Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-15 / 39. szám

1981. FEBRUÁR 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Versenyfutás az idővel Mi mindennel foglalkozik az iskolaigazgató? Jó néhány évvel ezelőtt országos felmérés készült az iskolaigazgatók munkaidejéről. A reprezentatív tapasztalat- gyűjtés legfontosabb, igen elgondolkodtató tanulsága az volt, hogy az elfoglaltság jóval meghaladja a napi nyolc órát, s a tekintélyes időmennyiségből mégis a legfőbb feladat teljesítésére, a pedagógiai munkára jut a legkevesebb. Mi változott azóta? Sikerült-e növelni az elsődleges feladatra fordított időt? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ né­hány iskolában. Kislaká Gyuláné, a tisza- földvári Belterületi Általá­nos Iskola igazgatónője csaknem négyszáz diák, két­száz óvodás, harminc tanító, tanár és tizenkét óvónő munkájáért felelős. —A legnagyobb gondot az jelenti, hogy az intézmény 12 épületben található — panaszolja. — Az egyik óvo­da. s némelyik alsótagoza­tos osztály két kilométerre van a központi épülettől- Ha órát akarok látogatni, még kerékpárral is sok időt vesz el az út. — Mikor kezdődik a tan­év az igazgató számára? — Augusztus eleién. A szeptemberi becsengetésig igen sok a tennivaló. Ami­korra iskolába jönnek a di­ákok, mindennek készen kell lennie a rajtra. Kicsinosí­tott, tiszta osztálytermek várják őket, a ..raktárban” működőképes oktatástech­nikai eszközök, kréta, szi­vacs. S persze a legfonto­sabb a személyi feltételek biztosítása. Ebben a tanév­ben értük el először, hogy nem kellett képesítés nél­küli nevelőt alkalmazni. — Melyik terület okozza a legtöbb gondot? — A gazdasági irányítás. Az igazgatónak ehhez is ér­tenie kell, s igen szigorúan ellenőrzik. Több mint két évtizedes igazgatói pályafu­tásom alatt azért még so­hasem marasztaltak el. ha nem látogattam elég órát, de ha a legkisebb hiba csú­szott a könyvelésbe, már volt mit hallani. — Banális a kérdés, ha újrakezdené a pályát, elvál­lalná-e az igazgatói tisztet? — Nem tudom. Amikor kineveztek, nem volt válasz­tási lehetőségem. Az biztos, hogyha tanárként dolgozom, akkor nem maradtak volna abba a kutatásaim, tudomá­nyos munkáim. Ez utóbbit feltétlenül sajnálom. Az általános iskolai rend­tartás „Az igazgató” című első paragrafusa öt és fél oldalon keresztül taglalja az iskolavezető feladatait. „Az igazgató az iskola egyszemé­lyi felelős vezetője, aki szé­les körű felkészültséggel po­litikai, pedagógiai, vezetési, irányítási feladatokat láteL” — szögezi le az első pont, amelyben tulajdonképpen minden benne van. A to­vábbi oldalakon tallózva mégis több tucat feladat­megjelölést találunk. Mun­kaviszonyt létesít, megszűn­tet, elkészíti a munkaköri leírásokat, ellenőrzi a betar­tásukat, felelősségre von, megtérítteti a károkat, el­ismer szóban és anyagiak­kal. irányítja, ellenőrzi az iskola ügyviteli munkáját, folyóiratokat rendel, irato­kat selejtez, leltároz, nyil­vántart — csak néhány ki­ragadott ige a húszpontos s számtalan alpontos parag­rafusból. A következő címszó „az igazgatóhelyettes”, már jó­val szerényebb terjedelmű, s mindössze négy feladatkört jelöl meg. — Az igazgatón múlik — véli Törőcsik Jenő, a jász- alsószentgyörgyi Általános Iskola igazgatója — hogy valójában