Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-19 / 42. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. FEBRUÁR 19. Edison nyomában Ma, a sztereofonikus le­mezjátszók és a; magnetofo­nok korában nehéz elképzel­ni, hogy alig több, mint 100 éve, 1877-ben a kezdetleges hangerősítő berendezés mi­lyen nagy szenzációt keltett. A találmány, a fonográf Edison telefontechnikai kí­sérletei nyomán született meg. A készülék bemutatása alkalmával egyesek arra gyanakodtak, hogy hasbeszé­lő van elbúitatva valahol a közelben. Egyébként Edison sok találmánya közül ezt kedvelte a legjobban, de itt követte el egyik nagy bal­fogását is. A fonográf ugyan­is hengereken rögzítette a hangrezgéseket; ez a megol­dás azonban nem versenyez­hetett a később általánosan elterjedt gramofonokkal. De Edison, aki a fonográfok gyártására vállalatot alapí­tott, csak 1915-ben fogadta el a jobb technikai megol­dást, és tért át a hengeres hangrögzítésről a lemezesre. Edison első találmánya egy szavazatszámláló készü­lék, amely tulajdonképpen egy .módosított táviró-beren­dezés volt, amelyet egyéb-* ként többféle változatban, egyre jobb vezetékkihaszná­lással állított elő. ö alkotta meg az első szénmikrofont is, amely — más áramköri elemeknek a bevezetésével alkalmassá tette Bell talál­mányát, a telefont a széles­körű alkalmazásra. E témá­ban munkatársa volt a ma­gyar Puskás Tivadar. Valóban korszakalkotó műve azonban a villamos világítási rendszer kidolgo­zása és a gyakorlatba való bevezetése volt és az első erőmű, megépítése. Edison és munkatársainak az érdeme a viszonylag tartós, kis fo­gyasztású izzólámpa és a jó hatásfokú áramfejlesztő és áramelosztó berendezés ki­dolgozása is. Sokáig lehetne még sorolni Edison találmá­nyait — hiszen haláláig másfél ezret szabadalmazta­tott; legtöbbjük némileg modernizált formában ma is él. Képünkön: hosszú volt az út a fonográftól a modern Hi-Fi berendezésékig. IA tudomány világa II kémiai kibernetika atyja Bemutatjuk Benedek Pál akadémikust Ami azt illeti, kevés olyan akadémikusról tudunk, aki eredetileg újságíró szeretett volna lenni... Márpedig Be­nedek Pál esetében ez tör­tént. 1921-ben, Budapesten született, édesapja kiskeres­kedő volt. Mikor, fia bejelen­tette pályaválasztási szándé­kát, a szülői ellenvélemény így hangzott: „Előbb legyen valami tisztességes szakma a kezedben, fiam!” De. mi le­gyen az? Akkoriban a kémia „konjunkturális tudomány­nak” számított, népszerű volt. Talán ezért választotta az ifjú a vegyészmérnöki szakmát. 1945-ben kapta meg mérnöki diplomáját a József nádor Műegyetemen. Tulaj­donképpen nem voltak ku­tatói ambíciói, de egy vélet­len mégis erre a pályára vit­te: Varga József, a híres ké­mikus-professzor a Budapest felszabadításáért vívott har­cok során asszisztencia nél­kül maradt, ki meghalt, ki elmenekült munkatársai kö­zül, és új embereket kere­sett kutatómunkája folytatá­sához. Sok választása nem volt, de kéznél volt Benedek Pál, aki 1945. május 1-vel kapta meg tanársegédi kine­vezését. „Első tudományos megbí­zatásom az volt — meséli a humorérzékben nem szűköl­ködő professzor —, hogy ab­lakozzak be egy szobát. A kutatást az üveg felkutatása jelentette, a mérnöki mun­kát a méretre vágás és ke­retbehelyezés ... Dehát vala­hol végül is el kellett kezde­ni a szakmát.” 1950-ig dolgozott a Buda­pesti Műegyetemen, közben egy évre Párizsba küldte Varga, hogy tanulmányozza a kémia legújabb eredmé­nyeit, amelyektől a háborús években el volt zárva Ma­gyarország. 