Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-19 / 92. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. ÁPRILIS 19Kordováner János textiltervező iparművész és ifj. Szabó Mihály fazekas, a népművészet ifjú mestere munkáiból nyílt kiállítás a közelmúltban a karcagi Déryné Művelődési Központban. A tárlat április 26-ig tekinthető meg Kik távoznak, kik jönnek? A következő évadra építi társulatát a Szigligeti Színház Kiadványok féláron A kedvezményes könyvvásár mérlege Irodalmunk a nyolcvanas évek küszöbén Elkötelezettséggel jelen lenni Beszélgetés Garai Gábor Kossúth-díjas költővel, az írószövetség főtitkárával Még javában tart az 1980/ 81-es színi idény, ám a színházak már megkezdték a felkészülést a következő évadra. Készülnek a műsortervek, és hamarosan befejeződik az ..átigazolási időszak”, amely a közönség, a színház barátai számára sem közömbös, hiszen minden színház igyekszik megtartani legjelentősebb művészi erőit, illetve megerősíteni, felfrissíteni társulatát. A színészek, rendezők, díszlet- és jelmez- tervezők „fluktuációja” természetes jelenség a színpad világában: -mozgatórugója rendszerint az újat, jobbat, többet alkotás szándéka, az egyéni vágyak, művészi elképzelések teljesülésének fe- ménye. A szolnoki Szigligeti Színház társulatában — arányait tekintve — tavalyelőtt zajlott le jelentősebb személycsere, tavaly jóval kisebb volt a mozgás. A most folyó évad végén többen távoznak Szolnokról, néhányan a színház vezető művészei közül is új társulatban folytatják pályájukat. Udvaros Dorottya és Hol- lósi Frigyes a Nemzeti Színházban játszik ősztől, a friss Jászai díjas Fonyó István és Katona János pedig a VárKedves Gyuri bácsi! Először is üdvözletem Ma°di néninek, Pista bácsinak és igazgató bácsinak. Levelem egy kérés céljából íródik. A kérésem igen nagy és ezért is írom félve levelem. Tetszik tudni, hogy hogy állok a szüleimmel. Nem szeretném otthon eltölteni a szünetemet, mert az úgysem volna jó nekem és persze nekik sem. Kérésem az volna, hogy a téli szünetemet eltölthetném-e az intézetben? A nyári szünetemet a keresztanyámnál töltöttem, de nem akarok mindig a nyakukra ülni. A szünetem ideje mindössze két hét, tudom hosszú idő, de tehetetlen vagyok most. Gondoltam albérletbe megyek, de ez leszínházban. A most alakuló nyíregyházi társulathoz négyen szerződtek: köztük Lengyel István és György- falvay Péter. Miskolcra szerződött a díszlettervező Szlá- vik István, és eltávozik az együttestől az idény végén Balogh Elemér dramaturg. ősztől Szolnokon játszik majd: Orbán Tibor és Takácsi Kati (mindkette/> Veszprémből), ifj. Kőműves Sándor (Pécsről), Nagy Gábor (a Várszínházból) es Fehér Anna (a színművészeti főiskoláról). Komis Mihály dramaturg a Várszínházból szerződött a Szigligeti Színházhoz. Az elsősorban filmrendezőként ismert Sán'dor Pál (Hauptmann Patkányok c. művét rendezte a közelmúltban a pécsi színházban) ősztől ugyancsak a szolnoki társulat tagjá lesz. Azok az érdeklődő színházbarátok, akik hallani szeretnének a színház belső életéről, helyzetéről, a következő évad terveiről, a jövő hét csütörtökön (23-án) 3 órától fórumon vehetnek részt, amelyet a Szigligeti Színház igazgatósága és j HNF városi bizottsága rendez a Népfront Költői Anna úti termében (a volt Komarov teremben.) hetetlen, mivel két hétre nem adnak lakást. . . Jó egészséget, boldog életet kíván volt intézeti növendékük. Zoltán Kedves Igazgató Üt! ... Még egy külön kérésem lenne Önhöz. Az pedig az. hogy fiamat ne tessék hazaengedni minden második hét szombatián, mert amikor a múlt csütörtökön hazahozták, nem akart az istennek sem visszamenni. Hétfőn aztán nehezen csak elutazott. Tehát a történtek után nem járulok hozzá, hogy hazajöhessen !... Tisztelettel T. L.