Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-05 / 54. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. MÁRCIUS 5. JA_tudomán)r_v!lága____| KözműalagAt-rendszerek városaink alatt Néhány méterrel lakóházaink alatt egy új világ kezdődik. A közművek csőhálózatának, vezetékeinek világa. Erről a világról alig beszélünk. Nagyobb figyelmet fordítunk a reprezentatív felszínnek, mint a város alatti építkezésnek. Dr. Stentzl Ferencet, a Mélyépítési Kutatási Fejlesztési Iroda vezetőjét először az iroda feladatairól kérdezem. — Irodánk tevékenysége a tervezéstől a kutatáson, a technológiák kidolgozásán, a kísérletezésen át egészen a „kulcsátadásig” terjed. Feladataink közé tartozik a városok, városrészek közművesítése, a műszaki fejlesztés és a már meglévő vezetékek rekonstrukciója. Munkánk közben igyekszünk biztosítani a felszín zavartalan forgalmát, a lakosság nyugalmát, a környezet védelmét. A hazánkban mostanában elterjedő új létesítmények, a közműalag- utak is ezt szolgálják. — Mit nevezünk közmű- alagútnak? — A közműalagút a kezelő személyzet által járható,! a föld alatt vagy lakóházak alsó szintjén elhelyezkedő vasbeton építmény. Itt foglalnak helyet a közművezetékek. Üzemeltetésük, ellenőrzésük, javításuk és esetleges bővítésük a felszín életének megzavarása nélkül történik. Az alagút élettartama 60—80 év, s benne szinte a szemünk előtt játszódik le, folyamatában figyelhető meg a csőhálózat elhasználódása. Az alagútban a kábelek és a vezetékek kétszer annyi időt „élnek meg” (kb. 30 évet), _ mint közvetlenül a földbe helyezve. A biztonsági berendezések zavar esetén automatikusan reteszelnek alagút- részeket, és kapcsolatban állnak egy központi irányító helyiséggel. Az alkalmazottak a négyóránkénti műszaki szemlék időközeiben a műszerek segítségével állandóan ügyelhetnek az egész rendszerre. — Építésük nem túl költséges a hagyományos közművesítéshez képest? — Az1 alagút megépítése valóban többletköltséggel jár, bár ez jelentősen csökkenthető. Az alagutat épületek alatt vezetjük, a ténylegesen földbe kerülő részt csak az épületek között kell kialakítani. Elmaradnak a bekötő vezetékek, mert a közművekről közvetlenül csatlakoztathatók a lakóházak belső vezetékei. így a beruházás költségei mindösz- sze 10 százalékkal nőnek Minthogy a mérhető távlati fenntartási és üzemeltetési költség csak fele a hagyományosnak, feltétlenül gazdaságosabb a közműalagútrendszer. Építése jól gépesíthető, nem igényel speciális gépeket, jelentős az élőmunka-megtakarítás, alkalmazása meggyorsítja a lakótelepek használatbavételét. Nem szólva a közműalagutak forintban nem mérhető környezetvédelmi előnyeiről. Hiszen a vezetékek javítása, bővítése során elkerülhető a közterületek bontása, a közlekedés megzavarása, az utak rongálása, a növényzet pusztítása. Az alagútban télen- nyáron ideális a munkahelyi környezet. — Üzemel már hazánkban valahol a közműalagút-rendszer? — Részben már felépült Pécs siklósi városrészében, a pesterzsébeti, a Debrecen újkerti és a dunaújvárosi lakótelepen. Sajnos, ez mindösz- sze 10 kilométernyi hálózatot jelent. — Hol célszerű a jövőben építeni közműalagutakat? — Jelentősége a bontások után átépülő területeken és forgalmi csomópontok kialakításakor a legnagyobb. Ha már egyszer feltúrtunk egy városrészt, egyúttal a közműalagút is elkészíthető. A belterületeken épületek modernizálása során fölöslegessé vált pinceterek egybenyi- tásával is kialakítható a köz- műfolyosó-rendszer. A közműalagutak fontossága ma már bizonyítható. A pesterzsébeti kísérleti közműalagút 2,7 km hosszú, és 3000 új lakótelepi lakást lát el. S hogy mégis ilyen lassú ütemben épülnek? Az engedélyező hatóság egyelőre túlzott biztonsági feltételeket követel. Pedig a közműalagutakat is meg kell szokni, mint annak idején a metrót. Érdemes. Hollós László Tudományos bútortervezés Ma már ott