Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-29 / 75. szám
1981. MÁRCIUS 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Két disco között Fiatalok a művelődési házban Hej, legények, leányok... Néhány fesztivál előtti gond és remény a szolnoki Tisza Táncegyüttes portájáról — Nagykörű be akkor érdemes jönni, mondják, amikor virágba borulnak a cseresznyefák. — Olyankor valóban nagyon szép a. falu — jegyzi meg Pravda Julianna, a művelődési ház igazgatója. — Az utakat szegélyező virágzó fák illata, látványa sem mindennapi. Az itt élő emberek azonban nem csupán a virágzó Nagykörűt, de a nyári porosat, az őszi sárosát, a téli jegeset is szeretik. Főleg azok, akik itt élték le az életük javát Sokan vannak, a kétezer lakos csaknem fele idős, nyugdíjas ember. — És a fiatalok? — Manapság már másfelé szólítja őket az élet. Légtöbbjük Szolnokra vagy a környező településekre jár dolgozni, tanulni. A helyi munkalehetőségek igen korlátozottak. Számukra a falu egyre inkább csak, éjszakai szálláshely. Gondot okoz ez a művelődési ház munkájában is. Való igaz. A hajnallal útrakelő, estével érkező embereknek kevés idejük juta művelődésre, szórakozásra. — No, azért nem akarok panaszkodni. A múlt évben sikerült „tető alá hoznunk” az ifjúsági klubunkat. Elsősorban azokra a fiatalokra számíthattunk, akik már általános iskolás korukban is bejártak a művelődési házba. Az a tizenöt-húsz fiú és lány, aki létrehozta a klubot, korábban a gyermek- színjátszó csoportban tevé- kenyekedett Megszokták a közösséget, igénylik azt ma is. Igaz, hogy zömmel szolnoki középiskolások, a bejárás őket sem kíméli, hétvégeken azonban itthon keresnek és találnak is értelmes elfoglaltságokat. Előadásokat, kirándulásokat, sport- programokat. vetélkedőket rendeznek. Úgynevezett nyílt klubnapokat is tartanak, amelyeknek az a célja, hogy a dolgozó, munkásfiatalokat is bevonják a klubba. — Milyen sikerrel? — Egyre többen jönnek, persze elégedettek nem Je- hetünk. Mint mindenhol, itt is akadnak olyan fiatalok, akiket jobban vonz a vendéglő, a presszó, a művelődési házban legfeljebb csak akkor látjuk őket, ha disco van. Egyébként pedig — és ez azt hiszem, szintén nemcsak Nagykörűn tapasztalható — nősülés, férjhez menés után még azok a fiatalok is elmaradnak rendezvényeinkről, akik addig eljártak a művelődési házba. — Részint ez is érthető, többnyire építkeznek, gyermeket nevelnek, eljárnak dolgozni a faluból. — A kismamaklubot például azért nem tudtuk megalakítani, mert a gyesen levő kismamák nem tudták kire hagyni a gyerekeket. Ma már a nagymamák is dolgoznak, bölcsőde pedig nincs. Egy ideig működött a fiatal házasok klubja is, ám amint megszületett az első baba, sorra maradoztak el a klubtagok. — Ha a kis közösségeket nem is, de a művelődési ház egyéb rendezvényeit látogatják-e? — Abból a pénzből, ami rendelkezésünkre áll, túlsók rendezvényt nem tudunk tartam. A szakkörvezetők tiszteletdíjára és műsoros rendezvényekre mindössze 15 ezer, discóra és más egyéb táncos, szórakoztató programokra pedig 7 ezer forint áll rendelkezésünkre egész évben. Ez valóban nem sok, a kőtelki klubkönyvtárnak viszont még ennyi sem jut. Muntyán Miklós, a klubkönyvtár vezetője sorolja: — Előadói díjakra és a szakkörvezetők tiszteletdíjára évente 7700 forintot fordíthatunk. Azt hiszem, felesleges magyarázni, hogy ebből egy tisztességes, színvonalas színházi előadást vagy pódiumestet sem tudunk rendezni. Szerencsére a területi KISZ-alapszervezet anyagiakkal is támogatja a munkánkat. Tavaly például csak így, közös erőből tudtunk három alkalommal is művészeket meghívni az intézménybe. Zeneszolgáltatásra, discóra, zenekarok fogadására is mindössze 6 ezer forint áll rendelkezésünkre évenként. — Ezek a programok pedig nyilván Kőtelken is népszerűek. — Feltétlenül így van, bár jó néhány fiatal keres kikapcsolódást hétvégeken Szolnokon vagy a környező községekben. A hétvégi