Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-24 / 70. szám

1981. MÁRCIUS 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ki tud úszni? — Tud úszni? — Nem. — És ha megfizetem ... Igazán jó poén volt, ha jól emlékszem Hofi műsorában hangzott el és derült rajta az egész ország. Később szálló­igévé vált, amolyan népi bölcsességként önálló életet kezdett, és a labdarúgókkal kapcsolatban szoktuk leg­gyakrabban használni. So­hasem hittem volna, hogy e szellemes megállapítást igazában valaha is kételked­ni kell. Márpedig a sport­élet rejtélyei újabban meg­kérdőjelezik még e kétszer kettőnek tűnő igazságot is. Mert nézzük csak: idősebb labdarúgóink, akik idehaza bizony csak evickéltek a futball zavaros vizében, olykor nagyokat nyelve alá- alá süllyedtek, külföldön erőteljes kar csapásokkal bi­zonyítják. hogy tudnak úsz­ni. És nemcsak azért, mert megfizetik őket,. Gyanítom, hogy azért, mert muszáj. Jégkorongozóink éveken át nemcsak hogy „fulladoz­tak”, de még azzal is bo­nyolították a helyzetüket, hogy olykor egymást is a víz alá nyomkodták. A „ví­zijártasságukat” ezek után nem volt nehéz kétségbe vonni. Aztán kiutaztak Pe­ringbe, a világbajnokságra, azzal, hogy ugyan ne esse­nek már ki a „C" csoportból, mivel „D” csoport már nin­csen ... És a szétvert had majdnem feljutott a B kate­góriába. Hosszasan sorolhatnánk a példákat annak bizonyítá­sára, hogy mennyire nem könnyű eldönteni; ki az. aki nem tud úszni — és ki az, aki csak úgy tesz, mintha nem tudna. A „fuldoklók” láttán hajlamosak vagyunk az edzések szerény terhelé­sére gyanakodni. Nosza, neki a messzeségnek, fussanak, ússzanak a sportolók! Az automata egyik végén táp­láljuk be a végeláthatatlan kilométereket, és a másikon kijön a világraszóló telje­sítmény. Anélkül, hogy le­becsülnénk a tréningek fon­tosságát ■— ami nélkül nem­csak hogy úszni nem lehet, de még a víz partjára sem ajánlatos merészkedni — azért a sportemberben van valami más is. Egy olyan tulajdonság, ami kevésbé is­mert, és éppen ezért az eredményességben tervezhe­tetlen. Ez a valami soha nem kap helyet az edzés­naplóban, és nem lehet pusz­tán a követelményszintek támasztásával kibányászni a versenyzőből, összetevői? Minden bizonnyal a becs­vágy, a „csakazértis” virtu­sa, a „fogjuk meg — és vi­szem" szemlélete. Serkentő­je lehet a veszélyérzet: an­nak a tudata, hogy amibe kapaszkodom, az valójában az utolsó szalmaszál. És persze annak a felismerése, hogy „mély víz csak úszók­nak!” Térdig érő gyermek­pancsolóban — akár megfi­zetnek, akár nem — nem szükséges az úszótudás fi- togtatása. És ott így azt sem lehet eldönteni, ki tud úszni, és ki nem? — Pb — Asztalitenisz DRÁMAI KÜZDELEM A RANGADÓN A szolnoki Bodrogi (jobbról) és a jászberényi Bene egyaránt 4—4 győzelmet aratott Fotó: Hargitai NB I. Férfi: Miskolci ÉMTE—Honvéd Killián FSE 15:10. Még alig kezdődtek el a küzdelmek az asztalite­nisz csapatbajnokságban, amikor szombaton a második fordulóban máris rangadót láthattak az érdeklődők a Killián főiskola tornacsarno­kában, ahol a Miskolci ÉMTE csapata vendégszere­peit. Magabiztosan kezdtek a hazaiak ,3:0, 5:2, 7:4 — így alakult az eredmény a hon­védek javára, amikor meg­tört a lendület, és a vendé­gek —• Harangi