Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-04 / 29. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. FEBRUÁR 4. i Nem különleges igények Csatangolás a klub körül Péter leszerelt. Először sorra látogatta a régi barátokat, aztán hét végén este, amikor rájött, hogy nincs hova mennie, eszébe jutott a közeli gyárépületben működő, de a térről nyíló klub, ahova a katonaság előtt szívesen eljárogatott. Bár diszkó volt és nagy sorbanállás, az ajtóban sürgölődő fiú emlékezett rá és beengedte. Idegen arcokat látott, rémlett, hogy néhányuk ismerős — mintha évekkel előtte kissrácként látta volna őket a téren, mikor Péterék még nem engedték . őket maguk közé beállni focizni. Érdeklődött a klubvezető felől, aki jó ismerőse volt, de kiderült, már egy éve nem ő a „főnök”. Péter egy kedvezőtlen félóra után fogta magát, és elindult csatangolni, végül egy moziban kötött ki. Pétert hívhatnák másként is, hasonló történetet számosat ismernek a klubok törzs- tagjai, vezetői. A leszerelés utáni helykeresést meg helyettesíthetnénk más esettel is. Mondjuk egy házasságkötéssel, amikor a még jócskán fiatalnak számító pár marad el abból a közösségből, ahol lehet hogy megismerkedtek. Az ifjúsági klubok tagságának ciklikus cserélődése, a hullámmozgás természetes folyamat: a fiatalság azért fiatalság, hogy bizonyos időközönként olyan életkorba ér, amikor már nem olyan nélkülözhetetlen számára a hasonló korúak, érdeklődésűek társasága. Avagy ép/1 pen az önálló otthonteremtés érdekében kell különmunkát vállalnia. Máskor meg a születő gyerek 'körüli teendők vonják ki ar fiatalokat a klubközösségekből. Az ilyen okokat senki nem is veti a szemükre. Ám. ha a klub lelkének számító klubvezető cserélődik — ráadásul -indokolatlanul avagy indokolatlanul gyakran — azt megsínyli, az egész klubközösség. S még inkább azt, ha a klubvezető nem is tudja megszervezni a csoport életét. A hetvenes években jószerével „klubrobbanás” szemtanúi lehettünk. Ám az ifjúsági klubok számának több ezresre növekedése nem hozta magával az ott folyó szórakozás, művelődés - minőségének emelkedését. Ügy tűnt, bármilyen sok társadalmi munkával, lelkesedéssel is járt egy-egy klub létrehozása, mégis' ez volt még az egyszerűbb. Az ünnepélyes avatás után a tartalommal megtöltés váratlan akadáBeszélgetés Illés Györggyel, az OHV elnökhelyettesével Víz nélkül nincsen élet. Napjainkban a víznek egyre jobban emelkedik az értéké. Dr. Illés Györgytől, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettesétől az ivóvíz ellátással kapcsolatos ered-1 ményekről, tervekről kértünk felvilágosítást: — Hogyan ítéli meg a vidéki települések ivóvize Hátasát és milyen fejlődés tapasztalható ezen a téren? — A vízellátás fejlődését az elmúlt időszakban két alapvető tényező határozta meg. Egyik — a vezetékes ivóvíz a múltból örökölt rendkívül alacsony szintje, a másik az ország kedvezőtlen településhálózata. A nehézségek ellenére az 1950. évi 2 millió főről — a fejlesztés hatására — a vezetékes vizet fogyasztók száma mintegy 8 millióra nőtt. A tanácsokkal és az érintett tárcákkal közösen kialakított programok során vízvezetékkel láttuk el valamennyi városunkat és 1500 községünket, valamint az épülő új lakótelepeket. A fejlesztésre eddig majdnem 40 milliárd forintot költöttünk. — A fővároson kívül élő, mintegy 8 millió lakos 69 százaléka jut vezetékes vízhez, kb. 25 százalékra tehető a nem vezetékes, de jó vizet fogyasztók aránya. Sajnos, a közegészségügyi előírásoknak nem mindenben megfelelő vizet kénytelen inni az ország népességének mintegy hat százaléka, vagyis több mint fél millió ember. Nagy a területek közötti különbség, a vezetékes vízellátásban. Amíg Heves és Komárom megye ellátása 80 százalékos, addig Pest megyéé csak 59 százalékos, Szabolcsé pedig mindössze 45 százalékos. (Budapesté 98 százalék). Ugyanígy differenciált az egy főre jutó háztartási vízfogyasztás is. Ez országos átlagban 122 liter naponta, de Budapesten eléri a 160, a vidéki városokban a 130 litert, a községekben azonban csak 60 liter az egy főre jutó átlagos napi vízfogyasztás. — Az országban igen sok a kis település, a környezeti ártalmak miatt sok helyen elszennyeződtek a vízkészletek. Milyen terveik vannak a káros hatások megszüntetésére ? — 1950-ben csak a városok felében, és mindössze 240 községben volt vízvezeték, alig remélhettük, hogy néhány évtizeden belül a községek vízellátásában jelentős előrelépés történhet. A vízműtársulati mozgalom