Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-04 / 29. szám

1981. FEBRUÁR 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ha kis javítás, akkor kisipar T. nagyközségben a cipő­ipari javításokkal is foglal­kozó szövetkezet szomszédsá­gában dolgozik egy cipész kisiparos, aki büszke arra, hogy pár lépésnyi műhelyé­vel évek óta „konkurrál” az összehasonlíthatatlanul ked­vezőbb feltételek között dol­gozó szövetkezettel. Büszkesége tulajdonképpen jogos, hiszen számára nehéz­séget jelent az anyagbeszer­zés, ráadásul az árai is kö­telezően magasabbak a szö­vetkezeténél. Ám azt se sza­bad figyelmen kívül hagyni, hogy az emberek az utób'-,; időben rájöttek, ha kisebb javításokra van szükségük, megéri az egy-két forintos többletkiadást, hogy — a cipész példájánál maradva — gyorsan elkészül a sarok- vasalás, a talpalás, a csizma zippzáránák cseréje. Éppen ebben van a me­gye immáron négy és fél ezer kisiparosának jelentősége, vagyis, hogy az apróbb javí­tásokat, hivatalosabb fogal­mazásban a közvetlen lakos­sági szolgáltatásokat elvég­zik. Szolnok megyében több, azelőtt nem létező kedvez­ményt kapnak az iparenge­dély kiváltói. Egyebek mel­lett három év adómentessé­get, amely tulajdonképpen megszüntette, de legalábbis enyhítette a „maszekok” azon panaszát, hogy az adó­val „agyonnyomják” őket. A január 1-én életbe lépett új adórendelet bizonyára tovább javít a helyzeten. A megye szolgáltatóipará­ból ötven százalék jut a négy és fél ezer kisiparosra, akiknek nagy része főfoglal­kozású, 26 százalékuk mun­kaviszony mellett váltott működési engedélyt, 14 szá­zalékuk pedig nyugdíjasként dolgozik. Nem könnyű a megye te­lepülései közül kiválasztani egyet, amely reprezentálhatja a kisipar helyzetét, mégis ta­lán Mezőtúr az a város, ahonnan lehet jellemző min­tát venni. (Bár ezt megcá­folni látszik az a tény, hogy a városban az átlagosnál többen foglalkoznak a ha­gyományos kézművességet igénylő dísztárgyak készíté­sével.) Mezőtúron és a hozzá kap­csolódó Kétpó községben je­lenleg 198 kisiparos tevé­kenykedik. Számuk az utóbbi öt esztendőben nem sokkal emelkedett, a növekedést mint a megye sok települé­sén, a munkaviszony mellett iparengedéllyel rendelkezők és a nyugdíjasok jelentették, örvendetes és általánosítha­tó, hogy a kisiparosok mun­kájának minősége elismerést vált ki a megrendelőkből; az utóbbi öt évben szinte elha­nyagolható a reklamációk száma. A mezőtúri hiányszakmák is jellemzőek a megyére. Ke­vés többek között a bádo­gos, a látszerész, a cipész, a vízvezetékszerelő és a vil­lanyszerelő. Mind Mezőtúron, mind az egész megyében várhatóan sikerül betölteni a hiánv- szakmálcat, kedvet ébreszteni az iparengedély váltására, hiszen emelték például a műhelyépítésre adható hitelt, bővítették a KIOSZ és a KISZÖV kapcsolatát, egye­bek között azzal, hogy a szö­vetkezetek folyamatosan munkát és kölcsön munka­eszközt biztosítsanak a kis­iparosoknak. —bj— Pécsi kesztyűk exportra 113 ezer pár tavaszi kesz­tyű útnak indításával a hét elején megkezdte idei kül­földi rendeléseinek teljesí­tését a Pécsi Kesztyűgyár. Az enyhe évszakra készült, béleletlen vagy finom műse­lyemmel