elvtársak! Fiúk! Megindulunk, támadni fogunk. Szükségünk van területeinkre, levegőre, mert csak így tudjuk felépíteni a szocialista Magyarországot. Most megindulunk, fiúk. s ha megindulunk, még az úristen is vörös lesz.” (Steinbrück Ottó) A hordóval való hadakozást nem .tanítják a katonai akadémiákon, de Szolnokon mégis megesett, még pedig nem is akárhogyan. Arról már sokat hallottunk, hogy puskával hadakoznak puska ellen, szuronnyal szurony ellen, ágyúval ágyú ellen, de hogy hordóval támadjanak puska és ágyú ellen arra a hadtörténet nem ismer példát. Pedig a hordós csata nagy győzelmet hozott a Szolnokot védő első vörösezred egyik századának. Az eset a következőképpen történt. A Tisza balpartjára menekült fehérek és a Szolnokot támadó románok egy csoportja az egykori Aranyiakat nevű vendéglőnél létesített hídfőállást, ahonnan állandóan 'lőtték a Tisza jobbpartiát. A tüzelésük olyan erős volt, hogy viszonttüzeléssel nem lehetett élhallgattatn.i őket. Az I. vörösezred egyik százada önként vállalkozott az ellenséges állás megsemmisítésére. összedugták a fejüket. megkezdték a felkészülést. Ettől kezdve különös munka folyt a megyeháza előtt. Hatalmas hordókat töltögettek tele homokkal a vöA Tisza híd feljárata Szolnoknál 1919-ben. Előtérben a mai Varga Katalin Gimnázium épülete röskatonák, majd az esti szürkületben fellökdösték ezeket a hídra. Ügy jóval éjfél után, amikor már a románokban legmélyebben szunnyadt az ébrenlét, eldördült a rohamra invitáló pisztoly, s ekkor elkezdődött egy olyan furcsa roham, amit azóta sem láttak sehol másutt. Ahogyan ugyanis eldördült a pisztoly, megmozdultak a hordók, s mögöttük a század katonái fél kézzel a hordót görgették, a másik kezükkel predig fegyverüket szorongatták. sőt ha biztos célt láttak maguk előtt, oda is puskáztak. A románok kétségbeesetten lövöldöztek rájuk, de a hordók, amelyeken úgy pattogtak a lövedékek, mint a záporeső. elnyelték a golyókat. s a támadást már géppuska sorozatokkal sem lehetett többé megállítani. A híd közeprére érve. lejtőnek lefelé fordulva a hídfőig gurultak egyre növekvő sebességgel a hordók, fedezékükben predig rohamozott a század. Ha nem a puskagolyók, akkor a homokkal teli hordók terítették le a románokat. A hídfőcsatát a vöröskatonák fényesen megnyerték. Joggal illette meg őket Szamuely Tibor személyes dicsérete. Varga László Azonnali harckészültség Magyarország német megszállása tragikus következményekkel járt. A náci birodalom lerohanta és letiporta szövetségesét, mellének szegezett fegyverrel kényszerítette, hogy elégítse ki további követeléseit, hajtsa végre újabb parancsait. Mintegy 450 ezer embert deportáltak, a magyar katonák százezreit küldték a frontra a fasiszta uralom megnyújtásáért, s maximálisan növelték az ország háborús megterhelését. A tragikus események közepette azonban ritkán komikus helyzetek is adódnak. Egy ilyet idéz föl az alábbi visszaemlékezés. 1944. március 19-e vasárnap volt, úgy tűnt, olyan lesz, mint a többi. Délelőtt úgy 10" óra tájt azonban a községi kézbesítő a lakásomra jött, hogy azonnal menjek a községházára, a főjegyző úr hívat. Nem tudtam elgondolni, mi lehet az a sürgős ügy, amiért vasárnap be kell mennem. Ahogy a szobába léptem, ott láttam egy SS főhadnagyot. A főjegyző a köszönésen kívül egy szót sem tudott németül, ezért hozzám fordult, és kérte, hogy kérdezzem meg a németet, mit óhajt. Előre bocsátottam a tisztnek, hogy én sem tudok jól németül, ezért kérem, hogy lassan beszéljen. akkor meg fogom érteni. Bólintott, majd elkezdte: — Felsőbb utasításra az ország minden nagyobb városát és községét a mai napon német alakulatok szállták meg. hogy az országban a rendet és a nyugalmat biztosítsák. így Jászapátira én érkeztem ötven emberrel, két tankelhárító ágyúval és néhány gépkocsival. Az alakulatom a főútcán levő fatelep udvarán van elhelyezve. Kérem a község vezetőségét. gondoskodjon róla. hogy mindenki őrizze meg a nyugalmát, és továbbra is Csend és rend uralkodjék a községben. Ennek biztosításáért most már én is felelős vagyok. Azután megkérdezte, hogy értettem-e. amit mondott. (Megnyugtattam, hogy mindent megértettem, és lefordítottam. A főjegyző nevét és lakcímét, valamint az én nevemet és lakcímemet felírta, azután eltávozott. Hazamentem én is. Este 9 óra tájban zörgettek az üvegveranda ajtaján. Nagyon meglepődtem, amikor észrevettem, hogy a német tiszt áll két géppiszto- lyos katona kíséretében odakint. Kinyitottam az ajtót, a német tiszt azt mondta, hogy nagyon fontos dologban kíván velem sürgősen beszélni. Intett a két katonának, hogy maradjanak az előszobában, ő p>edig bejött velem a szobába. — Délelőtt azt 'kértem, hogy a községben csend és nyugalom legyen. — kezdte izgatottan — de szinte megérkezésünktől kezdve észlelték az embereim, és jelentették is nekem, hogy hol az egyik utcában, hol a másikban. hol közelebb, hol távolabb, lehet hallani egy vésziéi szerű vijjogó hangot, ilyesfélét „ujjjjnexeééééé!” Mit jelent ez? Valami titkos jeladás? Készülődés? Az embereimet azonnal harckészültségbe helyeztem. és most tudni szeretném, mi ez a hang?! Legszívesebben elnevettem volna magam, ha a helyzet nem lett volna nagyon is komoly. Ezért nyugodt hangon csak annyit mondtam: — Van a községben egy árus. aki biciklin közlekedik, utcáról utcára járva újságot árul, aminek a neve „Űj Nemzedék”. Ezt erős. viiiogó hangon, hosszan elnyújtva eiti ki. hoev messzebbre hallatsszék. Aki nem tudja, hogy miről van szó. valóban csak annyit érthet, hogy ..újjjjnexeééééé”. Ezt hallották a katonái, ÖRÖK DICSŐSÉG A HŐSÖKNEK, AKIK ÉLETÜKET ÁLDOZTÁK A SZOVJET HAZAÉRT, MEGMENTETTÉK EUROPA NÉPEIT A FASISZTA RABSÁGTÓL — (Tabák Lajos felvétele) Láttam rajta, hogy nagyon megkönnyébbült, de azután egyre bosszúsabb lett. Felsülésnek érezhette az esetet. Aztán. hogy tekintélyét mentse. a következőket mondta: — Én nem bánom, ha továbbra is árul újságot az az ember, de ha bárki közülünk még egyszer azt a vijjogó hangot meghallja, akkor én fogom el hallgattatni. — Várt egy pillanatig, azután hozzátette: — Örökre. B. L. összeállította: Pr. Selmeczi László