1950-ben féléves pártisko- liára került, utána az volt a kérdés: a Szabad Nép szer­kesztőségébe kerül újságíró­nak, vagy az akkor egyesz- tendős Veszprémi Vegyipari Egyetemen dolgozik tovább? Veszprémbe került, és létre­hozta az új egyetem fizikai­kémiai tanszékét, amelyet tanszékvezető docensként irányított. 15 évet töltött Veszprémben, 1957-től egye­temi tanárként. Kandidátusi címét az ötvenes évek végén szerezte, a hazai petrolké­miai ipar kezdetén, a foly­tonos üzemű gázkromatog­ráfiáról írta értekezését. 1960-ban már a kémiai tudo­mányok doktora a vegyipari műveletek „szabadsági foká­ról” írt disszertációjával. A hatvanas évek elején barát­jával és kollégájával, László Antallal könyvet írtak a „Ve­gyészmérnöki tudomány alapjai” címmel. Ezt a ma­gyaron kívül orosz, német és francia nyelven is kiadták. A Magyar Tudományos Akadémia 1973-ban válasz­totta levelező tagjává, szék­foglalójának címe ez volt: A mesterséges intelligencia használata a kémiai tudo­mányokban. Ez már azt is jelzi, hogy időközben ismét témát váltott: a hatvanas évek közepétől sokat foglal­kozott ’ számítástechnikával is. 1964-ben került el Veszp­rémből, egyszerre két hely­re: az iparba, ahol egy olyan mérnöki irodát vezetett, ahol már 1968-tól kezdve foglal-' koztak a számítástechnika vegyipari gyakorlatával és az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetemre, ahol 1973-ban si­került létrehoznia a Kémiai Kibernetikai Laboratóriu­mot, s ahol lehetőség nyílott önálló elméleti kutatómun­kára. Kémiai kibernetika? Mi az tulajdonképpen? A kiberne­tika általános irányításelmé­letet jelent, amelyben a szá­mítógépeknek is szerepük van. A kémiai kibernetikai laboratórium alapításakor az volt a cél: hogyan lehet a számítástechnikát a kémiá­ba, a vegyészmérnöki tudo­mányba és gyakorlatba be­vezetni? Ma már Benedek professzor intenciója: olyan kémiai reakció-rendszerekkel foglalkozik, ahol az irányí­tás információit nem hidrau­likus. vagy elektromos im­pulzusok közvetítik, hanem maga valamelyik résztvevő kémiai reakció-komponens az információhordozó. Benedek Pál professzor munkásságát a Munka Ér­demrenddel és kétszer aka­démiai díjjal ismerték el, az elsőt a már említett könyvé­ért, a másodikat azért a munkatársakkal írt könyvé­ért, amelyben arról van szó, hogy lehet vegyipari üzemek működését számítástechnikai eszközökkel szimulálni. Eh­hez kapcsolódik jelenlegi ku­tatási területe: állami meg­bízás alapján azt vizsgálja munkatársaival, hogyan le­het a vegyészmérnöki terve­zést számítógépekkel segíte­ni? Olyan programrendszert kívánok kidolgozni, amely Oktatási célokra is használ­ható. így a vegyészképzés egy sor ismerete az elvont­ból számokban is kifejezhe­tővé, megfoghatóvá válik. A vegyészképzés ismeretanya­gának újragondolása lehető­vé teszi, hogy egy sor feles­leges rész-ismeret kiszűrésé­vel egymásra építsék az el­sajátítandó tudnivalókat! A professzor azt feltételezi, hogy a számítógépes oktatás igénybevételével a hallgatók közelebb tudnak kerülni a szakmához. Benedek professzort egyéb­ként mindkét gyermeke kö­vette pályáján: 28 éves fia biokémikus. 