Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-19 / 92. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1981. ÁPRILIS 19

lArcképvázlat I

Mások gondjait hordozza

Vonásai még az éjszakai műszak nyomait viselik: gyűrődés a száj körül és a homlokon, fáradt, álmos szemek. Reggel öt órakor még talpon volt, hazajött az éjszakai műszakiból és délelőtt tízkor már újra ébren találtam. A hobbitelekre igyekezett. Dolgozni.

Máthé Imre huszonnyolc éve a mezőtúri téglagyár égetője. Életének talán legfontosabb része a gyár.

A gyár.

— Huszonnyolc év. — Maga is meglepődik, ahogy kimondja. — Persze régebben minden másképp volt A régi téglagyárban igencsak próbára tette az embert a munka. A levegő poros volt, meleg, és kevesebb gép segítettt. Most meg? Gázzal fűtünk egy zárt kemencében. A levegő tiszta, megnyomunk egy gombot, kinyílik a zsilip, s a kocsin begurul a tégla a kemencébe. Bent ezer fok van, de ezt kánt nem vesszük észre.

A Dózsa György Szocialista Brigád tagja, Szereti a munkatársait, a brigád igazi közösségé kovácsolódott az évek folyamán. Mindenki igyekszik, tanul, képezi magét. Ebben az évben három kommunista műszakot vállaltak, az egyiket a rokkantakért, kettővel a város építésében szeretnének segíteni. A vállalkozó szellem, a segítőkészség meghozza „gyümölcsét”; elsők a szocialista munka versenyben.

Máthé Imre úgy érzi, nemcsak a brigádban van elismert helye, munkáját, s a gyárban töltött huszonnyolc évet mások, másutt is megbecsülik. Ezt mutatják kitüntetései is: Kiváló társadalmi munkáért', Kiváló munkáért, az Építőipar Kiváló Dolgozója. Az elmúlt évben megkapta a Pro Űrbe díjat is: Mezőtúr városáért ^végzett munkáját jutalmazta a városi tanács.

De ez már egy újabb fejezet Máthé Imre életéből

A város.

— Mit tehet egyetlen ember a városért?

— Nagyon keveset. Csak annyit, hogy felszólal megfelelő helyeken, ha kell, társadalmi munkát szervez és vállal. Persze, van úgy, hogy nem elég csak egyszer szólni. Így oldódott meg például az egyik forgalmas út problémája is. Elvileg ez az út kövezett volt. Gyakorlatilag egyenetlenül lerakott kockakövekből állt az egész ... mindenképpen aszfaltburkolat kellett rá. Sokan le is mondtak már róla hogy történik valami. Nekem az volt a véleményem, hogy ha kell, hússzor elmondjuk, ha kell, százszor, majd csak adnak rá pénzt. Igazam lett.

— Volt-e olyan javaslata, ami a város építésében megvalósult, és amire még ma is büszke?

— Amikor Mezőtúr köz- úthálózatát bővítették, javasoltam, úgy építsék az új műutakat, hogy a helyi autóbuszjáratok a külső területeket is érintsék.

Máthé Imre 1963 óta tanácstag. Hozzá tartozik a Kiss János és a Fóti utca közötti terület, a „város pereme”. Nemcsak az egész Mezőtúr sorsát kell tehát a szívén viselnie, gondolnia kell saját körzetére is. Annál is inkább, mert elhanya- ‘golt része ez Mezőtúrnak, a Fóti utca utolsó néhány száz métere földút Göröngyös, sáros, tele kátyúkkal Nem is állom meg kérdés nélkül.

— Hogyan lehet, hogy épp a tanácstag utcája nem kövezett?

Nevet.

— A tanácstagnak is meg kell értenie, hogy ez a terület nem a város központja, vannak fontosabb részei Mezőtúrnak, vagy esetleg máshová kell a pénz. Egyelőre örüljünk annak, hogy önkiszolgáló csemegebolt épül a Fóti úton. Azelőtt ez sem volt. Később biztosan szó lehet a kövesútról is.

Ahogy beszélgetünk, egyre élesebben rajzolódik ki előttem életének harmadik tartópillére.

A munka.

A munka külön fejezetet érdemeL Igaz, hogy a gyár, a város ezt is magában foglalja. De úgy érzem, Máthé Imrének még ennél is több köze van a munkához.

