Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-08 / 82. szám
1981. ÁPRILIS 8SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 AGROMASEXPO, HUNGAROPLAST, UMEXPO, SECUREX Három díjat kapott a szolnoki Mezőgép Sokrétű, hasznos eszmecsere volt Befejeződött Túrkevén a mezőgazdaság szocialista átalakulásáról tartott tudományos konferencia Megyei kiállítók a kőbányai vásárközpontban Négy nemzetközi szakkiállítás megnyitásával tegnap kezdetét vette a budapesti vásárközpont idei rendezvénysorozata. Az április 12-ig tartó programban az AGROMASEXPO nemzetközi mezőgazdasági élelmiszeripari gép- és műszerkiálh'tás a legjelentősebb, amely ezúttal hatodik alkalommal szerepel a Vásárok Nemzetközi Szövetségének hivatalos listáján. Tizenhárom ország 113 kiállítója népszerűsíti termékeit az AGROMASEXPÓ-n, közöttük 68 hazai, kilenc szocialista országbeli és 36 tőkésországbeli vállalat és intézmény. A bemutató jól tükrözi azokat a műszaki fejlesztési erőfeszítéseket, amelyek — figyelembe véve az egységnyi területre jutó mezőgazdasági munkaidő és a megművelhető termőterületek csökkenését — a hozamokat növelő gépek, vegyszerek elterjedtebb alkalmazását, a költségtakarékosabb módszerek elterjesztését segítik. Az AGROMASEXPÖ-n felsorakoznak a KGST-országok gépei, és az európai fejlett tőkésországok hagyományos magyarországi szállítóinak berendezései. A hazai kiállítók közül a Mezőgép Tröszt vállalatai 100 géppel és műszaki berendezéssel szerepelnek. Tizenegy vállalata képviseli a trösztöt a kőbányai vásárközpontban, sajnálatos, hogy a szolnoki vállalat nevét sem a HUNGEXPO hivatalos katalógusa, sem a sajtószervek részére készített kiállítói lista nem említi. Nem tudni, hol történt mulasztás! örvendetesebb hír; egy listán mégiscsak előfordul a szolnoki Mezőgép Vállalat neve. A díjazott kiállítók neve között, méghozzá háromszor is. A Gépipari Tudományos Egyesület és a HUNGEXPO által létrehozott társadalmi zsűri az AGROMASEXPÓ-n bemutatott termékek közül negyvenkilencet díjazott. Tizenkilenc első, tizennyolc második és tizenkét harmadik díjat adtak ki. A szolnoki Mezőgép két első díjat kapott, az egyiket a Hesston SA francia kooperációban készült szársértő fűkaszáért, a másikat a H—5580 típusú, hengeres bálakészítő berendezésért. Második díjat kaptak a hazai mezőgépipar szolnoki képviselői a PKG— 30 típusú petrencekészítő gépsorért. ' Ha önálló kiállítóként nem is, azért más Szolnok megyei cégek is bemutatkoznak az idei AGROMASEXPÓ-n. Az Április . 4. Gépipari Művek standján fűtésre, szárításra, szellőztetésre szolgáló ter- mogenerátort, és maketten annak alkalmazhatóságát mutatja be a vállalat örmé- nyesi gépgyára. A Hűtőgépgyár a cserkúti Mezőgép Vállalattal közösen készített újdonságait vonultatja fel. Kiállítanak többek között 300— tói 2500 literes nagyságban gyártott nagyüzemi tejhűtő berendezéseket, hővisszanyerő bojlereket. A Hűtőgépgyár jászárokszállási gyáregységében készülő Tylér- hűtőkamrák egyik típusát is megtekinthetik a vásárlátogatók. Az AGROMASEXPÓ-val egyidőben megrendezett másik három nemzetközi szak- kiállítás közül a LIMEXPÓ- nak, az ötödik alkalommal megrendezett nemzetközi könnyűipari gépkiállításnak nincs Szolnok megyei résztvevője. A nagyszabású bemutatón — amelyre 109 kiállító jelentkezett — a textil-, a konfekció-, a bőr- es a cipőipari gépek, berendezések, automaták mellett első ízben láthatnak az érdeklődők bútoripari komplett felszereléseket, géprendszereket. Ez a bemutató ismét jó alkalom arra, hogy a