Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-02 / 78. szám

1981. ÁPRILIS 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Moszkva - Jászberény A barátság virágai „Unokái i vérem. Biihov- szkij Alekszandr főhadnagy a szovjet hadsereg harco­saként Jászberényben esett el. és ti. magyar úttörők gon­dozzátok sírját, szeretettel őrzitek emlékét. Ezért nagy hálával a szívemben mon­dok köszönetét nektek, ked­ves fiatal barátaim. Kaganer Mihail Naumoviics, aki együtt harcolt Szásával Jász­berény felszabadításáért.” A levelet Moszkvában ad­ták postára, sok-sok évvel ezelőtt, és azóta évente jön újabb Ile vél a jászberé­nyi Bercsényi úti Általános Iskola úttörőcsapata címére. Az idén azonban már névre szólóan a VI. b. osztály Kos­suth Lajos úttörő raja kap­ta. Az a raj, amelyik az is­kolapadból kinőtt idősebb pajtásoktól „átvállalta” Szá­sa bácsi sírjának gondozását. A pajtások rendszeresen kijárnak a szovjet hősök te­metőjébe, virágokat, április 4-én és november 7-én ko­szorút visznek a sírra. Leve­leznek Szása unokafivérével, és büszkék arra. hogy ami­kor az Jászberénybe látogat, első útja az iskolához vezet, és a pajtásokkal együtt ke­resik fel Szása sírját. Tőle, Kaganer bácsitól tudták meg a pajtások, hogy Moszkvában tavaly az egyik általános iskola pionír csa­pata Bihovszkij Alekszandr nevét vette fel. írtak a paj­tásoknak. és azóta leveleznek egymással. természetesen orosz nyelven. Tehetik, hiszen osztályfő­nökük, Szappanos Károlyné az iskola orosz nyelv tanára Kárpátukrajnában született, segítségével a VI. b. osztály olyan szinten beszéli már az orosz nyelvet, hogy sikerült megegyezni a moszkvai paj­tásokkal. Amikor a VIII. osztályba lépnek, ellátogat­nak egymáshoz. — illés — Hz országutak milliomosai MÉG KOCCANÁSUK SEM VOLT Akikről ebben a cikkben szó lesz*, különböző munka­helyeken dolgoznak. Néhány dologban azonban hasonlíta­nak egymáshoz: valiameny- nyien hivatásos gépjárműve­zetők, és kivétel nélkül mil­liomosok. Természetesen nem pénzben, hanem a baleset- mentesen megtett kilométe­rekben. Mi lehet a titkuk: hogy évtizedek óta róják az aszfaltútakat, de még kocca­násos balesetük sem volt? Ács János középtermetű, negyvenegynéhány éves, vál­las ember. Huszonnyolc éve a Középtiszai Állami Gazda­ság rakodója, majd gépkocsi- vezetője 1979-re már 1 mil­lió 250 ezer kilométert veze­tett balesetmentesen, és azóta ez a mennyiség újabb 150 ezer kilométerrel gyarapo­dott Akadt olyan nap is, amikor Bánhalmáról indulva a Pápa—Győr—Bábolna— Uraiújfalu útvonalon át oda- vissza 943 kilométert tett meg. — Készül az útra? — Igen. A gondjaimat ha vannak otthon hagyom, mert a bajok sohasem jó útitór- sak a darus IFÁ-n. Virtuskodás nélkül — Mi az országúti közle­kedés legnagyobb ellensége? — A külső tényezők közöl a ködöt, a telet teszem az első helyre. Emberi oldalról közelítve viszont a felelőt­lenséget rakom az élre. — Milyen országutaink közlekedési morálja? — Az új KRESZ bevezeté­se óta javult a helyzet mint­ha több lenne az udvarias vezető. Azonban azt is él kell mondanom, aki napon­ta járja a főútjainkat nem árt ha résen van, mert a mo­torosokat, a kerékpárosakat olykor semmilyen tábla nem zavarja. Azután olyan „piló­ta” is akad, aki kötelességé­nek tartja, hogy minden, ve­le egyirányban haladó jár­művet megelőzzön. — Mi a balesetmentes ve­zetés lényege? — A nyugodtságon kívül az előrelátás. Mindig az utat fürkészem menet közben, és felkészülök arra, milyen vá­ratlan akadály kerülhet elém egy takart kanyarban, átte­kinthetetlen útszakaszion. Eh­hez választom meg a sebes­séget is, és nem érdekel, ha elsöpörnek mellettem a ko­csik. Inkább késsek öt percet, de érkezzem meg. — Megbecsülik a munka­helyén? ­— Kétszeres Kiváló dolgo­zó vagyok, és amikor „mil­liomos” lettem, kaptam négy és fél ezer forintot Amikor újabb 250 ezer kilométert tet­tem meg karcolás nélkül, ar­ra csak ötszázat Nem vet­tem át, ugye megérti? Remzső Géza 51 éves, és 21 éve a Volán 7-es Vállalat nemzetközi járatokkal közle­kedő autóbuszvezetője. Is­meri Európa útjait de Ázsiá­ban is többször megfordult. Ha minden