Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-17 / 40. szám
f 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. FEBRUÁR 17. Négy gyermek otthonra lelt» — Nagyon könnyen felismerik E. J.-ék házát, a függönyt zsákvászon helyettesíti — mondja Laci bácsi, fél decijébe kapaszkodva. Amikor a többi vendég meghallja, kikről érdeklődöm, páran körénk gyűlnek. A nehéz, füstös levegőben egymást kergetik a vélemények: — Nagyon koszosak, de főleg az asszony... — Képzelheti, volt olyan nap, hogy a gyerekek nem katak otthon enni, aztán a szomszédoktól kunyeráltak. — Az emberrel sincs minden rendben, nemcsak az asszony hibás, amiért elvették tőlük a gyerekeket. — De az ember legalább dolgozik. * * * Zám Györgyné, tiszaőrsi Nagyközségi Közös Tanács igazgatási csoportvezetője: — A nagyiváni E. családra már régebben felfigyeltünk, nagyon sok panasz érkezett hozzánk, és a helyszínen is meggyőződtünk róla, hogy a kiskorú gyermekek veszélyeztetett körülmények között élnek. Ráadásul a legnagyobb, a tízéves, meg a legkisebb, az egyéves, szellemi fogyatékos, a hat és a nyolcéves viszont egészséges. Minden okunk megvolt tehát, hogy a gyermekeket gondozásba vegyük. A pici Jászapátira, a legnagyobb Karcagra került gyógyintézetbe, a két középső pedig egy, az állami gondozottakkal foglalkozó intézetben talált otthonra. * * * A gyermekek állami gondozásába természtesen „be kell segíteniük” a szülőknek is. Miután a szóban forgó házaspárnak csak egyik tagja dolgozik, tőle vonnak le bizonyos százalékot gondozási díjként. E. J. igazolt keresete a két középső fia állami gondozásba vételekor, tehát január, végén 2 ezer 926 forint volt. Ebből fizetnie kell a belvíz- károsultnak nyilvánított háza helyére épített új lakásra felvett 280 ezer forint OTP- kölcsön részletét, amely 1080 forint. Marad tehát 1846 forint. Az ide vonatkozó rendelet szerint gondozási díjra a fizetés ötven százalékát lehet levonni. E. J. fizetéséből ezek szerint a két gyerekre 923 forint jut. Ennek töredékét se kapták meg, amíg otthon laktak, egyebek mellett ez is indokolta „kiragadásukat” a veszélyeztetett környezetből. E. J. — a szomszédok szerint egyébként is halálra ítélt — régi házát a tavalyi belvíz végképp elintézte. Vitathatatlanul jogosult volt tehát a kamatmentes OTP- hitelre, amelyet új ház építésére kapott. A kölcsön sorsa azonban a házaspár felelőtlen életmódjának ismeretében, a közös tanács szerint veszélyben forgott, ezért minden fillér elhelyezését ellenőrizték. A férj munkahelyéről is érkezett önzetlen segítség, az egyik szocialista brigád jelentős terheket magára vállalt a házépítésből. Az új épület a tél beállta előtt elkészült, „úgy ahogy”. Mert például a fűtést egyetlen rozoga kályha látta el, feladatát azonban nem teljesítette, mivel csak füstöt adott, meleget nem. A beköltözésre nem is kaptak engedélyt. Ám valahol mégis csak lakniuk kellett, hiszen a régi házban mindent lehetett szerezni, csak egészséget nem. És most ilyen E. J.