megszervezése azonban igen nagy erőket vont be, jelentősek az eredmények. A társulatok résztvevői támogatást kapnak, a költségek átlag 2/3-át saját maguk fizetik. Eddig majdnem ezer községi vízmű épült társulati úton és az érdekeltek majdnem 10 milliárd forinttal járultak hozzá a különböző létesítményekhez. Bár az összlakosság 73 százaléka ma már vezetékből nyeri a vizet, mintegy 3000 községnek még mindig csak a felében van vízvezeték. Sőt, többszáz községben a 'talajvizek elszennyeződtek, elfogytak a helyi vízkészletek. Ezeket a településeket a tanácsi szervekkel együtt kiemelten kezeljük és vagy vízvezeték építésével, vagy ideiglenes megoldással gondoskodunk a jó ivóvizükről. Az elmúlt tervidőszak utolsó két évében 200 ilyen községben juttattuk a lakosságot egészséges, jó vízhez. — Milyen tervek és lehetőségek vannak az ivóvízellátás fejlesztésére a középtávú tervben? — 1981—85. között mintegy 15 milliárd forintot irányoztunk elő a városok és községek vízellátásának fejlesztésére, további kétmilliárdot a meglévő létesítmények rekonstrukciójára. A VI. ötéves terv időszakában a vidéki városok vezetékes vízzel ellátott lakosságának aránya 89 százalékról 95 százalékra, a várossá fejlődő középfokú településeké 80 százalékról 86 százalékra, az egyéb falvakban élő ellátottakié pedig 54-ről 68 százalékra növekszik, öt év alatt 950 ezer lakos jut vezetékes ivóvízhez. — A fontossági sorrendben első helyen a munkáslakita települések állnak. A vidéki települések ellátását szolgáló víztermelő-kapacitás mintegy napi 600 ezer köbméterrel, a hálózatfejlesztés mintegy 5000 kilométerrel növekszik. Ez összhangban van a többszintes lakásépítési program legszükségesebb közműfeltételeivel, és lehetővé teszi az intézmények és a helyi ipari vízigények kielégítését. — Hogyan látja a városok és a községek vízvezetéki ellátásának alakulását hosz- szabb távon? — Az ezredfordulóig dolgoztuk ki a hosszútávú terveket. Tovább korszerűsödik a településhálózat, gyorsul a városiasodási folyamat és szorosabb lesz a városok és a környező községek kapcsolata. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy a helyi vízkészletek teljesen felhasználódnak, és a környezetszennyeződés is fokozódik; Alapvető célunk, hogy 2000- ig a lakosság 95 százalékát ellássuk vezetékes ivóvízzel. Hogy a vízművek a feladatokat meeoldhassák, a jelenlegi napi 3,4 millió köbméter víztermelési-kapacitásukat meg kell kétszerezni, s további 35 ezer kilométer vízvezetékhálózatot kell építeni. A biztonságos üzemelés érköbméter tározótérfogatot dekében a jelenlegi 850 ezer 2000 köbméterre tervezzük bővíteni. A jövőben mindenekelőtt a megyék ellátási szintje között jelenleg meglévő nagy aránytalanságot akarjuk csökkenteni. Fahidy József lyokiba ütközött —, vagy be sem következett. Nem véletlen, hogy az újjáalakult Országos Ifjúsági Klubtanács a klubvezetőképzést tartja a klubmozgalom egyik neuralgikus pontjának. Ugyanilyen fontos az ifjúsági klubok ösztönzési rendszerének kidolgozása, a változó körülményekhez alakítása. S bár a számszerű növekedéssel valóban nincs baj, azért a lakóterületi és a középiskolai klubokból még elkelne jó néhány. — M. L. — A fedett raktárhelyiség egy részlete Fotó: Tarpai Zoltán Aránytalanságok a megyék között Vízellátási gondjaink, terveink Angliában, a zárt klubok egyik őshazájában van klubjuk a makarómevőknek, a nőgyűlölőknek és a tökéletes bűntények kiagyalóinak (akik természetesen csak szellemi játéknak tekintik ezt a tevékenységet.) Ám ha nálunk lakótelepek szélvédett zugaiban cigarettázó kamaszokat, avagy a hidegben is értelmetlen heccekre kapható diákokat látni, nem kell arra gondolni, hogy netán különleges igényeik lennének. Csupán meghitt együttlétre. zsebükre méretezett szórakozásra vágynak, amelyből természetes módon nőhet ki az igényeikre szabott kultúrálódás is. Mondjuk egy lakótelepi klubban. Csehszlovák gépsoron történik a töltés és a palack zárása Műszakonként 160—240 ezer palackot tisztítanak meg a gépsorok Tiszakécske legjelentősebb gyára MEGYEN KÍVÜL: TISZKKECSKE A Budapesti Likőripari Vállalat tiszakécskei gyárában 1975-ben kezdték meg az üdítőitalok készítését. Jelenleg Sztár üdítőcsaládból a narancsot, citromot és tonicot, valamint a Coca-colát gyártják. Évente 50 millió 0,2 literes palack kerül a boltokba. Az üdítőrészlegnél átlagban ötvenen dolgoznak. A gyár termelési értéke 275 millió forint. Képeink az üdítőgyártás legfontosabb folyamatait mutatják be.