szerencsésen ala­kul, hamarosan másfél mil­lió „karcolásmentes kilomé­ter” marad mögötte. — A titok? Nem zavarj ha megelőznek, esetleg fékezés­re kényszerítenek. Túllteszem magam a pillanatnyi stresz- szen, elfelejtem, megszabadu­lok tőle. — A haziai és a külföldi országúti etika? — Eltérő. Állítom, Euró­pában az NDK és Magyaror­szág útvonalain a legszabá- lyozottabb a közlekedés. — Mégis sok nálunk a bal­eset — Részben mert az útjaink korszerűtlenek. Keskenyek, és ami sajnos jelentős nega­tívum, kanyargósak. A bal­eseteket okozó tényezők bi­zonyos fokig az emberi men­talitásokban is keresendők. Köztudott, az északiak hű­vösek, a déliek temperamen­tumosak. Az országutakon is. Mi afféle átmenetet képe­zünk, az a hír járja rólunk: szertelenek vagyunk, és nem eléggé kitartóak. Márpedig a volánnál egy másodpercnyi kihagyás szerencsétlenséget okozhat. — Hány kilométert vezet naponta biztonságosan? — Nem többet négyszázr náli, addig felelek a reflexei­mért. A török veszedelem — A legveszélyesebb eu­rópai közutak? — Törökországban van­nak. Ha .tábla jelez, ha nem, ha van, rendőri, ha nincs, akár főútvonal, akár mellék­út — egyremegy. Akinek az autója tíz centivel előbb áll, elsőbbséget élvez. — Mi a legjobb a világjá­ró utakon? — A hazaérkezés a két­háromhetes távoliét után. Az, hogy szerencsésen, egészsége­sen visszajöttünk. Utána pi­henő jár, de az az igazság, néhány nap után hiányzik a volán. A mentőautókról azt gon­dolná az ember, ezek a fe­hér járművek örökösen ro­hannak, visítva szedik a kilo- métesrteket. Bárány, Gyula — huszonnyolc éve dolgozik a mentőszolgálatnál mint ga- rózsmester és gépkocsivezető — élénken tiltakozik. — Ez tévedés, hiszen a szállításoknak csak mintegy 18 százaléka sürgős. Ekkor dobog a zászló, szól a sziré­na, villog a lámpa. A többi esetben lassabban, tempósab- ban megyünk. Sőt akad olyan balesetes sérültünk is, akivel majdnem lépésben kellett a kórháziba eljutnunk. — Mennyi a megengedett legnagyobb sebesség? — Ránk is a KRESZ elő­írásai vonatkoznak. Ha sür­gős az eseti, a körülményeket figyelembe véve 100 kilomé­terrel is roboghatunk. Bugyellárissal se gyorsabb — Még koccanása sem volt — Mert a szolgálatot i gyek­szem testileg, lelkileg pihent állapotban elkezdeni. Ehhez nekem 6—8 óra pihenés, al­vás szükséges. Még ami fon­tos: a tökéletes műszaki fel­készültség, az üzembiztos, üzemképes kocsi. Elvégre a naprakészséget ez a műszaki állapit is felételezi. — A gépjárművezetők előnyt adnak a mentőknek? — A hivatásos gépkocsive­zetők mindig. Az úrvezetők­nél előfordul, hogy lassabban reagálnak a jelzésre. Mindez a gyakorlatlansággal magya­rázható. — Érdekes esete? — Egy előrehaladott álla- notban lévő nőt vittem a szü­lészetre, és a férj is vele jö­hetett. Menet közben a kilo­méterórára sandított: vezér úr, csak nyolcvanat mutat, itt a bugyellárisom. egy szá­zas belőle a magáé, ha job­ban siet. Visszaadtam neki, tegye el pelenkára, ne nekem adja. ' — És? — Száz forint nélkül is meglett a kicsi. Két óra múl­va, komótosan, lassan. Ahogy az első gyerekhez illik. D. Szabó Miklós Ízlik az ebéd a kicsiknek a nagyrévi napközi otthonos óvodában. Negyvenkét kis­gyermek minden gondját két óvónő viseli Zagyvarékason, Szászberken Három tavasz ünnepe A három tavasz ünnepe al­kalmából változatos program mozgósította Zagyvarékas és Szászberek fiataljait. Az 1848-as szabadságharc emlé­kére sportnapot, lövészver­senyt szervezett március 14- én a helyi MHSZ-klub. ame­lyen az általános iskola he­tedikes-nyolcadikos diákjai, a helybeli és a szászbereki. meg a szolnoki Szövetség ABC-áruházban lévő — ösz- szesen hét KlSZ-alapszerve- zet részvételével. A Tanácsköztársaság kiki­áltásának évfordulója alkal­mából 21-én a két társköz­ség úttörőcsapatainak és KISZ-bizottságainak képvi­selői felkeresték a Zagyva­rékason élő munkásmozgal­mi veteránt és elbeszélget­tek vele az emlékezetes na­pokról. Április 3-án este a közsé­gi párt- és KISZ-bizottság kezdeményezésére ünnepi megemlékezéssel egybekötött fáklyás felvonulás lesz a községben, amelyen három­száznál több fiatal részvéte­lére számítanak. Ha