tartunk, hogy az ülőbútorok tervezésének valóságos tudománya alakult ki, s a bútortervezők éppúgy figyelembe veszik a szépség, a tetszetöség szempontjait. mint az egészségét és a kényelmét. Az egyre kifinomultabb mérési eljárások jóvoltából sok olyan dolgot vizsgálhatnak tudományos pontossággal a kutatók, amire azelőtt nem volt mód. A mérőműszerekkel „teletűzdelt” kísérleti ülőbútorok értékes tájékoztatásokkal szolgálnak. A szakemberek sok szempontú munkája eredményeként alakulnak ki az első pillantásra többnyire meghökkentő, mégis tel jesen észszerű újabb meg újabb fonnák. Az így megtervezett ülőalkalmatosságokon többé nemcsak jól-rosszul, „általában” lehet ülni. hanem úgy. ahogyan azt a különleges rendeltetés megkívánja. A megállapítások szerint az ülés kényelmességét nagyjából az az idő jellemzi, amely után a szék használója feszengeni, forgolódni kezd. egyszerűen azért, mert teste ülő részének jzomzata így küzd a fáradás ellen. Persze az ülés módjának szintén szerepe van abban, hogy valamely szék megfelelő-e vagy sem. A képen látható kétszemélyes, testhez simuló formájú, hintaszékhez hasonló fotelt modern emberek lakásába szánták a nyugatnémet bútortervezők. Állítólag abból a meggondolásból kiindulva alakították ki e módon a kényelmes bútordarabot, hogy a beszélgető partnerek szívesebben ülnek egymással szemben, mint egy irányba tekintve egymás mellett. A magasba emelt lábakon nem szabad megrökönyödni, tudva azt. hogy ez a testhelyzet, ha nem is túl esztétikus, de mindenképpen egészséges mivel vérbőséget idéz elő az agyban, és a létfontosságú szervekben, ennélfogva pihentető is. De szüksége is van a szervezetnek ilyen izomlazító helyzetekre, amelyek különböznek a munka során felvett jóval merevebb testhelyzetektől. „Megszelídült’' fegyver fl televíziózás egészségtana A mértéktelen televízi önözéssel kapcsolatban nemrégiben több orvosi vélemény is napvilágot látott. Heidelbergi orvosok például megíigyelték, hogy a magasvérnyomású betegek szívműködése televíziózás közben (különösen krimik és egyéb izgalmas műsorszámok alatt) megváltozik: a percenkénti szívösszehúzódások száma megnő, és gyakran következik be „szívbotlás” is. amikor nem a megszokott időben, hanem annál korábban húzódik össze a szív, s ez a szabályos ritmust megzavarja. Volt olyan beteg, akiben televíziónézés közben 179 szívverést mértek percenként, jóllehet egy 800 méteres gyaloglás után mindössze 140-es pulzusa volt. Az orvoskutatók szerint a szívbeteg embernek nem jó az izgalmakat keresni, az ilyen műsorokat lehetőleg kerülniük kell. Másik orvosi csoport a tévénézők gyomorsavtermelését vizsgálta. Megállapították, hogy minél izgalmasabb egy műsor, annál nagyobb a savkiválasztás. A mértéktelenül sok tévézés gyomorfekély kialakulását segítheti elő, és — tekintve, hogy a megnövekedett savtartalom éhséget okoz — elhízásra is vezethet, ha a néző éhsége csillapítására az adás alatt rendszeresen és sokat eszik. A televíziózás okozta szempanaszokkal kapcsolatban megállapították, hogy a gyakori kötőhártya-gyulladást nem a tévé fénye, hanem elsősorban a szem túlerőltetése váltja ki. Akinek fényre érzékeny szeme van, az napszemüveggel védheti a szemét. De az egészséges szeműeknek sem árt, ha tévézés közben pihentetik szemüket: egyrészt változtassák gyakran a pillantás , irányát, másrészt a készülék bekapcsolása, illetve a kép megjelenése után egy-két másodpercig fordítsák el tekintetüket rövid időre a képernyőről. Azt ajánlják, hogy legalább 2—2,5 méterre üljünk a készüléktől és pontosan vele szemben, mert ezzel elejét vehetjük az esetenkénti szemfájásnak. Kutatják a tévénézés ortopédiai vonatkozásait is. Egy frankfurti orvoscsoport kiemeli a székek alakjának fontosságát. Eszményinek azokat a kartámlával ellátott székeket nevezhetjük, amelyek a hátat, a nyakat és a fejet is megfelelően megtámasztják, emellett