szocialista országok köny- nyűipari gépgyártói felvonultassák a közös munkával kifejlesztett és kooperációban gyártott gépeiket. A LIMEXPO egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó „szereplőj e” komputervezér - lésű hímzőautomata. Jubileumi esemény a kőbányai vásárközpontban a most tizedik alkalommal megrendezett HUNGAROPLAST nemzetközi mű- anyagipari kiállítás. Két pavilonban és a szabadtéri kiállítási területen, együttesen több mint 6500 négyzetméteren nyolc ország 109 kiállí- • tója vonultatja fel műanyag- ipari, és az idén első alkalommal a gumiipari termékeit. A magyar kiállítók között megtalálható a műanyagipart képviselő valamennyi vállalat, valamint a szövetkezetek is. Szolnok megyét ezen a bemutatón az Alföldi Szilikátipari Vállalat képviseli, amely a gépjárművek levegőellenállását csökkentő, üvegszálas poliészterből készített légelterelő lemezeket mutat be. „Ember a biztonságért, biztonság -az emberért” jelszóval első alkalommal rendezte meg a HUNGEXPO Magyarországon a SECUREX elnevezésű nemzetközi munkavédelmi kiállítást. A hazaiakon kívül hét külország és Nyugat-Berlin 72 kiállítója egyéni védőeszközöket, és tömeges védőrendszereket, technológiákat mutat be. Hazánkat 39 gyártó, fejlesztő és forgalmazó cég képviseli. Szolnok megyéből bemutatkozik a SECUREX-en a Tisza Cipőgyár, amely biztonsági és munkavédelmi láb-: beliket állított ki. Érintés- védelmi és munkavédelmi bemutató-oktató készülékeket népszerűsít a kiállításon a Tiszamenti Vegyiművek. A jászberényi Vegyesipari és Szolgáltató Vállalat standját felkereső vásárlátogatók pedig egyéni munkavédelmi eszközöket, többek között nyolcféle marha- és sertésbőrből készült kesztyűt, bőr hegesztőkötényt és gumírozott molinókötényt láthatnak április 12-ig a kőbányai vásárközpont „F” pavilonjában. T. F. A Hűtőgépgyár és a cserkúti Mezőgép közös standján láthatják a vásárlátogatók a jászárokszállási gyáregységben készített Tyler-kamra egyik változatát. Ebből a termékből az idén mintegy 200 millió forint értékben szállít a Hűtőgépgyár a belkereskedelemnek, valamint szovjet és csehszlovák exportra Az Alföldi Szilikátipari Vállalat gyártja a HUNGAROPLAST kiállításon látható levegőellenállást csökkentő lemezeket, alkalmazásukkal 3—8 százalékos üzemanyagmegtakarítást érhetnek el a tehergépjárművezetők, és az egyenletesebb motorműködés elősegíti a biztonságosabb közlekedést is Tegnap befejeződött Túrkevén a Magyar Történelmi Társulat és Szolnok megye Tanácsa rendezésében tartott országos tudományos konferencia a mezőgazdaság szocialista átalakulásáról. A tanácskozás második munkanapján Kőrizs István, a vendéglátó város tanácsának elnöke köszöntötte a résztvevő párt- és állami vezetőket, történészeket, közgazdászokat, agrárszakembereket, helytörténeti kutatókat. Részt vett a tudományos konferencián Vass Henrik, a Magyar Történelmi Társulat alelnöke, Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára, Barta László, a megyei tanács elnöke. Tegnap négy előadás és hét korreferátum, illetve hozzászólás hangzott el. Pölöskei Ferenc tanszékvezető egyetemi tanár Erdei Ferenc szövetkezetpolitikai koncepciója; Orbán Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia Történelemtudományi Intézetének osztályvezetője, Merre tart a parasztság; Sárkány Mihály néprajzkutató A paraszti kultúra, életmód alakulása; Bereczki Lajos, a megyei tanács általános elnökhelyettese pedig az Együttműködési, integrációs formák és hatások a szövetkezetek fejlődésére Szolnok megyében