Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-15 / 39. szám

Nemzetközi körkép 1981. FEBRUÁR 15. „Eurohadászat” az európaiak ellen A Reagan-adminisztráció szóvivője szerint nem való­színű, hogy az úí kormány­zat júniusnál előbb napi­rendre tűzné a SALT—2 szerződés ügyét. Ennyi ké­sés — két esztendő — a ha­ditechnikai forradalom fel- gyorsulásának korszakában elég sok. Olyan viszonyok között, amikor a tárgyalási mechanizmus amúgyis jóval lassúbb, mint a fegyverke­zés , ,'lázgpr bejének’ ’ emel­kedése, a kihagyott lépések előre ki nem számítható, ne­gatív következményekkel járhatnak. Kétszínű játék Ma már tudjuk, a Carter- kormány kétszínű játékot folytatott a SALT—2 ügyé­ben. Washington — számot vetve a két vezető nukleá­ris hatalom hadászati erő­egyensúlyával — eleinte ti­tokban, majd mind nyíltab­ban támogatta azt a kato­nai fejlesztési programot, amely éppen a paritás fel­bontását, az egyoldalú előnyszerzést célozta. Csu­pán emlékeztetésül: a több robbanófejjel felszerelhető, változtatható tüzelőállású, interkontinentális, MX ra­kétarendszer hazai kiépíté­séről Carter már 1979 má­jusában, vagyis egy hónap­pal a bécsi SALT-tárgyalás előtt döntött. A megállapo­dás később ugyan mindkét fél számára lehetővé tette egy-egy ^nehéz” hadászati rakéta kifejlesztését, a szó- banforgó MX-rendszer — rejtett mozgatásánál fog­va — gyakorlatilag rendkí­vül megnehezíti az ellenőr­zést. Lehetőséget ad a SALT—2 kijátszására és ez­zel az esetleges „első csa­pás” képességére. Szovjet részről nem egy­szer szóbahozták, hogy ami­kor közös egyetértéssel 2250 —2250 egységben állapítot­ták meg a hadászati raké­ták számát, tulajdonképpen a fegyverkezés új hullámá­lnak megindulását akarták megakadályozni. Csakhogy ez a politikai akarat az Egyesült Államoknál nem volt egyértelmű. Washing­ton NATO-szövetségesei ha­marosan meggvőződhéttek erről. Nyugat-Burópában Teáli- sabb szemléletű körök úgy vélték és vélik: ha a SALT— 2-t ratifikálja az amerikai szenátus, kedvezőbb lesz a légkör a SALT—3 folyamat’ megkezdéséhez. Mire irá­nyulna ez? A SALJ—2-vel nem korlátozott, az úgyne­vezett szürke övezetbe so­rolt rakéta-atomfegyverek kölcsönös csökkentésére. Csakhogy a SALT—2-t Car­ter az Afganisztánnak nyúj­tott szovjet katonai segítségre hivatkozva — jégre tette. NATO-partnereit viszont — „eurohad ászát” jeligére — még 1979 decemberében rá­bízta, hogy a „pótfegyver­kezés” keretében járuljanak hozzá 572 újtípusú amerikai nukleáris fegyver (108 da­rab Pershing—2 tüzérségi rakéta és 464 darab robot­repülőgép) nyugat-európai elhelyezéséhez. Ezek az úgy­nevezett „eurorakéták”. Az elhatározás merőben ellentétes a SALT szellemé­vel, hiszen az 1983-tól tele­pítésre szánt 572 euroraké- ta a SALT—2-ben az USA számára engedélyezett 2250 rajkéta-atomfegyveren felüli „kiegészítésnek” tekinthető. Ám nemcsak egyszerűen mennyiségi, hanem» lénye­ges minőségi elemről van szó! Rair Szimonjan szovjet vezérőrnagy, a hadtudomá­nyok doktora kifejti, hogy az európai kontinensre, il­letve a földrész közelébe te­lepített amerikai nukleáris erő jelenléte mellett, az említett fegyvereknek a MATO-ba ! integrálásával olyan veszélyes helyzet áll­hat elő, amikor esetleg nem az Egyesült Államok terüle­tén lévő hadászati eszközök­kel mérnék az első tömeges és megsemmisítő csapást, hanean a Pershing—2-vel és a robot-repülőgépekkel, a szárnyas rakétákkal. Egészen az Uraiig Ha figyelembe vesszük, az „eurorakéták” ismérveit, a 3000, illetve a 2500 kilo­méteres hatótávolságot, a