Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-05 / 30. szám
1981. FEBRUÁR 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Végtisztesség Eltávozott embertársainktól tisztességgel elbúcsúzni mindig a túlélők kötelessége. A ragaszkodás, a megbecsülés jele, ha utolsó útjára elkísérjük szeretteinket, ismerőseinket. A helyzet kérlelhetetlen rendjéből következik, hogy az elhunytak temetéséről a túlélőknek kell gondoskodniuk. A szertartás ünnepélyessége a tiszteletadás megnyilvánulása. Emberi kötelességünk tehát olyan szertartást biztosítani, amely kifejezi az elhunyt iránti megbecsülésünket. Sajnálatos, hogy e mindenki által értett és érzett tisztességről kell szólnunk. Még pedig azért, mert úgy tűnik, akik megsértik az emberi együttélés szabályait, megsértik az elhunytak iránti kegyeletet is. A szolnoki temetőben előfordult kegyeletsértések, úgy véljük, a közvélemény elé kívánkoznak. A napokban egy hosszú, dolgos élet után egy munkásasszony koporsóját állták körül gyermekei, unokái, dédunokái. Sajnos, a sírbaeresztés műveletekor az ittas sírásók — tisztelet a kivételnek — minősíthetetlen magatartást tanúsítottak, alkoholos befolyásoltságukban elejtették a koporsót és leszakították fedelét... A temetőgondnok és a sírásók a szolnoki Szentlélek Plébánia alkalmazottai. Megtudtuk, hogy az arra illetékes egyházi szerv már többször fegyelmi büntetéssel sújtotta a sírásókat. A fenti kegyeletsértő eset előtt — a múlt év novemberében — például elmaradt egy temetés, mert a sírt — szintén alkoholos befolyásoltságuk miatt — a sírásók nem ásták ki megfelelően. De számos, más kegyeletsértő eset és visszaélés történt a közelmúltban a szolnoki temetőben. Ezek felsorolása csak fájdalmat okozna a hozzátartozóknak, tekintsünk el ettől, ám sokkal inkább hangsúlyozzuk; a temető a végtisztesség gyakorlati lebonyolítói számára ugyanolyan munkahely, mintha máshol dolgoznának. Legfeljebb annyi a különbség, hogy a végtisztesség megadásakor sokkal fegyelmezettebb, odaadóbb, emberségesebb magatartásra van szükség, mint egy vállalatnál vagy üzemben. Az egyházi munkahelyek munkavállalóira ugyanúgy vonatkoznak a Munka Törvénykönyve megfelelő cikkelyei mint másokra. Ezek a törvények és rendelkezések ugyanúgy megadják a fegyelmezés lehetőségiét az egyházi munkaadónak, mint bárki másnak. Ezért ns értünk egyet az illetékes egyházi szervek döntésével, melyek a szigorú felelősségre vonást szorgalmazzák, s igyekeznek megteremteni annak feltételeit, hogy ne fordulhassanak elő kegyeletsértő, a gyászolók önérzetét is bántó esetek. Tiszai Lajos Szentendre ad otthont az Operaház balett stúdiójának A jövőben Szentendre ad otthont az Operaház fiatal táncművészeiből alakult balett stúdiónak. A Pest megyei Művelődési Központ és a Magyar Állami Operaház megállapodásával lehetővé vált, hogy a stúdió tagjai kamara balettek színrevitelével olyan színpadi gyakorlatra tegyenek szert, amelyre nagy együttesben ritkán nyílik módjuk. Egyúttal szélesebb repertoárt is kialakíthatnak. A fiatal balett-művészek műhelymunkája, bemutatói gazdagítják a város kulturális életét, színesítik ä már hagyományos nyári művészeti rendezvényeket. A stúdió első alkalommal február 16-án mutatkozik be a szentendrei közönségnek. Fesztivál fokozat, diplomával A szolnoki MÁV Járműjavító Vállalat férfikarának sikere Elkésett diákok II. Az elérhetetlen száz Szolnokon a MÁV Járműjavító művelődési központjában országos minősítéssel egybekötött kórushangversenyt rendeztek. A színpadra