Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-05 / 30. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP \ 1981. FEBRUÁR 5. wwanii I ^3 jfigsüi Latul —TwiiiMiiiHi anh nonHBHMnMnMnKfiUH ■HHEBw Fagyhalál vagy kihűlés Nálunk nem túl gyakori, de téli időszakban olykor előfordul a fagyhalál, vagy másként megfagyás. Sokan úgy képzelik el a fagyhalál bekövetkezését, hogy amikor az emberi test hőmérséklete a fagypontra süllyed, az életműködés megszűnik, és az ember meghal. A szóhasználat alapján ez az elképzelés tulajdonképpen jogos lenne, hiszen fagyáson általában a közönséges hőmérsékleten folyékony halmazállapotú anyagoknak a megszilárdulását értjük. Bár az emberi test tömegének nagyjából 60—65 százaléka víz, az életműködés mégsem a test víztartalmának a meg- fagyásakor szűnik meg, h%- nem ennél sokkal hamarabb, hiszen az élő sejtek rendkívül érzékenyek a hőmérséklet változásaira. Az emberi test belsejének hőmérséklete rendes körülmények között 37 C-fok körül van. A hőmérő az egészséges ember hónaljában 36 fokot mutat, a bőr többi részének a hőmérséklete azonban átlagosan csak 34 fok. Az ilyen hőfokú fürdőt közömbösnek, az ennél alacsonyabb hőfokút pedig már hűvösnek érezzük. Hasonló a helyzet a levegőn is. Ruha nélkül már 25 fokos környezetben is kellemetlenül érezzük magunkat, 20 foknál erősen fázunk, 15 foknál pedig didergünk. 0 szervezet védekezik A lehűlés elen szervezetünk úgy védekezik, hogy a szokásosnál kevesebb meleget ad le, ugyanakkor a test belsejében fokozza a hőtermelés!. A bőrerek összeszűkülése — ez a bőrelhalvá- nyodásában nyilvánul meg — csökkenti a hőleadást, a didergés pedig — izommunka lévén — hőt termel. Súlyosabb esetben akcióba lép a kémiai hőszabályozás is, amely a szervezetben végbemenő égési, oxidációs folyamaitok élénküléséből áll. Az alacsonyabb hőmérséklethez való alkalmazkodás azonban csak bizonyos határig lehetséges. A szervezet kihűlésének tünetéi általában két szakaszban jelentkeznek: az eredményes védekezés idején az izomműködés, a vérnyomás, a légzés és a szívműködés fokozódik, és gyorsul az anyagcsere. Később bekövetkezik a bénulá- si szakasz: álmosság, bénultság lép fel, a légzés lassúbbá válik, a szívműködés lanyhul és a vérnyomás csökken. Mindez fokozatosan az idegközpontok károsodását és az anyagcsere csökkenését idézi elő. A kihűléses halál tehát végső fokon az anyagElavult az a régi, sokáig életben volt felfogás, hogy a megfagyott testrészt hóval kell dörzsölni, és a megfagyott tagot csak nagyon lassan szabad felmelegíteni, mégpedig hideg vízben. Űjabb kísérletek bizonyították: a megfagyott végtagok megmentése gyakrabban sikerül úgy, hogy meleg fürdőben gyorsan felmelegítjük őket. A hóval dörzsölés szétroncsolja a bőrtakaró sejtjeit, és ebből fertőzés, szövet- hálás következhet, s szükségessé válhat a végtag műtéti eltávolítása, az amputáció. Nagyon fontos, hogy a fagyott részeket kíméletesen kezeljük. A megfagyott szövetek-fel- melegítésének gyors módja a kéznek kellemes meleg fürdő, amely azonban ne legyen melegebb 40 C-foknál. A végtag felmelegedését az jelzi, hogy a kéz vagy a láb uj- jai ismét rózsaszínűvé válcsere csökkenése és az élet- fontosságú szervek működésének megszűnése következtében lép fel. A tapasztalat szerint a halál a test hőmérsékletének 25 fokra való csökkenésekor következik be. A fagyhalál tehát nem igazi megfagyás! Eleven ember tulajdonképpen sohasem fagy meg, hiszen jóval előbb elpusztul kihűlés következtében. Később persze a holttest — víztartalmának meg- fagyása miatt — merev tömeggé válhat, ez azonban már jóval a halál beállta után következik be. Eszerint tehát a „megfagyás” helyett helyesebb volna „kihűléses halálról” beszélni, hiszen az úgynevezet „fagyhalál” nemcsak nulla fok hőmérsékletű levegőben, hanem ruhátlan emberrel akár egy hűvös tavaszi éjszakán is megtörténhet. nak. Ekkor abba kell hagyni a fürdőt. Ha az orr vagy a fül fagy meg, meleg vízbe áztatott finom textíliát tegyünk rá. Minden esetben a lehető leggyorsabban orvost, mentőt kell hívni. A fagyhalál tehát nem