Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-15 / 63. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. MÁRCIUS 15. I Arcképvázlat I A „múzeumos ember” A jászjákóhalmi köznyelv múzeumos embernek — a gyerekek múzeumos bácsinak — titulálják Fodor Istvánt, a helyi honismereti szakkör tagját, tisztsége szerint a magyar honismereti mozgalom doyenje, Várady Zoltán helyettesét, a jászberényi járási-városi könyvtár munkatársát. A fiatalember „hivatalosan” tiltakozni kényszerül ez ellen, hiszen bármennyire köze is van a méltán híres helytörténeti gyűjteményhez, nem emelheti azt múzeum „rangjára”. Dehát a népnyelvben sokszor nem ott van egy-egy fogalom határa, ahová a rendeletek teszik — Jákóhalma mai emberei tudatában a valamikori istállóban elhelyezett szellemi kincsek múzeumot jelentenek. Talán senkit sem sért, ha nem cáfoljuk a gyűjteményükre joggal büszke jászjá- kóhalmiakat — hiszen nem is ez a lényeg. Sokkal inkább az, hogy a falu lakói szülőföldjük, múltjuk és jelenük iránti szeretettől vezéreltetve összegyűjtötték a változó nemzedékek szellemi és tárgyi emlékeit. Ennek a munkának irányító részese Fodor István. 1966-ban, egészen fiatalon, Várady Zoltán tanítványaként kapcsolódott be. a honismereti mozgalomba, s fokozatosan nőtt fel a szakkör, a honismereti munka egyik helyi irányítójává. A környékbeli Varnyas tanyáról indulva szerzett főiskolai oklevelet, soha egyetlen napra sem szakadt el attól a földtől, ahol bölcsőjét ringatták. A krónikás tudja, hogy manapság már érzel- gősnek tűnhetnek az efféle megfogalmazások, valójában tényleg az a mérvadó, hogy ki, mennyit tesz ezért a népért, földért, közösségért, ahol dolgozni, alkotni képes éveit éli. De mégis, a gyökerek nagyon fontosak. Fodor István munkássága is ezt bizonyítja. Mit is „csinált” ez a fiatalember? Nevetve mondja, hogy nem sokat. Dolgozik a Hazafias Népfront helyi bizottságában, részt vesz a helytörténeti kutatásokban — ennyi, ha a munkaideje utáni tevékenységét „leltározzuk”. Tavaly első díjat nyert a megyei honismereti pályázaton a Béke Tsz történetének megírásával. Akkor volt a téesz harmincéves, meg én is, mondja. A, téesz alapítói közül már oly kevesen élnek, megfakul az emlékezés. De nem is csupán a jelennek szól Fodor István kútfő értékű munkája, hanem a jövőnek is. Húsz, harminc, ötven vagy száz év múlva honnan tudnának valamit is az akkoriak a téeszalapítók kínjáról, keservéről; nagy- nagy elhatározásukról, nélkülözéseikről, a nagyapák, a dédapák, az ükapák áldozat- vállalásáról és győzelmeikről, ha nem lennének Fodor Istvánok, akik szembesítik az élőket elődeikkel. Régen a parasztember visszamenőleg negyedíziglen is tudta, hogy melyik parcellát kitől örökölte. Fodor Istvánnal együtt vallja a krónikás, hogy az örökségtudatra nagyobb szükség van, mint bármikor. Nemcsak azért, mert nagyobb az örökség — világszerte elismert és dicsért a szocialista . mező- gazdaság —, de azért is, mert rohanó korunkban hajlamosak vagyunk megfeledkezni a megtett út nehézségeiről és szépségeiről. A történelmi tudat kérdéséről van szó. Fodor István munkássága — s mindenkié aki értő módon vet össze múltat jelennel — bizonyítja —, maradjunk jászjákóhalmi példánál — hogy a mai Béke Tsz nem a lottón nyerte mai gazdagságát, hanem a tiszteletre méltó elődök munkája meghatározóan benne van a község földművelőinek jólétében. S ez a gondolatsor végül is elvezet egy sokszor emlegetett,. de