Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-07 / 56. szám

1981. MÁRCIUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 „Zárszámadás” az OGROCOOP-nál RANGSOROLNI KELL A BERUHÁZÁSOKAT Vízügyi feladategyeztetö tárgyalás a megyeszékhelyen Terv- és feladategyeztető tárgyalást tartottak tegnap délelőtt a megyei pártbi­zottság székházában Szolno­kon, a megye párt-, tanácsi, szakszervezeti, valamint az Országos . Vízügyi Hivatal vezetői. A tárgyaláson, ame­lyet Andrikó Miklós, a me­gyei pártbizottság első tit­kára vezetett, részt vett Ko­vács Antal államtitkár, az OVH elnöke, Barta László, a megyei tanács elnöke, va­lamint Árvái István, az SZMT vezető titkára. ' A megbeszélésen egyeztet­ték a megyei és az orszá­gos vízügyi ágazati felada­tokat, célkitűzéseket. így többek között szó volt a víz­ellátásról, a csatornázásról, a szennyvíztisztításról, s a meliorációról. Az ötödik öt­éves tervidőszakban, Szolnok megyében egymiltiárd 15 millió forintot fordítottak a vízügyi ágazat beruházásai­ra. Az ivóvíztermelő kapa­citás a tervidőszak végén két százalékkal meghaladta a tervezettet, egyebek között elkészült a szolnoki városi felszíni vízmű I. üteme, a jászberényi II. számú vízmű és a tervezettnél több. ösz- szesen 386 kilométer ivóvíz- hálózat épült. A tárgyaláson megállapí­tották, hogy figyelemre mél­tó eredményeket hozott a társulati program megvaló­sítása. így a tervidőszakban a társulati víziközmű-beru- házások megvalósítására a tervezett 222 millió forint helyett 347,5 millió forintot fordítottak. Jelentős feszült­ségek keletkeztek viszont a szennyvíztisztításnál és a csatornázásnál. Az elmúlt fél évtizedre előirányzott 54 ki­lométernyi csatornahálózat építésével szemben 34 kilo­méternyi készült el. A lema­radások oka ezen a terüle­ten, részben az, hogy a csa­tornahálózat hosszának nö­velését korlátozzák a mű­szakilag elavult és túlterhelt tisztítótelepek. A megbeszélésen állást foglaltak abban, hogy rang­sorolni kell a megvalósítan­dó létesítményeket, beruhá­zásokat. A megvitatott té­mák között szerepelt a me­gyeszékhely felszíni vízmü­vének további bővítése, a Széchenyi lakótelepre kerülő háromezer köbméteres víz­torony kivitelezési munkái­nak felülvizsgálata, az át­adási határidő előbbre ho­zataláért. Ugyanígy szó volt a megyeszékhely szennyvíz- tisztítási gondjairól és a tár­sulási beruházások támoga­tásáról. A résztvevők egyet­értettek abban, hogy jelen­tős szerepet kaphat a szol­noki alcsiszigeti Hoit-Tisza a megyeszékhely ivóvízellá­tásában — szükséges tehát tartalék ivóvízbázissá való kiépítése. Fontos hangsúlyt kapott a tárgyaláson a megye melio­rációs programja, ennek megvalósításához a főművi és üzemközi fejlesztések to­vábbi pontosítása szükséges. Elhangzott a megbeszélésen egyebek között, hogy a nyári gátak építése üzemi feladat, erre országos mérőrendszert nem lehet kialakítani, a víz­ügyi igazgatóság javaslata az irányadó a munkálatoknál. * * * Délután Kovács Antal ál­lamtitkár Mohácsi Ottóval, a megyei pártbizottság tit­kárával együtt látogatást tett a Középtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóságnál, ahol szocialista brigádok és a szolnoki vízügyi szervek ve­zetőivel találkozott. Részközgyűlésen értékelte tegnap a Szolnok megyei partnergazdaságaiban 1980- ban végzett tevékenységét az AGROCOOP állattenyésztési és takarmánytermelési rend­szer. Az elhangzott beszámo­ló tanúsága szerint a szerve­zet az elmúlt évben is ered­ményesen segítette a mező- gazdasági nagyüzemekben a szarvasmarha- és a juhtar- tás gazdaságosságában meg­határozó tömegtakarmányok szakszerűbb, költségtakaré­kosabb termesztését. A te­nyésztői munka színvonalá­nak javítására, az