Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-04 / 29. szám
1981. FEBRUÁR 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé „ I I képernyője előtt I Angolkeringő, körmagyar, palotás Szakkör és szalagavatóbál Kevi táncos hagyományok A palotást huszonöt pár mutatta be ai I » « 8 I I ■ » I I ■ « I I I I I I I I I I I I i I I I I I I I hi i j i - - - Elkésett diákok L Osztályismétlők Szép, egészséges, fiatal lányok rácsok mögé zárva. A „Vasárnapi szülők” gyerekei persze csak első látásra, testileg egészségesek. A lelkűk meggyötört, tele gyűlölettel, kiábrándulással vélekednek a „kintiekről”. Mégis minden vágyuk, álmuk a palánkon túli világ, a szabadulás az ii Szolnok megyében 3 ezer 250 veszélyeztetett helyzetű kiskorút „tartanak nyilván”. Az iskolai statisztikák viszont 4 ezer 200 fiatalt említenek. Az ellentmondás abból adódik, hogy a veszélyeztetettség megítélése meglehetősen szubjektív, de meghatározza az adott település helyzete is. Egy jómódú községben például „veszélyeztetettnek” nevezik azt a fiatalt, akinek családja szűkösebb anyagi körülmények között él, nem telik új cipőre ősszel is meg tavasszal is. Jóllehet, hogy ez nem jelent akkora hátrányt, amely meggátolná a saját képességei, adottságai szerinti fejlődésben. Veszélyeztetettnek tekinthető annak a fiatalnak a helyzete, akinek „nem megfelelően biztosított a neveltetése szociális, egészség- ügyi, anyagi vagy erkölcsi szempontból”. Mit sem tud erről a „furcsa kategorizálásról” a tizenhárom éves, ötödik osztályos K. Pista. — Nem akarok intézetbe menni — jelenti ki határozottan, mielőtt bármit kérdeznék. — Ki akar oda vinni? — Anyunak mondta a tanár néni, hogy jobb lenne nekem ott. Álom” lakomák Iskolakerülők Pisti sorsa mindenesetre még jól alakulhat, hiszen nem hagyják magára a pedagógusok. s az osztálytársai sem. De hogyan segíthet az iskola azokon a fiatalokon, akikben nincsen semmiféle ambíció, nem tanulnak, nem járnak órákra? S mindezt a szülők egyetértése vagy inkább nemtörődömsége miatt tehetik. — Velük nemigen tudunk eredményeket elérni — ösz- szegzi tapasztalatait Szőnvi Józsefné. a iászberényi Kossuth úti Általános Iskola igazgatónője. — Néhány családdal több gondunk van. mint az egész iskolával. A gyerekeik igen sokat mulasztanak, a felszólításra pedig oda sem figyelnek. Volt olyan tanítványunk, aki tizenhat éves koráig csak az első osztályt tudta elvégezni a hiányzásai miatt. Az idén már nem jár hozzánk, s per sze a dolgozók iskolájába sem. mivel alapismereti szintű tanfolyamra csak ő jelentkezett volna. intézettől vagy sokkal inkább eddigi életük nyomasztó élményeitől. Rózsa János rendező forgathatott volna hasonló filmet a palánkon innen is. Talán nem kellett volna sokáig keresgélni a szereplőket, a „vadvirágokat”. — Egy ideig a rokonoknál laktál. — Igen, mert a szüleim kórházban voltak. — Mi bajuk volt? — Mérgezésük volt. Megmérgezték őket. — Kik? — Nem tudom. Valószínűleg ő is tudja, hogy az alkohol a „bűnös”. A vézna, fejletlen fiú megható. együgyű, makacs elszántsággal menti szüleit. Ragaszkodik a családi fészekhez, ahol pedig pár nappal a fizetés után már kenyérre is alig telik. Pisti mégis finom ebédekről, süteményekről mesél. A társai úgy tesznek; mintha elhinnék, s megosztják vele a tízóraijukat ... Szinte csoda, hogy ilyen körülmények ellenére is valahol az ösztöneiben vagy az álmaiban egy „családkép” él. s hogy ez a modell nem hasonlít a szülei teremtette zilált otthonra. De lesz-e ereje ahhoz, hogy' megvalósítson egy másfajta életformát, mint amiben felnő? Egyelőre bizonytalan még az is, hogy elvégzi az általános iskolát. Már másodszor járja az ötödiket. s most sincsenek jobb osztályzatai mint tavaly ... — Amíg a néhány családban a szülők nem állnak munkába, addig nem igen várhatunk eredményeket — véli Bethlendy Béláné, igazgatóhelyettes, az alsó tagozat vezetője. — Addig a gyerekekkel erkölcsi normákat nem tudunk elsajátíttatni. Belekiabálnak