olykor talán hézagosán tudatosult felismerésig: a hazáját az az ember szeretheti igazán, aki ismeri elődei legjobb törekvéseinek történetét, büszke arra, s hűségesen vállalja, hogy minden tudásával gyarapítja a mát, dolgozik a megalapozott jövőért! Messzire vezetett talán következtetéseiben egy honismereti szakkör munkájának, egy téesztörténet megírásának jelentősége? Igen, lehet. Fodor István csak tényeket közölt, amikor munkájáról beszélgettünk, a következtetések levonását ránk bízta, így éltünk ezzel a lehetőséggel, hiszen minél érdemibb a cselekvés, annál nagyobb a hatása. S az előzőek alapján talán senki sem vonja kétségbe, hogy a jász-, jákóhalmiak múlthoz és jelenhez egyaránt erősbödő kötődése a jövőbe vezet. Az a kevés, amit eddig végeztem, mondja szerényen, elválaszthatatlan a közösség munkájától. Ennek igazolására rögtön egy példát is említ: a szakkör összegyűjtötte Jászjákóhalma közmondásait. Több mint ezerháromszáz közmondást írtak le munkájukban — második díjat nyertek a megyei pályázaton — s nem kell nagy fantázia hozzá,. hogy lemérjük, milyen szellemi kincs ez is, milyen alapos bepillantást ad a falu régi életébe, szokásáiba. Újra nagy munkába fogott a jászjákóhalmi szakkör: a „népi meteorológia” összegyűjtésére vállalkoztak, az időjárással kapcsolatos hiedelmeket kutatják, szeretnék közkinccsé tenni. Fodor Istvánnak természetesen ebben is része van, emellett tovább gyűjti a földrajzi neveket, kutatja, elemzi azok magyarázatát. További tervei közül csak egyét említünk: a tehéntartásnak, a tejtermékek feldolgozásának módjait, szokásait szeretné megírni. Az automatizált,"istállónak már nem mondható szarvasmarhatelepek korában ez is sokat érő munkának ígérkezik. S közben ismétlődik a múlt. Ahogy Várady Zoltán megtanította Fodor Istvánt, hogy gondoljon a jövőre, a fiatal könyvtáros, helytörténeti kutató a jászjákóhalmi kisdiákok között már a XXI. század helyi krónikásait neveli. . A tudás is nagy örökség, ha jól száll apáról fiúra. Tiszai Lajos Túrkeve Uj lakások, burkolt utak, tisztább környezet Jobb feltételek a gyermekétkeztetéshez Már a belső szerelési munkánál tartanak Jánoshidán a 400 adagos iskolai és óvodai konyha építői. A régóta hiányolt új létesítmény a községi tanács építőrészlegének kivitelezésében épül, több mint egymillió forint költséggel. A korszerűen felszerelt konyha mellé szépén berendezett ebédlő épül. A létesítményt megfelelő raktárakkal, hűtőberendezésekkel és szociális helyiségekkel látják el. Az iskolai konyhából szállítják majd az ételt a község többi oktatási intézményeibe. Tervek szerint az iskolai konyhát, ha elkészül, az Egyesült Jászsági Áfész kezelésébe adják. Ez lehetővé teszi az alapanyagok jobb t beszerzését, a gyerekek ízléséhez, igényeihez igazodó, változatos ételek készítését. Az új létesítményt várhatóan az év második felében helyezik üzembe. Idén ünnepli Túrkeve első termelőszövetkezeti várossá válásának 30. évfordulóját; a város híres szülötte, Finta Sándor szobrászművész centenáriumát, s a Finta Múzeumot is éppen harminc éve alapították, — ennélfogva több jelentős esemény várható az évfordulók időszakában. Emellett persze hétköznaipi feladatok is bőven adódnak. A városi tanács ez évi, több mint 45 milliós költségvetésének 8,5 millió forintot meghaladó fejlesztési keretét a már megkezdett programok folytatására koncentrálja. A városrendezési terv nemrég megtartott programkialakító tárgyalása