feltétlen fagypont alatt következhet be. Nagy veszélyt jelent azoknak, akik hideg időben valamilyen okból nem tudnak mozogni, pl. részegség miatti mozgásképtelenség miatt. De előfordulhat hegymászóknál is, akik pl. az idő rosszra fordulása miatt nem térhetnek vissza támaszpontjukra, vagy barlangban eltévedésnél, akik nem kellő szakértelemmel összeállított felszerelésük, vagy világítási lehetőség hiánya miatt a barlangban rekednek hosz- szabb időn át. Az átlagos hőmérséklet pedig a barlangokban plusz 10 fok. T. M. Mi a teendő? Hogyan őrzi a ruha a test melegét? A korszerű élettan megfogalmazásában az öltözködés célja az, hogy a környezet változó hőmérséklete közepette segítse megőrizni szervezetünk belsejének állandó, egyenletes melegét. Ez nem kis feladat, hiszen a levegő hőmérséklete nyáron elérheti a 35—40 fokot, télen pedig 25—30 C-fokkal is a fagypont alá süllyedhet. Szervezetünk, belső szerveink, sejtjeink azonban csak bizonyos szűk határok között ingadozó hőmérséklet esetén működhetnek zavartalanul. Az élő szervezet sejtjeinek működése állandó hőtermeléssel jár. A fölösleget a szervezet — mint valami élő radiátor — folyamatosan, egyidejűleg többféle módon is leadja, ilyen például a közvetlen hővezetés. A bennünket körülvevő levegő rossz hővezető, de ha testünk hideg fémmel vagy kővel érintkezik, gyorsan hűl és sok hőt vesztünk. De veszíthetünk hőt áramlással és sugárzóssal is. Amikor a környezet hőmérséklete 20 C-fok alá száll, akkor a helyesen megválasztott ruházatnak kell megteremtenie testünk egészséges mikroklímáját! Az eszményien jó ruházatnak a hidegben meg kell őriznie a test hőmérsékletét, melyben pedig nem szabad megzavarni a hőleadást, az izzadság elpárolgását. Egy kutató 10 fok hőmérsékleten megmérte az egyes ruharétegek között található levegő hőmérsékletét, hogy megállapítsa: e rétegek mennyire őrzik meg a test melegét. Úgy találta, hogy a bőr és a gyapjúing között 32,7 C-fokos a levegő. Ha föléje egy leninget húz, az még megtart 25,7 C-fokot A len ing és a mellény között 24,4, a mellény és a zakó között 23,1, közvetlenül a zakó fölött 21,8 C-fokos a hőmérséklet. A mérések azt is megállapították, hogy az a ruhaanyag őrzi meg- legjobban a test melegtát, amelyben legtöbb a rossz hővezető levegő. Ilyen például a gyapjúi lanell. Az élettani ismeretek birtokában a korszerű textil- és műanyagipar a hagyományos gyapjú-, gyapot- és lenszálak, valamint a szintetikus szálak kombinációdból minden évszakra igyekszik megteremteni a célnak leginkább megfelelő, könnyű, tartós, könnyen tisztítható, egészséges ruházatot. Különösen fontos igény ez a szabadban végzett fizikai munka esetén, mint például a képen látható hídépítésnél. Kémia a múzeumban A világszerte folyó ásatások egyre több olyan régiséget hoznak felszínre, amelyek művészi vagy művelődéstörténeti értékük miatt nagyon fontosak számunkra. Helyreállításukban és konzerválódásukban a régészeken kívül napjainkban a vegyészeknek is számottevő szerep jut, és ezért a múzeumok munkáját ma már a világ minden táján jól felszerelt kémiai labortóriumok segítik. A régebbi tartósító eljárásokban természetes anyagokat, főként gyantákat, viaszokat és gumit alkalmaztak. A restaurátor rendszerint csupán a saját tapasztalatára hagyatkozhatott. A modern kémia és a vegyipar fejlődése azonban az utóbbi évtizedekben lehetőd ágét nyújtott arra, hogy az addigiaknál sóikkal megfelelőbb anyagokat és eljárásokat alkalmazzanak a régiségek helyreállításához és tartósításához. Az ipar számos területén alkalmazott műgyanták hamarosan bevonultak a mű- * zeumokba is, és a régészek legfontosabb ragasztó- és szilárdítóanyagaivá váltak, akár a fém, akár a fa régészeti leletek megóvásában. Kidolgozták a víz alól kiemelt tárgyak fokozatos víztelenítésiének módszerét is. Évszázadok, évezredek alatt a korrózió is nagy pusztítást végezhet a régi korok fémtárgyain. Kémiai módszerek segítségével azonban ezeket a folyamatokat nem csupán megállíthatjuk, hanem mód nyílik arra is, hogy „visszacsináljuk” őket, vagyis a fémtárgyakat eredeti