-ék új háza, mint amilyennek a fotó ábrázolja. Csak valamivel elhanyagoltabb. Szerettem volna beljebb jutni, beszélni a lakókkal, de senki nem adott éle tjeit a kopogtatásra. * * * A nagyközségi közös ta-i nács igazgatási csoportvezetőjének válaszából ingerültséget érzek, amikor megkérdezem, hogy a három társközségből, Tiszaőrsről, Nagy- ivánból és Tiszaigarról sok gyereket kell-e gyógyintézetbe küldeni,, vagy állami gondozásba venni. Pedig a kérdést egyáltalán nem valamiféle rosszmájúság sugallta. Dehát a témára mindenki érzékenyebb a kelleténél. — A három községből 1977, tehát a közös tanács megalakulása óta mindössze hat gyerek került állami gondozásba, és ez a lélekszámhoz viszonyítva jóVal a megyei átlag alatt van — mondja Zám Györgyné. — És minden esetben rendkívül körültekintőek voltunk. Az E..-ék gyermekeinek a gondozásba vételét sok helyszíni szemle megelőzte, sőt a gyámhatóság többszöri figyelmeztetése is. — ön ott volt, amikor a gyerekeket elvitték a szülői háztól? — Igen. Csak az anya volt otthon, és a két szellemi fogyatékos kisfiú. E.-né nem nagyon tiltakozott, tudomásul vette, hogy a gyermekek érdekében cselekszünk. A hatéves fiút az óvodából, a nyolcévest az iskolából vittük el. Nem ig akartak elköszönni a szüleiktől. Egyébként őket mind az apának mind az anyának kötelessége bizonyos időközönként az intézetben meglátogatni, nem érdeke az államnak, hogy minden érzelmi kötődés megszűnjön a szülők és a gyerekek között. A nyári szünetet pedig otthon töltik az egészséges kisfiúk. — Van-e remény arra, hogy legalább a két egészséges gyerek visszakerüljön a szülőkhöz? — Ha megszűnik a veszélyeztetettségük. Tehát ha a szülők — elsősorban az anya — Változtatnak hanyag és felelőtlen életmódjukon. A legfontosabb'' azonban, hogy biztosított legyen a gyermekek fejlődése, hogy minden nap kapjanak otthon is enni, hogy ne legyenek kószosak, tetvesek ... Szerintem van remény, hiszen az apa is az anya is fiatal még. Bendó János Oki nem vesz, ne babrálja! A kis település legforgalmasabbnak vélt pontján — a kocsmával átellenben — sátoros vásározó ütött tanyát. Egy debreceni szabó kisiparos felpakolja új és kevésbé új bőrkabátjait, mellényeit, anorákjait, bundáit, és elautózott velük Nagyivánba; „próba, szerencse”. — Van-e szerencséje? — kérdezem a széles vállú fiatal mestert, aki nemcsak készíti, de el, is adja (adná) a keze munkáját. — Miért érdekli? — fordul felém bizalmatlanul, és óvatosságán nincs miért csodálkozni. Bárkiben konkurenciára akadhat, és az üzleti életben ugyebár nem mindegy, ki mennyit és mennyiért tud eladni. A kisiparosnak nem szívesen lennék a konkurense, a kabátokon, mellényeken nem mindennapi hozzáértés látszik, ezért tehát sietve megnyugtatom, hogy nem vagyok „ellenfél”, egyszerűen kíváncsiskodom. — Most nem valami jól megy a bolt, valószínűleg elhamarkodtam a ki pakolást, meg kellett volna várnom a zárszámadást — lép közelebb a tulaj, láthatóan megnyugodva. — A cégtáblán asszonynevet látok ... — A feleségemmel közös a bolt, de ő inkább csak a sza- bóskodásban vesz részt, az értékesítés az én dolgom. — Elegáns ez a bőrkabát — mondom és az árcédulát keresem. — Nem tűzöm ki az árakat, nálam lehet alkudni, úgy igazi a vásár — mosolyog titokzatosan a mester, de észre veszi, hogy belőlem nem lesz vevő. Ézért hát megadja „az irányárat”. — Nyolcezer. Legfeljebb hétig hajlandó lennék lemenni — hadarja, aztán otthagy, mert ifjú legények érkeznek; ibőrdzsekire fáj a Joguk.'