-né Az ország könyvesboltjaiban a közelmúltban nagyszabású könyvvásárt tartottak. Az érdeklődők március 9-től 28-ig bizonyos kiadványokat) — az 1979 előtt napvilágot látott szépirodalmi műveket, szakkönyveket, képzőművészeti- és ifjúsági kiadványokat — 50 százalékos árengedménnyel vásárolhatták meg. A kedvezményes könyvvásár megyénkben is igen népszerű volt. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat szolnoki Szigligeti könyvesboltjában 250 ezer forintos forgalmat bonyolítottak le az árengedményes könyvekből. A vásárlók elsősorban a szépirodalmi műveket és| a teljes árqp meglehetősen drága képző- művészeti albumokat keresték, de sokan vásárolták a műszaki, mezőgazdasági szakirodalmat is. A szolnoki áfész-könyves- bolt forgalma is megközelítette a 60 ezer forintot a kedvezményes könyvvásár idején, az ifjúsági könyvek, a szépirodalmi alkotások egyaránt gazdára találtak, de a tudományos kiadványok ugyancsak nagy népszerűségnek örvendtek. Az üzletben elmondták, hogy az áruellátásban sem volt fennakadás, nem úgy mint a törökszentmiklósi könyvesboltban, ahol a megrendelt — kedvezményes vásárba bevont — kiadványoknak csupán 30—40 százalékát kapták meg. A teljes kínálat hiánya miatt a forgalom 25—30 ezer forint körül alakult. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat karcagi könyvesboltjában 62i ezer forintos forgalmat bonyolítottak le a kedvezményes könyvvásár idején. A „sláger” Karcagon is a szépirodalom volt. Tisztelt Gyuri bácsi! Az én elhatározásom, hogy megnősülök, de nem Tatabányán, hanem Szolnokon. Azt Gyuri bácsi is megérti, hogy én már nem vagyok gyerek. Ha lehetne tessék nekem elintézni, hogy haza mehessek és ott keressek magamhoz illő lányt. Gyuri bácsi is jól tudja, hogy mi fiatalok azon vagyunk, hogy családot alapítsunk. Ez az én elhatározásom. Én Szolnokon születtem és én Szolnokon akarok meghalni. Vágyódom anyámék után, nem tudok meglenni nélkülük. Nagyon rossz volt, amikor elhoztak engem ide Tatabányára. Én itt nem tudok élni tovább! Én úgy terveztem el az életemet, amikor otthon voltam, hogy megvárom azt az időt, amikor húszéves leszek. De akkor nagyot csalódtam az életben, mert el akartak szakítani a szülői városomtól és_ én ezt nem hagyom... Hű szeretettel Gábor Ui.: Tessék nekem megírÁprilis 11-e a költészet napja, József Attila, a XX. század magyar költőóriása tiszteletére, emlékére. Gazdag életművét képtelenség röviden összefoglalni — nem is áll szándékunkban — egy jellemzőjét idézzük csupán a Világirodalmi Kisenciklopédiából: „Versei a közélet és a magánélet a közösségi és az egyéni sors, s a kettő egységének páratlan mélységű és erejű dokumentumai, amelyekben korának minden alapvető ellentmondása, emberi drámája és küzdelme klasszikus értékű megfogalmazást nyer.” Egyszerűbben: József Attila költői és emberi magatartásának alapvető vonása a köz- életiség, az elkötelezettség, az osztályharc, a proletárforradalom iránt. Hogyan él tovább napjainkban a József Attila-i hagyomány, mit jelent az elkötelezettség a mai magyar írók, költők számára? Erről beszélgettünk Garai Gábor Kossuth-díjas költővel, az írószövetség főtitkárával, akivel — az immár a líra heteivé bővült költészet napja alkalfnából — Martfűn, a művelődési központban találkozhattak a közelmúltban olvasói. — A közéletiség — amely egyre nagyobb hangsúlyt kap társadalmunkban — mi több, alapvető követelmény az egyénnel szemben — politikai állásfoglalás, s egyben feltételezi az elkötelezettséget is. Mit jelent ez a költő, az író számára, illetve mi iránt elkötelezett a mai magyar irodalom? — Ügy gondolom, mielőtt az irodalmat fognánk val- latóra, először arról kellene szólni, mit jelent az embernek az elkötelezettség, s mi iránt nyilvánuljon ez meg. A napokban újra