nukleáris töltetek nagy rombolóerejét és a szinte méternyire kiszámítható ta­lálati pontosságot, nem ne­héz megérteni, hogy a Szov­jetunió és a Varsói Szerző­dés részéről miért váltott ki oly éles reagálást a NATO- tanács emlékezetes 1979 de­cemberi döntése. Egy másik szovjet szakértő, G. Birju- kov tábornok felhívja a fi­gyelmet arra, hogy a no­vemberben véget ért Au­tumn Forge ’80 fedőnevű NATO hadgyakorlat-soroza­ton már imitálták a nagy mélységbe, egészen az Urai­ig ható „eurorakéták” be­vetését. Rámutat: a Per-' shing—2-ket elsősorban a legfontosabb politikai-kato­nai központok, honvédelmi-, gazdasági objektumok és a hadászati erők elleni csa­pásra szánják. A robotre­pülőgépek, amelyek szinte „láthatatlanul” jutnak cél­ba, messze nem védelmi jel­legűek, sőt a meglepetés­szerű agresszió terrorfegy­verei. A Varsói Szerződés fegy­veres ereje természetesen nem nézheti tétlenül ezt a készülődést. Már évekkel ezelőtt rendszerbe állították a Nyugaton SS—20-as kód­jellel említett közepes ha­A hadászati feladatok vég­rehajtására szánt Pershing —2 és hatótávolsága (a Zol- nierz Polski, a lengyel nép­hadsereg magazinja szerint). tótávolságú rakétát. (Az el­nevezés az angolnyelvű „Surface-to-surface” — az­az a „föld—föld” megjelö- lésből ered.) Ez a rakéta — hangsúlyozza V. Sztarodu- bov mérnök-vezérőrnagy — nem változtatta meg a NATO és a Varsói Szerző­dés katonai egyensúlyát. Célja kizárólag az Európá­ban elhelyezett amerikai hadászati támadó eszközök lefogása, tehát korlátozott rendeltetésű. Vele az Egye­sült Államok területe nem érhető el. A Szovjetunió ismételten kifejezte, hogy a kölcsönös­séget és a hadászati pari­tást fenn kell tartani. Ha a „rakétahatározatot” jóváha­gyó nyugat-európai. kor­mánykörök belátják, hogy ők azzal tulajdonképpen az Egyesült Államok nukleá­ris túszaivá váltak, remél­hetőleg utat tör a politikai realizmus, az elfogadható közös megoldás keresésének óhaja. A siker persze a Reagan-kormányon is mú­lik. Serfőző László alezredes Nyugat-Berlin 0 „szigetváros” gondjai Nyugat-Berlin elhelyezke­dése egyedülálló. Az egykori német fővárosnak ez a fele az NDK földrajzi közepén fékszák A három nyugati — az amerikai, az angol és a francia, gyakorlatilag még mindig megszálló — hata­lom, valamint a városi ve­zetőség és az NSZK hibájá­ból mégis elszigetelten él közvetlen környezetétől. S szinte minden szál az NSZK- hoz kapcsolja. Egy évtized­del ezelőtt a Szovjetunió, az USA, Franciaország és Ang­lia megállapodást kötött. El­fogadták, hogy Nyugat-Ber- lin több — gazdasági, jogi és más — vonatkozásban összekapcsolódhat az NSZK- val, de nem része annak. En­nek ellenére Bonn jószerivel az NSZK tizenegyedik tarto­mányaként kezeli a várost. Ez a szaros kapcsodat adja Nyugat-Berlin mostani prob­lémáinak hátterét. Nyuglat-Berlint a helyi parlament által választott szenátus kormányozza, élén a főpolgármesterrel. A párt­összetétel erősen hasonlít a bonnihoz. A parlamentben három irányzat képviselteti magát, a Kereszténydemok­rata Unió, a Német Szociál­demokrata Párt és a Szabad­demokrata Párt. A legutóbbi választáson a kereszténypár­tiak kapták a legtöbb szava­zatot, de a másik kettő együtt erősebbnek bizonyult! s folytatta a közös kormány­zást. Nemrég azonban a fő­polgármesternek és néhány szenátornak le kellett mon­dania. Bukásuknak több oka volt Sok bajt okoztak és okoznak a más nagyvárosok­ban sem ismeretlen gondok: a lakás-spekuláció valamint a Nyugaton egyre több fe­szültséget teremtő vendég­munkás-problémák. Vannak