táncos rendezvények időpontját egyébként egyeztetjük a nagykörűi művelődési házzal. Ugyanis egyik faluban sem él annyi fiatal, hogy ugyanabban az időpontban mindkét intézményben „telt ház” legyen, és anyagi megfontolásokból is így a szerencsésebb. — Más jellegű kulturális rendezvények esetében nem képzelhető el az effajta együttműködés? — Ezen még nem gondolkoztunk. Érdemes lenne pedig gondolkodni rajta, hisz a költségeket megosztva nagyobb lehetőség nyílna színvonalas kulturális programok rendezésére mindhárom községben. A nagykörűi művelődési ház, a tiszasülyi és kőtelki klubkönyvtár fenntartója egyaránt a kőtelki Nagyközségi Közös Tanács, adminisztrációs akadályokba tehát nem ütközne a közös rendezvények pénzügyi elszámolása. Végülis három község lakossága látná hasznát az együttműködés fentiekben vázolt módjának. A három falu határán gazdálkodó termelőszövetkezet bizonyára nem zárkózna el attól, hogy alkalmanként járművet biztosítson az „utazó” közönségnek. A kőtelki fiatalok is jobban örülnének, tágas, szép, kulturális intézményüknek, ha az gazdagabb, színesebb programokkal várná őket. — A klubkönyvtár elsősorban a művelődő kisközösségek működését szorgalmazza — mondja Muntyán Miklós. — Az ifjúsági klubunk ilyen, bár az igazság az, hogy rendkívül rapszódikus a tevékenysége. Most sokat várunk új klubvezetőnktől, aki meglehetősen agilis, lelkesen végzi a munkáját. Sokszor persze őt is elkeseríti a fiatalok érdektelensége. Az igazság az, hogy már többször megkérdeztük a „gyerekeket”, milyen programokat szeretnének, milyen rendezvényekre járnának szívesen? Ügy néz ki a dolog hogy sokszor még ők maguk sem tudják megmondani, hogy minek örülnének. Koncerteknek persze igen, de hát mikor tudunk mi megfizetni egy élvonalbeli zenekart? A célunk persze nem is ez, annak is nagyon örülnénk, ha kitartó, szívós munkával legalább azt elérnénk, hogy az adott lehetőségeket kihasználják a fiatalok. Szolnok megye amatőr bábmozgalma nem tekint vissza hosszú évtizedes hagyományokra. Míg például Békésben és Baranyában olyan nágy hírű együttesek, mint a Napsugár, és a Bóbita alapozta meg a báb- mozgalom kibontakozását, addig megyénkben ez. a folyamat — gyakorlatilag előzmények és tapasztalatok nélkül — csupán az elmúlt egy évtizedben indult fejlődésnek erőteljesebben. Napjainkban mintegy ötven bábcsoport működik a művelődési házak, központok és klubkönyvtárak fenntartásában. A megyei bábmozgalom elsősorban a gyerekek mozgalmát jelenti, mindössze, három több-kevesebb rendszerességgel jelentkező felnőtt együttesről tudunk és az ifjúsági bábcsoportok száma sem több ennél. A Megyi Művelődési és Ifjúsági Központ átadása az amatőr bábmozgalom további fejlődésére is pezsdítően hatott. »(Megteremtődtek a megyei módszertani munkához szükséges személyi és tárgyi feltételek, a törökszentmiklósi bázishely mellett Szolnokon is lehetőség nyílt a bábcsoportvezetők képzésére. A közelmúltban fejeződött be a .,C” kategóriás bábcsoportvezetői tanfolyam. Az itt végzett szakembere^ havonta egy alkaSzakmai körökben nem titok, de a közönség is láthatta, hogy a méltán nagyhírű Tisza Táncegyüttes az utóbbi években bizony „halványabb” régi önmagánál. A hanyatlás jelei már megmutatkoztak a két évvel ezelőtti szolnoki fesztiválon, ahol — a magyar amatőr néptánc élvonalában — már nem tudott „labdába rúgni.” Pedig a táncegyüttes működési feltételei — amióta a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ a gazda — ösz- szebasonlíthatatlanul jobbak az előzőeknél. Nem túlzó megállapítás, hogy az 1946- ban már létezett tánccsoport — az alapítók, Tímár Sándor,, Sajti Sándor, Várhelyi Lajos és sokan mások a magyar néptánc jelességei közül, akkor a Verseghy Gimnázium „színeiben” ropták a táncot — megalakulása óta sohasem dolgozott olyan jó körülmények között, ' mint napjainkban. Miért, miért, miért? Annak okát, hogy miért állt be az együttes művészei