Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-11 / 35. szám
1981. FEBRUÁR 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A bútoripar 1981—85 közötti termelésének növekedési ütemét alapvetően meghatározza a belföldi kereslet és az export növelése. A belföldi kereslet kielégítése érdekében a korábban lecsökkent készleteket mintegy hatszáz millió forintnyi termékkel tervezik feltölteni. Ez azt jelenti, hogy a bútoripar jelenlegi szintje képes eleget tenni a következő években jelentkező mintegy öt százalékos vásárlói igény növekedésnek. A székesfehérvári Bútoripari Vállalat elemekből összeállítható bútorai FŐISKOLA ÉS ÜZEM KAPCSOLATA Alapos az alapozás? Kék köpenyesek kezdőlépései A frissen végzett üzemmérnök bekerül egy gyárba. Még nem tudja, mire képes, hogyan jut keresztül az előtte sorakozó akadályokon. Egyet tud: az évek alatt felhalmozott ismerettömeget mozgásba kell hozni. A láncszemek összekapcsolódnak A szolnoki MEZŐGÉP üzemmérnökei közül Boros Imre a legfiatalabbak közé tartozik. Tavaly végzett a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán, a gyár ösztöndíjasaként. — A besenyszögi gyáregységben dolgozom. Nehéz időszakban kerültem ide, éppen új termékkel indultak. Tőkés exportra készültek a rácsos konténerek, ezekhez kellett ajtókat gyártani. A felkészülésre két hónapot kaptunk, napi 600 ajtó elkészítése volt a cél. — A gyáregységben egyedül vagyok szerszámszerkesztő technológus, így azonnal önálló munkát kaptam. Jó kollektívába kerültem, a beilleszkedés köny- nyen ment. A főiskolán sok szerkesztési feladatunk volt, az eltérés most annyi, hogy még jobban megnézem, milyen anyagokból, milyen technológiával készüljön minél gazdaságosabban a szerszám. Gépipari szakközépiskolában végeztem és géplakatos szakmunkásvizsgám van, így a gyakorlati tudnivalókkal nincs semmi bajom. Nehezebb lenne, ha gimnázium után tanulok tovább. Volt olyan csoporttársam, aki gimnázium után bekerülve a második évben még nem tudta, mire való a tolómérő. Persze ők jóval kevesebb gyakorlati ismerettel kezdtek dolgozni, mert a főiskolán nem volt túl jó a felkészítés ilyen téren. Sok dolgot akkor -kell megtanulniuk, mikor már alkalmazni kellene; esetleg éppen a szakmunkásnak bizonyítani, hogy az a jó, ahogyan mi mondjuk. Ezek szerint a mostanában végzetteknél egy láncszem csonka, hiszen az üzemmérnökök általában közvetlenül irányítják a termelést. Ahogy többször hallottam már emlegetni; ők a „kék köpenyes” mérnökök. — A . mi időnkben még volt műhelygyakorlat, ahol ha nem is szakmunkás szinten, de elég jól megismerkedtünk a gépekkel — mondja a a tíz éve ugyanott, Kecskeméten végzett Borsányi Sándor, aki most a MEZŐGÉP termelési osztályvezetője. — Igaz. én is gépipari technikum után jelentkeztem, ám ez csak any- nyi előnyt jelentett, hogy könnyebben birkóztam meg a műszaki tárgyakkal. Gyártmányfejlesztőként kezdtem dolgozni, bár automatizálási szakon végeztem. A váltás nem okozott nehézséget, mivel az automatikával foglalkozó tárgyakra erős alapképzés után került sor. Akkor még nem volt annyira szakosítva az oktatás, ugyanúgy megtanultuk a gyártós tárgyakat, mint a többiek. Néhány éven belül gyártásfejlesztéssel, forgácsoláselmélettel, pneumatikával és hidraulikával is foglalkoztam, mindegyiknél volt mire építenem. Most a szám jegy vezérlés a témám. Ez érdekes, kapcsolódik a tíz évvel ezelőtt tanultakhoz. A főiskola már akkor olyan gépparkkal rendelkezett, amilyet most kezd az ipar tömegesen alkalmazni. Segítség és útravaló Hosszabb időszakra visszatekintve tehát jónak tűnik az alapozás. Hogyan látja ezt a műszaki igazgató, Horváth Árpád, aki sok mérnök kezdő lépéseit kísérhette figyelemmel ? — A nálunk dolgozó fiatalok szakmai felkészültsége jó. Az iskola csak az alapokat nyújthatja. A továbbtanulás, a tudás fejlesztése már kinek-kinék alkatától függ. Ki gyorsabban, ki lassabban, de