azonban nyugat-berlini sajá­tosságok is. A város gazda­sági életét az NSZK hatha­tósain támogatja, adókedvez­ményekkel és más előnyök­kel csábította a vállalatokat. A politikusokba vetett bizal­mat azonban megingatták a szenátorokat is érintő gyako­ri pénzügyi botrányok. Nyugat-Betr dinben tehált ^kormányválság” tört ki, s ez Bonnban is nehézséget je­lentett A közbizalom meg­ingása miatt ugyanis a szo­ciáldemokraták és a velük szövetkezett kis liberálisok helyzete meginoghat, elve­szíthetik a hatalmat, s eset­leg át kell adniok helyüket a jobboldalnak. Tekintve vi­szont hogy Bonnban is a szociáldemokrata — szabad­demokrata koalíció kormá­nyoz, a nyugat,-berlini párt­kettős esetleges fölbomlása hatással lehet a bonni együtt­működésre. Az előrehozott választást május 10-re tűzték ki. Á kampány voltaképpen már meg is kezdődött A válasz­tásig a szociáldemokraták igyekeznek rendezni sorai­kat, hogy el ne veszítsék a háború befejezése óta szilár­dan tartott fellegvárukat Tatár Imre Bohóc, mint elnökjelölt A francia közönség egyik kedvence Coluche, a bohóc polgári nevén Michel Colucci. A 36 éves kerek képű Co- luche jellegzetes bő nadrág­jában, vörös orrával, fémke­retes szemüvegével, kockás ócska frakkjában állandó szereplő a tv-képernyőn, a kabarészín pádon, a mozi­vásznon. — mindenütt, ahol a nézők nevetni akarnak. Vaskos tréfáival, szókimon­dásával valóban hahotára készteti hallgatóit. Ruházatát most széles sza­laggal egészítette ki: mellén a francia trikolórt hordja. Elhatározta ugyanis, hogy az idei választáson a színpadon kívül — elnökjelöltként lép fel. Bohóctréfa? Nem. Coluche komolyan gondolja. S bár abban maga sem bízik, hogy valóban beköltözhet az Ely- sée palotába, úgy véli, hogy alaposan beleköphet a sze­rinte nagyképű, unalmas és szószátyár hivatásos politi­kusok levesébe. „A válasz­tás az adófizetők ménkű sok pénzébe kerül, ha engem lát­nak majd a tv-ben, legalább kapnak valamit a pénzük­ért!” A választókhoz szóló felhívása sem mindennapi: „Hívom a léhűtőket, a csa­vargókat, a részegeket, a ho­mokosokat, az asszonyokat, Coluche: „Legalább kapnak valamit a pénzükért” az arabokat, a franciákat — szavazzanak rám!” Nem csoda, hogy a kocs­Washingtoni áldással Trónépítés Szöulban „Gyilkos!” — írták táblá­ikra Washingtonban a d)é£L- koreai diktátor látogatása el­len tüntetők. Az üzleti kap­csolatok 'bővítését szorgalma­zó üzletemberek viszont ol­dalas hirdetésekben üdvözöl­ték a távol-keleti államelnö­kének érkezését Csőn Tu Hvan, aki néhány hónap alatt küzdötte fel magát Dél-Korea élére, mindenképp sikernek könyvelhette el Reaganinél folytatott tárgya­lását: a washingtoni megbe­szélés a villámgyors karriert befutó politikus, elismerését is szolgálta. Sebészi pontossággal „Csőn Tu Hvan hatalom­átvétele tökéletesen megszer­vezett, sebészi pontossággal végrehajtott akció volt” — jellemezte a politikus előre­törését egy hongkongi lap. S valóban: az 1979 októberé­ben, Pák Csöng Hd diktátor- elnök meggyilkolásakor még alig ismert főtiszt ma már megszerzett hatalmát intéz­ményesíti. Előbb katonai, majd lehetséges polgári el­lenfeleit távolította el, s fo­kozatosan saját keZébe össz­pontosította a kulcspozíció­kat. A tavaly májusi kvang- zsui lázadás leverése révén véget vetett annak a kísér­letnek; hogy demokratikus reformokkal változtassák meg az évtizedes egyedural­mat. Őszre már ő az „ügy­vezető államfő”, s azóta ösz- szes rendelkezése azt bizo­nyítja: egykori elődje nyom­dokán mindent megtesz a dél-koreai diktatórikus