bélelt kesztyűkből 53 ezer párat küldtek a Szovjetunióba, a többi hat­vanezer párat pedig Kana­dába, az NSZK-ba, vala­mint angol, svéd, svájci és dán megrendelőkhöz. A vállalat a jelentős fej­lesztések eredményeként az elmúlt tervidőszakban hat­van százalékkal növelte termelését és csaknem meg­kétszerezte tőkés exportját. Az idén éves termelésüket százezer, az exportot pe­dig százötvenezer párral ter­vezik növelni a tavalyihoz képest. Ha mogorva az eladó, ha nem friss a kenyér, ha leválik a cipő talpa, ha nincs bicikligumi, ha lassú a kiszolgálás... — kicsúszik az ember száján: Kérem a vásárlók könyvét! A többség elégedett ... Ebbe’ még nincsen semmi se Jó’ mondom, Józsi! Aztán mire a beírásra ke­rülne a sor, legtöbbször le- hiiggadunk. Persze, nemcsak a panasznak van helye az említett könyvben. Dicsére­tünket, elismerésünket is be­jegyezhetjük. (Mert ilyen is előfordul!) A vásíirlók könyvét még senki se kérte, a mellette lé­vő tollat se használta senki. Olyan újak, mint maga az üzlet. Tiszaföldváron nem­rég élelmiszer ABC-t épített a helyi áfész. A megnyitó ta­valy november 5-én volt. * * * — Nem, nálunk még sen­ki nem kérte a panászköny- vet — mondja magabiztosan Tóth Mihály, az áruház ve­zetője. — Egyelőre még min­denből tudunk elegendő mennyiséget adni. — Igen? — szól közbe egy fiatalasszony. — Akkor miért nincs kávéjuk? Csak azt a nagy csomagosat tartják. Mi­nek fizessek érte 120 forin­tot, amikor nekem csak húsz deka kéne. Mérjék ketté ne­kem .. . — Azt nem lehet asszo­nyom — válaszol a vezető. — Szabálytalan. De nézzen be délután, addigra biztosan megérkezik az áru. — Ide? Ebbe az üzletbe többet nem jövök... — Áh, nem lehet itt min­denki kedvére tenni — veszi át a szót egy idősebb asz- szony. — Én minden nap megfordulok az áruházban. Még mindig tudtam nekem megfelelő árut venni. Néz­zen körül. Mennyi finomság van a polcokon, csak győzze az ember pénzzel. * * * Nincs nagy forgalom a ci- bakházi iparcikk áruházban. Két-három vásárló válogat csak. — A délelőtti nagyobb for­galom tíz óráig lebonyolódik — ad felvilágosítást Horváth Sándor vezetőhelyettes. — Majd délután újra megtelik a bolt. — Szeretném elkérni a vá­sárlók könyvét... — Azonnal adom, — mondja, de látom, hogy na­gyon meglepődik. — Ebbe még nincs semmi se kérem, pedig már ötödik éve, hogy nyitottunk. Nem mondom, hiánycikkünk akad, de csak olyan dolgokkal van problé­ma, amiket országosan se le­het megkapni. Most például a tízliteresnél nagyobb faze­kakat, lábasokat keresik, de meg se tudom mondani, mi­óta nincsenek. Rengeteg . a faluban a kerékpár, minden második ember azzal jár. dol­gozni. Kérik a kerékpárkö­penyt, de nincsen. Azonban ilyenekért nem írnak be a panaszkönyvbe. Igyekszünk udvariasak lenni, ha külön­leges kérése van a vevőnek, megpróbáljuk teljesíteni. A múltkor is bejött egy házas­pár, színes televíziót akart venni. Nálunk nem volt. meghozattuk nekik. * * * A kunszentmártoni Har­mónia Áruházban Németh József áruforgalmi igazgató kalauzol. Több vásárlói könyvet átlapozunk. A divat­osztályéban még minden láp üres, se jó, se rossz megjegy­zés nem olvasható. „Az eladók összejátszanak