az órába, agresszívek, zavarják a munkánkat, de emellett regényt lehetne írni viselt dolgaikról. Egyik tanítványunkról a minap hallottuk, hogy több ezer forintot lopott. — Ennek ellenére ma már sokkal jobb eredményeink vannak, mint akár öt évvel ezelőtt — veszi vissza a szót az igazgatónő. — Noha most is a peremkerületen élő gyerekek járnak hozzánk. A tanács felszámolta a hajdani ..telepet”, a legtöbb családban a szülők dolgoznak, odafigyelnek a gyerekeik tanulmányaira. járatják őket, óvodába, napközibe. — Hány túlkoros diák tanul az iskolában? — A 621 tanulóból negyvennyolcán idősebbek, mint A szórakozás, a kellemes időtöltés talán legegyszerűbb fajtája: a játék. Már amelyik szórakoztató is a maga nemében. Azért a maga nemében, mert a játék is lehet sokféle, a legközönségesebb bolondozástól a szellem legnemesebb megnyilatkozásáig, tartalmát tekintve, formája szerint ugyancsak szinte végtelen a lehetőség. A játék lehet komoly és lehet — no nem komolytalan, csak vidám, amikor tétje például csupán a nevetés, s nem a versengés útján megszerezhető győzelem. S a játékban részt vehet néhány ember, sőt játszhatnak egész közösségek együtt, de eljátszadozhat magában egyetlen ember is úgy, hogy akár még a kívülállónak is lehet szórakoztató. Játékok Bár‘elsősorban a játék az embernek, mint társaslénynek a jellemző tulajdonsága, és kétségtelen —, hogy a kis kitérés után a tárgyamra térjek — a játék nemcsak közösségi természetű, hanem egyben közösségtermelő erejű is. Lám, a nagy népszerűségnek nemigen örvendő Kapcsoltam is hogy össze tud hozni, ha csak egyetlen estére is egy-egy baráti komná- niát! S ha arra gondolok, hogy olykor felkészülés előzi meg a játékot, akkor akár több estére is, sőt a győzelem reményében még egymástól eladdig idegen embereket is képes „mozgósítani” alkalmi társulatokra. A jó játékhoz jó ötlet kell, ez pedig nem minden bokorban terem. Sokszor mesz- szire kell menni érte, akár a tengerentúlra is. Az ilyen „ötletbeszerzés” azonban nem mindig jár teljes sikerrel. Azt hiszem a legújabb televíziós játéknak a Ne nevess korán-nak is — szombat este mutatkozott be, forgató- könyvét Vitray Tamás írta — az a legnagyobb problémája, hogy hibát ne említsek, hogy olyan országból importált játék, legalábbis alapötletében, amelynek mások a szórakozási hagyományai, ahol merőben mások az efféle játékhoz szükséges lelki-szellemi feltételek, mint miná- lunk. Láttunk már a képernyőn nem egy angol show- műsort, ahol a nevettetésnek ez a fajtája (a Tereférében is például péntek este egy kitűnő humoristát) minden blődlisége ellenére igen mulatságos. A nevetés a nevetésért is lehet szórakoztató, bár ha jól megnézzük, akkor még a leghígabb humornak a mélyén is rejlenek valamiféle emberi tartalmak. Csakhogy ugyanaz, vagy legalábbis ahhoz hasonló, ha nem is kínosan, de mindenképpen idegenül hatott a mieink kivitelezésében. Hogy erőlködött például a kitűnő komikus, Verebély Iván és a nagy rutinú Rátonyi Róbert is, csakhogy valahogy nevetésre kényszerítse társát, — játékból. De ez sehogysem sikerült, egyikőjüknek sem, sem a derék hentes és mészáros, sem a kitűnő szakácsnő, Pelle Józsefné nem nevette el magát, és még csak el sem mosolyodott. Sajnos, mi sem, nézők. Rosszul komédiázott a két művész, vagy kötélből lettek volna a meghívott vendégek idegei, vagy pedig arról van szó, hogy egyszerűen nem vagyunk hozzászokva a mi képernyőnkön az efféle játékhoz? Nincs benne gyakorlatuk azoknak sem, akik csinálják, meg nekünk sem, akik nézzük? Mert olyasmi, amelynek az ízei szokatlanok? Egyelőre csak kérdezek, de nekem úgy tűnik, hogy valahol ott kell keresni a dolgok nyitját: ami másutt nagy siker, akár Amerikában is, az még nem feltétlenül számíthat sikerre nálunk is, a game-show, mert ennek a merőben játékos játéknak a honi meggyökereztetéséről, vagy legalábbis átültetéséről van szó, hangsúlyozom egyelőre eredménytelen. Az egészben az egyedüli