vezérletével — egymás után hét győzel­met értek el. Ez a széria szinte sokkolta a hazaiakat; 12:10-re ugyan még sikerült megközelíteni az ellenfelet, de ezzel el is lőtték puska­porukat. A miskolciak job­ban bírták idegileg a ver­senyt — 11 döntő játszmás mérkőzésből kilencet(!) ők nyertek — és ezzel megér­demelten jutottak a két pont birtokába. Gy.: Harangi (5), Báthory, Fróna (3—3), Ara­nyosi, Lackó (2—2), illetve Kaiser (4), Szabó (3), Tóth H. (2). Kárpáti. NB II. Női: Honvéd Killi­án FSE—Orosházi MTK12:4. A HKFSE női csapata vasár­nap a Viharsarok fővárosá­ban, Orosházán vendégsze­repeit. A leányok — megis­mételve előző heti jó játé­kukat — itt sem okoztak csalódást, és a kiemelkedő formában játszó Juhász Eri­ka, valamint Vágó Ildikó vezérletével ilyen arányban is megérdemelten nyertek. Gy.: Juhász, Vágó (4—4), Jávor (3), Fancsali, illetve Mátyus (2), Gönczi, Szokodi. Férfi: Szolnoki Spartacus —Lehel SC 14:11. A megyei rangadó fordulatokban gaz­dag, színvonalas, nagy küz­delmet hozott. Az egysége­sebb és lelkesebb hazai csa­pat ezúttal megérdemelten nyert. Gy.: Bodrogi, Lukács (4—4), Bagi (3), Leskó (2), Fehér, illetve Bene (4), Szarvas (3), Gyurkó, Reisz (2—2). NB III. Férfi: Mezőtúri Főiskola—Magyar Posztó 11:5. A mezőtúri főiskola csapata a második forduló­ban is győzött. Gy.: Ágoston, Molnár (4—4), Szabó (3). Esemény Labdarúgás. Ifjúsági C-váloga- tottak mérkőzése: Magyarország —NDK, Kunszentmárton 15.30. Huták (Nyári. Balázs). Eiőmér- kőzés: Kilián György lakótelepi —Deák Ferenc úti Általános Is­kola. LABDARUGÓ NB II Jól szerepelt a Mezőtúri Honvéd Mezőtúri Honvéd — Debreceni Kinizsi 2:1 (2:0) így kezdődött: László (a jobb szélen) a szolnokiak első gól­ját lövi a 2. percben Fotó: T Katona Debrecen, 1200 n„ v.: Kó- ródi. M. Honvéd: Ulbert — Homonnay, Dávid, Csorba, Talapa — Silye, Czikora, Oláh — Fritz (Máté a szü­netben, Belényesi a 85. perc­ben). Martinkovics, Benyó. Edző: Bencsik Gyula. D. Ki­nizsi: Varga — Berki, Ta­kács, Puskás, Vajda — Tóth F., Tőzsér, Magyar — Szabó, Bodonyi (Zavaczki a 48. percben), Kacsur (Orenstein a szünetben). Edző: Szabó Béla. A 10. percben Martinko­vics elől az utolsó pillanat­ban mentettek a Kinizsi vé­dői. Négy perc múlva Tala­pa indította Oláht a bal ol­dalon, a középpályás kicse­lezte a rátámadó Berkit, és éles szögből leadott lövése a hálóban kötött ki. 1:0. A gól után fokozódott az iram. és kis híján egyenlített a hazai csapat, ám Ulbert a helyén volt. A 36. percben Benyó remek cselek után bombagólt lőtt a bal sarok­ba, 2:0. Három perccel ké­sőbb Fritz kapta a labdát, jobb oldalon tört kapura, lökték, ám a csatár újra megszerezte a labdát, de amikor gólhelyzetbe került, a játékvezető lefújta az ak­ciót, nem alkalmazva az előnyszabályt. Két perc múl­va Szabó a kapufát találta el. A 43. percben Ulbert pa­rádés védéssel nyugtatta meg társait. Szünet után változa­Karcag, 1400 n., v.: Mes­ter. Karcag: >Kocsis — Deb- reczeni, Tüdős, Erdei. Var­ga — Szabó II.. Hernádi, Antal — Petró, Tassi, Her- bály (Halász a 86. percben). Mb. edző: Kézi András. DUSE: Mező — Szabolcsi. Király, Kiss, Pistár — Fid­ler, Mohácsi (Deák a 63. percben). Lakatos — Varga, Bállá, Kincses (Zsuppos a 83. percben). Edző: Nagyka- posi Elemér. A hazaiak nagy lendülettel kezdtek, s már a 3. percben megszerezték a vezetést. Szabó II. indította Petrót, ő viszajátszott, Szabó II. jól látta meg az egye­dül hagyott Herbályt, a védők közt átlőtte hozzá a labdát, s a szélső élesen a kapuba talált. 