munkájában hanyatlás, elsősorban a múltban kell keresni. Néhány évvel ezelőtt az utánpótlás nevelésére még alig gondolt valaki is, de az ez irányú jó törekvések is rendre megfeneklettek a közöny, a meg nem értés zátonyain. A Tisza Táncegyüttes utolsó nagy nemzetközi sikerét 1968-ban, a kisinyovi nemzetközi néptáncfesztiválon aratta Az együttes műsorát akkor harmincöt tévéállomás közvetítette, egy-egy estjén 80—100 ezer ember tapsolta a hatalmas arénában a ragyogó „formában” szereplő tánccsoportot. De néhány évvel később még a szolnoki fesztiválok egyre erősödő mezőnyében is képesek voltak kivívni a legnagyobb szakmai elismerést is. De akkor már a harmadik X-hez közeledtek az „aranycsapat” kiválóságai. A generációváltás elkésett. Nem kedvezett a Tisza stílusának az 1970-es évek közepétől már nemcsak a viták szintjén jelentkező törekvés, amely újra értelmezte a néptánc színpadi bemutatását. A néptánc mai színpadi megjelenítéséhez sóikkal nalommal a megyei művelődési központ „bábműhelyében továbbképzésen is részt vesznek. Idén nyáron első alkalommal szervernek számukra egyhetes szakmai, módszertani tanfolyamot Ze- begényben, ahol elsősorban a bábművészet újabb irány-, zataival ismerkedhetnek meg. A megyében ugyanis mind ez idáig a hagyományos bábjáték volt honos, a modem törekvések kevésbé váltak ismertté. Ezt igazodtak a bábcsoportok megyei bemutatói is. Az amatőr bábmozgalom megyei bázishelye a törökszentmiklósi művelődési központ. Az utóbbi években több hasznos kezdeményezés is fűződik az intézmény nevéhez. A- közelmúltban például a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központtal közösen — bábkészítő pályázatot hirdetett. A pályázat sikerére mi sem jellemző jobban, hogy mintegy ötszáz pályamunka-érkezett s a szomszédos Békés és Hajdú-Bihar megye érdeklődését is felkeltette. A jövőben a három megye közösen hirdeti meg a pályázatot. A törökszentgyobb tánckultúra szükséges, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt. A néptáncoktatás a balett tanszakon önállóvá vált, — nem titok, hogy néhány jeles együttesünk elsősorban az ott végzett növendékekre épít Felnőni az elődökhöz A múlt év őszén Sajti Sándor Liszt-díjas vette át az együttes művészeti irányítását. Várhelyi Lajos, akinek nevéhez oly sok siker fűződik t— egészségi állapota miatt — az utánpótlás nevelésének szentelheti tudását. A Corvinka együttes, a szolnoki Abonyi úti, Tallinn körzeti, szandaszőlősi általános iskola gyermeknéptánc csoportján kívül a művelődési központ ötventagú gyermekegyüttese, a húsztagú ifjúsági együttes és az Egészségügyi Szakközépiskola tizenöt tagú leánycsoportja képezi a „Tisza” utánpótlását. Nincs okunk tehát meghúzni a vészharangot a nagyhírű együttes fölött — a tények tükrében persze az előző, sajnálatos véleményünket fenn kell tartanunki — de három-négy év _ okvetlenül szükséges a ATisza” megújhodásához. Ennyi idő alatt érik ugyanis be az „új ter- més”, amely majd — reméljük — jól képzett táncosokból, intelligens fiatalokból áll. Jelenleg az együttes nem tud harminckét élvonalbeli táncossal színpadra lépni, mindössze tíz legény és tizenhat lány felelhet meg az. igény szerinti magas követelményeknek. „Felelhet meg” — feltételes módot használtunk — ha fegyelmezetten próbál, ha áldozatkészen vállalja a terheket, amelyeket a tánc megkíván. Nem kell e helyütt részleteznünk: a néptánc edzés- és életmódelvárásai megegyeznek az élsportolók megterhelésével. Nagyon kell annak a fiatalnak szeretni a néptáncot, aki vállalja a magas követelményeket. De a testi megterhelésen túlmenően is alig van még olyan művészeti ág, amely akkora önfegyelmet kivárj mint a tánc. A „Tisza” jelenlegi élvonalbeli táncosai — ha eleget tesznek az elvárásoknak — tisztes eredménnyel szerepelsérleti programba is bekapcsolódtak. Azt vizsgálják, hogy az óvodai nevelőmunkában miképpen lehetne leg_ hatékonyabban hasznosítani a bábjátékot. A kísérleti program eddigi eredményeiről már két alkalommal rendeztek szakmai tanácskozást, módszertani bemutatót, amelyen pedagógusok, népművelők, szülők és óvónők vettek részt. A megye bábcsoportjai is rendszeresen találkoznak Törökszentmiklóson. A szakmai bemutatókat évenként megrendezik. A legutóbbi bemutató azt igazolta, hogy a bábcsoportok tartalmi munkájában jelentős előrelépés történt. Színesebbé gazdagabbá vált műsorválasztásuk, szebb díszletekkel, bábokkal álltak a para- ,ván mögé. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy valamennyi bábcsoport munkája a kiváló mércével mérhető. A becslések szerint is, a megye ötven bábegyütteséből mindössze 10-15 azoknak a szá- száma, akik magas színvonalon művelik a bábművészehetnek bármelyik színpadon, csupán összességében nem érik el az együttes korábbi teljesítményét. Még vámunk kell, hogy a mai legjobbak mellé felnőjenek a legifjabbak. De addig is bőven van tennivaló... Néhány héttel ezelőtt tartották az „öreg Tiszások” találkozóját. Az összejövetelen kicsendült az alapítók' és a következő generációk szeretetteljes féltése, óvása a „Tisza” jövője iránt. Ügy hisz- szük a „vagyok olyan legény, mint te” szemléletnek — ha van még ilyen egyáltalán — a színpadon kellene megmutatkoznia. Május közepén rendezik a szolnoki néptáncfesztivált, amely már méltán a hazai néptáncmozgalom legrangosabb rendezvénye. A Tisza Táncegyüttes Felvidéki lakodalmas szokások című, közel húszperces összeállításával indul a versenyen. A tánckompozíció Quittner Jáno6 — ő a pozsonyi Szőttes tánc- együttes művészeti vezetője — és Sajti Sándor koreográfiájával kerül színre. A „tiszások” tudják, hogy a várhatóan rendkívüli erős mezőnyben „csodára” nem számíthatnak, de szeretnének tisztesen szerepelni. Ehhez úgy hisszük, az is szükséges hogy az együttes „öreglegényei” félretegyék esetleges sértődöttségüket, s részt vállaljanak a nagyszabású produkció sikerre vivéséből. Szolnok Ancona Az új versenyszabályok erre lehetőséget adnak, az együttes művészeti vezetője örömmel fogadja — szívükben sohasem öregedő — pályatársait. De fogalmazhatunk kevésbé „virágnyelven” is: az a jó barát, aki akkor segít, amikor arra szükség van. A szolnoki fesztivált követően a Tisza Táncegyüttes — a tervek szerint — az olasz- országi Anconában vendégszerepei kéthetes rendezvénysorozaton. A télen — egyéb fellépéseik mellett — hat alkalommal adnak műsort a fővárosi folklór centrumban. Szép feladatok, bízunk benne, hogy az együttes múltjához méltóan, jövőjé- hez illetően szerepel. Tiszai Lajos tét. Ez zonban — amellett, hogy a bábozás színvonalának emelése elsőrendű feladat — nem ellenkezik a mozgalom céljával, amely a hangsúlyt legfőképp gyermekek esetében, a játékra, a bábjátékkal való nevelésre és nem a produkcióra teszi. A Megyi Művelődési és Ifjúsági Központ napközis foglalkozásai, vagy például a családi bábjátszók köre ’ól példázza ezt a törekvést. A törökszentmiklósi művelődési központ évi 12 ezer forint megyei támogatást kap a bázishelyi feladatok ellátására, amelyet elsősorban a szakmai találkozók megrendezésére, továbbképzések tartására és a .szak- irodalom vásárlására fordítanak. Legjobb törekvései ellenére sem tudja azonban megvalósítani egyik legfontosabb feladatát; nevezetesen, hogy kellő áttekintést nyerjen a megye amatőr bábmozgalmáról, munkatársai rendszeresen látogassák, szakmai, módszertani tanácsokkal lássák el a megye bábegyütteseit. Ehhez elsősorban a személyi feltételek hiányoznak, — a bázishely vezetője óvónő és kötött munkaidőben dolgozik — de az anyagi feltételek sem adottak a területi munkához. A feltétélek megteremtése mindenképpen előrelépést jelentene, elsősorban a kistelepüléseken működő bábcsoportok látnák ennek hasznát. T. E. Török Erzsébet Amatőr bábmozgalom a megyében Mi van a „paraván” mögött? Törökszentmiklós a módszertani központ miklósiak igen jelentős ki-