jó lesz az idő. akkor szabadtéri, kedvezőtlen időben p>edig a művelődési házban rendezett szórakoztató műsor követi a megemlékezést, Külföldi diákok Magyar beszéd versenye A MÉM felsőoktatási in­tézményeinek körében im­már néhány éves hagyo­mányra tekint vissza az egyetemi és főiskolai hall­gatók idegen nyelvi versenye. Ezt a tradíciót egészíti ki az idei tanévben, a jelzett in­tézményekben tanuló idegen ajkú hallgatók számára el­ső alkalommal megrendezett magyar nyelvi verseny. A vetélkedő mintegy négyszáz­ötven külföldi fiatalt érin­tett. akik két fordulóban ver­senyeztek. A közel négyszázötven írásbeliző közül a legjobb harminc diákot hívták be az álllatorvostudományi egye­temre, ahol két bizottság előtt folyt a szóbeli „vizs­gáztatás”. A résztvevők a földgolyó szinte minden tá­ját képviselték, a legtöbb versenyző mégis a „harma­dik viiág”-ból. a fejlődő or­szágokból került ki. A zsűri tagjai megállapí­tották. hogy a magyar nyel­vet — annak lexikáját és bo­nyolultnak tartott gramma­tikai- rendszerét — a négy-öt éve itt tartózkodó szorgal­mas külföldi hallgatók szin­te kifogástalanul kép>esek voltak magukévá tenni. Ami­ben viszont jelentős különb­ség volt. az nyelvünk foné­marendszerének nagyon is eltérő fokon megvalósuló el­sajátítása. E területen az Európából . jött versenyzők javára billen a mérleg, mely­nek oka valószínű az afrikai, ázsiai népek hangképző szer­veinek eltérő felépítésében keresendő. Nyelvünk tehát. mely egyébként gyakran kapja meg a „nehéz” jelzőt, a fen­ti példák tanúsága szerint épp>en úgy elsajátítható, mint bármely más nyelv. Élmény­számba menő. magabiztos fe­leleteket vagy inkább elő­adásokat hallottunk a vetél­kedőn. Némely versenyző a nyelvi magabiztosságon túl kifejezett stílusérzékéről is tanúbizonyságot tett. A DATE mezőtúri mező- gazdasági gépészeti kar első éves hallgatója. Samir Ah­med Mohamed egyike a ve­télkedő díjazottjainak. Dr. Horváth Károly Mintegy 5 millió 500 ezer forintba kerül a jászládányi Műve­lődési Ház bővítése. A termelőszövetkezet építőbrigádja a kivitelező, és augusztusban adják át az új helyiségeket Oscar-díjas magyar film Kedden Los Angeles-ben ünnepélyesen kiosztották az idei Oscar-díjakat. Az Ameri­kai Filmművészeti és Fillm- tudományi Akadémia az ani­mációs rövidfilmek kategó­riájában a magyar Rófusz Ferenc „A légy” című film­jének ítélte oda a rangos ki­tüntetést. Túra a munkahelyre inni nem akartam a szememnek, így gyanakvóan több­ször is végigol­vastam a Hétfői Hírek információját arról, mi mindenre lehet ráven­ni a magyart, ha turista. Azt írja a H. H., hogy a Budapest Tourist szüreti munkára, majd békési vad­befogásra szervez vendége­ket. Gondolom borsos rész­vételi díjért, mert csak így sikk turistának lenni. A szü­reti kiránduláson, ihaj- csuhaj, minden tíz kiló le­szedett szőlőért egy liter mustot kapnak. De a világ- megváltó gondolat nem is ez, hanem a vadnyúlfogás. Gondoljuk el: a vadász- társaságok egyik leghálá- datlanabb munkája a tap­sifülesekkel való fogócská- zás volt, amelyre csak azok mutattak hajlandóságot — jókora napszám fejében — akik nagyon meg voltak szorulva. Most a fogó fizet azért, hogy a békési határ­ban kiadósat talpalhasson, mi több abba a zsákba is saját kezűleg rakhatja a zsákmányt, melybe a de­rék nyuszik a MAVAD túszaiként nemes külde­tésre, külföldi vérfrissítés­re indulnak. Innen bárki a legszegé­nyebb fantáziával is ki- okoskodhatja a távolabbi perspektívát. Indítson a Tourist buszokat Csepelre, ahol jó pénzért nyolc órát esztergálhat a kiránduló. Panoráma buszra fel, irány a Nagykunság: kapa, kasza várja a munka romantiká­jára éhes utast. Szervezzen utakat a Tourist az építő­iparba: „Nosza, építsünk egyet” című táncos, zenés kubikolásra. „Vágom a fát hűvös halomba” címmel téli irodalmi gyalogtúra a Bakonyba fűrésszel, sze- kercével. Az ózdi nagykohó és a perkupái gipszbánya is várja az élményre áhítozó magyar turistákat. Amit nem végzünk el napi nyolc órában fizeté­sért, megcsináljuk turista­ként. Csak egy kikötésünk van: hogy fizethessünk is érte! — pb —

Next

/
Oldalképek
Tartalom