elsőként a mindössze három éve alakult tiszafüredi pedagógus nőd kar lépett Erőss Lászlóné vezetésével. Első ízben kérték minősítésüket, s igen jó benyomást tettek közönségre és zsűrire egyaránt. Ugyan még , nem sikerült egészen feltérképezniük a barokk és klasszikus zene (Händel és Mozart) meggyőző megszólaltatásához szükséges eszköztárat és karnagyuk „pan- tomim”-jelrendszerét, de műsoruk utolsó két számában (Karai József műveiben) 'bébi zonyították. hogy a műveket, amelyeket már alaposan megismertek, és magukénak éreznek, felszabadultan és élményt adóan tudják előadni. Fejlődésük garanciája karnagyuk igényessége és a kórustagok fiatal volta, szemmel látható ambíciója. Karnagyuk az elégedettség örömével vette át a zsűri elnökétől az „ezüstkoszorú diplomával” minősítést. A kunszentmártoni pedagógus kamarakórus Zsíros Ágnes vezényletével a gyakorlott bangversenyezők rutinjával, de a tét nagyságából fakadó némi elfogódottsággal indította igényes műsorát. Második számukat már gördülékenyen, szép lí- raisággal adták elő. A spirituálékban aztán igazán önmagukra találtak, és felszabadultan, egészen sajátságos — díszítőhangos, csúszásos éneklésmódjukkal szép színeket, üdítő dinamikai kontrasztokat festettek. Arányosan, kiegyenlítetten szépen szólt a kórus. A lírai hangvételű kompozíció (XVI. századi madrigál) frappánsan, jó előadásban hangzott el. A műsorukat záró Szokolay: Miniatűr kantáta — tempóban, dinamikában és karakterben a legátgondoltabb műsorszámuk — teljesítményük csúcsa volt, és nagy sikert hozott a kórusnak. Megérdemelten nyerték el az arany fokozatot. Egészen fiatal még a szolnoki 7. számú Volán Vásárhelyi Zoltán vegyeskara is. Hároméves, de a kórus tagjai jelenlegi karnagyukkal Bartháné Góhér Edittel mindössze négy hónapja dolgoznak együtt. Műsorválasztásban és előadásmódban is — érthetően — biztonságra törekedtek. Kiváló szakmai alapokkal rendelkeznék: egyöntetű hangzás, egységes, kerek formálásmód, jártasság a különféle zenei stílusokban, dinamikai érzékenység, tiszta informálás. Lehet ennéli többet kívánni egy amatőr kórustól? Igen. Mjndazt a művészi többletet, ami a szenvedélyfűtötte kockázat- vállalásból, bátorságból, a művek „most és itt” újjáal- kotásának élményéből fakad, s amihez képességüket fel is csillantották a Kodály- és Karai-művekben. A közönség nem is maradt adós a nagy tapssal, a zsűri pedig az arany fokozattal. Az európai zenekultúra majd minden korszakát átölelő nagy lélegzetű és magas igényű műsorral, imponáló kiállással a hangverseny fénypontja volt a Szolnoki MÁV Járműjavító férfikara Buday Péter karnagy- gyal az élen. Már túl lehetünk e kórussal kapcsolatban annak a ténynek a regisztrálásán, hogy de jó egy — Magyarországon is — ritkaságszámba menő férfikart hallani ; hangversenyélményt adnak, atmoszférája van interpretációjuknak. Szakmai berkekben is nagy elismerést váltott ki a karnagy a kitűnő műsorszerkezettel (mely messzemenően figyelembe vette a stílus- és a hangulati váltások követelményét) és a jó stílusigényű karmesteri munkával, mellyel a helyes stíluskeretbe ..szorította” az olykor éhből kitömi készülő dalosokat. Énekeltek — drá- mailag jól felépítetten — munkásmozgalmi dalokat, lírai hangvételű madrigálokat lélekkel, kifejezéssel; énekeltek közönségcsalogató, fülnek kellemes melódiát és hivatásos kórusokat is próbára tevő Bartók-kompozíciót, játszottak plánén belül a pi- ánóval, és zengett a forte, ha a mű úgv kívánta. Nem zárkóznak el az újszerű ritmika elől sem, és