Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-24 / 70. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. MÁRCIUS 24. Klubrandevú Szolnokon Vasárnap tartották meg Szolnokon, a Megyei Műve­lődési és Ifjúsági Központ­ban az ifjúsági klubok ha­gyományos módszertani to­vábbképzését, a klubrande­vút. A .résztvevők előadást hallgattak meg a közelgő KISZ-kongresszus előkészü­leteiről, majd délután mód­szertani bemutatóra került sor. s rocktörténeti műsort és vetélkedőt is rendeztek. A klubrandevú keretében értékelték az 1980. évi Ki­váló ifjúsági klub pályázat eredményeit, s átadták a dí­jakat. A tavalyi pályázaton — amely a nyári olimpiai játékok szellemében zajlott le — több ifjúsági klub vett részt mint a megelőző évek­ben. Csaknem száz közösség oldotta meg a pályázat fel­adatait, többségük jó szín­vonalon. Tizenhat ifjúsági klub elnyerte a megtisztelő kiváló címet, köztük a zagy- varékasi Karikás Frigyes if­júsági klub, a kisújszállási Delta, valamint a mezőtúri Fiatal utazók klubja, az Aranykoszorús ifjúsági klub minősítést, míg a török­szentmiklósi Csikós József ifjúsági klub a KISZ KB dicsérő oklevelét is meg­kapta. Huszonnégy klub megyei dicsérő oklevélben részesült. Mozgalomtörténeti vetélkedő A Vasutasok Szakszerve­zete szolnoki csomóponti művelődési házában szom­baton huszonkilenc szolnoki KISZ-szervezet részvételével mozgalomtörténeti vetélke­dőt rendeztek. A vetélkedőn az 1848—49-es szabadság- harccal, a felszabadulással, valamint a KISZ megalaku­lásával kapcsolatos kérdé­sekre adtak választ a fia­talok. Az első helyezést a Tiszamenti Vegyiművek, a másodikat a Szolnok megyei Beruházási Vállalat, a har­madik helyezést pedig a szolnoki Mezőgép KISZ- szervezete érte el. Lukács György hagyatéka nyomtatásban A magyar könyvkiadás idei egyik nagyszabású vál­lalkozásaként útjára indítot­ták a Lukács-archívum és -könyvtár Lukács György ha­gyatékából című könyvsoro­zatot. A Forrás-kiadványok az egyes kéziratokat eredeti nyelven, többnyire németül közük. A napokban került az üz­letekbe A drámaírás főbb irányai a múlt század utol­só negyedében című mun­ka, amely Magyarországon először jelent meg. A mű­ről a sorozat szerkesztői el­mondták, hogy a budapesti Kisfaludy Társaság 1906-ban ezzel a címmel hirdetett pá­lyázatot. A beérkezett mű­vek közül a bíráló bizottság Lukács György monográfiá­ját ajánlotta díjazásra. A most kiadott könyvben fel­tüntették Lukács nem vég­leges szövegváltozatait, vala­mint későbbi, a szövegbe be­illesztett kiegészítéseit, Az új szöveget tartalmazó — az eredetit módosító — több oldalas kéziratbetétek a kötet függelékébe kerültek. Megjelenés előtt áll Lu­kács Györgynek, 1910—11- ben írt Napló-ja, valamint az 1913-ban alkotott ítélő­szék című tanulmánya. A szaktudomány művelői előtt közismert, hogy Lukács György életében 1910—11 válságos időszak volt. s a Napló-ban közölt dokumen­tumok ezt tükrözik. A Napló keletkezési helye Berlin, Weimar és Firenze. A soro­zat következő kötete, ítélő­szék című töredékes dialó­gus keletkezésének pontos dátumát ez ideig nem sike­rült kideríteni, a szerkesz­tők 1913-ra teszik. A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intéze­tének önálló szervezeti egy­ségként működő Lukács­archívum és -könyvtár — a Könyvfüzér gondozója — 1971-ben alakult a magyar marxista társadalomtudo­mány kiemelkedő személyi­ségének könyvtárából és kéziratos hagyatékából, egy­kori lakásán, Budapesten. A mintegy 11 000 kötetes könyvtár, az 1000 kézirat és a tízezernél több levél egy­séges gyűjteményt alkot, együtt tartása, kezelése és gyarapítása tudományos, va­lamint kulturális célt egy­aránt szolgál. Jelenleg Lu­kács Györgynek egy Doszto­jevszkijről szóló könyvhöz 