egyes vevőkkel” — olvasom a konfekcióosztály könyvé­ben. Németh József azonnal elmondja az esetet, megmu­tatja a válaszlevelet is. — Az idős néni egy olyan kabátot akart megvenni, amiből csak egy volt, ráadá­sul egy másik hölgy próbál­ta előtte és megtetszett ne­ki. De megírtuk a választ, úgy látszik, megnyugodott. Nézze, vannak itt elismerő szavak is. A méterosztály el­adóit dicsérik, mert udvaria­sak. készségesek. Az iparéikk-nészleg vásár­lói könyvében már több a teleírt oldal. Panaszkodtak a vásárlók a szemtelen eladó­ra, a Skoda gépkocsihoz va­ló gumihiányra, az udvari­atlan kiszolgálásra. A legi- friisebb bejegyzés 198Ü. Ij|a- nuár 12-én született: „Vet­tem két Orwo kazettát, de mindkettő teljesen használ­hatatlannak bizonyult. Ké­rem, cseréljék ki, vagy adják vissza a pénzemet.” A hibás kazettákat, azóta kicserélték. — Azért nagyon jó áruház ez — tipeg mellém egy fej­kendős néni. — Akárhány­szor vásárolok, mindig na­gyon rendesek, kapható itt minden. Jó’, mondom. Józsi­kám? — szól oda Németh Józsefnek, akii bólint egyet rá. A szóbanforgó kis könyvet a boltos köteles jól lát­ható, könnyen hozzáférhető helyen tartani 'és az esetleges panaszok, észrevételek dolgában azonnal intézkedni. Ezt az említett három áruházban így tapasztaltuk. Egyetlen megjegyzés csak: a legtöbb esetben inkább szóban intézik el panaszukat, elismerésüket a vevők. Kevesen élnek a vásárlók könyve adta lehetőségekkel. Nem biztos, hogy ez a helyes! — szekeres — Több szőlő, jobb bor Az elmúlt 5 évben a me­zőgazdasági nagyüzemek teljesítették a szőlőtelepítés előirányzatát, és a hatodik ötéves terv időszakában is jelentős fejlesztéssel szá­molnak. Országosan össze­sen 15 ezer hektárra tele­pítenek szőlőt és 7 ezer hek­táron korszerűsítik az ül­tetvényeket — ezt tartal­mazza az 1981—85-ös évek előirányzata. Az elavult ültetvényeken felhagynak a kishozamú termeléssel, és az újonnan termőre -forduló szőlősker­tekben nagyhozamú, jó ter­mőképességű fajtákat használnak majd a gazda­ságok. Mindent egybevetve 1985-ben az előirányzat sze­rint a jelenleginél 15 szá­zalékkal több bort ad maid a mezőgazdaság. A hazai borfogyasztásban és az étkezési szőlőfogvasz- tásban nem várható lénye­ges változás. Ellenben az exportot növelik. A terv­időszak végére 2.6—2,7 mil­lió hektoliter export-áru­alappal rendelkeznek maid a termelők, és a külkeres­kedelem. A kivitelben mint­egy 7—8 százalékkal emelik a palackos borok arányát. Nemcsak alom, trágya is lesz belőle. — Szállítják a szalmát a szarvasmarha-szakte- lepre a jásztelki Tolbuhin Tsz-ben Négy és fél ezer mester a megyében Még mindig vannak hiányszakmák A Csepel Müvek célkitűzései a VI. ötéves tervben A nagyvállalat gyárainak egyik legfontosabb célkitűzése, hogy a korábban létreho­zott beruházások, új berendezéseket minél nagyobb kapacitással üzemeltessék. Fon­tos feladatnak tartják a gazdaságosan gyártó és jól értékesíthető termékek arányá­nak javítását. Az átlagosnál nagyobb ütemben növelik pl. a gépgyártást, valamint a színcsfémkohászati temje ke k előállítását, és ezek exportját is. A képen: a Fémmű­ben készülnek a rézhuzalok

Next

/
Oldalképek
Tartalom