címmel tartott előadást. A korreferátumok, hozzászólások elhangzását követően Szabolcs Ottó, a Magyar Történelmi Társulat főtitkára mondott zárszót. Öt kértük meg a kétnapos tanácskozás értékelésére. — A Magyar Történelmi Társulat életében ez volt az első olyan jelentősebb tanácskozás, kezdte nyilatkozatát Szabolcs Ottó — amelyet nem nagyvárosban rendeztek, s az elmúlt két nap bizonyította, hogy érdemes volt a résztvevőknek Túrke- vére, az első szövetkezeti városba jönniük. A tanácskozás olyan sokoldalú, sokrétű volt, hogy tartalmi kérdéseinek összefoglalására zárszómban sem vállalkozhattam. De azt megállapíthatjuk, hogy mennyire kedvező időpontban tartottuk konferenciánkat: a magyar mező- gazdaság intenzív fejlődési szakaszában, amikor az a világ élvonalába került. Ügy gondoljuk, most már érdemes levonni a tanulságokat, következtetéseket. A helyzet annál is inkább szerencsés, mert a vizsgálódásnak más területeken is megvannak a potenciális lehetőségei: jelentős már a korról megjelent tudományos irodalom. Ugyanakkor azt is megmutatta ez a tanácskozás, hogy milyen területeken kell még további kutatásokat folytatni. S nem is akárhogyan, hanem a társadalmi kapcsolatok teljességében. Konferenciánknak egyik erőssége volt a komplex módszer: politikusok, történészek, közgazdák, agrárszakemberek, szociológusok számoltak be a különböző részterületeken végzett kutatásaikról. Az eredményesség másik elengedhetetlen feltétele, amely úgy hiszem, most is jól érvényesült, hogy hosszabb folyamatokat, nagyobb távon ható tendenciákat érdemes vizsgálni. Igen szerencsésnek tartom azt is, hogy tanácskozásunkon helytörténeti kutatók is részt vettek. Valójában a mikro- és makro- vizsgálatok együttes figyelembe vételével lehetséges a szintézis. S ezzel összefüggésben örömmel mondom, hogy a tudományos tanácskozás teljes anyagát a megye vezetőinek támogatásával a közeljövőben könyvben jelentethetjük meg — fejezte be nyilatkozatát a Magyar Történelmi Társulat főtitkára. Fényorgona kosárral avagy egy matematikus rugói A szakemberek közül né- hányan ázt állítják, hogy neki vannak a hazaiak közül a legjobb „rugói”. Tudja — magyarázzák — hatvan centitől egy méterig tud felpattanni általában egy játékos, ő egyharmincig. Aki ismeri, legyint, nem csoda, hiszen az ország egyik legjobb magasugrója volt, korcsoportjában, a serdülők között. Azután jött egy sérülés, így lett kosárlabdázó. Most az Olajbányász NB II-es csapatában játszik. És jól — fűzik hozzá a szakemberek, amikor Molnár Gáborról beszélgetünk. Hogyan kerül a gazdaság- politikai írások közé a kosaras portréja? Most már tudom, a „típus” az oka A Molnár Gábor féle típusé. Amikor az újfajta, ma még csak elméletben levő szární- tógépszimiulácdóról beszél, korábban elhanlgzó szavai jutnak eszembe, s az, micsoda véletlen, hogy mi most a Kőolajkutató Vállalat irodájában, a munkahelyén, erről társalgunk. Ha nem történik sérülés, ha az olajbányász csapat nem keres játékost, ha a villamos- mérnöki karon nem kell annyit rajzolni... Ügy tűnhet, hogy megannyi talány lengi körül Molnár Gábort, de aki szót vált vele, annak eszébe sem jut erre gondolni. Egyszerűen egy tehetséges matematikussal áll szemben, aki ráadásul tehetségesen kosárlabdázik. Mellékesen tanít, és fényorgonát készít, de erről később. A kezdeti időszakról beszélve szó kerül a fiatal matematikusról, aki a diplomás zöldfülűek „malmát” járja, vagyis eltölt valamennyi időszakot a vállalat egy-egy munkaterületén. Először meglep az őszintesége, de