26 éves lánya pedig biológus-mérnök, állat- tenyésztésben dolgozik. — „Könnyű nekik, mondja, hi­szen már 5—6 éves koruk­ban egyetemre jártak, pon­tosabban szólva becsámbo- rogtag egyetemi dolgozószo­bámba. És veszprémi ottho­nunkban mindig volt valaki, kollégáim, vagy tanítvá­nyaim közül, zajlottak szak­mai beszélgetések és viták. Természetes volt számukra, hogy a világ kémiából és ké­mikusokból áll.” Ha szabadideje marad, mivel foglalkozik a kémián kívül? Szereti a színházat, olvassa a kortárs magyar irodalmat. Az újságírás irán­ti vonzalomból annyi maradt, hogy időről-időre cikket ír, tudománypolitikáról, kuta­tásszervezésről, amelyekből azután „Örökzöld témák” címmel tavaly adott ki egy kötetet az Akadémiai Kiadó. Vajon ennyi szakterület- váltás után vált-e még egy­szer? Másképp fogalmaz: „Igaz, hogy eddigi életutam szerteágazónak tűnik, de vé- gülis az egész nem más, mint a vegyészmérnöki tudomány alapos körüljárása. Most ar­ra készülök, hogy a körül­járás során szerzett tapasz­talataim összegzésével meg­írjam a vegyészmérnöki tu­domány rendszerelméleti fel­fogását”. Szatmári Jenő István Innen-onnan Alapozás jégből A Melville-félsziget (Kana­da) északi részén földgázt találtak. Feltételezték, hogy ez az előfordulás a tenger irányában is folytatódik. A Self fölött azonban a jég 12 kilométer távolságig csupán két méter vastag, s ez nem elegendő ahhoz, hogy egy 500 tonnás fúrótornyot és tartozékait megtartsa. A szakemberek a természet se­gítségével építettek a fúró­torony alá talpazatot, tiszta jégből. A jéggátakkal határolt 130 méter hosszú és 70 méter széles területen lyukakat fúrtak a jégbe. Motoros szi­vattyúkkal felhozták a ten­gervizet, amely ezen az alapzaton szétfolyt, és 24 órán belül' megfagyott. Na­ponként 3 centiméterrel vas­tagodott így a jégpáncél. Amikor öt méter vastagsá­gúvá nőtt, már elbírta a fú­rótorony terhét, s megkez­dődhetett a kitermelés. Programozott szaporítás Angol kutatók nyolcévi kutatással olyan szert kí­sérleteztek ki, amely 72 órán belül feltétlenül fo- gamzóképessé teszi a tehe­neket. Az új szer nagymér­tékben megkönnyíti a szarvasmarhák tervszerű és szabályozott szaporítását; mert általa a mesterséges megtermékenyítés a kívánt időpontra ütemezhető. Az új szert már 20 000 tehénen sikeresen kipróbálták. Levegőterelő A lakások fűtésekor je­lentős energiaveszteséget okoz az a tény, hogy a me­leg levegő felfelé száll. Ah­hoz hogy testmagasságban a szoba hőmérséklete 20 C-fok legyen, közvetlenül a meny- nyezet alatti légtérnek 30 C-fokra kell melegednie. Francia kutatók kis készülé­ket kísérleteztek ki a fűtés gazdaságosabbá tételére. A készüléket a központi fűtés radiátora fölé kell szerelni. Két kis turbina van benne, amelyek a radiátor fölött felmelegedő levegőt — egy porszűrő fátyolon át — a szó-, ba közepe felé fújják. Egy­idejűleg vízpárát is kever­nek a kifújt levegőbe. A ké­szülékben ezenkívül elekt­romos fűtőellenállások is vannak. Ezeket- be lehet kapcsolni, ha például a köz­ponti fűtés gyengén műkö­dik, vagy olyan átmeneti időszakokban, amikor már nem érdemes magát a ra­diátort működtetni, de bizo­nyos mértékű fűtésre még szükség van. A készülékkel 20 százalékos tüzelőanyag­megtakarítás érhető el. Kis komputerek karrierje A negyedszázaddal ezelőt­ti számítógépek termeket töltöttek meg áramköreik­kel, légkondicionáló- és táp­berendezéseikkel, s mérnö­kök, műszerészek és prog­ramozók tucatjai foglalkoz­tak velük állandóan. Az ak­kori legfejlettebb kompute­rek a tárolt adatokat, utasí­tásokat 30 milliomod másod­perc alatt olvasták ki reke­szeikből, és egy-egy szorzást 1—2 ezredmásodperc alatt hajtottak végre (vagyis má­sodpercenként 500—1000 szorzást végeztek el). Az egykori óriások mellett el­törpülnek