alapján kiemelt feladat a lakásépítés és felújítás, a belvízgondok felszámolása. Az idén befejeződik, a városközpontban 2x15 lakás építése, és a vásártéri ©ács László lakótelep 16 OTP-la- kásába is beköltözhetnek az első tulajdonosok. Az állami lakásingatlanok felújítására az elmúlt évi keret kétszeresét szándékoznak felhasználni. A város útjainak alig több mint húsz százaléka épült a lakossággal és a gazdálkodó szervekkel közös erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy mielőbb kétszeresére növeljék a burkolt utak mennyiségét. Anyagvásárlással támogatja a tanács a több mint 4 ezer négyzet- méternyi szilárd útburkolat építését. A Boros, a Nagy Lehel, a Szurmai, a Béla király úton és a városközponti lakótelepen együttesen egy kilométer hosszúságban bővítik a vízvezeték-hálózatot. A költségvetésben rendelkezésre álló 4 milliós út- hídkeret terhére, az út és járdafelújításokon felül, sor kerül többek között a Széchenyi és a József AULia csomópont rendezésére, a Béla király és az Árpád úton két-két autóbusz-meg- állósáv építésére, valamint az Árpád, az István király és a Petőfi út szélesítésére. Az elmúlt év végén megkezdődött a szervezett szemétszállítás: a tanács vb legutóbbi ülésén a szervezett szemétszállításba bevont utcák kőiét is kiterjesztette az eddig kiépített utak mentén levő valamennyi ingatlanra. N. P. Eltűntek a házmesterek A többnyire víz- és gázvezetékszerelő szakmával rendelkező 'házmesterek eltűntek a porondról. Helyüket jórészt háziasszonyok foglalták el. Ebből adódóan változott az elnevezés is: a házmesterek helyébe a házfelügyelők léptek. Mi kell ahhoz, hogy valaki ilyen posztra kerüljön? Tímár Gyuláné, a szolnoki Ingatlankezelő Vállalat házke- zelőségének vezetője sorolja: — Rendezett családi élet, jó megjelenés, tárgyalóképesség. Azt is megnézzük, tiszta, rendszerető-e a jelölt, mert ha saját lakását nem tartja rendben, akkor elhanyagolná a rábízott épületet is. Erkölcsileg is feddhetetlennek kell lennie. Írása legyen olvasható és tudjon számolni, mert a lakbért neki kell beszedni. Inkább a középkorúakat szeretjük, mert azoknak már van tekintélyük a rendbontó lakók előtt. Nem szerencselovagolt A követelményeknek érvényt is szereznek. Más kérdés az, hogy néha „befaragnak”, dehát az ilyesmi máshol is megesik. A házasság- kötéskor iá- csak a jó oldalukat mutatják az ^gybeke- lők. Nincs tehát abbán semmi rendkívüli, hogy némelyik házfelügyelőnek a kifogásolható takarításért, vagy a lakbérek hanyag kezeléséért fegyelmit adnak. A lakók szerencséjére az ilyesmi nem jellemző. A házak gazdáinak többsége becsjiletes és rendszerető. Sokan azt mondják rájuk, hogy szerencselovagok. Csak azért vállalnak állást, mert így lakáshoz jutnak. Valójában nem így van. — Nagyon kevés a szolgálati lakás — mondja Tímárné—, ezért nem újsághirdetés útján keresünk házfelügyelőket, hanem inkább a főbérleti lakással rendelkezők közül kell választanunk. Többnyire csak ilyen lakáscserével tudjuk a megüresedett szolgálati helyeket betölteni. És így nagyobb is az esély a jó munkára. A lakás egyébként nagyon csábító: A vállalat a közelmúltban meghirdetett egy garzon szolgálati lakást. Több mint százan jelentkeztek rá. A telefonon ajánlkozókat nem is számolták. Köztük volt olyan, aki ötezer forintos állásét cserélte volna fel az 1500 forintos ház- felügyelői díjazásért. Kilóg a lóláb. És más esetekben is. Jelentkezett például egy ötvenöt