Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-08 / 33. szám

1981. FEBRUÁR 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Havonta egymillió forint Képünk abban a modern ABC-áruházban készült, amelyet a Tiszaföldvár és Vidéke Afész épített a nagyközségben. Az új üzletet — amelyet rövid idő alatt megkedveltek a földváriak — tavaly november elején nyitották meg. A jól felszerelt áruház árukészlete jelenleg mintegy 650 ezer forintot tesz ki. A forgalomra se lehet panasz: a bevétel havonta eléri az egymillió forintot Bővítik szolgáltatásaikat A szolgáltatások bővíté­sével folytatják termelési szerkezetük átalakítását az építőipari szövetkezetek. A VI. ötéves tervidőszakban az építőipari szolgáltatások iránti igények további nö­vekedésével számolnak, ezért tevékenységükben növelik a fenntartási mun­kák arányát, ezen belül is elsősorban a lakóházfenn­tartó és lakáskarbantartó szolgáltatásokat bővítik. Ezért azt tervezik, hogy a beruházási jellegű építések csökkenésével felszabaduló termelőerőiket is e területre koncentrálják, így a koráb­biaknál nagyobb részt vál­lalhatnak mind a lakossági, mind pedig a közösségi — művelődési, oktatási, szoci­ális, jóléti és egészségügyi intézmények építőipari szol­gáltatási igények kielégítésé­ből. Az építőipari szövetkezetek a következő öt esztendőben fogyasztási szolgáltatásaik 45 —50 százalékos bővítését ter­vezik, melynek megvalósítá­sához mindenekelőtt vállal­kozási tevékenységük javí­tását határozták el. A szol­gáltatások és az igények össz­hangjának megteremtéséért az eddiginél tudatosabb piac­kutató munkát végeznek, és rugalmasabban alakítják ki az egyes szövetkezetek moz­gáskörzeteit. Termelőerőik jobb kihasználásához min­denképpen szükségesnek tart­ják a szervezésben rejlő tar­talékok kihasználását, mely egyaránt vonatkozik a szö­vetkezeten belüli és a szö­vetkezetek közötti együtt­működés javítására. (Közellenség) — hétfőnként Rendkívüli tv-adásnapok Konzultáció Szolnokon Az infarktus korunk nép­betegségévé vált, és a leg­gyakoribb ha­lálokok között szerepel vi­lágszerte. Fontos és idő­szerű műsorként a Magyar Televízió holnaptól rendkívü­li adásnapokon mutatja be Közellenség című, háromré­szes filmjét este 6 és 7 óra, között. A téma legjobb hazai és külföldi szakemberei fej­tik ki a tudomány jelenlegi legkorszerűbb álláspontját a szívinfarktusról, ezért a so­rozat hatékonyan szolgálhat­ja a meglőzésre irányuló tö­rekvéseket. A három rész (Az infark­tus kialakulása, lefolyása — Rehabilitáció — Megelőzés) után, egy későbbi rendkívüli adás alkalmával stúdióbe­szélgetés tanúi lehetnek a nézők, amelyben szakembe­rek válaszolnak a beérkezett kérdésekre. A tévésorozatban látottak későbbi megvitatására a Vö­röskereszt, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete, a TIT és az egészségnevelés területi szervezetei segítségé­vel művelődési házak prog­ramjaiban, előadásokon, munkahelyi vöröskeresztes rendezvényeken, klubfoglal­kozásokon igény szerint le­hetőség kínálkozik. Filmeket, tablókat ajánlott szakirodal­mat, és egyéb módszertani anyagokat a megyei KÖJÁL egészségnevelési osztálya is bocsát az igénylők rendelke­zésére. * * * Máris nagyszerű kezdemé­nyezésről adhcltunk hírt: a szívinfarktuson átesett bete­gek támogatására, munkába állításuk segítésére társadal­mi bizottság alakult Szolno­kon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban, amely­nek tagjai többek között a kardiológiai gondozók veze­tő főorvosai, a megyei kórház kardio- pulmonális osztályá­nak főorvosai, körzeti és üzemorvosok. Elsőként a bi­zottság a televízió Közellen­ség című adásához kapcso­lódva, három héten keresz­tül minden kedden 17.30 és 19 óra között információs ügyeletet tart az érdeklődők­nek. A február 10-i konzul­táció vezetője dr. Veres Edit, a megyei kórház főorvosa lesz. Február 17-én dr. Gel- léri Dezső, a megyei felnőtt Kardiológiai Gondozó veze­tője, február 24-én dr. Kar­dos József, a megyei kórház kardio-pulmonális osztályá­nak vezetője válaszol az ér­deklődők kérdéseire. A konzultációkat a megyei és ifjúsági központ első eme­leti jobboldali társalgójában tartják. A későbbiekben — körülbelül egy hónap múlva — megalakul Szolnokon az infarktuson átesett betegek klubja, a kardiológiai reha­bilitáció elősegítésére. A jászberényi kórház 50 ágyas gyermekosztályát előreláthatólag a negyedik negyedév ele­jén adja át rendeltetésének a Szolnok megyei ÁÉV „Nem telep ez, kérem!” Sok lokálpatriótával talál­koztam már, de az óballai Németh Sándorhoz hasonló­an lelkessel aligha. — Egy Bállá nevű tanya­tulajdonosról kapta a nevét az Ó-t, mert van a közelben egy sokkal fiatalabb Bállá 'is — magyarázza Sándor bácsi. — Jött ide egyszer valami tanácsi ember, és meg akarta változtatni a ne­vet Balla-telepre, dehát nem telep ez, kérem, mondtuk neki. hanem falu, ha még oly kicsi is! Törökszentmiklósi elhagy- >va, ha néhány kanyar nem színesítené, talán a megye legunalmasabb útját tisztel­hetnénk az Óballára vezető tizenkét kilométernyi egysá­vos útban. Bármelyik irány­ba tekintget az utazó, a nagy semmit látja egészen addig, míg fel-feltűnik pár lapos­tetejű épület, szétszórtan, a rendezetlenség látszatát keltve. Pedig bizonyára nem cél nélkül pöttyentette oda a néhai birtokos azokat az át­léphető sertésólakat, ame­lyeket az új gazda, a Tisza­fái Termelőszövetkezet is jónak látott megtartani. — Sokan, nagyon sokan itthagyták Óballát az utóbbi öt évben. Akik itt maradtak, majdnem mind öregek, de legalábbis középkorúak — mondja Gaál Istvánné. aki egyszemélyben képviselj a népfrontot, a Vöröskeresztet. — öt esztendeje szűnt meg az iskola, most már az alsó tagozatosok is Miklósra járnak. És a munkaképesek nagy része is átmegy kora reggel, aztán csak az esti já­rattal tér vissza. Gaál Istvánné Óballán szü­letett, jelenleg a kocsmát ve­zeti, de „belekóstolt” a vá­rosi életbe is: Szolnokon dol­gozott tíz évig. Nem szerette a várost, menthetetlenül óballainak érezte magát. És most ő jelenti a „köz­életet” a három utcányi te­lepülésen. — Van egy régi, megold­hatatlan problémánk- Sok fórumot megjártunk már vele. de eddig eredményte­lenül. Szeretnénk, ha a gye­rekeinknek nem kellene délután néha órákig fagyos- kodni az utcán, ugyanis a tö­rökszentmiklósi Rózsa téri iskolába járnak az óballai gyerekek, és négy óráig van­nak bent, amíg a napközi tart. De a busz csak öt óra tízkor indul visszafelé, ám gyakran csak később, mert egyúttal az ingázó munká­sokat is szállítja; bevárja őket. Harmincán vannak a gyerekek, talán egy új já­rat beállítását is megérde­melnék, hiszen nem önszán­tukból. buszoznák naponta huszonnégy kilométert. Most már mások is kö- rénk gyülekeznek, láthatóan örülnek, hogy elmondhatják a számukra nagyon is sú­lyos gondokat. Németh Sándor bácsi, aki egy pillanatra se tágít mel­lőlünk, apró termetét meg­hazudtoló energiával kifa­kad: — A közlekedéssel van a legtöbb bajunk. Nekem két lányom költözött be Miklós­ra családostól a Fáy lakóte­lepre, hozzájuk gyakran el­Reggel ötkor harangszóra ébrednek megyek, de nemcsak én, ha­nem a ballaiak többsége is arra a lakótelepre jár láto­gatóba. mivel akik innen el­költöztek, majdnem mind­nyájan ott kaptak lakást. Mindenkihez elmentünk már a panaszunkkal, hogy mibe kerülne, ha az autóbusz meg­állna a közeli Üvegtechniká­nál. hogy ne kelljen másfél kilométert visszagyalogolni. Azt mondják, nem lenne ki­fizetődő. mert a busz egysze­ri megállásra annyi üzem­anyagot pocsékol, amivel öt kilométert el tud menni. Tóth Béláné — szerinte — legalább nyolcvan társa ne­vében ágál: — Sok idős, magányos em­ber él Óballán, szívesen ösz- szejönnének a megszüntetett iskola egyik tantermében, beszélgetnének legalább, öregek klubja kellene. Gálné letorrkollja: — Menjen már. Béla bá­csi! Dehogy járnának ma­guk oda! Nem lehet össze­hozni egy gyűlést se. ahol elmondanák a problémái­kat, hogy ne a kúton meg az Ki ton panaszkodjanak. Mo­ziba is ki jár, na? Kéthe­tenként vetítenek egész jó filmeket. aztán nyolc-tíz gyerek lézeng csak az elő­adásokon­óballa kilencvenhat há­zában öt éve háromszázhú- szan laktak, ma már jó pár ház üresen áll, a helység lé- lekszáma alig éri el a há­romszázat. Az ott maradók átlag élet­kora pedig arányosain nö­vekszik a lélekszám csök­kenésével. Bár ezt megcáfolja Tu- róczi Mihály Ferenc, aki az ötödik évtizede táján hatá­rozott úgy. hogy új házat épít Óballán, nem is akár­milyet: övé az egyetlen eme­letes épület. Szíves szóval invitálja az idegeneket, dicsekszik, de a mosolva fanyar. — Szeptemberben ittha- gvott a második asszony is. elment péknek a szüleihez. Nekem viszont a szívem nem engedi, hogy pékségben dol­gozzak. hiszen leszázalékolt nyugdíjas vagyok. A TI- TÁSZ-nál sofőrködtem ti­zenkilenc évig. Szolnokon laktunk sokáig, de miután nyugdíjaztak, visszahúzott a cspnd és békesség a szülő­helyemre. Hívtam persze, hívtam az asszonyt, egv da­rabig ió is volt minden, az­tán elhagyott. Vele együtt elment egv kis pénz is. ezért kellett abbahagynom az épít­kezést. Pedig egyedül esi-' náltam mindent a házon. Húsz éve tervezgetem, mi­lyen lesz amiben eléldegélek, amíg a sors engedi. Saiát terveim alapién készült, csak néhány szakipari munkára hívtam kívülállót. Végigkalauzolja az érdek­lődőket a ..farmon”­— Tartok négv tehenet, egy bikát, vannak malacok, birkák, baromfifélék. Nem mondom, elég ió a jövedel­mem. de dolgozni is kell ám hajnali négytől este nyolc­ig. Minden állat megszokott menetrend szerint kap enni. pontosabb az órájuk, mint a legfinomabb szerkezet. Nevet ad az állatainak, úgy beszél hozzájuk, mint­ha értenék amit mond. Társtalan ember. Vajon ki használja majd az évtizedek­ig álmodott emeletes há­zat. .. ? — Szeretem a paraszti munkát, szeretem a csendet, a friss széna szagát. Elég volt a gondból, bajból — mondja búcsúzóul. Óballán nem Turóczi Mi­hály Ferenc az egyetlen, aki az otthon termett javakat piacra viszi, szükségtelen tehát bizonygatni, hogy gyakran találkozunk szor­galmuk eredményeivel. Bendó János Fotó; T. Katona László Az egyetlen emeletes ház és gazdája

Next

/
Oldalképek
Tartalom