1:0. Kezdés után ismét veszélyes karca­gi támadás bontakozott ki: a lendületben levő Petró két csellel az alapvonalig vitte a labdát, de átadásába be­leléptek a védők. A 11. perc­ben Lakatos kapott jó lab­dát, s 12 méterről leadott lövése a kapufa tövénél hagyta el a játékteret. Sok hibával tarkított negyedórás mezőnyjáték közben Szabó II. sárga lapot „harcolt ki”. A 32. percben Lakatos húsz- méteres szabadrúgása nyo­mán a labda a sorfalról le­perdülve a sarok felé tar­tott, de Kocsis vetődve el­csípte. A 35. percben Szabó II. hosszú átívelése az egye­dül álló Petró felé szállt, de Mező a 16-osig kifutva el- üttöt.té a labdát. Fordulás után már az el­ső percben növelte előnyét a KSE. Herbály szerzett lab­dát. Petróhoz továbbított, aki egy csellel becsapta őr­zőjét. s' a jobb oldalra Tassi elé tálalt. A csatár nyolc méterről a kimozduló Mező mellett biztosan lőtt a há­lóba. 2:0. A DUSE nem ad­ta fel, nagy erővel támadott. A 49. percben három szög­Szolnok. tiszaligeti sta­dion. 2500 n„ v.: Németh L. HMSE: Bugyik — Kán­tor. Magyar, Lancsa, Hege­dűs (Olasz a 20. percben) — Bálint dr.. Feleki, Stark tos mezőnyjátékkal folytató­dott a mérkőzés, a Honvéd biztonsági játékra töreke­dett. A hazaiak meddő me­zőnyfölénybe kerültek, a 16- os előtt azonban nem bol­dogultak a jól záró mező­túri védőkkel szemben. Az időnként kapura tartó lövé­seket a kitűnően védő Ul­bert biztosan tette ártalmat­lanná. A 88. percben Ulbert kivetődve mentett Orenstein elől, és a játékvezető 11-est ítélt. A büntetőt Szabó vé­gezte el, de lövését Ulbert kiütötte. A játékvezető meg­ismételtette a büntetőrúgást, és Szabó ezúttal a bal alsó sarokba lőtt, 2:1. A mezőtúriak ismét jó já­tékkal győzedelmeskedtek. Különösen az első félidőben játszottak igen szellemesen, kulturáltan. A Honvéd ka­pujában Ulbert kitűnően vé­dett, a mezőny egyik leg­jobbjának bizonyult. A hát­védek egymást múlták felül, egy percre sem hagyták ki­bontakozni a hazai csatáro­kat. A középpályások közül Oláh volt a legjobb, szép gólt is lőtt. Elől Benyót ne­hezen tudták tartani a ha­zai védők, gólja remek csa­tárteljesítmény volt. Mar­tinkovics az összjátékból vette ki a részét, sokat vál­toztatta a helyét. A hazai csapatból Vajda, Puskás. Tő­zsér és Szabó játszott jól. — sindel — letet ért el egymás után. de ezekből csak veszélyes hely­zetek adódtak. Az 58. perc­ben az elemében levő Petró kapott labdát. Egy csellel tisztára játszotta magát, de lövését Mező szögletre tolta. Két perc múlva az üresen álló Kincses elől Kocsis az utolsó pillanatban belevető- déssel mentett. A 70. perc­ben a karcagi védelem elvé­tette a labdát. Lakatos ke­rült nagy helyzetbe, és lö­vése alig kerülte el a ka­put. A 80. percben Herbály ugrott ki a védők között, az ötösön beérték és ellökték, de a 11-es elmaradt. Küzdelmes mérkőzést ho­zót a két csapat találkozója. Az őszi súlyos vereségből levonták a tanulságot a kar­cagiak. s kemény védőmun­kával távol