éves férfi is, egy tizennyolc éves lánnyal, mondván, hogyha megkapják ezt a garzont, egybekelnek. Ilyen esetekben eleve . kézenfekvő, hogy ném a feladatkör a vonzó a jelentkezők számára, hanem az ugródeszkát jelentő lakás. A vállalat azonban éber és válogatós. A rendszeretet mellett olyan szempontból is megnézi a jelölteket, hogy ki tudnak-e alakítani egy jó lakóközösséget, tudják-e társadalmi munkára mozgósítani a lakókat. A házfelügyelők átlagkeresete nem nagy. Kétezer forint körül van. Bizonyára ez a döntő ok abban, hogy köztük csak elvétve akad férfi. Pedig ez a munkakör esetenként — így a kerekes konténerek mozgatásakor — férfias helytállást és gyakorlatilag egésznapos készenlétet igényel. Ha másért nem, hát a felvonóügyeletért. Ha elromlik a lift, a benne levőket gyorsan ki kell szabadítani, nem lehet őket órákig magukra hagyni. Ilyen okok miatt tulajdonképpen mindenütt családi összmunka a lakóépületek felügyelete. És újabban nemcsak az. Terjed a szocialista brigádmozgalom a házfelügyelők között is. Ma már az épületek gépészeti berendezése olyan bonyolult, hogy a házfelügyelőktől eleve nem várható el az, hogy értsenek a kezeléséhez. A liftnél maximum azt engedik meg nekik, hogy egy biztosítékot kicseréljenek — de az sem tartozik feladatkörükbe. Az viszont igen, hogy csőrepedéskor, gázszivárgáskor, elektromos hiba esetén azonnal szóljanak a vállalat hőközpontjaiban tartózkodó ügyeletes szakembereknek. Tábortűz a szőnyegpadlón Az Ingatlankezelő Vállalat állományába összesen hatvannyolc főállású, mellékfoglalkozású és részmunka- időben dolgozó házfelügyelő van. Szolnok tekintélyes részén — így a Vörös Csillag út és a Ságvári körút környékén — nincsenek ház- felügyelők. Ez a helyzet úgy alakult ki, hogy állásváltoztatáskor a szolgálati lakások nem szabadultak fel. A Vörös Csillag úton még csak istenes a helyzet, mert ott van a vállalatnak gondnokságé, amelyik ellenőrzési feladatokat is ellát. A Ságvári körút környéke viszont a takarítóbrigádok kellően nem felügyelt birodalma. Ezeken a részeken sok helyen visz- szasírják a házfelügyelőket. A vállalat ezért növelni kívánja a gondnokságok számát, hogy az ellenőrzés hatékony legyen. Ez persze nem csökkenti a meglevő házfelügyelők felelősségét és munkáját. És a lakókkal helyenként fennálló hadiállapotot sem mérsékli. A Jászi Ferenc út egyik házfelügyelője indulattal mondja: >— Figyelmeztettek. hogy nem takarítok jól. De azt nem veszik figyelembe, hogy a lakók egy része vécének használja a lépcsőházat meg az alagsort. Ha felmosom a lépcsőházat, néhány óra múlva olyan sáros, mintha hetek óta nem takarítottam volna. Meg azt is mondják, rajtam is múlik, hogy vagy tíz lakó adós — van, aki két év óta — a lakbérrel. Tán én fizessem ki helyettük? Tagadhatatlan, hogy a bérlők egy része úgy véli, a házfelügyelő azért van, hogy az ő szemetét eltakarítsa. — Sajnos, nemcsak az elkerülhető szemeteléssel van baj — mondja Tímárné. — Megtörténik, hogy a 6—700 ezer forint értékű lakásokban felgyújtják a vadonatúj szőnyegpadlót, baltával ösz- szevágják az ajtókat, kitörik az ablaküveget. Van, aki éjfélig kalapál, állandóan ré- szegeskedik, beázáskor nem engedi be a szerelőket, mert „az az ő lakása, ahol azt tehet, amit akar”. n humanitás jegyűben? És mit tehet' ilyenkor a házfelügyelő? Valójában nem sokat. És a vállalat sem intézkedhet hathatósan. A duhajkodónak „beígér” 3— 15 ezer forint bírságot, szabálysértési