mennyi feladattal bízza meg a helyetteseit. Aki félti az igazgatói szé­két, attól tart, másról is ki­derülhet, hogy értelmes, ért a vezetéshez, az nyilván mindent maga végez el. Egy nyugdíjba készülő szakfel­ügyelő ismerősöm három osztályba sorolta az igazga­tókat. Nagyon jó az az is­kolavezető, aki mindenhez ért, s mindenbe bele is szól. Jónak nevezhető az. aki nem ért mindenhez, de nem is „kotyog” bele mindenbe, hagyja az embereit dolgoz- si. S végül a lehető leg­rosszabb az az igazgató, aki semmihez sem ért, de min­denbe beleszól, akadékosko­dik. Ha nem is nagyon jó, de jó igazgató szeretnék lenni. — A tantestület többségé­nek véleménye szerint ez sikerült­— No nem azért, hogy di­csérjük egymást, de én is elégedett vagyok a neve­lőkkel, nógatás nélkül is végzik a munkájukat, végre­hajtják a rájuk bízott fel­adatokat. bízhatom bennük. A feltétlen bizalom, a jó munkamegosztás valóban sok terhet levesz az igazga­tók vállairól. Marad azon­ban még így is elég olyan feladat, amit csakis az igaz­gatónak kell elvégezni. A Verseghy Ferenc Gimná­ziumban még ki sem csen­gettek, de már hárman vá­runk az igazgatóra, s szin­te percenként — reményte­lenül cseng a telefon is. Egy gyárban sem igen lehet na­gyobb „forgalom”. Már ja­vában tart a szünet, amikor megérkezik az óráról Mol­nár Sándor igazgató. Útköz­ben még segített megoldani a hozzáforduló diákok gond­jait, benézett a tanári szo­bába. Elsőként a fiatal, vég­zős egyetemista fiúval tár­gyal az állásról, a másik vá­rakozóval egy rendhagyó osztályfőnöki óráról egye­zik meg. S közben mindun­talan cseng a telefon, ter­vezőkkel kivitelezőkkel be­szél az iskola 15 milliós fel­újításáról. — Mit mondjak még a munkámról? — fordul vé­gül hozzám. — Mindig ekkora a for­galom? — Nem mindennap, de azért nem unatkozom más­kor sem. — Mennyi a napi munka­ideje? — Néha több mint nyolc óra, de ekkor már iskolán kívüli elfoglaltságról van szó. Hiszen az iskolaigazga­tóra — jó is, meg nem is — számítanak a különböző szervezetek, mozgalmak. No, nem kell azért persze áldo­zatnak tekinteni az igazga­tót- Aki nem tudja nyolc óra alatt elvégezni az isko­lai teendőit, nem tudja meg­válogatni a munkatársait, az ne vállalja el a vezetést Mindezzel egvütt azért van­nak olyan területek — a sok egymást átfedő írásos, jelen­tésre gondolok — amin vál­toztatni kellene, hogy az igazgató elsősorban pedagó­giai vezető 'lé'hesísen. Külö­nösen most, az oktatásügy korszerűsítése idején. Tál Gizella Nemzetközi ifjúsági zenei fesztivál Magyar siker IFilmjegyzet | Az 1868-ban született Nagy- pál Miklós jászapáti pásztor remekmívű fafaragásai. A „történelmi botok”, famo­zsarak történelmi eseménye­ket és a pásztorélet hagyo­mányait örökítik meg Barangolás a Jász Múzeumban A jászkunok Privilégiális ládája. Ebben a ládában őrizték az egykori Jász-Kun Hármas Kerület részére szedett adó­kat, a nagy külső pusztákból, kocsmajogokból származó jö­vedelmeket, főleg pedig a jászkunok kiváltságos leveleit és főbb okiratait. A láda a XVIII. századi lakatosmesterség egyik remekműve, Franciscus Dubler munkája. Három kulccsal, csak a jász, a kiskun és a nagykun kapitány jelen­létében nyithatták ki. A jászberényi Jász Múzeum „Lehel kürt­je — a Jászág élete” című állandó kiál­lításán képet