eljut arra a szintre, amelyen elméleti és gyakorlati tudás már nem választható külön. A követelmények velük szemben nagyok. Ügy érzem, az említett főiskolából kikerülők egy nagyon fontos dolgot, a szakma szeretetét kapják meg útravalóul. Ez nagy segítség a további önképzéshez. Sok üzemmérnök dolgozik gyárunkban és gyártmányainknál nem kell jobb bizonyíték, szakmai hozzáértésükről. Szívesen részt vennénk egy olyan beszélgetésen, melyen a főiskolák és. az üzemek képviselői közvetlenül elmondhatnák egymásnak tapasztalataikat. Az említett iskola egyik tanszékével volt szerződésünk egy fejlesztési feladatra. Jó lenne ezt a meglevő kapcsolatot kibővítve, mondjuk egy kerekasz- tal-beszélgetést rendezni — a főiskola és az üzemek között —, ahol első kézből hallhatnánk a szakemberképzés új irányvonalairól. Arról, hogyan alakul a jövő üzemmérnökeinek képzése, Szabó Bélával, a Gépipari és Automatizálási Főiskola főigazgató-helyettesével beszélgetünk. — Az oktatási-nevelési célkitűzésekből kiindulva új tantervet dolgoztunk ki, és a Művelődésügyi Minisztériumba jóváhagyásra felterjesztettük. Előkészítése során megvizsgáltuk, hogyan függenek a tantárgyak egymástól és igyekeztünk azokat szoros egységbe fogni. Már eddig is volt komplex tárgyunk, például a gépszerke- zettan, amelyben az ábrázoló geometria — géprajz — mechanika hármasra építve oktattuk a géptant. Kedvező tapasztalatainkat felhasználva olyan tantervet alakítottunk ki, amely mintegy kényszeríti a tanszékeket: építsenek az előző tárgyakra és készítsék elő a következőket. Mivel az új kutatási eredményeket, technikai megoldásokat is szeretnénk a hallgatókkal megismertetni, az alapozó tárgyakra szánt idő viszont nem csökkenhet, csak az oktatók szorosabb együttműködésével lehet kevesebb idő alatt többet tanítani. Az átfedések megszüntetésével sikerült a heti óraszámot az eddigi 36—37 óráról 32—33-ra leszorítani. Az így maradt időt önképzésre fordíthatják a diákok, amire a feladatok megoldásához szükségük is lesz. A „legkapósabb” a diákok között az automatizálási és a számítógép-technikai ágazat. A vállalatok viszont leginkább a gépgyártás- technológia szakosokat keresik. A tavaly végzett 48 gépgyártás-technológus 198 pályázatból választhatott. Az igazi nyertes A főiskola felmérése szerint a több éve végzett üzemmérnökök 90 százaléka az iparban dolgozik, 8 százaléka a mezőgazdaságban. Ez azt mutatja, hogy megszerették a pályát a képzett üzemmérnökök, nem kívánkoznak el más területekre. A kérdésekre adott válaszokból kiderült, hogy több gazdaságpolitikai ismeretet, alaposabb nyelvtudást és gyakorlatiasabb képzést igényelnének üzemi tapasztalataik alapján. Az új tantervbe ismét felvették tehát heti 4 órában a műhelygyakorlatot, amely nem készség szinten, de az eddigieknél alaposabb gyakorlati ismereteket ad. A gyakorlati oktatás ezek szerint újra előtérbe kerül, egyenletesebb lesz a diákok terhelése. Az általunk felkeresett iskola keresi a kapcsolatot régi diákjaival, és az igényeknek megfelelően próbálja alakítani oktatási programját. Még hatásosabb lenne a felmérés, ha az ipari üzemek képviselőivel valóban kialakulhatna egy élő információcsere. A megfelelő fórum megteremtése mindkét félnek hasznos, az igazi nyertes azonban a népgazdaság lenne. s Fejszés Edit Nehezedő körülmények között Eredményes évet zárt a külkereskedelem Veress Péter sajtótájékoztatója- Az elmúlt évben mind külső, mind belső egyensúlyi helyzetünk javult, sikerült fenntartani az életszínvonal korábbi szintjét, a lakosság ellátása kiegyensúlyozottabbá vált — mondta tegnap a Parlamentben tartott sajtóértekezletén Veress Péter külkereskedelmi miniszter. Az eredményeket a fokozatosan rosszabbodó külpiaci körülmények között értük el. Az elmúlt év első negyedét még a viszonylag kedvező világpiaci iárnyzaitok jellemezték, a második negyedévtől kezdődően azonban számos fontos