abrakta­karékos takarmánygazdálko­dásra kidolgozott technológi­ák közreadásával nagyban hozzájárult a taggazdaságok­ban az állattenyésztési ága­zatok termelésfejlesztéséhez. A MÉM az 1980 évi mun­kája alapján „Államilag el­ismert termelési rendszerré” nyilvánította az AGRO- COOP-ot, meghatározva szá­mára az elkövetkező évek legfontosabb feladatait. Esze­rint és a tegnapi részközgyű­lésen jóváhagyott tervek alapján a termelési rendszer 1981-ben újabb, korszerű le­geltetési és költségtakarékos gyepfelújítási módszerek el­terjesztésével javítja part­nergazdaságaiban a gyepgaz­dálkodást, segíti a fajlagos tej- és húshozamok növelé­sét. A rendszerszervező gazdaságban, a zagyvaré- kasi Béke Tsz-ben lévő ba­romfifeldolgozó üzem szerve­zett és tervszerű alapanyag­ellátásában is fokozott szere­pet vállal az elkövetkező időben az AGROCOOP. A kereskedelem népi ellenőre Kis boltban kezdte eladóként A tiszafüredi Gorda Gyula egész életében kereskedelem­mel foglalkozott. A felszaba­dulás évében kezdte a szak­mát, és kis üzletekben mér­te a sót, a lisztet, a paprikát, porciózta a petróleumot. Sa­ját boltja sohasem volt. Ami­kor megalakultak a falusi földön űvesszövetkezetek, az első hívó szóra a tagok sorá­ba lépett. Napközben dolgo­zott, esténként a könyveket bújta, majd az ötvenes évek derekán a tiszafüredi föld­művesszövetkezet kereske­delmi osztályvezetőjének ne­vezték ki. — Egy ízben hívattak a já­rási Népi Ellenőrzési Bizott­sághoz — kezdi a visszaem­lékezést. — Fogalmam sem volt, miért, és őszintén szól­va addig vajmi keveset tud­tam, mit takar ez az elne­vezés. Kiderült: rám. a mun­kámra is számítanak az ala­kuló bizottságban, amire a rövid tájékoztató, ismerkedés után igent mondtam. Azt azonban kértem, mivel leg-4 jobban a kereskedelemhez, az ellátáshoz értek, hasonló szakterületek vizsgálatába vonjanak be elsősorban. Ez így . is történt, és 1958. augusztus 1. óta népi ellenöl' vagyok. Sohasem felejtem el, a legelső feladatunk az volt, hogy a járás településein megvizsgáltuk a tőkehúsel­látást. Akkoriban jóval szű­kösebb volt az árukeret. és minket elsősorban az érde­kelt, hogy a papíron előírt mennyiségű húsféléket meg­kapják-e rendszeresen az üzletek. Rendelnek-e időben a boltvezetők, mert akadt kö­zöttük olyan is, aki akkori­ban nem szívesen bajlódott efféle gyorsan romló áruval. Ügy tűnt, Korda Gyula ez irányú társadalmi munkájá­val, szakértelmével, alapos­ságával elégedettek voltak, mert több mint másfél évti­zedig a tiszafüredi járási NEB testületében is bevá­lasztották. Ily módon hosszú esztendőkig a járás lakossá­gának valamennyi kereske­delmi, felvásárlási, ellátási témájú vizsgálata előtt ő vé­gezte, irányította a népi el­lenőrök tájékoztatását, felké­szítését. Ekkor már áfész-elnök, majd később elnökhelyettes voltam, és nagy biztonságot adott, hogy évtizedek óta is­mertem a környék kereske­delmi helyzetét, problémáit, gondjait épp úgy, akár az eredményeit. — Jó páran azt gondolják még ma is, hogy hálátlan fel­adat népi ellenőrként dolgoz­ni. Én ezt nem tapasztaltam, hiszen sokadmagammal val­lom: nem vagyunk ítélőszék! Az is kötelességünk, hogy a jó módszereket, helyi ötlete­ket közkinccsé tegyük. Tehát nemcsak az ellenőrzés, ha­nem a segítés is feladatunk. Én ahány vizsgálatot vezet­tem. mindig az emberi ol­dalról foglalkoztam az ügy- gyei. Hogy mindez mit jelen­tett a gyakorlatban? Azt. hogy milyenek a körülmé­nyek. miféle ember a veze­tő? Rendelkezik-e az előírt szakképesítéssel? Ha példá­ul az élelmiszerek küllemét, higiéniáját vizsgáltuk: dön­tően esett latba: megvan­nak-e az alapvető lehetősé­gek az áru tárolásához. Korda Gyulát, 23 éves tár­sadalmi fáradozása jutalmá­ul, többször