mulatság Antal Imre móka-bókázása volt. Két ..szárnysegédje”, aki a kellékek feltálalásában majd eltüntetésében jeleskedett, de gyanítom, hogy más szerepet is szántak nekik, bizonyára ők lettek volna hivatva a játék szexiségének biztosítására, mert az efféle show-hoz ilyesfajta élvezet is dukál, a két hölgy is oly szelíden viselkedett, stílustalanul és mereven, mintha maguk is kicsit restellkedtek volna amiatt, hogy ezúttal olyasmivel kell hatniok, amihez nem kell különösebb képesség, csak kivételes testi adottság. II. Richárd A BBC Shakespeare-soro- zatból vasárnap este a II. Richárdot sugározta a televízió. Az élmény: egyszerűen rendkívüli. A tévéfilm készítői ugyanis ezúttal azt vették észre a drámában és azt erősítették fel mohdhatni te- levíziószerűen, ami Shakes- peare-ben igazán lenyűgöző, az emberit. Kissé képletesen szólva ez a film szinte levetkőztette az angol királyi udvar alakjait, az előkelőségeket, hogy ott álljanak előttünk pőrén: a hatalma teljéből a semmibe zuhanó ember, az elveihez hűséggel ragaszkodó apa, a fiáért aggódó anya, a karrierért mindenre képes rokon, a kétszínű, alakoskodó stb. Micsoda panorámája az embertípusoknak ! Olymódon ábrázolva, hogy egészen mainak éreztük őket konfliktusaikban. Ilyen közelről ritkán láthatjuk egymást, magunkat, mi emberek! És gyönyörködhettünk egyúttal a tragédia költőiségében is. Derek Jacobi pedig igazán remek színész — ő játszotta II. Richárdot —, de feltétlenül meg kell említeni mellette magvar hangját is, Tahi Tóth Lászlót, aki tökéletesen érzékeltette hangban is az ellentmondásos magatartásé uralkodó jellemét. Röviden Tokajhegyalja — doku- menturrTfilm két részben a tröténelmi borvidékről.' Ki tudja, hányadik. Hiszen e tájnak mindig akadnak újabb és újabb filmes pártfogói. Mi volt az, ami ezúttal lelkesített benne, a Major Sándor szerkesztette, Neumann László és Novákovics András fényképezte (igen hatásos felvételek) és Szűcs László rendezte filmben? Hogy megmutatta: Tokaj- hegyalja valóban újjászületőben, hogy válságos állapotok után biztatóan prosperál. Csupán az ollónak kellett volna többször is erőteljesebben „közbelépnie”, akkor elnyújtott részletek, felesleges „dadogás” nem rontotta volna élvezetünket. A mai magyar filmeknek két életük van; az egyik a mozikban, amikor néhányan megnézik őket, és leltárba veszi őket a kritika, és amikor a képernyőre kerülnek, milliók elé, és köztémává válnak. A Vasárnapi szülők esetében is ez történt. Ugyanis amikor filmszínházainkban játszották, mély csend vette körül, most alighanem viták kavarognak körülötte, hogy találkozhatott a legszélesebb közönséggel, bizonyítván, hogy ezek a filmalkotások az új magyar filmek igen sok „robbanóanyagot” hordoznak magukban, s csak az „érdeklődés lángjával” kell közeledni hozzájuk, máris robbannak és robbantanak: ízlést, gondolatot, indulatot. Ezért is érdemes, mégha olykor nem is értünk velük egyet, a képernyőre is bocsátani őket. V. M. Fafaragók és szövők kiállítása Kecskeméten Kecskeméten a Katona József Múzeumban gyűjteményes kiállítást rendeztek azokból az alkotásokból, amelyek Nyíregyházán, 1973 óta kétévenként megrendezett népművészeti országos kiállításon díjat nyertek. Tíz alkotótól közel száz faragott használata ' tárgyat, szobrot és szőtteseket mutatnak be. A látogatók szinte az ország valamennyi tájegységének gazdag motívumkincsével megismerkedhetnek. A képen: részletek a kiállí- . tásból Tudománytörténeti emlék Hetvenéves röntgenfelvétel Megtalálták az eddig ismert legrégibb, Pécsen készített röntgenfelvételt. A kereken hetvenéves tudomány- történeti émlékre a Nagy Lajos Gimnázium régi dokumentumai között bukkant rá Rajczi Péter iskolatörténetkutató. Az 1911-ből való megbámult képen egy bőrtárca belseje, illetve az abban elhelyezett tárgyak, fémpénzek és kulcsok láthatók. A fizikai szertár őre akkoriban egy Magdics Gáspár nevű tanár volt, tagja több tudományos társaságnak és szerzője