a mai minigépek, amelyek még így is sokszo­rosan többet „tudnak”, mint elődeik. A napjainkban használt minidnek maximá­lis tárolókapacitása 60—70 ezer gépi szó között van; a legtöbb kisgép esetében ez változtatható: az alapgép négy- vagy nyolcezer szóra épül, de ha kell, hozzá kap­csolható a többi is. A tár el­érési ideje (az egy adat vagy utasítás kiolvasásához szük­séges idő) 1—2 milliomod másodperc, de nem ritkaság a félmilliomod másodperces elérési idő sem. A műveletek végrehajtási ideje is arányosan gyorsabb lett. A műveletek — a prog­ramozó által adható utasítá­sok — készlete jelentősen me°változott, és ez a válto­zás az, ami leginkább jel­lemző a minikomputerek karrierjére. A minigépeket akkor állítják munkába, amikor intézkedni kell. Ha az intézkedések végrehajtá­sához helyben kell elvégezni viszonylag rövid számításo­kat, ennek nincs akadálya, de amint nagy tömegű adat­tal kell dolgozni, vagy bo­nyolult, hosszú a számítás, a minigének hatásfoka rom­lik. Ilyen esetekben nagy teljesítményű gépekkel kö­tik össze, amikor az a fő feladata, hogy a feldolgozan­dó adatokat rendezze, tömö­rítse, megfelelően átalakítsa a nagyszámítógép számára, s végül, hogy az előkészített anyagot útnak indítsa a nagygép felé. Egy korszerű nagy számítógéphez több miniszámítógép is csatlakoz­hat ún. szatellitként, munkáját dicséri, akik jól tud­ták, hogy ilyen anyagra nagy szükség van sok ipari és tudo­mányos feladat megoldásában. Az üveg, már tudniillifc a kö­zönséges szilikátüveg vékony lemezben, tábla formájában nemigen bír négyzetmilliméte­renként 10 kilogrammnál na­gyobb nyomóerőt. Az elméleti számítások azonban azt bizony­gatják, hogy ha csak az ato­mok közti vonzóerő érvénye­sülne, ennek százszorosát kel­lene elviselnie. Hogy ez nincs így, annak az a magyarázata, hogy az üveg felületén apró hibák vannak, s az ott felhal­mozott energia már kis ütés hatására is szétveti az üveget. Ezt bizonyltja az is, hogy mi­nél kisebb az üveg felülete — vagyis minél kevesebb a hiba, illetve a hiba létrejöttének a le­hetősége —, annál nagyobb az üveg szilárdsága. A kutatók által kidolgozott megoldás lényege az, hogy az üveg gyártásakor meg kell aka­dályozni a felületi hibák létre­jöttét, vagy ha ez nem lehetsé­ges, el kell tüntetni őket. A gyakorlatban ezt úgy viszik végbe, hogy a kész üveglap felületét mintegy 100 mikromé­ter vastagságban hidrogénfluo- riddal lemaratják, azután gyor­san bevonják egy vékony mű­anyagréteggel. Ez megakadá­lyozza a felületi hibák kiala­kulását, ugyanakkor — megfe­lelő körülmények biztosítása esetén — a maratott üveg nem lesz homályos. A 3 milliméter vastagságú, 10 mikrométeres müanyagfilmmel bevont üveg szilárdsága eléri az acélét, 250 kg/négyezetmilliméter körül törik csák el. Az is kiderült, hogy ha a maratás és a mű­anyaggal való bevonás előtt az üveget edzésnek (felmelegítés­nek és gyors lehűtésnek) vetik alá, még fokozni tudják a szi­lárdságát. A kalapács lesújt a néhány milliméter vastag üveglapra, de a nagy csattanáson kívül semmi más nem észlelhető. Az üveg­lap sértetlen marad, pedig az ütés ereje — a műszerek is ta­núsíthatják — tizenöt-húszszo­rosa annak, amitől a közönsé­ges üveg eltörik. Az acél szi­lárdságával' vetekedő üveg a kutatók kitartó és leleményes Képünkön az egyik angliai kórház minákomputereit lát­hatjuk. melyek az egészség- ügyi intézmény teljes adat­tömegével „gazdálkodnak”. Acélos szilárdságú

Next

/
Oldalképek
Tartalom