exporttermékünk ára csökkent, a piaci viszonyok jelentősen romlottak. Ilyen körülmények között különösen jelentősek a szocialista országokkal kialakult stabil kapcsolataink. Exporttermékeinknek csaknem 60 százalékát ezekbe az országokba szállítottuk, és az importáruknak több mint a fele is innen származott. A fejlett tőkés országokba teljes exportunknak mintegy egyhanmada jutott el, az onnan érkező termékek pedig behozatalunknak körülbelül 40 százalékát alkotják A fejlődő országokba exportcikkeinknek csaknem tíz százalékát szállítottuk, importunk mértéke azonban nem érte el ezt a hányadot. Ami az összegszerűségeket illeti: tavaly 4380 millió rubelért, és 4968 millió dollárért exportáltunk, ami 7,7, iletve 16 százalékkal haladja meg az 1979. évit, az import értéke 4931 millió rubel és 5067 millió dohár volt, 14,6, illetve 8,9 százalékkal több, mint egy évvel korábban. A rubelelszámolású áruforgalomban a kivitel és a behozatal a tervezett szánt körül alakult- Legerőteljesebben a . Szovjetunióval növekedett kereskedelmi forgalmunk. A nem rubelelszámolású forgalomban egyenlegünk a tervezettnél kedvezőbb volt. A fejlett tőkés országokba irányuló exportunkban növekedett Ausztria, Franciaország. Svájc, Finnország és csökkent Nagy-Britannia súlya. Importunkban nagyobb szerepet kapott az Egyesült Államok, Japán, Nagy-Britannia, Ausztria. Az átlagosnál kisebb mértékben növekedett behozatalunk az NSZK-ból. . A hatodik ötéves tervidőszakban az áruforgalom 25— 30 százalékos bővítésével számolunk, ezen belül a kivitelnek a behozatalnál . lényegesen gyorsabban kell növekednie. A nemzetközi gazdasági kapcsolatainknak továbbra is meghatározó tényezője a Szovjetunióval és a KGST többi tagországával folytatott gazdasági együttműködés. A két- és sokoldalú kapcsolatok kiszélesítésére, különösen a kooperációs kapcsolatok bővítésére törekszünk. A kölcsönös előnyök alapján fejleszteni kívánjuk kereskedelmi kapcsolatainkat a fejlett tőkés országokkal is. Fontos törekvésünk a gazdaságos export erőteljes növelése/ amáheiz elengedhetetlen az áruszerkezet korszerűsítése. a termékek minőségének javítása, a piaci munka tökéletesítése. Tovább akarjuk fejleszteni gazdasági kapcsolatainkat a fejlődő országokkal is, jobban kihasználva a termelési és a fejlesztési együttműködésben rejlő lehetőségeket Mindez már, az idei feladatokat is meghatározza. Az 1981-es esztendőben alapvető cél. . hogy tovább javuljon a népgazdaság egyensúlyi helyzete. Célunk, hogy a rubelelszámolású külkereskedelmi mérleg hiánya csökkenjen, a nem rubelelszámolású mérleg pedig egyensúlyban legyen- Ennek megfelelően 1981-re a kivitel 9—10 százalékos növelését tervezik miközben a behozatal kismértékben emelkedhet. A fejlett tőkés országokban a szakértők 1981-re minimális gazdasági növekedéssel számolnak, a piacért tehát nagy lesz a verseny, s vállalataink csak akkor tudnak helytállni, ha műszakilag korszerű, jómánősógű termékeket tudnak felkínálni előnyös szállítási feltételekkel. Az export gazdaságosságát is csak így lehetséges növelni. A miniszter az egyik legsürgősebb feladatként az exporttermékek összetételének korszerűsítését említette. Nem rubelelszámolású exportunkban változatlanul a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek tartják szilárdan az első helyet, ezt követik az anyagok, míg a gépipari termékek részaránya a tőkés exportban egyetlen esztendőben sem lépte túl' a 13 százalékot, sőt tavaly 12 százalék alá csökkent. Pedig a gazdaságos exportnak fontos feltétele a kevés anyagot és sok szellemi értéket tartalmazó gépek, finommechanikai cikkek exportjának fokozása. Nagyon sok múlik tehát a gépipari üzemek vállalkozó- újító törekvéseitől. Annál is inkább, mert a VI. ötéves terv külkereskedelmi előirányzatait csak akkor tudják teljesíteni, ha a gépipar nem rubelelszámolású exportja az átlagosnál sokkál gyorsabban növekszik. További