.. bi — nzs —» Nagyüzemi - kávépörkölés Az illatról már tudtuk: jó helyen járunk. A COM- PACK Kereskedelmi Csomagoló Vállalat épületében elhullajtott nyers kávészemek jelezték az utat, s már ott is • voltunk az üzemben, ahonnan csomagolva távozik a tea, a kávé. Hogy mi minden történik, ezekkel a bennünk igen kellemes képzeteket keltő élvezeti cikkekkel odáig, amíg eljutnak az üzletekbe, nehéz lenne elmondani, és talán nem is túl érdekes. Ma már jobbára automata gépek adagolják, csomagolják a teát, pörkölik a kávét. Mégis akadékoskodó kérdések tolakodnak elő bennem a tölcsérhez hasonló pöprkölőgép előtt. — Tehát ez az a hely, ahol el lehet rontani a kávé ízét. itt dől el hogy savanyú vagy éppen kátrányízű kávét kortyolgatunk a várt ízletes ital helyett. Havas Pál a COMPACK áruforgalmi osztályvezetője azonban igen udvariasan visszautasítja a vádat: — Ezekről nem mi tehetünk. a kávé mellékízét az adjá, ha tovább tárolják a megengedettnél. Hat hét a szavatossági ideje, ha addig nem használják fel, az már nem a mi vétkünk. Tagadhatatlan, kávéivó nemzet vagyunk (nyolcvan- millió? dollárt fizet évente kávéért az állam.) Ám az utóbbi években egyre jobban nő a teát kedvelők tábora is. — Milyenek az igények a teafogyasztás iránt? Venczel György, a COMPACK technológiai osztály- vezetője válaszol: — A teafogyasztás nálunk soha nem volt tömeges. Az emberek nagyrésze megszokta a teát, igényli a rendszeres fogyasztását de nem sokat törődik az elkészítésével. Az ínyencek azonban rájöttek arra. hogy a szakszerűen, gondosan elkészített tea ugyanolyan nemes ízű. különleges ital, mint a kávé. és élettani hatása is nagyjából ugyanaz. Frissít, üdít. megszünteti a testi- és szellemi fáradtságot. — Ha már Ínyenceket említ, alig hiszem, hogy ők beérnék a néha már por- szerűen apró, igaz, olcsón megvásárolható teafajták- kal. Nem akarom kisebbíteni értéküket, de a nálunk kapható teák nem a legjobb márkájúnk. — Ezekre is szükség van, a vásárlók többsége ezt veszi, egyrészt az ára miatt, másrészt mert az apróbb levelű tea minőségileg jobb. mint a nagy levelű. De hadd cáfoljam meg: a múlt évben már az igényesebbek Dobozokba kerül a Garzon tea Ez a gép adagolja a Nescafét nek is kedvére tettünk: kapható volt az üzletekben az Angliából importált Earl Grey — Twining tea, karácsony előtt pedig a Lipton cégtől kaptunk filteres Earl Grey teát is. — Ami azonban a borsos ár ellenére is hamar elfogyott. .. — Vigaszul csak annyit, húsvétra ismét kapható lesz. És elárulok még valamit: a Lipton céggel* szerződést kötöttünk; vásárolunk tőlük Earl Grey teát, de tasakokba már nálunk csomagolják majd, ez egyben annyit jelent, hogy a jövőben folyamatosan kapható lesz nálunk is. Még egy jó hír a teakedvelőknek: a következő évben már teljesen hazai gyártású Earl Grey teát is előállítunk. — Árulja el, mi a jó tea titka? — Az elkészítés módja, Nálunk ugyanis nem fordítanak rá sem kellő időt, sem túl nagy gondot. Általában beleteszik a kannába, és kifőzik, ám ezzel együtt kifő a tea íze is. Van aki egy teatasakot kétszer is felhasznál. A már kilúgozott tealevélből viszont csak színes vizet kap, amiben már nincsen élettanilag hasznos hatóanyag. Alapszabály, hogy két edényt használjunk: az egyiket a forrázáshoz szükséges víz melegítésére, a másikat a tea leforrázására. A tea adagja: egy két deciliteres csészébe egy teáskanálnyit kell tenni (filteres teánál 1 csészéhez 1 tasak való). Fajtájuktól függően a fekete teákat általában 5—6 percig, a zöld teákat 3—4 percig, a sárga teát pedig 4—5 percig forrázzuk. Forrázzuk és nem főzzük! Ez a „titka”. Orayecz Éva Csomagolja: a COMPACK