is kitüntették. Két ízben is megkapta a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elismerő oklevelét, egyszer az emlékplakettet, 1977 óta pedig a Kiváló Népi Ellenőr kitüntetés tulajdono­sa. Az idén tölti be a 60. évét. júliustól nyugdíjas lesz. El­mondhatja: a járásban a szö­vetkezet elődjénél, a hajdani Hangyánál kezdett dolgozni, és innen, egy nagy áfészből megy nyugdíjba. Ha egészsé­ge engedi, továbbra is fog­lalkozni szeretne a szövetke­zet gondjaival. Mint népi el­lenőrre is számítanak rá. Ami idő ezek után marad: azt az unokái lefoglalják. Ti- szaigaron van egy kis gyü­mölcsöse. Sok a tennivaló benne, mert eddig nem akadt elég szabad órája rendszere­sen gondozni. Bár ahogy a megmaradó társadalmi fel­adatait nézem (népi ellenőr, áfész igazgatósági tag. a Ti- szavidéki Szövetkezeti Közös Vállalat igazgató tanácsának az elnöke) lehet, hogy a gyü­mölcsös teljes rendbetételé­re ez évben sem kerül sor. D. Szabó Miklós Kisújszálláson a METEFÉM Műszerkészítő Ipari Szövetkezetben automatikus iker tekepálya mechanikus szerkezetének prototípusát készítik. Előreláthatólag jövőre kezdik folyamato­san gyártani a versenyzésre is alkalmas berendezést Madarason azt tartják: Nem szabad kihagyni a jó lehetőséget A mezőgazdasági nagy­üzemek többségéhez hason­lóan a kunmadarasi Kos­suth Termelőszövetkezetben! is a sok évi gyakorlati ta­pasztalatok alapján kialakí­tott, stabil termelésszerke­zet jelenti elsősorban a si­keres gazdálkodás alapvető feltételét. A hazai és hatá­rainkon túli kereslet-kínálati viszonyokra érzékenyen rea­gáló, gyorsan változó gazda­Kinn a bárány, Ahogyan Varga Gyula ter­melési elnökhelyettes fogal­maz: két évvel ezelőtt nem kis fejfájást okozott a gaz­daság vezetőinek a baromfi­ágazat. Több mint egymil­lió forintot vitt el a nyere­ségből 1978-ban a broyler- n ével és. Jóllehet, hosszabb távon akkor sem a hazai értékesítési feltételek; sem' az export lehetőségek nem voltak valami kecsegtetőek, a csaknem hárommillió fo­rint állóeszközt magába fog­laló baromfitelepet gazda-' ságtalansága ellenére sem lehetett felszámolni. A tech­nológiai fegyelem megszigo- ritásával, az elhullása vesz­teségek öt százalékos csök­kentését eredményező jobb gondozói munkával 1979 vé­gére sikerült „egyenesbe” hozni a baromfiágazatot, amely ha nem is volt nye­sági helyzetünkben a szö­vetkezet szakvezetői nem ritkán arra kényszerülnek, hogy kisebb-nagy óbb vál­toztatásokkal módosítsák a növénytermesztésben és az állattenyésztésben kialakult „tradíciókat”. Gyors, rugal­mas döntésekre van ilyenkor szükség, és amint azt a ma­darast téesz tavalyi munká­ja is bizonyította: milliókat hozhatnak ezejt a döntések. benn a csirke reséges, már nem rontotta a téesz mérlegeredményét. A broylernevelés folytatá­sára, gazdaságosságának fo­kozására hozott vezetői dön­tés helyessége az elmúlt év­ben igazolódott. Az idehaza kedvezőbbé vált felvásárlá­si feltételek és a külpiaco­kon megnövekedett kereslet révén 1980-ban már nem­csak a meglévő baromfitar­tó épületek maximális fé­rőhely kihasználásában volt ..fantázia”. Kevés költséggel megvalósított változtatások­kal, a bárányok legeltetési idejére csirkeólaknak alakí­tották át a juhhodályokat is. Áprilistól októberig, há­rom turnusban 180 ezer broy- lert neveltek fel a birkák helyén, aminek a felét szer­ződésen felül, kilónként négy forintos felárral értékesítet­ték. Amit a piac diktál A baromfiágazatban ki nem hagyott lehetőség vé­gül is egymillió forinttal növelte a Kossuth Tsz ta­valyi nyereségét. Nemcsak a ..baromfivonalon” beállt kedvező változások híre volt az egyetlen információ, amely rugalmas, gyors elha­tározásokra késztette 1980- ban a közös