azután, bevallom, nem csodálkozom azon, amikor mondja, hogy nem túlságosan fűlött a foga a kiszállásokhoz, noha emberségesen cipelt, amikor kellett, a szolnoki üzemnél. Azután odakerült a tétlen TPA számítógéphez. Kérdezem, hogy mennyi idei“ tartott annak a rendszernek a kidolgozása, amely a vállalati geofizikusoknak készült. Mondja: fél esztendeig, azonban egy ilyen munkát, elhúzhatnak másfél, két évig, nem feltűnő. A részeredményeknek is bizonyosan örültek volna a szakemberek, hiszen korábban ez a rendszer nem létezett. Így a gép a geofizikai adatokról * rövid idő alatt frontos, az operatív munkában, tehát a fúrásoknál felhasználható véleményt, rendezett információkat ad. Az egyetemen főként a nagyobb gépekkel foglalkoztam — kommentálja — most egy kisebb kapacitásúval is megismerkedtem — talán nagyképűségnek hat, de akármilyen számítógépes munkát meg tudok csinálni így. A fényorgona, az erősítők mellett — mondom. Legyint — az csak a hobbi, „bütykö- léis” otthon. Mondom: né- hányan a nehezebb fiúk közé sorolják. Így azután arról beszéfgetünk, hogy melyik a jobb, ha valaki ásíto- zik nyolc órán keresztül, vagy ha hazamegy kipiheni magát, s rendesen elvégzi a rá kiszabott munkát. A számítógépes és a kiszolgálandó szakma perifériáján adódik a legtöbb probléma, — fejti ki véleményét. S folytatja: én nem tudok geofizikusul, ők nem tudnak számítógépül. Most egy olyan nyelvrendszer kialakítása lenne a feladat, ami minden számítógépes ismeret nélkül lehetővé teszi a geofizikusoknak, hogy szót értsenek a géppel. A számítástechnikánál maradva, kérdezem: hogyan került kapcsolatba a szegedi matematikusokkal. Rájuk találtam — így a válasz. Van ott két ember, akiknek a szenvedélye, hogy kidolgozza a sejtrendszerű, a jelenlegiekhez képest jóval nagyobb kapacitású és gyorsaságú számítógépek elméletét, amelynek alapjain Neumann János munkálkodott. Molnár Gábor, aki a témával már egyetemista korában is foglalkozott, azt a rendszert dolgozta ki, amellyel egy „mai” számítógép szimulálni -tudja ezt a jövendőbelit. Mikor született meg a rendszer? Egyes részletei sokszor éjszaka. S a tanítványokra mikor jut idő? Ez a fizetés mellett kell — mondja, s kiegészíti: hol adnak nyolcvan forintot egy óráért? Bár hozzáteszi, szenved, meg elalszik néha a gyenge „játékosokon”, azzal viszont aki értelmesen tanul, érdekes és érdemes foglalkozni. A tanításról a tanulásra terelődik a szó, arra, hogy most másodéves a villamosmérnöki karon, levelező. (Így mégsem kell annyit rajzolni.) S Bu_ dapest egyet is jelent a szak- irodalom beszerzésének helyével. Mert a számítógépes szakma ma még vitathatatlanul fővároscentrikus — mondja. Elvekről, elméletekről, módszerekről pedig csak akkor studírozhat az ember — így Molnár Gábor — ha tökéletes precizitással ismeri azok múltját. Vagyis esetében az angol az orosz nyelvű szakirodalmat. Vége felé kanyarodik már társalgásunk, amikor a balsikereiről kérdezem. Hát az igazán nagy kudarc volt, mondja, az a sérülés... Eszembe jut az a fiatal huszonéves, labdákkal zsonglőrködő kandidátus, akinek számos nagy horderejű publikációja jelent meg, több nyelven beszél, külföldön tanított, s akitől amikor megkérdezték. mi a legközelebbi terve, vágya, azt mondta: szeretne nyolc labdával megtanulni játszani. [érni kor beszélgetésünk befejeződött, egyik munkatársa megkérdezi: „na ugye csoda egy ember?”. Pedig dehogy. Egyszerűen matematikus és kosárlabdázó. Igaz, mindkettőt tehetségesen csinálja. Mondhatnánk úgy: éli az életét. Hajnal József