Szabad idejében is dolgozik. Ügy mondja, régebben szeretett horgászni, de most már nincs rá idő. Azelőtt nagy futballista volt, most meg ... azt sem tudja már, mikor rúgott utoljára labdába. Nincs idő erre sem. Kikapcsolódásul a hóbbi- kertjére jár, burgonyát, kukoricát, zöldségfélét termeszt, azt sem kell a piacról venni. A ház előtti kis udvar háromnegyede szőlővel beültetve. Hátul, a drótkerítés mellett nagy halom sóder; építkezést, kisebb- nagyobb javításokat jelez. S a tettenért buzgólkodás is önmagáért beszél: éjjeli műszak után néhány órai alvás, és elkezdi a nappali műszakot, dolgozik a ház körül, ha kell, Jőz, takarít, hiszen a felesége nappal dolgozik.

Azt mondja, nehéz megmagyarázni, miért vállalta ezt a sorsot; törődni másokkal, szólni értük. Talán családi hagyomány, az apa is közösségi ember volt. S ha az ember megmozgat minden követ a városért, úgy érzi, egyúttal a családjáért is tesz valamit. A lányáért, a fiáért, az unokájáért, akik szintén Mezőtúron élnek. De nem elégszik meg azzal sem, hogy ő szól a többiekért. Mindenkinek megadatik a lehetőség, hogy elmond í a, ami a szívét nyomja. Hiszen bárki felszólalhat a fórumokon: értekezleteken, taggyűléseken, vagy éppen a szakszervezet közvetítésével hallathatja a hangját. S Máthé Imre is ezt szeretné, ha sokan elmondhatnák magukról azt, amit ő, „amikor úgy érzem, igazam van: szólok ... amikor szüksége van a városnak a két kezemmel, dolgozom!”

Ha kilép az utcára, mindenütt ismerősökbe - botilik. A tanácstagot felkeresik a lakásán, de ha úgy hozza a sors, az utcán, vagy a boltban mondják el neki az emberek gondjukaf-bajukat. Legtöbben reális problémákkal keresik: járda, út építését, villany bevezetését szorgalmazzák. Akadnak olyanok is, akik egyéni panaszokkal, sérelmekkel kopogtatnak, s ilyenkor az ő feladata megmagyarázni, meddig közös ügy egy eset, s honnan kezdődik a magánügy.

Az idő kevés. Nemcsak a szabad idő, hanem egyáltalán. Ha több lesz majd — úgy mondja, a nyugdíjaztatás után — pihenni fog egy kicsit. Mondjuk elutazik, szétnéz az országban, hiszen eddig még csak kétszer nyaralt a feleségével, pedig már huszonöt éve házasok.

Paulina Éva

Mederkotrás a Holt-Tiszán

A Tisza II. víztározó és üdülőkörzetének kialakítása során mélyíti a medret a KÖTIVIZIG Tiszafüred térségében. A Holt-Tisza egyenes szakaszán mintegy 1200 méteren 140 méter szélességben végez mederkotrást a Master típusú gép. A kimélyített területen lehetővé válik egy nemzetközi követelményeknek is megfelelő kajak-kenu pálya kialakítása.

Végrendeletek

ÖRÖKSÉGEK,

ÖRÖKÖSÖK

A borbély halála

Nagy örökség, türelmetlen örökösök, s a szokványos krimi történetében az ismert következmény; az örökhagyó rejtélyes és gyors halála. Az apai örökségből kirekesztett három testvér ilyesfajta krimibe illőnek vélte apja halálát. Idős mostohaanyjukat gyanúsították, indulatosabb pillanataikban meg is vádolták.

A község sáros mellékutcájának kisabliakos öreg vályogházában halt meg az idős borbély. Valóban gyorsan és rejtélyesen, öngyilkos lett. A kisház fele és néhány kopott régi bútordarab volt minden vagyona, amit végrendeletében a feleségére hagyott, akivel hat évig élt egy fedél alatt.

Az özvegyen maradt idős asszony a hideg szoba ágyára kucorodva emlékezett: — Ifjúkori szerelem volt és túl késői találkozás, ö özvegy lett, én elvált, öregek voltunk amikor összeházasodtunk, — Nem tagadja, ő unszolta férjét), hogy csináljon végrendeletet. — Fél házam volt nekem is, amikor hozzámentem, annak fejében kértem ennek a kis háznak a felét. Meg féltem is, mi lesz velem, ha ő megy el előbb, az utcára tesznek, kisemmi znek a gyerekei.

— Nem tehették volna. Az özvegy élete végéig ott maradhat, ahol a házastárssal élt. Törvény van rá.