rend­szer megőrzéséért. Az ellenzék által követelt demokratikus változtatáso­kat legfeljebb a látszat ked­véért hajlandó végrehajtaná. Nem sokat jelent a népsza­vazáson elfogadtatott új al­kotmány, s a hatalmas pro­pagandával hirdetett válasz­tások forgatókönyvének be­tartása se. Hiszen az új alap­törvény, amely egyszeri, hét éves hivatali időt engedélyez az elnöknek, bármikor meg­változtatható. Jelképes ellenjelöltek A választási folyamat be­indítása szintén Csőn érde­keit szolgálta. Első lépésként feloszlatták a régi parlamen­tet és az összes pártot, majd tömegméretű tisztogatási ak­ciót indítottak. Emberek tíz­ezreit tartóztatták le, hiva­talnokok ezreit távolították el állásukból. Az ideiglenes parlamentként működő, úgy­nevezett „Törvényhozó Nem­zetbiztonsági Tanács’f Csőin utasítására sok száz politi­kust tiltott el a közéleti sze­repléstől. Köztük találjuk a feloszlatott parlament majd nan szerveződő pártok ellen- jelöltjeinek indulása — sa­ját bevallásiak szerint — csak jelképes. Ilyen társadalmi légkörben nem jelenthet ve­szélyt a tavaszra tervezett parlamenti választás sem. Csőn ígérete szerint „a nem­zet alapjait fenyegető párt­közi küzdelem” felszámolása, a „nemzeti energiák további pazarlásának megakadályo­zása”, vagyis a valódi demok­ráciát követelő társadalmi erők visszaszorítása biztosít­ja majd az ország újabb fel­Csőn Tu Ilvan Ronald Reagan társaságában minden képviselőjét, az el­lenzéki politikusok gyakorla­tilag teljes gárdáját. Ily módon nem kétséges, hogy a február 25-i elnökvá­lasztáson Csőn Tu Hvan könnyedén befut. Az újon­Kivételes ■Csőn a nemzetközi küzdő­térre sandított, amikor „ki­vételes .kegyelemmel” meg­változtatta a Kim De Dzsung kirakatperében hozott halá­míjban,- kávézókban és áz ut­cán máris ő a sztár. Lega­lábbis azok között, akik un­ják az állam mai intézmé­nyeit, képviselőit, s akik va­lószínűleg egyáltalán nem szavaznának, ha aem talál­nák meg a — szerintük — nekik való jelöltet. Coluche arra számít, hogy az utca emberei, a másfélmilliós munkanélküliségbe, a 13,5 százalékos inflációba, a bü­rokráciába és az állandó po­litikai botrányokba belefá­radt kisemberek, de rajtuk kívül kiábrándult értelmisé­giek, művészek is rá adják (majd voksukat. Ha számí­tása beválik, a francia el­nökválasztási küzdelembe jó­kora fiúcskát adhat a hiva­tásos politikusoknak a szó­kimondó bohóc. Gáti István lendülését. Dél-Korea hosszú sikersorozatát ugyanis az el­múlt években megtörték a gazdasági szerkezetváltás ne­hézségei, a szőkébb export- lehetőségek, az inflációs gon­dok. kegyelem’' los ítéletet. Így kerülte el az összeesküvéssel vádolt neves ellenzéki politikus sorsával szemben nem közömbös ja­pán és amerikai kormánykö­rök ’ neheztelését. A kegye­lemért cserébe Csőn első kül­földi államfőként kereshette fel Washingtonban a Fehér Ház új lakóját. • Reagan. biz­tosította őt, hogy Carter ere­deti ígérete már nem érvé­nyes : nem vonják ki Dél- Koreából az ott állomásozó negyvenezer amerikai kato­nát. Csőn Tu Hvan tehát — voltaképpen a saját trónját építve — belső „rendcsiná­lással” és washingtoni áldás­sal műve megkoronázására készülhet. Más kérdés, hogy mit szólnak ehhez a dél-ko­reaiak. A londoni Economist tudósítójának egy volt kép­viselő így nyilatkozott: „Iga­zi ellenállás nálunk manap­ság csak illegalitásban léte­zik”. Tiszta beszéd: a terror- uralommal ez mindig együtt jár. Szegő Gábor Összeállította: Majnár József Az amerikai robotrepülő­gép, azaz a szárnyasrakéta

Next

/
Oldalképek
Tartalom