trombita-dob kísérettel is színesítik műsorukat. Egyszóval: érzik, szeretik, amit csinálnak. S ami a kórus jövőjére nézve örvendetes: a szép számú fiatal utánpótlás, amelynek ténye feltételezi a kórus és a fenntartó szerv jó kapcsolatát, eredményes szervező munkáját. Nagy sikert arattak. Minősítésük a rangsor tetőpontját közelítő fesztivál fokozat diplomával. Labáth Valéria Riportsorozatunk első részében az általános iskolások lemorzsolódásának; tanulmányi kudarcainak okát vizsgáltuk. A rendezetlen családi körülmények mellett az átmenet, az első és az ötödik Jászdózsán Sok nevelő jegyzi meg a kisebb iskolák sikereire, hogy úgy könnyű, hiszen a pedagógus ismerheti az egész falut, ott nem kallódhatnak a tanköteles korúak. Próbálnák csak meg egy városban! — Ebből a szempontból valóban könnyebb a helyzetünk, de vannak nekünk is gondjaink — válaszol a megjegyzésre Sas Oszkár, a jászdózsai Általános Iskola igazgatója. — A községünkben régi hagyomány az állami gondozottak nevelése, örökbefogadása. A kétszáz- nyolcvannégy tanítványunk közül ötvenhármán állami gondozottak. Nem mondom, hogy nem nevelik őket rendesen, ma már csak igen ritkán fordul elő, hogy intézkedni kell egy „Árvácska” sorsra jutott gyermek ügyében. De az köztudomású, hogy milyen élmények után kerülnek ezek a fiatalok szülőkhöz, családba. Eleinte még a simogattás elől is elkapják a fejüket. Riadt, szeretetre éhes szemekkel néznek a világra. Nem könnyű visszaadni nekik az elveszített. hitet a felnőttekben! — Bizonyára mégis csak sikerül. — Reméljük, hogy maradandóan sikerül. Tapasztalataink szerint szívesen járnák iskolába, jól érzik magukat a közösségben. Persze szerencsések vagyunk, minden diákunk járt óvodába, s aki igényli, el tudjuk helyezni a napköziben. A szemünk látosztály megváltozott követelményeit említették jászberényi pedagógusok. Noha véleményükkel nem állnak egyedül, találunk más példákat is. sem könnyű tára nőnek fel, szinte egész nap együtt vagyunk. — Ezek után talán, felesleges a kérdés, hogy milyen arányú az iskolában a lemorzsolódás ... — Csaknem száz százalékban teljesítjük a tankötelezettségi törvényt. Éventei-ha egy diákunk kerül át a „dolgozókhoz”, vagyis ) megint csak hozzánk. Nem érhet bennünket az a vád, hölgy „meg akartunk szabadulná” tóle. Rendkívüli esetekben — például szükség van a családban a fiatal keresetére is — a felnőttekkel együtt fejezi be a nyolcadik osztályt. Később miLndannfedan szakmát tanultak. Egyébként valamennyi végzett nyolcadikosunk folytatja tanulmányait, kii szakiközépiskolában, ki meg szakmunkásképzőben, adottságaitól függően. — A pedagógusok bizonyára jól ismerik a diákjaik képességéit, hogy mindenkiből a legtöbbet sikerül kihozni. — Enélikül nem lehet eredményeket elérni, véleményem szerint ez az oktatásnevelés legalapvetőbb feltétele. Csak így érhető el, hogy a diákok elvégezzék az általános iskolát, s szeretném remélni, hogy valóban minden tanítványunknak sikerül kibontakoztatni az adottságait. Hogy az iskola ehhez minden segítséget megad, aligha lehet kétséges. Tanúsítja a sokféle szakkör, a sportudvar, amelyet most jégpályává alakítottak át a gyerekeknek. ni ezerkétszáz gyerekkel, akik közölt akad olyan is, akinek szülei ’ analfabéták, munkakerülők vagy akár az alkohol rabjai. A több mint harminc veszélyeztetett helyzetű diák sorsa különösen szívügye az iskolának. A pedagógusok mesélik egy cigány származású első osztályosról: — Se óvodába, se előkészítőre nem járt, sőt hónapokiig még iskolába