tartották kapu­juktól az ellenfél támadóit. A nagy akarás közben most is elég sok hiba csúszott a KSE-játékba. de már akad­tak az őszi „sikersorozatra” emlékeztető megmozdulások is. Ilyennek számít mindkét gól. amelyek korszerű, kevés húzásos akciókból estek. Ugyancsak elismerésre méltó az a harcosság, amellyel a nem lankadó vendégek pró­bálkozásait hiúsították meg. A kapuban Kocsis megbíz­hatóan látta el feladatát, nem egyszer merész kivető­déssel hárított; A‘ védelem tagjai fokozatosan lendültek játékba, s a megváltozott összetétel nem okozott za­vart. A középpályások hul­lámzó teljesítményt nyújtot­tak, de a küzdőszellemmel náluk sem volt baj. A csa­társorban Petrónak ügyes kezdeményezései voltak, mindkét gólba „besegített”. Herbály és Tassi eredmé­nyességével javított osztály­zatán. A vendégek csalódot­tan. távoztak. Edzőjük csak Kiss és Lakatos játékával volt elégedett. — szöllősi — (Pogács a 72. percben) — Varga. Vad, Gazsó. Edző: Nagypál Béla. SZMÁV MTE: Elekes — Porhanda, Sebők, Baran. Tóth — László, Föl- desi. Batári — Selyem (He­gedűs a 61. percben). Nász, Barna. Edző: Géléi József. Alig kezdődött el a mér­kőzés, amikor a 2. percben Földesi a félpályáról hosszú labdával indította Selyemet. A jobb helyzetben levő He­gedűs elvétette a labdát, a szolnoki diákválogatott rá­csapott, átcselezte a hátvé­det, majd középre gurított, és a jó ütemben érkező László laposan a kapu köze­pébe lőtt, 0:1. A 11. percben László egy elveszettnek hitt labdát kanalazott vissza az Bravó doktor! Ismét élmény volt a hód­mezővásárhelyi csapatban Bálint doktor játékát látni. Játékán nem látszott, hogy körzeti orvosként betegeket gyógyít, amikor az NB II szerződött játékosai két ed­zés között éppen nem tud­nak mit kezdeni magukkal. A hivatása miatt kihagyott tréningek sem vetették visz- sza erőnlétét. Hogy szakvizs­gázni készül, és a focin kí­vül mindinkább a gyógyítás tudománya foglalkoztatja, ez remek gólja láttán senkiben nem merült fel. Vagy talán éppen mindettől volt élmény a játékát látni? alapvonalról, Batári rögtön kapura küldte, ám a lövés elakadt a védőkön. Két perc­cel később Porhanda a jobb oldalon akasztott meg egy támadást, Selyem kapta tőle a labdát, és mesteri módon indította Nászt. A középcsa­tár elviharzott, s 11 méter­ről biztosan talált a kapuba, 0:2. A 20. percben Elekes rosszul rúgta ki a labdát, Varga lekezelte, Vadhoz ját­szotta, aki a jobb felső so­rokba fejelte, 1:2. Kisvártat­va Selyem jobb oldali be­adását Bugyik László elé ütötte, sajnos a középpályás­tól elpattant a labda. A 31. percben László egyedül tört ki a bal oldalon, a vendé­gek kapusa kifutott, de a szolnoki fiú alacsonyan ívelt az üres kapura, és Bugyik lehúzta a labdát. Az 51. percben Stark part- dobása után Lancsa adott középre, és Bálint dr. a Nyírtelek, 800 n.. v.: Bog­nár. Asztalos J. SE: Ambrus ■— Lengyel, Széki, Bencsik, Berecz — Petykó. Bezzegh. Dóka (Fodor a 80. percben) — Fister, Hirka (Földi a 87. percben). Magyar. Edző: Molnár Pál. Lehel SC: Lász­ló — Gergely. Lakatos. Fé­nyes. Pozsgai — Répási. Rostás. Lukácsi — Sebestyén (Fejes a 74. percben). Sár­közi. Orsós (Postás a 60. percben). Edző: Kóczián An­tal. Az 5. percben jobb oldali hazai támadás