feljelentést tesz ellene, felmondja a lakás- bérleti jogviszonyt. Idézhetnénk erre egy mondást: „Na bumm, és akkor mi van?” Semmi sincs, minden marad á régiben. A duhajkodó is a régi helyén. Pedig a házfelügyelőnek egyik elsődleges feladata a társadalmi tulajdon védelme és a szocialista együttélés fő követelményeit sűrítő házirend betartatása. — Kényszerlakáscserét tervezünk — mondja erre Tímárné —, de ez még csak javaslattétel a tanács igazgatási osztályához. Mit lehet erre mondani? Vagy kell-e bármit? Széles körben és elég sokszor megfogalmazódott már, hogy a nagy értékeket felelőtlenül rongáló emberek megtűrése egy-egy nagyobb lakóközösségben nem más, mint álhumanizmus. Mondhatnám úgy is: antihumanizmus. Rendes, dolgos emberek mindennapi életének megkeserítése. Persze, nemcsak a lakó botlik, esetenként a házfelügyelő is. De ha felmondanak neki, akkor is a lakásban marad. Ilyenkor a vállalat javasolja: keressen lakással rendelkező cserepartnert, aki elvállalja a házfelügyelőséget. Sok csere azért hiúsul meg, mert a vállalat nem lát reményt a szolgálat jó ellátására. Szerencsére a házfelügyelők többségével nincs baj. És a lakóbizottságok is egyre több helyen belátják, hogy — főleg a ház békéjének biztosításában — segítségük nélkülözhetetlen, ezért határozottan intézkednek. A Móra Ferenc út egyik épületében például megtörtént, hogy a feleség meghalt, a férj börtönbe került. Az otthon maradt fiatalkorúak napi botrányainak a lakóbizott- ság közbelépése vetett véget. A fiatalokat állami gondozásba vették, a lakást a gyámhatóság zárta le. ' Emberhez méltóan A házfelügyelői munkakör betöltésénél tehát jóval többről van szó, mint a lépcső- . ház takarításáról. Fock Já- riosné szerint (aki a Várko- nyi tér 17-ben dolgozik) az emberhez méltó nívó szerint kell rendezni a lakóközösség életét. — Ezért mindenkihez meg kell találni a megfelelő hangot. És megbecsülést csak a munka után várni. Én úgy vagyok ezzel, hogy amit vállalok, azt szívvel-lélekkel csinálom. Szerencsére a család is sokat segített. Volt úgy, hogy hatan dolgoztunk egy fizetésért. '• Fockné a vízügytől kiváló dolgozóként került át az Ingatlankezelő Vállalathoz. — Mondták -is sokan, hogy miért teszem, hiszen megbecsültek, évente öt-hatezer forint jutalmat kaptam — de úgy voltam véle, itt jobban be tudom osztani az időmet. Először nagyon - nehéz volt, mert éppen akkor tatarozták kívül-belül az épületet. Gondolja meg: hat lépcsőházban huszonnégy emeletet kellett rendben tartani. Igaz, a vállalat is kitett magáért, segített, ahogy tudott. Az épület kapujain ott a tábla: „Tiszta udvar, rendes ház”. — Amikor fagy, nem kellene felmosni a lépcsőházat, de én nem bírom elviselni, ha koszos. Fizetek is most 2 ezer 400 forintot a gázszámlára, mert innen hordom a meleg vizet. Több rámegy a gázra, mint a fizetésem, pedig higgye el, a nagyszobában négy év óta nem volt begyújtva a parapetkályha. A lakók itt is készséggel segítenek rhég a ház előtti park rendbetételében is. Fóckné Örömmel nyugtázza ezt: — Segítjük és nem esszük egymást. Ha szükség van a segítségre, inkább a gyerekek felé orientálódók, mert hosszabb távot nézve az idősebb öregszik, egyre nehezebben mozdul, a gyerek meg egyre erősebb lesz. Erősebbé és olyan emberré válik, akinek a másokhoz való alkalmazkodás magától érthető, aki a lépcsőházat nem saját udvarának nézi, aki kötelességén túl tud szívességet tenni lakótársainak. Simon Béla