lábtar- tójuk is van (ezt székkel vagy más lábtartóval is helyettesíthetjük.) Ilyen ..tévészékkel” nemcsak a váll- és nyakszirt- fájások kerülhetők el, hanem a lábakban fellépő vértolulás okozta vénabántalmak is. Nagyon jó hatású az is, ha tévénézés közben — egy-egy műsor végén — felüliünk és sétálunk, vagy egyszerű testgyakorlatokat végzünk. Az egykor oly félelmetes harci és vadászfegyver, az íj ma már csak sporteszköz (annál is inkább, mivel az íjjal való vadászat nálunk szigorúan tiltott). Nagy nyugodtság, kiegyensúlyozottság és persze jó szem, megfelelő izomzat kell ahhoz, hogy valaki — hosszú évek edzései után — biztonsággal el tudja találni a nőknek 70, a férfiaknak 90 méter legnagyobb távolságra felállított 120 centiméteres céltábla közepét vagy valamelyik szomszédos körgyűrűjét. A mérlegre téve három és fél kilót nyomó, kézbe simuló marko- latú mai versenyíjakat célzóberendezéssel és szarvakhoz hasonlító stabilizátorok- kal látják el. Ez utóbbiak tompítják a lövéskor keletkező rezgéseket, egyben megkönnyítik az íj tartását (korábban csak négy stabi- lizátort lehetett elhelyezni az íjon, ma már nincs korlátozva a számuk). A célzóberendezés (irányzók) állítható: tizenkét centire lehet fölfelé és lefelé mozgatni, négy centire oldalra. Az íjak speciális húrral, ideggel vannak ellátva, melyet 22 műanyag szálból fonnak össze. Az íjvesz- szők speciális ötvözetű alumíniumból készülnek. Hosz- szuk 75 centiméter. A vesz- szők hátsó vé^ét három lágy műanyagból készült toll díszíti, amelyeknek egyensúlyozó szerepük van. A vesz- szők parabola formájú hegye acélból készül. A legjobb vesszőik még tízezer lövés után is egyenesek maradnak. Az élvonalbeli versenyzők általában tizenkét íjvesszővel érkeznek a versenyekre, ahol — a próbalövések után — minden távról (30, 50, 70 és 90 méter) harminchatszor céloznák a táblára. Egy verseny íj-felszerelés megvásárlása nem olcsó mulatság (20—30 ezer forintba kerül). Kezdők számára persze olcsóbb kivitelű felszerelések is készülnek. Képünkön egy NDK-ban előállított olcsóbb, kivitelű felszerelést láthatunk. Műkincsek védelmében Az Egyesült Nemzetek kulturális, nevelésügyi és tudományos szervezete, az UNESCO, riadót fújt: harcot kell indítani az afrikai népek kulturális örökségének a fosztogatása ellen, s általában is véget kell vetni a nemzetek kulturális értékeivel való üzérkedésnek. Sajnos, a műkincseknek kialakult egy illegális világpiaca: gazdag gyűjtők mesés összegeket fizetnek egy-egy ritkaságért, még akkor is, ha a műkincs esetleg lopott. Nemrégiben állapította meg a múzeumok nemzetközi tanácsa, hogy az afrikai műtárgyak értéke ugrásszerűen emelkedik. Nehezíti a műkincsek védelmét, hogy az afrikai országok határai általában ellenőrizhetetlenek. Mivel az egykori gyarmatosítók önkényesen húzták meg a határvonalakat, a mesterséges határ mindkét oldalán ugyanaz a törzs él. A tetten ért csempész mindig azzal védekezhet, hogy a darab nem a határ túlsó oldaláról származik. Ilyen körülmények között törvényeket tucatszámra hozhatnak, de a határok ellenőrizhetetlensége miatt ezek nem vezetnek eredményre. Célravezetőbb lehet a műkereskedelem ellenőrzése; de talán legsokatígé- rőbb: az afrikai tömegek felvilágosítása művészeti és kulturális kincseik értékéről. Az európai és amerikai államok közötti forgalomra az UNESCO egy 1970-es konvencióját kell alkalmazni. Ez a nemzetközi megállapodás előírta, hogy a jelentős kulturális értéket képviselő műtárgyak számára „útlevelet” kell kiállítani. Ezeknek az okmányoknak a segítségével könnyen megállapítható, hogy vajon törvényesen hagyta-e el egy műtárgy azt az országot, ahol készítették. Eddig 43 ország csatlakozott a konvencióhoz, csak az a bai. hogy éppen a legtöbb műtárgyat importáló tőkés országok nem ismerték el magukra nézve kötelezőnek az előírásokat. Képünkön: afrikai műtárgyak gyűjteménye.