kaphat a látogató a tájegy­ség néprajzáról, történetéről. A gazdagon berendezett kiállítás bemutatja a Jászság gazdálkodási szokásait, népviseletét, a ré­gen honos — napjainkban sajnos már ki­halófélben levő — kismesterségeket éj a felszabadulás utáni események legfonto­sabb dokumentumait, f A lengyelországi Byd- goszczban február 5—12 kö­zött megrendezett nemzetkö­zi ifjúsági versenyen — ame­lyen francia, bolgár, cseh­szlovák, lengyel, magyar és szovjet fiatal muzsikusok vettek részt, — nagyszerűen szerepeltek a magyar fiata­lok. A verseny legnagyobb dí­ját, az Aranyhúrt (képünkön ez látható), a jászberényi Le­hel Vezér Gimnázium női kamarakórusa, a Kulturális Minisztérium nagydíját a veszprémi Cuha-együttes, az Ifjúsági Palota és az Újság­írók díját a KISZ Központi Együttes fúvós szextettje nyerte el. S. O. S. CONCORDE Bizonyára a véletlen fur­csa játéka, hogy a Ruggero Deodato rendezte olasz film — a Concorde affaire, ez az eredeti cím — akkor jelent meg a világpiacon, amikor éppen megint magasra csap­tak a francia—angol koope­rációban ^tervezett és épített repülőóriás, a Concorde kö­rüli viták. Az új gépmadár jóval a hangsebesség fölött repíti utasait egyik konti­nensről a másikra — Európa — Amerika — ám kétségte­len, hogy jó néhány ok miatt támadható: zajhatás, speciá­lis repülőterekre van szük­sége, igen drága stb. Bőven találnak tehát hibát a gép­ben, különösen azok, akiknek okuk van arra, hogy az uta­sok ne Concorde-on repdes- senek, hanem más, hagyo­mányosabb, s szerintük biz­tonságosabb gépmadarakon. Tehát a számos, konkurrens légitársaság repülőgépein. Ruggero Deadato színes olasz filmje egyenesen a valószínűtlen kalandok ré­giójában „emeli” a Concor- de-vitát. De nála — vagyis a filmen — a vita már „vérre megy”, — ahogy a valóság­ban még csak a nyereség — vagy a mininmális veszteség? — a tét. A rendező — hihetően a forgatókönyvírók semmitől vissza nem riadó képzeletét követve — tulajdonképpen egy monstre reklámfilmet készít, amelyben a Concorde jó, szép, okos, hatalmas, — csaknem mindenekfeletti. De azért ez még kevés az üd­vösséghez — már, hogy a táblás házakhoz — kell még egy jó, okos és szép botcsi­nálta nyomozóféle, magá­nyos hős, aki aztán diadal­maskodik élők és holtak, még inkább a gonoszok fö­lött. A gonoszok az ellenkon­szern emberei, akik a Con­corde vesztét akarják, a ret­tenthetetlen hős pedig Moses Brady amerikai újságíró: ez az „alapanyag” a filmhez, a receptúra is adott, lehet ke­verni a mixtúrát. Ruggero Deodato érti ezt, olyan iz­galmas légi és vízi westemt csinál, hogy kapkodhatjuk a fejünket, mi, szegény nézők, hogy mikor csaptak be ben­nünket a film készítői. Szerintünk rögtön az ele­jén, amikor a forgatókönyv megszületett. Ruggero Deo­dato már csak a tisztes ru­tinmunkát végezte a film rendezésével. Federico Zan- ni operatőri munkája viszont bravúros, képsorai igen szé- r>ek. Igaz. a téma önmagát kínálta ehhez, ám az opera­tőr hozzátett valamit, amit művészetnek is nevezhetünk, így hát egy kéoileg nagyon szép, de rossz filmet látha­tunk. — ti — XVII. század végi kézimalom, amely a négyszállási tanya­világból került a múzeum gyűjteményébe Szőlőprés 1875-ből A jászsági viselet ruhada­rabjai az 1900-as évekből TE—TKL.

Next

/
Oldalképek
Tartalom