— Arra is, amit a gyerekei velem művelnek? Büntetlenül vádolhatnak? Még, hogy én tettem tönkre, én öltem meg az apjukat! Még, hogy én hamisítottam meg a végrendeletet, írtam bele utólag az ingóságokat! Pereskednek ezekért a vacakokért meg betétkönyvet követelnek. Még arra a pénzre is fáj a foguk, amit én gyűjtögettem, ami az enyém. A televíziót is elvitték, pedig jómódúak. Az egyikük még villát is épített a Balatonon. De mondta szegény megboldogult, hogy őt oda még egyszer sem hívták.

Feltartóztathatatlanul áradt belőle a keserű gyűlölet.

Az első fokú bíróság ítélete szerint valódi, törvényes a végrendelet Az özvegy megkapta, amit akart, — az öngyilkos hagyatékát — a kapzsi gyerekek átkával együtt!

A lányok jussa

— Mit akar a végrendelettel? — fogadott ellenségesen a takaros családi ház kertjében Cs.-né.

— Semmit Szeretnék róla beszélgetni, ha hajlandó rá.

— ELpletyfcázták ugye, hogy az anyai örökségen rna- rakszik a négy lány? Látta azt a házat?

— Nádtetős öreg épület Az udvaron gémeskúttaL A hagyatéki leltárban 180 ezer forintra becsülték.

— Rám hagyta az anyám, mert én ápc/ltam. Tizenöt évig volt ágyhoz kötve. Akkor nem irigykedtek. Anyát tavaly júliusban temettük el. Még be sem hántolták a koporsót a testvéreim már a jussukért kezdtek civakodni. Visszamondták nekem azóta nem is egyszer, hogy mindennek lehordták a buszon^ a fodrásznál, pedig nem akarom őket kisemmdzni, ami jár, azt megkapják. De előbb a házat kell eladni.

— Ügy hallottam, hogy a takarékkönyv miatt is vita van.

— Megmondtam a közjegyző előtt is, hogy nem adom oda. Öt-ötezer forint járt volna mindannyiunknak az igaz. Kellett a pénz. Én tartottam el az agyérgörcs- ben szenvedő öreg apámat. De azt nem kérdezi a többi

lánya, hogy miből? Hogy meddig bírom mosni naponta az alsóneműjét, az ágyneműjét Nézze csak meg, mi vár rám még ma! — tuszkolt a fürdőszoba felé, és mutatta apja szennyesét Dőlt belőle a keserűség. — Egy percre sem hagyhatom itt. Azelőtt dolgoztam, kétezerhatszáz forintot kerestem. Most két nyugdíjból kell megélni. Az egyik húgom olykor-olykor ránk nyitja az ajtót. Már az is valami, ha a többiek legalább az apjuk névnapjáról nem feledkeznek meg

A halott ajándéka az élőknek csak jussot jelent? Egy kis vagyon kis töredéke életre esküdt (ellenséggé teheti a testvéreket? Kis vagyon? Néha még annál is kevesebb. Néhány párna, asztal, szék, jegygyűrű, a kedves emlékként őrzött nyaklánc fillér- nyi pontossággal rögzített érték csupán a testvérek bírósági keresetleveleiben. Filléres jussért pereskednek és hangos, látványos gyászukban versengenek.

Felbukkan egy fiú

Csodálkozott, kétkedett, tanácstalan volt az ősz hajú, gyászruhás özvegy. — Soha nem mondta a férjem, nyugodjék békében, hogy van neki még egy fia Soha nem járt nálunk. A hagyatéki átrgyaláson tudtam meg, hogy az örökségért jelentkezett. Azt beszélik, itt lakik a városban.

Szép, régi kúriára emlékeztet a teraszos ház, amelynek fele az asszony öröksége. A tágas szobák, a megkopott biedermayer fotelek, az azsúrozott ágytakaró, a fehér hálószobabútor — az egykori jólét mai romjai. A végrendeletben feleségre hagyott ingatlan értéke meghaladta a 300 ezer forintot. Vajon ez volt olyan jótékony hatással a felbukkanó „fiú” memóriájára? Csupán a származását kell bizonyítania ahhoz, hogy .a gyereknek járó köteles- részt (a törvényes örökségének felét) a hagyatékból megkaphassa. S ha valóban igaz az állítása, könnyű lesz a dolga.

Vádaskodó rokonok

Nem így a kardoskodó testvérnek és nagynéninek, akiknek a temetés után egyszeriben szívügyükké vált az agyvérzésben meghalt rokonuk kis házának sorsa.

— Zsarolta az az asszony megboldogult nővéremet, — dörzsölte száraz szemét a testvér.

— Fenyegette, hogy otthagyja, nem gondozza tovább, ha nem végrendelkezik a javára, — így a nagynéni.

— Mi vaevunk az egyedüli hozzátartozói. Kötelességünk a kis házzal törődni. Nem hagyhatjuk, hogy azé a haszonlesőé legyen. Akkor inkább senkié, — bizonygatták egymás szavába vágva.