számos matematikai, illetve fizikai tárgyú dolgozatnak. Magdics tanár úr minden bizonnyal játékos kedvében a röntgensugarak segítségével pillantott bele a tárcájába, ennek dokumentuma a fennmaradt felvétel. A mecsekaljai városban a század elején még nem- működött egyetem vagy főiskola, a helyi tudományos élet legfontosabb bázisa a főgimnázium volt. Jellemző az intézmény természettudományi érdeklődésére, hogy kísérletezés és oktatás céljából olyan röntgencsövet vásárolt, amelynek mai értéke megközelíti a százezer forintot. Húsz éve folyik balettoktatás Túrkevén, a néptánccsoportok tevékenysége viszont már az ötvenes évek eleje óta folyamatos, sőt időszakonként (évente két—három hónapig) már az 1930-as években is elevenen élt a néptánckultúra a városban. ,A keviek is ott voltak az 1948-ban, majd '52-ben szervezett országos néptáncversenyeken. A művelődési házban hétfőtől péntekig — délután és este — négy balett —, egy jazzbalett , három úttörő-, egy-egy kisdobos és ifjúsági néptánc- és társastánccsoport keretében több mint kétszázkilencven fiatal gyakorol. Tizenöt évig Vizi Valéria vörösdiplomás táncoktató Budapestről járt le, munkáját most tanítványa folytatja. A zongorakíséretet húsz éve a népszerű Merkel bácsi adja. Fellépési lehetőséghez igaz ritkán, évente három—hat esetben jutnak a táncosok, ezek között az egyik jelentős esemény a balettvizsga. A vizsgázók számát és az érdeklődőket tekintve is a tavalyi volt a legnépesebb: a díszelőadáson ötszáz főnyi közönség előtt ötven növendék mutatta be tudását. A néptánccsoport is jól szerepelt tavaly, országos bronz minősítést kapott. Az elmúlt két évtizedben a város legrangosabb bálja az osztálytársaik. Tavaly tizenöten buktak meg ismétlésre. A többségük az elsőt illetve az ötödik osztályt járja újra. Az átmenet buktatói Néhány évvel ezelőtt látott napvilágot a rendelet, amelynek értelmében az első és a második osztályt egy fejlődési szakaszként kell kezelni. Az első tanév végén a kisdiákok osztályzatot sem kapnak. Aki viszont „nem felelt meg” minősítéssel zárta az évet, az újra kezdi tanulmányait. A rendelet nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, országosan sem csökkent nagy mértékben az első osztályt ismétlők aránya. Megyénkben is az utóbbi öt évben öt százalék körül stagnál. A jászberényi iskolában a százkét elsősből öten ismételnek. — Miben látja ennek okát a tagozat vezetője? — Iskolaéretlenek, vagy megelőzően nem jártak se óvodába, se iskolaelőkészítőre, véletlenül bukkantunk rájuk. — Az iskolaérettségi vizsgálatok sem csalhatatlanok? — Némelyik kisdiákról valóban csak „menet közben” derül ki, hogy korai volt még a kezdés. — Ilyenkor a szolnoki nevelési tanácsadóba küldik? — Küldenénk, a szülők azonban nem viszik el, sőt megfenyegetnek bennünket is, ha meg akarnánk újra vizsgáltatni a gyereküket. Az lenne jó, ha a tanácsadó intézet munkatársai eljönnének az iskolába, de azt mondják, hogy nem tudnak ..kiszállni”, nem tudják elhozni az eszközöket, Így maradnak a diákok a normál első osztályban, pedig lehet, hogy korrekciós osztályban fel tudnának zárkózni, vagy ha még egy évig óvodába járnának, képesek lennének a követelmények teljesítésére. Bár a tapasztalataim szerint az óvodában jobban fel kellene készíteni a gyerekeket az iskolára. — Alig tízéves óvodai nevelési programunk világhírnévnek örvend. — Az elsősök mégis nehezen tudják megszokni, hogy az iskola nem óvoda, hogy az órák között csak tízperces szünetek vannak. — S mi az oka az ötödikesek bukásának? — Ugyancsak az átmenet — mondja az igazgatónő. — Ráadásul a felsőtagozatos új dokumentumok bevezetése nincs szinkronban az alsó tagozatos oktatási-nevelési tervekkel. Tál Gizella Következik: Az elérhetetlen száz százalék mindvégig a középiskolások szalagavatója volt. A végzős diákok évről, évre újabb nyitótáncot — angolkeringőt, argentin tangót, körmagyart, francia négyest, mazurkát, palotást — mutattak be,