1914—1917 között közölt jegyzeteit szerkesztik kö­tetté. Úton a világjáró pingálóasszonyok Megkezdték idei „turné­jukat" a világjáró kalocsai pingálóasszonyok, akik ál­landó szereplői lettek a ma­gyar hetek külföldi rendez­vényeinek. Bejárták már a világot: eljutottak Brazíliá­ba. Belgiumba, Olaszország­ba, Kanadába, Ausztráliába, Hollandiába, Libanonba, Kuwaitba, az NSZK-ba és számos más országban is hírnevet szereztek a magyar népművészetnek. Az idei út­juk első állomása Bécs volt. Rövidesen Koppenhágába indulnak, majd Brüsszelbe. Ezt követően a 13 pingáló- asszony egymást váltva uta­zik a közeli és távoli orszá­gokba, hogy bemutassák rit­ka mesterségük fortélyait. A Természettudományi Múzeumban a napokban nyitották meg a Kittenberg Kálmán születésének 100. évfordulója tiszteletére rendezett kiállítást. Képünkön: a vadászat kellé­kei és eredményei Az országos diáknapok előtt Gálaműsor Szolnokon Felvételünkön a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium kamarakórusa, vezényel: Bakki Ka­talin A megyei diáknapok gála­műsorát szombaton délután rendezték meg Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjú- "sági Központban. A gála­műsorban a diáknapok mű­vészeti bemutatóin a legjobb produkciókat nyújtó kóru­sok, színjátszócsoportok, vers- és prózamondók, nép- táncegyüttesek. hangszeres szólisták és zenekarok sze­repeltek. A legjobbak seregszemlé­je mintha kissé „felnőttes” lett volna. Hiányoltuk a fia­talokra oly jellemző lendü­letet, .jó értelemben vett könnyedséget. Ez elsősorban az esetenkénti rossz műsor­választásnak tulajdonítható. A pedagógusok és diákok nem mindenkor vették fi­gyelembe az életkori sajá­tosságokat, a szereplők nem egy esetben erejüket megha­ladó produkcióval álltak a közönség elé. Különösen a versmondók­nál érezhettük ezt. de a hangszeres szólisták és éne­kesek esetében is tapasztal­hattuk. Az énekkarok — el­sősorban a jászberényi Le­hel Vezér Gimnázium ka- marakórusa és a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasá­gi . Szakközépiskola leányka­ra — a megszokott magas színvonalon szerepeltek. Ugyancsak ez mondható el a néptáncegyüttesek műso­ráról. Mindkét együttes jászberényi színeket képvi­selt, a Lehel Vezér Gimná­zium, illetve a Klapka György Szakmunkásképző Intézet táncosait láthattuk a színpadon. A diákszínjét- szást két csoport képviselte. A tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium és Óvó­női Szakközépiskola diák­színpada oratorikus játékot mutatott be. Juhász Ferenc Anyám című műve alapján. A produkció mindenképpen új színt jelentett, azonban az előadás még kívánnivaló­kat hagy maga után. A szol­noki Verseghy Ferenc Gim­názium diákszínpadának kri­miparódiája osztatlan sikert aratott. A nézők fiatalos, lendületes. a diákhumort sem nélkülöző játékot lát­hattak. A gálán látott produkciók­ból állítják majd össze azt a műsort, amellyel Szolnok megyét képviselik középis­kolásaink az országos diák­napok egri rendezvényein április 29. és május 2. kö­zött. 1982. szeptember: ötnapos tanítási hét Mindössze néhány hete an­nak, hogy a Minisztertanács határozatot hozott: jövő esz­tendőtől kezdve hazánkban fokozatosan áttérünk a 40 órás munkahétre. Jónéhány iparágban, a népgazdaság számos területén — korábbi kísérletekből, részintézkedé­sekből adódóan — akadt már „előzetese” ennek az intéz­kedéssorozatnak. Az oktatás területén viszont — amelyre szintén vonatkozik ez a dön­tés, s amelynek helyzetéről már az előző parlamenti ülésszakon szólt a művelődé­si miniszter, — előjeleiben és teendőit tekintve is kü­lönleges megoldásokat kíván a rövidített munkahét. Előzménynek tekinthető szakasz: a tizenegy napos tanítási ciklus bevezetése, amely korántsem volt