kézni az anyám és a húgom címét!!! Tisztelt Krizsán Elvtárs! ... Fiam, aki jelenleg Űj- szászon van, február 9-én betölti a 18. életévét és az állami gondozása megszűnik. Mivel nagykorú lett önként választhat, hogy haza jön-e szüleihez, vagy sem. Nekem a gyerek azt mondta hazajön és itt fog dolgozni Szolnokon. Kérném szíveskedjék intézni iratait, mert február 9-én hozom haza. Tisztelője P. Gábor Kedves Gyuri bácsi! ... Itt a szállón munka után megfürdök és vagy gondolkozom, vagy unatkozom. Én itt a szállón unatkozom. Nincs barátom. Nem akarok egészen életem végéig néma maradni. Kérem írja meg Gyurka bácsi, mitévő legyek? Hogyan kell viselkedni, amikor valakinek nincsen barátja? Mert én nem tudom. Szerintem elkapkodtam a dolgot, ki kellett volna járnom a nyolcat. De majd lesz valahogy! Bocsásson meg, ha ez a levél nem túl vidám, én nem tehetek róla, ez egy érzés ... Sok tisztelettel F. Pál Kedves Tanár Ür! Bocsánatát kérem, hogy írni merészelek önnek, de nagyon fontos és életbevágó kérdésről van szó, a Sanyi ügyéről, mivel most február 4-én reggel 7 órakor lesz a tárgyalása a szegedi nagy bíróságon. Zárt tárgyalás lesz és én Önhöz fordulva szerető jóságos szívében bízva esedezem önnek, legyen szíves egy sokat szenvedett, megtört szívű onokájáért aggódó nagymama kérését be vettem egy cikkgyűjteményt, amelyben többek között az első Internacioná- léról olvastam, méghozzá azt a határozatot, amely május 1-ét a munkások ünnepévé nyilvánítja. Ha a szocialista országokra és azokra a fejlett tőkés országokra gondolok. amelyekben fejlett a munkásmozgalom, akkor azt mondhatom, hol vagyunk már ettől! Nem így sajnos a harmadik világban, főleg a gyarmati sorból nemrég felszabadult országokban, ahol a nyolc órás munkaidő egyelőre még csak követelés ; miközben mi már ott tartunk, hogy megvalósuljon a nyolc óra pihenés, szórakozás. Persze egy seregnyi másfajta gonddal kell szembenéznünk. Egy új nukleáris katasztrófa veszélyével — az SZKP XXVI. kongresszusán igen komoly figyelmeztető szavak hangzottak el erről — s még hogyha el is tudjuk kerülni ezt a katasztrófát, számos más veszély is fenyeget, mint például az energiaválság, vagy a kömyezetszeny- nyeződés, a természet megbomlása. Mindez olyan körülményeket teremt, amelyek időszerűvé teszik, hogy „népben, nemzetben” s még hozzáfűzöm azt is, hogy emberiségben gondolkozzék mindenki, akár költő, akár nem. — Hogy gondolkodik erről a költő? — A hatvanas évek elején nagyon sok jogos bizalom járta át a lelkünket ha körülnéztünk a szűkebb. s a tágabb világban. Ma több aggodalomra van okunk. S felmerül a kérdés, akkor el- kötelezett-e a költő, ha ezt az aggodalmat kifejezésre juttatja, vagy akkor, ha lankadatlan optimizmusra buzdít? Én nem tudok igazságot tenni ebben a kérdésben, csak a szívem szavára, meghallgatni! Kérném önt, ha megtenné azt a nagy szívességet. amit soha, de soha sem tudnék önnek meghálálni, hogy az én nevemben jelenjen meg a tárgyaláson, önt biztosan beengedik. Én képtelen lennék oda elmenni, annyira le vagyok törve és összezúzva. Ha bevezetik a gyereket és a kezén meglátnám a bilincset, ott halnék szörnye_t a szeme előtt. Ezt az én szívem már nem bírná elviselni... önben megbízva sok-sok szeretettel id. P. F.