se. A tanító hiába ment el többször is, be sem engedték. Két hónap múlva aztán elhozták a gyereket az iskolászázalék ba. A tantestület már elkönyvelte, hogy az évvégén lesz egy elsős bukott is. A tanítónő rácáfolj a kisdiákja ma már sikeresen birkózik a második osztály tananyagával — Büszke vagyok a tantestületre — mondja dr. Majoros Károlyné igazgatónő. — A szó igazi értelmében pedagógusok. Se idő, se fáradtság nem számít, ha a gyerekekről van szó. — Emellett bizonyára más is kell a sikerhez. — Igen nagy segítséget ad az óvodáztatás, s a szülőkkel kialakított kapcsolat. — A legtöbb pedagógus az utóbbi lehetetlenségére panaszkodik. — Nem minden szülővel lehet egy csapásra jó kapcsolatot teremteni. De itt is „kettőn áll a vásár”. Ha a szülő nem közeledik, a pedagógusnak kell megtenni az első lépéseket. Kallódó kamaszok Ahhoz, hogy a diákok teljesítsék a tankötelezettségüket, ezek szerint az óvodáztatás, a család közreműködése, s mindenekelőtt jó pedagógusok kellenek, akik még az előző kettő esetleges hiányát is pótolni tudjak. Ám ha mindez megvan, még akkor is előfordul, hogy a fiatal nem végzi el tizenhat éves korára az általános iskolát. A képességei, vagy a hiányos szorgalma miatt. A szolnoki iskolából évente egy, esetleg két diák kerül át a dolgozókhoz. Ha ezerkétszázból mondjuk két diákon „bukik meg” a tankötelezettség, akkor ötvenezerből még a százat sem érhetné el évente. Minthogy azonban megyénkben 93—94 százalékban teljesül a törvény — s ez jobb az országos átlagnál — háromezer- háromezerötszáz tizenhat éves kamasz mond búcsút az általános iskolának anélkül, hogy befejezte volna. S miközben a dolgozók általános liskoláiból lassan elfogynak a „felnőttek”, a fiatalok száma egyre növekszik.. Sajnálatos viszont, hogy nem olyan mértékben, ahogyan a normál általános iskolákban lemorzsolódnak. Az előző tanévben a dolgozók iskoláiban tanulók száma nem érte el a háromezret sem. Tál Gizella Következik: Fiataloka felnőttoktatásban. Naav iskola — naqy siker Mezőtúron a 9. számú napközi otthonos óvodában nyolc csoportban 250 gyermek tölti nap mint nap kellemesen, játékosan az idejét. — Képünk a Mókus csoportnál készült Török fürdőmúzeum Pécsett Űjatob török kori műemlékkel gazdagodik Pécsj helyreállítják Merni pasa fürdőjét és benne fürdőmúzeumot rendeznek be. A munka befejező szakaszába ért és az idén megnyitják a látogatók előtt a romkertet, amely része lesz a város első sétáló utcájának, az ódon hangulatú Sallai utcának. 1977 tavaszán közműépítés közben masszív kőfalakra bukkantak, amelyek — mint a szakemberek kiderítették — részben a középkori ferences templomhoz, részben a Merni pasa nevét viselő török fürdőhöz tartoznak. Merni pasa fürdője az első olyan török fürdő hazánkban, amely eredeti állapotban fennmaradt, s megőrizte legjellegzetesebb részleteit. Természetesen nem ‘teljes helyreállítás történt, hanem csak annyira építették újjá, hogy a látogatók számára szemléletessé váljék a négyszáz év előtti fürdő alakja, belső elrendezése és működési technikája, A gyerekek képességeinek ismerete, kibontakoztatása valóban kulcstényező a tanítás sikerében. De megismerheti-e kellőképpen minden diákját egy nagy létszámú osztály nevelője? A megye legnagyobb általános iskolájában, a szolnoki Ságvári körúti oktatási intézményben igenlő választ kaptunk. A sokak által irigyelt „belvárosi” iskolában ezerkétszá- jan tanulnak. Az utóbbi Öt ívben a tanévvesztők aránya 9,1—0,6 százalék. Hihetetlenül nagy eredmény ezt elér-