gon­doktól mentes. Ez mindmáig az általános iskolák „lecké­je”, eltekintve azoktól a kí­sérletre kijelölt középisko­láktól. amelyekben mintegy' előkészületi jelzésrendszer­ként tanulmányozták a ti­zenegy napos oktatási hét kihatásait. Társadalmi vitára bocsátják A Köznevelés, a Művelő­dési Minisztérium oktatás- politikai hetilapja teljes tár­sadalmi szinten szándékozik teret adni az 1982. szeptem­berében tervezett ötnapos tanítási hét bevezetésével kapcsolatos javaslatoknak. Igen nagy szükség van a vé­lemények egyeztetésére. a tapasztalatok és az ötletek kicserélésére! Olyan kérdé­sekre kell ugyanis megnyug­tató és nemcsak egy tanév­re szóló, hanem — esetleg — évtizedekig érvényes felele­tet kapni (lehetőleg konzul­tatív módszerek nyomán) mint: hogyan és miként cél­szerű majd beosztani a tan­évet. általános iskolákban, illetve középiskolákban? Mi­ként gazdálkodjék jól iskola és család a diákszombatok­kal — ugyanakkor hogyan maradjon mégis értékénél és mértékénél a tananyag? Az új beosztású iskolai rend megteremtésével mennyire gyarapítható az otthoni diák- elfoglaltság? Az utóbbi évti­zedek szinte legnagyobb vál­lalkozása lesz az ötnapos ta­nítási hét megvalósítása. Kellő megalapozásának ilyen — társadalmi méretű — kon­zultációja tehát nemcsak hasznos, hanem elengedhe­tetlen is. Milyen hosszú legyen a tanév? A szocialista demokrácia szélesedésének egyik jele az oktatási szervek vélemény­kérő módszere. Nem a terve­zett és immár bejelentett in­tézkedés megkérdőjelezését várják, hanem okos és hasz­nosítható tanácsokat, javas­latokat. Elképzelhető ugyan­is többféle módszer arra. hogy a nemrégiben korszerű­sített tananyag ne rövidül­jön tovább, és hogy a kidol­gozott. megújított tantervek, tanmenetek se károsodjanak. A változatok közül társadal­mi méretű konzultációra tarthat igényt például olyan kérdés megítélése: meghosz- szabbítsák-e június végéig a szorgalmi időt? A hazai tanévbeosztásban korábban évtizedekig az volt a gyakorlat, hogy június vé­génél előbb nem zárták be az iskólakapukat. Elképzel­hető a korábbi tanévkezdés is. hasonlóan jónéhány nyu­gat-európai ország oktatási menetrendjéhez... Vagy: csússzanak-e át délutáni órák­ra a készségfejlesztő tárgyak, netán legyen a mainál is több a hetedik és nyolcadik tanítási óra. de ne nyúljon hosszabbra az iskolaév? E gondolatok megvalósítá­sának máris vannak pártfo­gói és ellenzői. Szülőktől is érdemes véleményeket össze­gyűjteni. hiszen a központi intézkedésnek korántsem ön­célú szabadidő-növelés lesz a célja. Még csak az sem kizá­rólagos indíték, hogy a száz­ezernél több. érintett peda­gógus is. méltán tarthat igényt rövidített munkaidő­re... Már az előkészítés idő­szakában is, a társadalmi ér­dek a döntő. A vélemények kialakításá­nak egyik „leginkább racio­nális formája az lehet, ha a kisebb közösségek ötletei, gondolatai — kozmetikázás nélkül, átgondoltan, az egy­mástól elütő javaslatoknak helyt adva — eljutnak a he­lyi tanácsokhoz, illetve vál­lalkozik tolmácsolásukra adott esetben a szakszerve­zet”. Lényeges, hogy a javasla­tok kellő időben jussanak el az intézkedésre hivatott, ve­zető testületekhez, —. a mi­nisztériumba, a szakszerve­zeti központba, a fővárosi, megyei tanácsok művelődési osztályaihoz. Várnak a szülők javaslatára Nehéz, fontos szerepet vál­lalnak a tizenegy napos taní­tási ciklusban részt vevő kö­zépiskolák tantestületei. Az is fontos, hogy a szülői mun­kaközösségek tevékenységét jól ismerő, sőt bizonyos érte­lemben szervező népfront- szakemberek is hallassák szavukat, éppen a szülői ja­vaslatok, illetve gondolatok tolmácsolásában. Több, mint másfél millió általános és középiskolás diák tervezett szabadszom­batjáról, ennek pedagógiai vonatkozásairól