Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-19 / 92. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP n téeszekben Juttatások a borítékon kívül AZ V. ÖTÉVES TERV­BEN lépett életbe a ren­delkezés, miszerint a ter­melőszövetkezeti tag férfi­ak 60, a nők 55 éves ko­rukban érik el a nyugdíj - korhatárt. Nagy politikai jelentőségű rendelkezés volt ez, több mint egy szo­ciálpolitikai intézkedés a sok között. Társadalmi megkülönböztetést szüntet­tünk meg e rendelettel, vállalva, hogy ugrásszerű­en megnő nyugdíjasaink száma, akiknek tevékeny­ségét a többiek intenzívebb munkájával és gépekkel kell pótolnunk. A termelőszövetkezetben ennek következtében a ge­nerációváltás közepette va­gyunk, ma az országban a téesztagok fele nyugdíjas, és számuk ez év végére már több lesz, mint az ak­tív dolgozóké. E rendelet megjelenése is hozzájárult ahhoz, hogy a parasztság életszínvonala fokozatosan közeledjék a munkásosz­tályéhoz, hogy társadalom- biztosítási ellátásuk né­hány különbségtől elte­kintve — lényegében azo­nossá váljék. Most újabb fontos intéz­kedés látott) napvilágot. Az idén kezdődött VI. ötéves terv az első, amikor a szö­vetkezeteknek már közép­távú szociálpolitikai tervet is kell készíteniük, amely magában foglalja a válla­lati szociálpolitikai munka elemeit. Ezek figyelembe vételével kell határozniuk arról, hogy 1985-ig ho­gyan akarják javítani, egészségesebbé, biztonságo­sabbá tenni a munkafelté­teleket, mennyit akarnak fordítani szociálpolitikai juttatásokra — tehát üzemegészségügyi ellátásra, üdültetésre, segélyezésre, lakásépítés támogatásra, munkásszállításra, sport és kulturális célokra, ösztön­díjra és így tovább. A TOT irányelveket adott közre a közelmúlt­ban e munkához, és ebben egyértelműen megfogal­mazta: az anyagi lehetősé­gek függvényében töreked­jenek arra a gazdaságok, hogy fokozatosan javítsák az élet- és munkakörülmé­nyeket. Olyan tervet ké­szítsenek, amely megfelel a különböző rétegek igé­nyeinek, de a nyugdíjasok és a járadékosok érdekei­nek is. A megye téeszeinek meg­van a gazdasági alapjuk — legalább is a többségnek — arra, hogy folyamatosan fejlesszék a tagok szociális ellátását, hogy több jus­son az úgynevezett boríté­kon kívüli juttatásra. Az elmúlt ötéves tervben év­ről évre 600—800 millió fo­rint között váltakozott a nyereségük (1979-ben 7 téesz volt veszteséges), de 1980-ban kimagasló sikere­ket értek el, több mint egymilliárd forint volt a nyereség, leszámítva egy téesz veszteséges gazdál­kodását, ami 29 millió fo­rinttal rontotta az ered­ményt. Ennek következménye, hogy ma már 11 téeszben dolgozik üzemorvos, hogy 24 szövetkezeti gazdaság­ban van rendszeres üzemi étkeztetés — de a nyári és az őszi csúcsmunkák ide­jén már valamennyi üzem biztosít melegételt, védő­italt az e munkákban résztvevőknek, — hogy a megnövekedett munkahelyi távolságok miatt tavaly már 124 autóbusz szállítot­ta a termelőszövetkezetek tagjait munkába és haza. öt évvel ezelőtt csak 64 autóbuszuk volt a megyé­ben a téeszeknek. Szociá­lis, kulturális célokra Il­lő millió forintot adtak évente, de ennek a pénznek döntő hányada a járadé­kosok szociális segélyezésé­re kellett, akiknek nagyon sokat jelentett az a pár száz forint is, amit a gaz­daság adni tudott segít­ségként a megélhetéshez. És 5 év alatt munkavéde­lemre, a munka kulturált körülményeinek