-né Kedves homoki pajtások! Szerencsésen megérkeztünk a szálláshelyünkre. Nagyon íól sikerült az a nap, amikor a szálláshelyre értünk. Sok munkatársunk segít bennünket a város megismerésében. Az első nap este jól berendezkedtünk, igaz még aznap az ablakon lévő függöny magától leesett, de én Jóskával megcsináltam! Nagyon jól érezzük magunkat itt a munkahelyen és én már megszoktam az itteni levegőt a bőrgyárban. Nagyon jó volt nálatok, volt sok haver, jó lemezezés, foci, sok játék, de mi már felnőtt fejjel gondolkodunk, már a fizetést is rendesen beosztjuk és rendesen beszélünk a kartársakkal ... Szeretnénk, ha többen jönnétek ide dolgozni, hisz meg lehet szokni egyhamar. Jó a fizetés, 3500 forint itt a keresetünk. Mire jöttök Jóska oldalmotoros MZ-t vesz és azzal megyünk elébetek! Géza. Jakab, Jóska * * * A leveleket a homoki nevelőotthon gyűjteményéből válogatta Török Erzsébet meg az ösztöneim, élményeim sugallatára hallgathatok. S ezek most azt súgják, hogy szóvá kell tennem az aggodalmat, Illyéssel- vallva; kimondja a rettenetét, azzal fel is oldja. Ügy hiszem, hogy fel kell emelni figyelmeztető szavunkat a világ és az emberiség megmentése érdekében — bármennyire is nagy szónak hangzik ez — még akkor is, ha tudjuk, hogy a nem költők szavától változik meg a világ. — Talán nem is nagyon hangzanak el ezek a szavak. Mintha több lenne a mai magyar lírában a „saját bú, bánat”, amitől an nakidején Petőfi óvtc XIX. század költőit. — Való igaz, a mai ma- • gyár költészet sokkal inkább az ember belső világával foglalkozik, mint a külvilághoz való viszonyával. Ezt sokan szemükre is vetik a költőknek, sokszor én magam is saját magamnak, hisz az utóbbi években be- feléfordultabbak a verseim. De nem hiszem, hogy ez a befeléfordulás a költészetben a sorskérdések iránti érdeklődés hiányát jelentené. Bizonyos műfaji átcso- tportosuläs figyelhető meg irodalmunkban. Amíg a közéletiség zászlaját a hatvanas években a líra vitte, napjaink kora úgy tűnik, nem a költészet számára teremt kedvező lehetőséget, hogy feltegye, s főleg hogy megválaszolja ezeket a kérdéseket. Sokkal inkább alkalmas erre a szociográfia, vagy a publicisztika. Említhetek költőket, írókat; Mezei Andrást, Moldova Györgyöt, vagy Bertha Bulcsút, akik nem a megszokott műfajukban alkotnak ugyan, de érezhető, igenis érdeklik őket korunk kérdései. Munkásságuk is bizonyítja, hogy a mai magyar irodalom nem mondott le a „beleszólás” igényéről. De mindemellett én úgy gondolom, egy személyes élményt, érzést megörökítő vers is lehet közérdekű. Ha jó és hiteles, akkor katartikus élményt adhat az olvasónak, s ezzel a látszólag befelé forduló vers kollektív értékűvé válik, hiszen két lélek találkozását jelenti. Azt hiszem, tágab- ban kellene értelmezni a közéleti tematikát A szerelem. a barátság az élet a ha'"l, az elmúlás, az elide- genedettség is közérdekű, hiszen ezek a kérdések nemcsak az írókat, költőket foglalkoztatják. — Sok a „halálvers” a mai magyar költészetben? — Sok, valóban, de vajon nem kell-e egy materialista világnézetű társadalomnak újra és másképp szembenézni az elmúlással, mint például ahogy azt a középkor embere, vagy akár az ókori görög költő tette. Ettől függetlenül én nem mondok le arról, hogy a líra eszközeivel feltegyek és tőlem telhetőén megválaszoljak sorskérdéseket. A következő kötetem számomra az újrakezdést. vagy a visszatérést — de legalábbis a kísérletét — jelenti arra. hogy közéletben és elkötelezettségben egyszerre jelen tudjak lenni. S azt hiszem, hogy új lírai eszközök igénybevételével az eszköztár tökéletesítésével más költő számára is van erre lehetőség még ha korunk kérdései bonyolultabbnak, nehezebben megfogalmazhatóak is, mint korábban voltak. Tál Gizella ÜZENETEK „HAZA” Levelek: gyerekesen kerekded betűk, sután fogalmazott mondatok. Őszinte sorok a „kapukon túli” világról, az első találkozásokról a munkával, a szerelemmel, találkozások az emberekkel, a küzdés kényszerével. Levelek azoktól, akik alul maradtak a küzdelemben, s azoktól akiknek akarata győzedelmeskedett a gondok felett. Levelek „haza”; Gyuri bácsinak, Krizsán György nevelőnek és az igazgató úrnak, Révay Györgynek, akárcsak jó szülőknek írnák messzire került gyermekeik. S olykor a valódi szülők is tollat fognak.