sokszor és sok fórumon kell szólni a követ­kező hónapokban. Csak he­lyeselhető. hogy az oktatási tárca nem hirdetett meg ele­ve elrendelt szabályokat, ha­nem megbízik —■„ és bizonyos fokig rá is hagyatkozik a közös bölcsességből kovácso­lódó javaslatokra, a szak- szervezet álláspontját is beleértve. A bizalom természetesen felelősségvállalást is feltéte­lez. Hiszen a közösen kiala­kított módszerek vizsgáznak majd a gyakorlatban, a min­den heti iskolai szabadszom­bat társadalmi, családi hatá­sában is. — várkonyi — | A rádió I I hullámhosszán I Parázs a halántékon A szaíkmunkásképzőbe já­ró gyerek magatartása kö­zösségellenes — állapították meg az iskolai fegyelmi bi­zottság ülésén. A vádak sú­lyosak. Óra alatt például sokszor rajzol mindenféle hülyeséget — például női arcokra bajuszt —, meg az­tán történelemből is két egyese van, az órákon ren­detlenkedik, zavarja a taní­tást. A fegyelmi bizottság — figyelembe véve, hogy ti- zenegynéhány óra igazolat­lan mulasztása is van — el­tiltotta a közösségellenes szakmunkástanulót tanulmá­nyai folytatásától, ám a büntetés végrehajtását egy év próbaidőre felfüggesztet­ték. A büntetés mértéke persze mindenképp túlzott. Még hogy bajuszt rajzol női ar­cokra, meg hogy rendetlen­kedik és igazolatlan órái vannak! Mellesleg a srác­cal a munkahelyén elégedet­tek, ott nem „lóg”, rendet­lenkedik, mint az iskolában. Nagyjából annyi a „Vála­szolunk hallgatóinknak” ri­portjának első fejezete. A folytatás aztán mindent megmagyaráz — és egészen elkeserítő képét adja az egyik szakmunkásképző in­tézetnek. Félreértés ne es­sék: egészen durva, kirívó esetről van szó, nem általá­nosítható semmilyen vonat­kozásban sem, de — előfor­dulhat ilyesmi is. Az esetről eszembe jutott — a motívum azonossága miatt — Illyés „Ebéd a kastélyban” című művéből az a részlet, ami­kor is az egyik grófi szár­mazék, mintegy passzióiból a kocsisa mezítelen tarkóján oltja el a szivarját.- E félál­lati, kegyetlen ostobasággal természetesen nem egyenér­tékű a föntebb már jellem­zett- fiú szakoktatójának tet­te: ő fegyelmezési szándék­kal (igaz hirtelen felindulá­sában) a fiú halántékához nyo'mta, ott morzsolta el az égő cigarettát. Mivel a srá­cok hazatérőben a társadal­mi munkából, rágyújtottak az autóbuszban. Igaz, igaz, a dohányzás vétség, az au­tóbuszban különösképp az, büntetni kell miatta. A rend­tartás, az iskolai szabályzat számtalan módot kínál a fe­gyelmezésre. Megszólalt a mikrofon előtt minden érintett: a fiú és osztálytársai, a szülök, a „mester”, a szakmunkáskép­ző igazgatója, nevelők. A szülők — tudatában annak, hogy fiuk nem földre szállt angyal — igazságot keresve és félénken a pedagógusok — hogy finoman fogalmaz­zunk — következetlenül, a mundér becsületét menteni igyekezve, nem épp tiszta aranyat szólva, időnként szánalmasan makogva. Az esetet egyébként a legszíve­sebben eltussolták volna. Az ügy végül is kedvező­en zárult. A fiút figyelmez­tetésben részesítették, a „mester” ugyancsak fegyel­mi büntetést kapott. Tulaj­doniképpen igazságos. Csak­hogy mindez a szülők igaz­ságkereső útja végén, a mű­sor riporterének az iskolá­ban való megjelenése után történt így. Röviden Gelléri Andor Endre vi­dám írásaiból állította össze legújabb műsorát a rádió Karinthy Színpada. A vi­dám jelző persze túlzás, ta­lán jobb lenne derűs, finom humorral, bölcs iróniával átszőtt műveket emlegetni, amelyek mindegyikében lappang valami megnevezhe­tetlen fájdalom, keserűség. Ezt a keserű-bölcs-irónikus finom tollú Gellérit „vitte színre” a rádió nagyon szép műsorral, amely ugyan nem fakasztott kacagásra, de — fölfedezte a hallgató számá­ra az írót, aki a napokban lenne hetvenöt éves. — eszjé —

Next

/
Oldalképek
Tartalom