megterem­tésére csaknem félmilliárd forintot költöttek a téeszek. JÜLIUS VÉGÉIG elké­szülnek az új középtávú gazdálkodási tervek. A szövetkezetek önkormány­zati szerveinek feladatuk, hogy a termelőszövetkezeti törvényben és más jogsza­bályokban biztosított jo­gaikat érvényesítsék annak érdekében, hogy az élet- és munkakörülmények, a vállalati szociális juttatá­sok folyamatosan és kor­szerűen fejlődjenek minden gazdaságban. V. V. Gátőr és repülőtérparancsnok „Fakitermelés” a hullámokból 1981. ÁPRILIS 19. Ebédszünet a határban. Felvételünk a tiszaföldvári Lenin Tsz-ben készült Nem lesz fogyókúrás nap „Sonkainvázió”, színes tojások, sütemények így készültünk a húsvétra Sokan vallják: a piros tojások napján a fiús családok a szerencsésebbek. Nyolc körül útra kel a família apraja- nagyja, otthon semmi baj. Csupa csend, nyugalom a ház. Ráadásul a kisebbek csengő pénzeket, olykor még zizegő bankókat is hoznak az öntözés, meg a húsvéti vers ju­talmát. A 47 éves Király Ferenc­nek — akinek! két fia van — más a véleménye. — Hiába .vagyunk fiús ház, mi is várjuk a locsolkodókat, hiszen a feleségem itthon lesz. Sőt e],mondhatomi, hogy ilyenkor nálunk -is csupa iz­galom a ház. Az asszony már korábban elkezdte a szakács­kodást, lesz piros tojás, son­kás szendvics, pogácsa, pis­kóta, bor. A takarításból pe­dig a fiúk is kivették a ré­szüket. Hétfőn aztán hárman háromfelé eredünk. Én el­megyek a munkatársakhoz, ismerősökhöz, meg a roko­nokhoz. A 17 éves Ferenc az idő­sebb fiú a családban. — Meglocsolom a lány osz­tálytársaimat, meg a roko­nokat. Hozzám már nem illik a vers, de azért nagymama adni szokott pénzt is. A többi helyen ’ kólával, süteménnyel, tojással, borral kínálnak. Gyuri a kisebbik csemete. Öt még más vezérli ezen a napon. — Tavaly is kaptam 330 forintot. Igaz, a céllövöldé­ben hagytam egy százast, és mindössze egy tükröt nyer­tem. Az idén tájukra se me­gyek! — jegyzi meg bölcsen. — Vízzel locsolkodtok-e még? — Á, dehogy! Bár akad, aki a kútról tölti az üveget, de nékem már kétféle köl­nim is van. Tessék csak néz­ni! — emel ki a vitrinből két üvegecskét Azért ezen a hétfőn a lö­A Kiskörével szemközti parton végtelenül szélesnek tűnik a Tisza. És szerfölött haragosnak. Metsző széltől korbácsolt hullámai hatal­mas tuskókat, fatörzseket dobnak a partra a valamiko­ri erdők helyéről. Mátyus László gátőr irá­nyításával néhány ember tisztítja a partot. A gallya­kat elégetik, a "használható faanyagot vontatókra rakják. — valamikor nem így hú­zódott a gát, — mondja Má­tyus László. — A tározó mi­att kellett így éoíteni, merő­legesen a víz folyására. Ezért ennyi itt a kotorék. Már a dédapja is ezen a részen volt gátőr. Többek kö­zött ezért ajánlották a víz­ügyi igazgatóságon, hogy ke­ressem fel Mátyus bácsit. Amikor ezt mondom neki, huncutul villan a szeme. — Elég baj az, hogy nem azt montdák: keresse az öcs- köst. Szó ami szó, nem mai gye­rek. Haja már ezüstösen csillog a tányérsapka alól. Jó három éve van még a nyugdíjig. Volt egyénileg gazdálkodó, majd téesztag, csolkodók szívesein látott vendégek ott is, ahol időseb­bek laknak. Özvegy Pintér Ferencnél Erzsiké néni hat­vanéves: — Egyedül élek, nyugdíjas vagyok, és a sok jószág miatt nyakig a munkában, de már befejeztem a takarí­tást. Kész a kocsonya is, aztán a tésztaféléket csiná­lom. A sonka se hiányzik, mert a