gazdaság veze­tőit. A lucerna, a fű, a rozs és a silókukorica peleieket gyártó szárítóüzem termékei­nek értékesítésében, kifize­tődőnek látszott változtatás. Pontosabban: növelni kellett az export arányát. Így mondják a téeszbeliek: kel­lett, mert, hogy ezt diktálta a piac. Közben ugyanis át­lagosan tíz százalékkal nőtt a peletek ára, és 1980-ban 15 százalékos exportfelárat is kínáltak a külkereskedők. Ezt sem lehetett „kihagy­ni”. bár az exportfeltételek­nek megfelelő küllemű, ka- rotin stabilizátor bedolgozá­sával hosszabb időre tárol­hatóvá tett termékek gyár­tása és a termelés növelése alaposan próbára tette a szárítóüzemben dolgozókat. Nagyobb mennyiségű pelet előállítására nemcsak a szá­las- és zöldtakarmány-terü- letek hozamainak növelésé­re hagyatkoztak. Jobb mun­kaszervezéssel, a szárító­üzem kapacitásának maxi­mális kihasználásával 1000 tonna, más gazdaságoktól megvásárolt vagy részhá­nyadban átvett lucerna és fű feldolgozására is vállal­koztak. Jól jártak a társ­szövetkezetek is, hiszen a gázfűtésű madarasi üzemiben fele költséggel készültek a szárítmányaik, mint más­hol az olajtüzelésű szárítók­ban. A kunmadarasi téesz pedig a megvásárolt alap­anyagból készített, vagy a bérszárításért kapott termé­kekkel növelte jelentősen árukészletét. Végül is az 1979. évihez képest 58 szá­zalékkal sikerült növelnie 1980-ban a gazdaságnak, a szárítmányok exportértékesí­tését, ami egymillió forint árbevételtöbbletet eredmé­nyezett. A termelés bővítésével járó, jelentős többletjövede­lemmel biztató termelésszer­kezeti változtatásokra külső tényezők, azaz kedvezőbbé vált lehetőségek késztették a kunmadarasi szövetkezetei. A rugalmas alkalmazkodás­nak mindenképpen egyik legfontosabb eredménye, hogy az intézkedései révén az árbevételt az előző évi­hez hasonlítva 40 millió fo­rinttal növelhették a téesz tagjai, a gazdaság életében az eddigi legnagyobb, 27 millió forintos mérleg sze­rinti nyereséget érhették el. Legalább ilyen fontos ered­ménynek tartják a téeszbe­liek, hogy a menetközben a „ne hagyjuk ki” nézőpont mellett kialakult az ágaza­tokban a „keressük a lehe­tőségeket” szemlélet is. Tartalékok a háztájiban További lehetőségeket, ha úgy tetszik tartalékokat a háztáji gazdálkodás fokozott integrálásában, a szövetke­zeti gazdák jövedelmét és a téesz termelését egyaránt növelő részes foglalkozta­tásban látnak. A gazdaságos broylernevelés, a baromfi- értékesítés hosszabb távon kifizetődőnek látszik. A ter­melés lényeges fokozása azonban már férőhelynövelő beruházást igényel. A ter­melőszövetkezeti tagok por­táin, udvaraiban viszont je­lentős, úgymond „ingyen” férőhely van kihasználatla­nul. A háztáji ágazat fel­mérése szerint, hagyományos tartási módon is a nagy­üzemből tavaly értékesített 312 tonna broyler fele „elő­állítható” az udvarokban. A tagok részes foglalkoz­tatására alapozzák a Kos­suth Tsz-ben azt a vetés- szjerkezeti változtatást, amely szerint az idén, a ta­valyit lényegesen meghala­dó, száz hektárral nagyobb területen vetnek cukorrépát. Részes műveléssel az 1980- ban^ elért kiemelkedő hoza­mod— 352 hektáron 17 ezer 400 tonna répája termett tavaly a gazdaságnak — to­vább növelhetők. A tagok és a családtagjaik kézi mun­kával optimálisabb tőszámot tudnak „beállítani”, ami le­hetővé teszi egy vagy két költséges, hektáronként leg­alább háromezer forint ki­adást jelentő vegyszeres gyomirtás elhagyását. A gépi betakarítást követő után- szedés is megoldható, mert minden tonna répának ki kell kerülnie a földből. Is­mert ugyanis a Gazdasági Bizottságnak a cukorrépa­termelés ösztönzésére hozott döntése. Kunmadarason nem hagyják ki ezt a lehetőséget sem. T. F,

Next

/
Oldalképek
Tartalom