fontos feladat sok területen az úgynevezett kitermelési mutatók javítása, vagyis gazdaságosan exportálni csak akkor lehet, ha egy-egy terméket minél kisebb önköltséggel állítanak elő vállalataink. Az utóbbi időben több területen javulás tapasztalható, de ez még messze nem mondható el a vállalatok összességéről. A mezőgazdaságban Energiatakarékos módszerek A mezőgazdasági nagyüzemek energiagazdálkodásában a VI. ötéves terv időszaka várhatóan alapvető változásokat hoz. Egész sor hagyományos technológiai módszert meg keli változtatni ahhoz, hogy kifizetődőbb legyen a termelés az egyes ágazatokban. Az új beruházások- megvalósításához —- ezekre az átállásnál feltétlenül szükség van— a termelők különféle kedvezményeket, állami támogatást és előnyös feltételekkel hitelt vehetnek igénybe. A mezőgazdasági üzemek a PM-MÉM ide vonatkozó rendelete alapján állami támogatóst kapnak az energia- takarékos raktározási és takarmányozási megoldások megvalósítására. 1985-ig a kukorica mintegy kétharmadát a nagyüzemek szárítás nélkül tárolják és ilyen állapotban használják fel a sertéstenyésztésben és a szarvasmarha-hizlalásban. A szárítás nélküli tartósítást á gazdaságok az elmúlt időszakiban kísérletezték ki, a tapasztalatok igen kedvezőek. Eddig mintegy félmillió tonna kukoricát tartósítottak az úgynevezett nedves módszerrel, és ezzel a költségeket alig ötödére csökkentették. A módszer széles körű elterjesztésével évente 100 ezer tonna tüzelőolaj takarítható meg. ennek értéke kereken egymilliárd forint. A Vízgépészeti Vállalat kunhegyesi gyáregységében némileg megváltoztak a termelési, gazdálkodási körülmények az új esztendőben. Az indítás sem volt zavarmentes, tartósan jelentkezett a gyártáshoz szükséges oxigén hiánya, nem volt kellő mennyiségű anyag, alkatrész, mindenekelőtt az ötvözött kóhászati alapanyagok valamint a hajtóműegységek hiánya okoz nehézséget a munka folyamatában. Természetesen a gyár vezetői, dolgozói nem adták fel a küzdelmet, keményen dolgoznak azért, hogy az év eleji nehézségeket áthidalják és a megnövekedett gazdasági követelményeknek megfeléljenek, számukra nem a legkedvezőbb termék- szerkezet váltásnak is eleget tegyenek. Mindenekelőtt arra tesznek erőfeszítéseket, hogy anyagilag is ösztönözzék a dolgozókat a hatékonyabb, jobb munkára. A feladatokra orientált premizálást vezetik be. Elsősorban fizikai állományon belül szélesítik a rendszeresen jutalmazottak körét, ez az idén már kiterjed a tmk-üzemre is. A termelés egész területén fokozottabban serkentik a munkásokat az energiatakarékosságra, a kulcsfontosságú munkát végző hegesztőknél előtérbe állítják a minőségi kasokkal ellentétben szűkítik viszont az alkalmazott tak premizálását, ugyanakkor növelik a mozgóbérek egy Személyre vetített mértékét. Ezt a formát tulajdonképpen a múlt évben kezdték el bevezetni,, s hogy miilyen eredménnyel, arra álljanak itt tanulságul a számok. A gyáregység 1980. évi áruki- bocsájtási tervét egy-két százalék híján teljesítette, 143,4 millió (forint értékű gyártmányt értékesítet. A nyereség 20—21 millió forint, ami ötszázalékkal meghaladja a tervezettet. Teljesítették az exportköteleaett- séget is, sőt a külföldre irányított 17,3 millió forint értékű termék részaránya az egész termeléshez viszonyítva az előző évi 5,5 százalékról 12 százalékra növekedett. A mintegy háromszáz fős munkásgárda bérszínvonala a bázishoz képest 9 százalékkal emelkedett. A gyáregység szocialista brigádjai, munkáskollektívái a termelő tevékenység mellett arra is fordítottak energiát, hogy részt vegyenek a köz javára végzett önkéntes munkában. Egy év alatt nem kevesebb, mint hétezer társadalmi 'munkaórát írtak a számlájukra. A 18 kollektíva munkája révén 100 ezer forintot fizettek be községpolitikai célokra. A minőség érdekében Ösztönzőbb bérezés a Vízgépészeti Vállalat kunhegyesi gyárában premizálást. A fizikai mun-