során a vé­dőknek segítő Orsós szerelte Petykót, majd a 16-os sar­káról röviden hazaadott lab­dáját Fister elcsípte, és öt méterről a jobb sarokba vág­ta, 1:0. Az ellentámadásnál Lakatos legurított szabad­rúgásával Répási futott el, beadását Sárközi fejelte ka­pura, de Ambrus a helyén volt, miként Rostás 18 mé­teres váratlan lövésénél is. Később Hirka lőtt kétszer is kapura. László azonban magabiztosan fogta a labdá­kat. késlekedő védők, valamint a kifutó Elelkes mellett a bal alsó sarokba talált, 2:2. Egy perc múltán Bálint dr. jobb­ról ívelt be szögletet. A szolnoki kapus a meglepett Vadhoz ütötte a labdát, aki­ről az visszapattant a ke­zébe. Az 54. percben Kántor futott el a jobb szélen, és beadását Varga a bal alsó sarokba továbbította, 3:2. Pár perc elteltével Barna 17 méterről futtából bombázott kapura, Bugyik nagy bra­vúrra] szögletre mentett. Nász ívelt be szögletet bal­ról, a labda Bálint dr. kezét találta el, s a játékvezető habozás nélkül 11-est ítélt. A büntetőt Barna az elfek­vő Bugyik mellett a jobb sarokba lőtte, 3:3. Közép­kezdés után Bálint dr. el­nyargalt a jobb oldalon, s beadását Vad emelte a ka­puba, 4:3. Nem túl színvonalas, de váratlan fordulatokban an­nál gazdagabb mérikőzést ví­vott a két együttes. A szol­nokiak kétgólos vezetése után kevesen gondolták, hogy végül is a vendégek diadal­maskodnak, annál is inkább, mert az első félidőben a ha­zai gárda gyors és időnként korszerű támadásokkal ve­szélyeztette többször is a hódmezővásárhelyi kaput. A vendégek azonban nem adták fel a küzdelmet, szü­net után egységesebb, átgon­doltabb csapatjátékot nyújt­va előbb kiegyenlítettek, az­tán megszerezték a győzel­met is. A szolnoki csapat a vendégek egyenlítő gólja után elvesztette hitét, s at­tól kezdve jóval gyengéb­ben futballozott. Az igen rossz napot kifogó Elekes előtt többször lyukasnak bi­zonyult a védelem, de a középpályások és a csatárok sem bírtak újítani. Egyedül a fiatal Selyem Nándor di­csérhető, aki nemcsak az első két gólnál, játszott fő­szerepet, de jó néhány re­mek megmozdulással is ész- revétette magát. A hódme­zővásárhelyiek közül sokan játszottak jól, így Bugyik, Kántor, Magyar, Lancsa, Bálint dr. és Varga^ — constantin — Szünet után Hirka találta el 18 méterről a ka­pufát, majd a Lehel is ve­zetett néhány támadást. Előbb Sárközi szögletét vé­tette el Lukácsi a kapu tor­kába később Sebestyén ügyetlenkedett el egy hely­zetet, amikor lövés helyett értelmetlen cselezésbe fogott, és szerelték. Még ennél is nagyobb helyzetet hagytak ki a jászberényiek, amikor Sárközi—Luk ács i —Rostás összjáték végén Répási kö­zépen kiugrott, maga mögött hagyta a védőket, de tíz mé­terről a kifutó kapust találta el. A másik kapunál László egymás után kétszer is jó érzékkel hárított veszélyes helyzetben. A 81. percben megpecsételődött a Lehel sorsa: Petykó jobb oldali szöglete után az egymásra váró Lehel-(védőik között Magyar 16 méterről laposan a jobb alsó sarokba bombá­zott, 2:0. Jó: Ambrus, Be­recz, Petykó, Bezzegh, illet­ve Fejes, Postás. — hoffer — Karcagi SE— Debreceni USE 2:0 (1:0) Hódmezővásárhely- Szolnoki MÁV MTE 4:3 (1:2) Honvéd Asztalos J. SE—Lehel 2:0 (1:0)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom