Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-08 / 33. szám
1981. FEBRUÁR 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szavukra megmozdul A két férfi elmélyülten tárgyal a kis igazgatói irodában, amikor benyitok. Arról folyik közöttük-a szó, hogy az iskola elégedett azzal, ahogyan az Egyesült Jászsági Áfész a gyermek- élelmezéssel foglalkozik. És egyszer csak Demeter István iskolaigazgató azt mondja:- Lehetséges volna, amiről korábban tárgyaltunk, hogy a nyugdíjasok is kapjanak előfizetéses ebédet az iskolakonyháról ? — Természetesen, elhor- dásra. Nekünk mindegy, hogy 110 vagy 140 személyre főzünk. Az ár annyi, mint a diákoké. Hogy kerül a csizma az asztalra? — azaz miért foglalkozik egy iskolaigazgató a falu nyugdíjasainak dolgaival? Nem megy? Csinálni kell Jászfelsőszentgyörgy alig kétezer lelket számláló falu a megye szélén. Munkaalkalom? A tsz-ben és Jászberényben, a Hűtőgépgyárban, meg az építőipari szövetkezetben van. Amikor évekkel ezelőtt a helyi termelőszövetkezet egyesült a jászberényi Zagyvamenti Tsz-szel, megszűnt a községi pártvezetőség. Tekintettel arra, hogy így nincs lehetőség községi pártvezetőség működtetésére, — egyébként 13 ilyen település van a megyében —, a községi területi pártalapszervezet kapta feladatul, hogy oldja meg a . gazdaság, a községpolitika pártirányítását, ä társadalmi és tömegszervezetekben dolgozó kommunisták munkájának. összehangolását. A területi pártalapszervezet titkára Demeter István iskolaigazgató. — Hát ezért foglalkozunk mi a nyugdíjasok étkeztetésével — magyarázza. — De foglalkozunk mindazzal ami a község lakóit is foglalkoztatja. Annyit még előre kell bo- ■ csátanom; Jászfelsőszentgyörgy mint társközség Jász- fényszaruhoz tartozik, így a nagyközségi pártbizottság egyik alapszervezete ez a kommunista közösség, ahol azt mondják róluk: „Szívükön viselik a falu sorsát, eredményesen, sikeresen oldják meg szerteágazó feladataikat.” — Mióta dolgozik együtt pártvezetőségünk? — ismétli kérdésem Demeter István. — . Hetedik esztendeje. Mivel foglalkoztak az elmúlt hét év alatt? Például: — Mintegy hat évvel ezelőtt megjelent a Politikai Bizottság határozata, illetve a megyei pártbizottság állás- foglalása a háztáji és kisegítő gazdaságok helyzetéről, termelésük fejlesztéséről. Amikor e .dokumentumok végrehajtásáról pártvezetőségi ülésen tárgyaltunk, csak azt állapíthattuk meg. hogy a háztáji termelés nálunk nem megy. Akkor kezdeményezésünkre falugyűlés- volt itt-a községben, meghívtuk az AGROKER-t, rendezzen árusítással egybekötött kiállítást, és az ott részt • vevő kétszáz-kétszázötven emberrel szót váltottunk a háztáji gazdálkodás fejlesztésének lehetőségeiről, hasznáról. Azóta a népfront foglalkozik ezzel ' a feladattal, de mi azért rajta tartjuk a szemünket,.- az^z szárrtonkérjük a népfrontban dolgozó kommunistáktól, hogy ■ milyen eredménnyel. Ézsiás János, a községi- tej- begyűjtő vezetője, tagja a felsőszentgyörgyi. • területi pártaka pszervezetnek. " Naponta sok kannát kell emelgetnie, amíg összeszedi a 900—1000 liter tejet. Mert napjainkban már ennyit szállítanak be a háztájikból. — öt évvel ezelőtt 140 tehén volt a gazdáknál — sorolja, - most 182 van. és a ' hozam .tehenenként 2300 literről háromezerre nőtt. A a falu pártvezetőség kérésére a termelőszövetkezet nálunk is bevezette a háztáji jószágok gulyaszerű legeltetését. Persze, azért' még mindig van gond: 1978- előtt volt olyan év, hogy 14 vagon korpát mértem ki a gazdáknak kiskereskedelmi áron. Most nem kapnak csak negyedévenként 50 kilót egy-egy jószágra, pedig abból jó takarmánykeveréket csinálhatnak. Azt kellene elérni, hogy legalább havonta megkapják azt az ötven kilót... — Számon tartja valaki a községben, hogy áll a háztáji jószágtartás? — Minden évben jelentést adok a párttitkárnak, de ha találkozunk, márpedig ez egy kisfaluban gyakran előfordul, mindig megkérdezi, ö is, meg a vezetőség többi tagja is. Évente most 350—400 hízót értékesítenek a jászfelső- szentgyörgyiek, bár tavaly csökkent a felvásárolt sertés mennyisége, mert: „A tsz nem szállítja el a községből a jószágot. Márpedig egy disznóért is annyi szállítási költséget kell fizetni, mint húszért. Ezért pártvezetőségünk megkereste ■ a tsz- elnököt, hogy segítsen, és ígéretet kaptunk, hogy az idén visszatérnek a régi bevált felvásárlási formához” — mondja Németh Miklósné. Némethné — szintén tagja az alapszervezet vezetőségének — a helyi takarékszövetkezetben dolgozik. Gyakran adják itt egymásnak a kilincset az emberek: ki pénzt hoz. ki pénzt visz. — Van miből kölcsönözni? — Tizennégy millió forint a betétállományunk, a posta körülbelül 4 millió forintöt őriz. Amióta a háztáji gazdálkodás fellendült a községben. több a forint .is. jobban élnek az emberek. — Meg jobb az ellátás is, — ezt már az ABC vezetője. Fózer Sándorné újságolja. — Lehetőséget kaptunk az áfész-központtól arra, hogy úgynevezett kosaras felvásárlást is végezzünk, mert nincs mindenkinek nagy fóliája. Megterem most már itt mindenféle zöldség, olyan, mit korábban sose termeltek Felsőszentgyörgyön. Karfiol, zöldborsó, zöldbab, karalábé, káposzta, sóska, uborka, öt éve jó ha 3000 mázsa paprikát vásárolt itt fel az áfész, meg egy fél vagonnyi paradicsomot. Tavalyelőtt meg már 9200 mázsa paprikát és négv vagon paradicsomot vett meg. — Jól ismeri az adatokat. — Én is tagja vagyok a területi pártalapszervezet vezetőségének, és ott elég sokszor szerepel napirenden a háztáji gazdálkodás. — És van is hol árulni? — Van bizony, itt italbolt, volt valamikor, aztán az áfész átalakíttatta a helyiséget, így lett modern ABC- üzletünk. A régi boltból meg presszót csináltak. Szén a bográcsban Ezek az építkezések is ösz- szefüggnek az alapszervezet működésével. Történt, hogy taggyűlésen számoltatták be Fózernét, miért rossz az ellátás. szállítások idején .miért vannak zárva, stb. Akkor kiderült: a kis..„lebuj” boltokat már kinőtte- a község, rhás igényük van, — és jogos igényük — a felsőszerttgyör- gyjeknek. A. taggyűlés állásfoglalása .alapján kereste meg az alapszervezet vezetősége az áfész „vezérkarát”, segítsen. Korszerűsítse a boltokat, meg az is tűrhetetlen, hogy évek óta -bográcsban" mérik a szenet a TÜZÉP-te- lepen. Az áfész — dicséretére mondva — gyorsan intézkedett. Terven felül 3—4 millió-forintért új üzleteket alakítottak ki. a tüzelőanyagtelepre meg hídmérleget építettek, — Elégedett is a lakosság. A falugyűlésen felállt egy idős bácsi, és megkérdezte: tessék mondani, kinek kell ezt megköszönni? — meséli Gulyás Péterné, a tanácsi ki- rendeltség dolgozója, ugyancsak az alapszervezet vezetőségének tagja. — Megköszönni? Senkinek. De tény, hogy pártvezetőségünk addig hajtotta, szorította az áfészt. hogy nem lehetett mást tennie. Persze, ki csinálja, ha nem mi? Itt élünk, dolgozunk, felelősök vagyunk ezért a faluért? Az élet kényszerít erre bennünket. Gulyásné szerint: nekik kitűnő az információs hálózatuk. Minden párttag — harmincegyen vannak — aktíva is. Náluk nem csak a vezetőség, de minden párttag dolgozik, mert — természetesen a már nagyon időseket, betegeket leszámítva — mindenkinek megvan a maga pártfeladata. Mindig mindenről idejében tudomást szereznek, ami a falu népét foglalkoztatja. A legnagyobb siker Szépen kicsinosították a helyi művelődési házat, és Molnár József, a fiatal igazgató nem kis büszkeséggel invitál: nézzem csak meg, készül a fiataloknak a pinceklub is. Teljesül a régi vágy. — Amikor 1977 novemberében idejöttem a községbe dolgozni, mindent újra kellett kezdeni. Kihalt volt a művelődési ház. Akkor Demeter Pista bácsiék elbeszélgettek velem: szervezzem meg az ifjúsági klubot. Amikor az már dolgozott, jött az újabb feladat: hozzuk létre a községi KISZ-szervezetet... Az if júsági klub azóta megkapta a kiváló címet, és a párttagok megelégedésére jól dolgozik a két KlSZ-alap- szervezet. — Mi nagyra értékeljük mindazt, amit a fiatalok tesznek — mondja Hibácskó Fe- rencné pedagógus, szintén alapszervezeti vezetőségi tag. — És ami különösen jó: ez a két KISZ-alapszervezet minden felsőszentgyörgyi fiatalé. Bármilyen kérdés legyen is, minden fiatal nevében szólnak. És május 1-én nemcsak a két szervezet ötven tagja vonult fel transzparensei:kel, ott voltak a többiek is. Amikor társadalmi munkáról volt szó, akkor is ott volt; aki csak tehette a községből. Csak a művelődési ház felújításánál körülbelül 40 ezer forint volt a társadalmi munka értéke. ^ ... Molnár Jóska mondja: — Az én pártmunkám a KISZ- alapszer vezetek patronálása, de feladatom a nyugdíjas- meg a nőklubok segítése is. — Nem sok ez egy kicsit? — Nem. Részben-összefügg a hivatali-munkámmal. Meg: én itt lettem párttag. Előttem a példa: úgy dolgozni a községért, a falubeliekért, ahogyan a többiek teszik. Jászfelsőszentgyörgvön minden hóna'pban összeül a koordinációs értekezlet: a pártalapszervezet vezetősége hívja- össze, olyankor ott vannak a. társadalmi és tömegszervezetekben dolgozó • kommunista vézetpk. Ott dől el: a következő hetekben kinek mi a teendője, és ott van a számonkérés is, ki • mit .végzett el' a rá szabott feladatokból. Mert tengernyi a, tennivaló:- a környezetvédelem. az alkoholfogyasztás visszaszorítása, mert mi tagadás. ebben eléggé előkelő helyet foglal el a község. Kérdeni Demeter Istvántól: — Mit tart a hétévi munka legnagyobb sikerének? — Azt. hogy a faluban pártalapszervezetünknek tekintélye van. hogy jó a kapcsolatunk, a lakossággal, hogy a szavunkra. — ha kell — megmozdul a falu. Varga Viktória Hazaérkezett az MSZMP küldöttsége az NDK-bél Belső cserearányok Tegnap hazaérkezett az MSZMP küldöttsége, amely Brutyó Jánosnak, a Központi Ellenőrző Bizottság elnökének v-ezetéséved a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága meghívására február 2—6. között látogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban. A delegáció tagja volt Ve- néczi János, a KEB titkárságának tagja. Kovács Andor és Nagy Lajos, a KB munkatársa. A látogatás során Brutyó Jánost fogadta Erich Ho- necker, az NSZEP Központi Bizottságának főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke. A küldöttség megbeszéléseket folytatott Erich Müc- kenberger-rel, a Politikai Bizottság tagjával, a Központi Pártel lenőrző Bizottság elnökével. Találkozott Konrad Naumanual, a Politikai Bizottság tagjával, a Berlini Pártbizottság első titkárával, valamint a berlini és Frankfurt megyei pártellenőrző bizottság tagjaival. A szívélyes, elvtársi megbeszéléseken a két fél tájékoztatta egymást a szocialista építőmunka eredményeiről, a két párt előtt álló időszerű feladatokról és tapasztalatcserét folytatott a párt ellenőrző tevékenységének tartalmi és szervezeti kérdéseiről. A küldöttség Berlinben megkoszorúzta a fasizmus és mili- tarizmus áldozatainak emlékművét. Berlinben és Frankfurtban középületeket és kulturális létesítményeket keresett fel. A küldöttség programjában részt vett Szalai Béla, hazánk berlini nagykövete. Jubileumi ünnepségsorozat Dorogon A Bányaüzemekben tartott megemlékezésekkel kezdődött ünnepségsorozat Dorogon abból az alkalomból, hogy 200 évvel ezelőtt kezdődött a kitermelés a szénmedencében. A korabeli feljegyzések szerint Rückschuss Antal bányász 1781-ben kapott e vidékre szóló szénkutatási, illetve széntermelési engedélyt. Egy 1802-ből származó térképen már négy működő aknát tüntettek fel- Az első évtizedekben csupán a környék ellátásában volt meghatározó szerepe a dorogi bányászatnak. A fejlődésre jellemző, hogy a 19- században 6,4 millió, a 20. század nyitányától 1945-ig 33.9 millió, az utóbbi 35 évben már csaknem 54 millió tonna szenet küldtek felszínre a medence bányáiból. Az évforduló alkalmából felkutatták a dorogi szénbányászat emlékeit, a mun: kásélet tárgyi dokumentumait. Ezekből helytörténeti múzeumot rendeznek be a korábban lebontásra ítélt bányászlakások egyikében. A szénbányák anyagi -támogatásával, dolgozóinak társadalmi . munkájával bá- nvász-emlékművet állítanak fel. azt állít— KiS túlzással hatjuk: ' Magyarországon az érdekeltek (a ke- resők-fogyasztók milliói) az elmúlt néhány évben többet tanultak „közgazdászul” mint e'ődeik hosszú évtizedek alatt. Többi közt ma már nélkülözhetetlen szakkifejezések tucatjait sajátították el (begyűrűzés, árrobbanás, mérleghiány, konvertibilitás stb.) s nyelvismeretük mostanában új (?) fogalommal bővült: cserearány. Ügy egyedül a szó persze ritkán használatos, állandó társai a „tovább romlik”, vagy a „javítani kell”, esetleg a „legalább jelenlegi szintjét tartsuk meg...” Miről van szó tulajdonképpen? Némiképp egyszerűsítve azt mondhatnánk: ugyanazon mennyiségű külföldi termékért ma több magyar árut kell exportálnunk, mint tegnap, a nemzetközi árucserében megmérettünk, és az eddiginél könnyebbnek találtattunk. (A magyar külkereskedelem 1970-es cserearányait száznak véve, jelenleg körülbelül nyolcvannál tartunk ...) A „miért”-re adható válaszok meglehetősen sokrétűek. Kezdjük az úgynevezett objektív körülményekkel: a világpiac — immáron nyolcadik éve — kedvezőtlen változásokkal lep meg többnyire bennünket.' Ezek közül egy (igaz, alighanem a leglényegesebb) az energiahordozók ára, amely a csillagos éghez közeledik. Ehhez járul (pontosabban összefügg ezzel) az hogy: a piacokon minden korábbinál élesebbé vált a verseny, az importőr kegyeinek elnyeréséért folyó küzdelemben. Sikert elérni ma már csak mások rovására, a konkurrencia kiszorításával lehet, s ebben a harcban nem egyenlők az esélyek. Mi magyarok néhány fronton gyengén állunk. Indokolatlanul szerény ma is a nemzetközi kooperációban gyártott forgalmazott 'termékeink részaránya (a KGST-n belül kb. 25, a dollárelszámolású piacokon mindössze 7—8 százalék), jóllehet ennek növelése, mint tudjuk, újabb műszaki fejlődéssel járna, külpiaci pozícióinkat erősíthetné... Az exporthoz kapcsolódó szolgáltatások (szerviz, alkatrész- ellátás, az üzemeltetők betanítása. a folyamatos kapcsolatok fenntartásához nélkülözhetetlen piaci munka stb.) Az év első színvonala elég ritkán éri el a kívánatosnak tartott nemzetközi szintet... Az exportcélú fejlesztésiek egy része előkészítetlen, kevéssé számol a várható piaci helyzettel. a konkurrencia megerősödésével. ráadásul a fejlesztési döntés meghozataláról a termék elkészültéig tartó átfutási idő indokolatlanul hosszú. (Ide kívánkozik még egy megjegyzés: némelyik vállalatnál erősen tartja magát az a sziemlélet, hogy a piacra bejutni csak vadonatúj. frissiben kifejlesztett termékkel lehet. Ök azok, akik meg sem kísérlik, hogy adott gyártmányskálán belül, tartalékaikat mozgósítva próbáljanak az importőr számára elfogadható árut előállítani...) Sorolhatnánk a gondokat, melyek egy, a nemzetközi munkamegosztásra erősen ráutalt országban hatványozottan jelentkeznek, s melyek megléte az életszínvonal alakulására nagy hatást gyakorol. Közismert: jelenlegi élet- színvonalunk megtartása (vagy szerény emelése) a kormány idei és a VI. ötéves tervben szereplő programja. Eléréséhez — többi közt — a szabályozórendszer ésszerű módosításával, az eddiginél jobb (ámde még mindig alapos „kiigazításra” szoruló) érdekeltségi viszonyok kialakításával járultak hozzá. Változatlanul gond azonban: mi, a közgazdaság dolgai iránt igencsak érzékeny milliók. mit teszünk életszínvonalunk megőrzéséért, jobbításáért? Mennyire tartjuk „istencsapásnak”, hogy számunkra kedvezőtlenül változik a világgazdaság, s mennyit teszünk gazdasági megerősödésünk érdekében. Unos untalan fogasak (jelszavak ?): takarékosság, szervezettség, hatékonyság, munka- fegyelem, szakmai felkészültség ... Tegyünk most egyet hozzájuk: „belső cserearányok”. Képletünk egyik oldalán álljon az egyén élet- színvonala, a másikon az eléréséhez — cserébe adott — szükséges munka, alkotó tevékenység. S ha ezeken javítunk — s ez nem a világpiacon, hanem rajtunk múlik — a külső cserearányon s ezzel együtt életszínvonalunk kedvezőbb lesz. Puskás L. Tamás zsákmánya 10 mázsa hal Több hetes szünet után a hét végén ismét kivonultak a Dunára és a mellékágak vizeire a szigetközi halászok. Néhány próbálkozás után tegnapra virradó éjszaka már megerősített halászbrigádok járták végig, a vizeket. A zsákniány is szép volt, 10 mázsa halat fogtak, amit az Előre Halászati Szövetkezet győri üzletében a reggeli és a délelőtti órákban eladtak. Áz első zsákmány keszegfélék- böl állt. A Féltő tavon továbbra is szünetéi. - a halászat. A tó uralkodó halfajtója az angolna. A kígyótestű halak még az iszapba bújva telelnek, s csak akkor jönnek élő, ha a jég teljesen eltűnik a tóról, ér- a víz kissé felmelegszik. Félautomata gépek üzembe állításával megkétszerezte drótfonattermelését a Szolnok megyei Tanács Vasipari Vállalatának törökszentmiklósi üzeme. Az egyebek között kerítésnek is használt drótfonatból havonta mintegy 450 ezer forint értékűt állítanak elő