hárommázsás hízóból arra is futotta. A piros tojás mellé pogácsa, piskóta, da­rázsfészek is akad. Tavaly is meglocsoltak vagy tizen­öten, és az idén sem lesznek kevesebben biztosan, ha jó idő lesz. A húsvét nem igazi ünnep „eliadó” lányok nélkül. Cseh Andrea 18 évest középisko­lás. — Már egyszeir takarítot­tam, de ma még újra áttöröl- getek mindent a szobámban, mert tavaly is nagy volt a forgalom nálunk. — Fiúk? — Van egy udvarlóm, már több mint egy éve járunk együtt. De kívüle jönnek a barátok, az ismerősök, az idősebbek is vegyesen, őket is fogadnunk illik. — Mi mindennel? — Sonkával, kocsonyával, szendviccsel, süteménnyel, itókávaL — Mibe kerül manapság egy lányos háznál a hús vét? — Nem számoltuk, mert az ólban meg a kertben sok minden „megterem”, de úgy és amikor 1965-ben nyugdíj­ba ment az apja, ő váltotta fel a gátőrházban. A munkások jókora fatör­zset húznak ki a vízből, fél szemmel őket lesi: — Régen ilyen szélben már védekeznünk kellett, most meg dupla erősben sem. Ak­kor padkás gát volt, mere- dekebb rézsüvei. A hullám hamarabb kikezdte. A hatvanas években azt kérdezte tőle a vízügyi igaz­gatóság vezetője, hogy válr lalkozna-e jogosítvány szer­zésére. Sikerrel végezte el a gépjárművezető tanfolyamot. Ezután Budaörsre küldték repülőtérirányító tanfolyam­ra. — Vesztemre az is sike­rült. Azént mondom így, mert minél több feladata van az embernek, annál több a gondja és kevesebb a sza­badideje. Attól kezdve ő lett a pusz- tataskonyi vízügyi repülőtér vezetője. — Nagy felelősség az, elő­ször nem is akartam vállal­ni. Így aztán a gát őrzése ezerötszáz forint körül ala­kul a költség. — Megéri? — Szép szokást azt gondo­lom megéri. Csak az a baj, hogy estétől újabb takarítás következik. Ráadásul a köl­niszag napokig kíséri az gin-- bért A Pénzeskert fái már fe­hér szirmokba öltöztek, és kissé fázósan nézik a házak mögött a kunhegyesi kettős torony tetejét. A 371-es szá­mú tanya udvarán nagy a sürgés-forgás. A fiatalasszony, a 21 éves Hegyes Gyuláné édesanyjával együtt takarít. — Tavaly ősszel mentem férjhez, de azért bizonyos vagyok, sok munkatársam, rokoni kikardkázik hozzánk a tanyára, és meglocsoL Sajnos, holnap délutántól dolgozom, mivel az étteremben vagyok felszolgáló. — A vendégcsalogató? — Már kész a kocsonya, aztán vettünk három sonkát is, süteményt meg én sütök. Hozattam egy szakajtó tojást is, közöttük, ma estére min­den színű akad majd. — Az ifjú férj? — ö is megy locsolkodni. Nagy a rokonság, sok a jó Ismerős, valamennyihez il­lik betérni. — Hány forintot adnak a kisebbeknek? — Az egyszem keresztfiam ötszázat kap, a rokongyere­kek százat, az ismeretlenek meg tojást, öt forintot. A hétéves Nagy András, unoka minőségében éppen az ugyanott élő nagyszülőknél tartózkodik. — Csak ne essen, meglesz a foci ára! — súgja. — Hány verset tudsz? — Négyet, Cifrázni kell, ne mondják, hogy mindig ismétlek. D. Szabó Miklós mellett felügyelt a leszálló- pályára. mérte a szélerőssé­get, rádióval tartotta a kap­csolatot a repülőgépekkel. Gépkocsija a terep ellenőr­zése mellett mentési szolgá­latot is ellátott. Így ment ez az utóbbi évekig, főbb mint egy évtizeden át. — A biztonságos leszállás­ra kellett ügyelnem. Sok utas megfordul itt. Voltak köztük külföldiek is. Néha öt repülőgép tartózkodott itt. Főleg a Tisza II. építésekor volt nagy a forgalom. Munkában tehát nem volt hiánya Mátyus Lászlónak. — Mondta is egy külföl­di miniszter, hogy álláshal­mozó vagyok, — de azt már nem kérdezte, hogy mennyi pénzért. Pedig megkérdez­hette volna, hiszen a fizeté­sem nem nőtt kétszeresére sem, a munkám meg sokszo­rosára. Kisvártatva hozzáfűzi: — Szóbeli fenyítésfélét sem kaptam soha semmilyen főnökségtől. Hivatali parancsra ült elő­ször repülőgépbe, Csúcsforgalom az áruházakban Húsvétot a gyerekek aján­dékváró ünnepeként tartja nyílván a közvélemény. S hogy nem alaptalanul, azt egyértelműen bizonyítja a két nagy szolnoki áruház­nak, a Skálának és a Cent­rumnak a forgalma is, amely az utóbbi két hétben folyamatosan emelkedett, és csütörtökön tetőzött. A Skála áruházban pél­dául 1 millió 800 ezer fo­rintot forgalmaztak ezen a napon, s ennek csaknem a felét — 800 ezer forintot — a gyermeküknek vásárló szülők hagyták a pénztárnál. Felsőruházati cikkekből, ci­pőkből és játékokból hatvan százalékkal adtak el többet a szokottnál ezen a napon, annak ellenére, hogy gyak­ran kellett nemet is mon­daniuk a pult mögött ál­lóknak : szűknek bizonyult például a bakfisszoknyák választéka, harmincasnál nagyobb gyerekcipővel pe­dig egyáltalán nem tudtak szolgálni. Bár nem ilyen nagy ará­nyú, de szintén jelentős for­galomnövekedésről számol­tak be a Centrum áruház vezetői is: gyermekruházati cikkekből 6 százalékkal, já­tékokból pedig 5 százalék­kal adtak el többet az el­múlt. két hétben, mint más­kor .hasonló idő alatt. II dél-dunántúli megyék együttműködése Regionális munkaközössé­get alakított négy dél-du­nántúli megye — Baranya, Somogy, Tolna és Zala — tanácsának kulturális, egész­ségügyi és sportintézménye- ket felügyelő elnökhelyette­sei. A cél az említett terü­leteken történő együttműkö­dés tervszerűbbé, eredmé­nyesebbé tétele. Az ezzel kapcsolatos meg­állapodás szerint féléven­ként áttekintik a közös ér­dekű feladatokat. Négy té­mában máris megállapodás született. A szakmunkáskép­ző intézetek gépparkjának rendszeres javítására közös műhelyt alakítanak ki Pé­csett. Dél-Dunántúl színhá­zi ellátottságán is szeretné­nek javítani. Jelenleg a tér­ségben Kaposváron és Pé­csett működik színház, a harmadik Zalaegerszegen nyílik meg a tervidőszak második felében. Az új évad műsortervének összeállításá­nál figyelembe veszik a szomszédos megyék igényeit javaslatát Szorosabb együtt­működést kívánnak terem­teni a kaposvári és a pécsi nyári színházak között is. — Nem féltem a repülés­től, de nem is vágyakoztam rá. Ügy vagyok én azzal, mint a jéggel: nincs alul ge­renda. Amikor először leszállt, odament az igazgatóság ve­zetőjéhez, és katonásan je­lentette: —Igazgató kartárs, jelen­tem, tiszta maradt a gatya. Később sokat utazott re­pülőgépen nemcsak a Tisza, hanem a Duna mentén is. Távolabb horgász gubbaszt a csónakjában. A gátőr oda­int fejével: — Nem csinálnám semmi pénzért. — Talán nem szereti a ha­lat? — Meg-megeszem, de nem imádom. — A Tiszában szeret fü­rödni? — Ritkán mártózom meg benne. Még nyáron is hideg­nek találom. A négy nemzedéken át vi­selt gátőri tisztséget nemso­kára más családbeliek töltik be. Mátyus Lászlónak ugyan­is csak egy lánya van. — Úgv voltunk vele, in­kább egy gyereknek legyen jó, mintsem kettőnek rossz. Ha tudtuk volna, hogy ilyen jó világ lesz, meg se álltunk volna háromig. Simon Béla Fotó: T, Katona

Next

/
Oldalképek
Tartalom