Pert indítottak. De vádaskodással a bíróság előtt semmire se mentek.

— Hallotta volna két évvel ezelőtt őket, amikor fűt- fát ígértek, hízelegtek, hogy vállaljam el a beteg néni gondozását, mert nincs aki törődjön vele. Tudták, hogy szegény asszony vagyok, takarításból élek. Megértem ötven évet, és még nem volt saját lakásom. Nem vagyok rest. Bármilyen munkát vállalok. Jól megvoltunk a nénivel. Persze, a rokonok örültek, hogy nincs gondjuk vele. De az már nem tetszett nekik, láttam, amikor a végrendeletben rámhagyta a kis házat és a darabka parcellát. A kettőt hatvanötezer forint*-'» becsülték. Hát így volt, — sóhajtott az asszony. — Most engem tartanak haszonlesőnek. Rám kiabálják,

hogy szégyen nekem ez az örökség. Pedig megdolgoztam érte. És most még fizetnem is kell, azt mondják, illetéket. Nem ttudom hány ezer forint lesz.

A kapzsiság ára

Aki örököl, annak jjzetni is kell. Minél értékesebb a hagyaték, annál többet. Nem ingyen szerzett vagyon az örökség.

— Volt már akinek a kapzsisága került sokba, és ráfizetett az örökségre. — mondta Gyöngyösi József, a megyei illetékhivatal vezetője. — Eszébe se jutott a leendő örökösnek, hogy érdeklődni kellene a szakemberektől, hogy is megy ez. Azt képzelte, hogy ingyen. Csakhogy az lebegett a szeme előtt, hogy néhány sor írás révén övé lehet egy ház. Ha nem is nagy, de mégiscsak ház. Semmit sem kell érte tennie, csak kitartóan látogatni a magányos öreget a szociális otthonban. Csakhogy teltek az évek, és gondozási díjat *enki sem fizetett. Esztendők alatt tetemes hátralék gyűlt össze. Az idős ember halála után derült ki, hogy majdnem nagyobb az adósság, mint a ház értéke. A póruljárt örökös még ekkor is lemondhatott volna a hagyatékról. De nem. Árulást emlegetett, szaladgált fűlhöz-fához, megpróbálta feláron eladni a házat. Dugába dőlt az elképzelése, és még a néhány ezer forint illetéket is meg kellett fizetnie. Ez volt a kapzsiság ára.

— Gyakran előfordul, hogy az örökhagyó keresztülhúzva a törvényes örökösök számításait, meghiúsítva reményeiket, nem hagyja, hogy a törvényes öröklés rendje szerint osztozzanak a hagyatékon?

— Évente hozzávetőleg háromezer-ötszáz hagyaték öröklődik a megyében, s pusztán egy tizede az, amelyről az örökhagyó végrendelkezik. Legtöbbször hálából teszi, ezzel „fizet” a jó szóért, a gondoskodásért. Pedig olvkor kínos hercehurcától, pereskedéstől, a jussukat féltő gyerekek vádaskodásától kímélnék meg azokat, akiknek úgy érzik, hálával tartoznak, ha nem végrendeletet készítenének, hanem inkább öröklési szerződést kötnének. Ami ellenszolgáltatás fejében nyújtott örökséget jelent. Ebből nem követelhetik a közvetlen le- származók a jussukat, de a végrendeleti hagyatékból igen.

Az emberségen múlik

A hagyatéki leltározó, Szántó Lászlóné, aki idegen, hivatalos személyként már a gyász óráiban kénytelen az örökséget számbavenni, úgy vélte, emberségen és tisztességen múlik, nem a végrendeleten, hogy lesz-e cirkusz, marakodás, pereskedés.

— Nem kell végrendelettel megcsonkított hagyaték ahhoz, hoev azok az öröklésre áhítozó várományosok akiket csak az érdekel, hogy mit kapnak, már a temetés előtt házkutatást tartsanak. Az ingóságokat többek között csak akkor kell leltároznom, ha az örökhagyók kérik. S ha kérik, akkor az már sejteti, hogy nincs egyezség köztük. Eszelősen kutatnak a takarékbetétkönyv, az ékszer után, s ha nem találják, egymást gyanúsítják. De hajbakapnak paplanon, párnán, az elhalt cipőjén, ruháján. Ökölbe szorul a kezem, legszíveseb-. ben rájuk kiáltanék, amikor látom, hogyan válik az örökösök prédájává, ingyen portékává a halottnak még a legszemélyesebb holmija is.

Kovács Katalin