alakjukban állítsuk helyre. Egyre nélkülözhetetlenebbek lesznek a régészek mungálati módszerek is. Így a ra- kájában a modem anyagvizs- diográfia — az áthatoló sugarakkal, például röntgensugarakkal végzett anyagvizsgálat — egyre több segítséget nyújt a legkülönbözőbb anyagú tárgyak vizsgálatában, hasonlóképpen a metallográfia, a fémek szerkezetét vizsgáló tudományág. A régészek és a természet- tudományok együttműködése tehát igen gyümölcsözőnek bizonyult. Segítségével .ma már sok olyan régiség" megmenthető, amely azelőtt pusztulásra lett volna ítélve. Fenti képünkön: szépen helyreállított és megóvott boroskészlet. * A leletek vallatása Képünkön: a régmúlt időkből származó agyagedények törmelékekből való összeállításán fáradozó szovjet régészeket láthatunk, akik munkájuk során ugyancsak élnek a modern technika adta lehetőségekkel. Fáradságjelzö műszer A bécsi Közlekedésbiztonsági Felügyelőség olyan készüléket próbált ki, amely- lyel pillanatok alatt megállapítható, nem túlságosan fáradt-e egy autóvezető. A készülék a vizsgált személynek bizonyos ütemben villogó fehér fényt mutat, s neki addig kell egy kis kereket forgatnia, amíg a fényjelet állandó fénypontnak látja. Azt a pillanatot, amikor a kísérleti személy egyetlen fehér pontot lát, a készülék feljegyzi, valamint azt is, hogy akkor milyen időközökben villant fel a fény. A kiértékelés azon alapszik, hogy a kipihent ember szaporább fényvillanásokat lát külön fényként, mint a fáradt. Vagyis ez utóbbi a viszonylag ritkán felvillanó fényeket is egyetlen fehér foltként látja. fl baktériumok úszása Amerikai kutatók készüléket szerkesztettek a baktériumok átlagos úszási sebességének mérése. A készülék mérési elve egyszerű: a vizsgált baktériumtenyészeten egy 10 mikrométer átmérőjű gyenge lézersugarat bocsátanak át a mögötte lévő fotocellára. A baktériumok a fénycsíkon átúszva csökkentik a fotocellára jutó fénymennvisé- get. A fényintenzitás változását mágnesszalagon rögzítik. majd az adatokat egy elektronikus számítógép statisztikusan kiértékeli, s az elsötétedési időből kiszámítja az átlagos utazási sebességet. A műszer kipróbálásához használt Escherichia Coli baktérium átlagos úszási sebessége az első kísérletek szerint 25 C-fokos hőmérsékleten 18 mikrométer másodpercenként, azaz 65 milliméter óránként. 30 C-fo- kon 24, 35v C-fokon pedig 36 mikrométer másodpercenként, A régészet fiatal tudomány. A régmúltra vonatkozóan az emberi társadalom mindenféle megnyilvánulásával foglalkozik, vagyis annak anyagi és szellemi oldalával egyaránt. A régi élet lehető teljes megismerése vagy rekonstrukciója sokoldalú munkát követel. Forrásfeltáró tevékenysége elsősorban az, hogy az ásatások révén felszínre hozza régi népek, kultúrák emlékeit. E feladat óriási felelősséget ró e tudomány művelőire. Amit ugyanis egyszer feltártak és jól, rosszul, írásban, képben rögzítettek, az már eredeti helyzetébe soha nem kerülhet, és nem is kerül visz- sza. Vannak, akik azt tartják: a régészet az ásó tudománya. Ez azonban csak részben igaz, valóságosabb ez a megállapítás. ha az ..ásó” szót komplex módon értelmezzük. Az ásó ma egyrészt gépeket, másrészt érzékeny műszereket, búvár- és egyéb felszerelést stb. jelent, Európában a régészeti kutatások a 18. században indultak (pl. Pompejiben), s a múlt században érték el első virágkorukat. A technika, a természettudományos kutatások terén lejátszódó ugrásszerű fejlődés a régészetre is hatott. Meggyorsította és új lehetőségekkel gazdagította a feltárás és' a feldolgozás munkáját. így ma már könnyűszerrel meg tudják állapítani például egy régi agyagedény korát (amit régebben csupán becsülni lehetett). Egyszerűen azon az alapon, hogy az agyagban lévő minimális mennyiségű radioaktív fémek sugárzásának hatására bizonyos fokú roncsolódás! folyamat indul meg a kerámiagyártásban, s az anyag kristályszerkezete károsodást szenved, és annak állapotából — azaz korától — függően változik a lumineszcenciája. Itt azután már az érzékeny műszereken a sor, hogy segítségükkel elvégezzék a pontos kormeghatározást.
