Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-14 / 11. szám
1981. JANUÁR 14, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Képek a mezőtúri téglagyárból Az Alföldi Téglaipari Vállalat mezőtúri vázkerámia gyárában a téli hónapokban sem szünetel a munka. Műszakonként 26—28 ember ügyel a gépekre. Évente 60 millió téglát gyártanak Tótus József igazít a gépen Az agyagtárolóból kerül a présekbe az anyag Fotó: Tarpai Rendelőintézeteknek, kórházaknak dolgoznak Fogászati gópek, hQtökUmaberendezósek, emelőpad röntgenautók rószóre Röntgen- és Kórháztechnikai Vállalat üzemegysége, Szolnok, Nád út 1. A Széchenyi lakótelepre vezető út mentén, a „Kisgyep” szélén található üzemegység dolgozói orvosi műszerek javítását, karbantartását végzik — elsősorban a megye területén levő kórházakban, rendelő- intézetekben. A szolnoki üzemegység specialitása, hogy a vállalat 16 vidéki telephelye közül az egyetlen az országban, amely, az általános javító, karbantartó szolgáltatáson kívül hűtőklímatechnikai berendezések javítására, szerelésére szakosodott, így az országban egyedül itt javítanak ilyen berendezéseket. Az üzemegység tevékenységét elsősorban karbantartási szerződések keretében végzi, negyven kórházzal és rendelőintézettel áll szerződéses kapcsolatban; többek között a Hetényi Géza megyei kórházzal, a MÁV-kór- házzal, a ceglédi Városi Tanács kórházával. A szerződés keretében az üzemegység dolgozói rendszeresen felkeresik az adott egészség- ügyi intézményeket, és ellenőrzik az orvosi műszerparkokat. Az év első munkanapjain a ceglédi és a Szolnok megyei kórház központi sterilizálóinak általános felülvizsgálatát és hiba- elhárítását végezték el. A szerződések mindkét fél számára hasznosak, ezért az üzemegység tervei között szerepel, hogy tovább bővíti szerződéses partnereinek körét. Szerviztevékenységgel az üzemegység tizenkét szakmunkása foglalkozik, akik szinte mindenféle orvosi műszerhez értenek; az elekt- romedikai gépektől kezdve a fogászati gépeken, altatógépeken keresztül a különféle hűtőklímaberendezésekig. A RŐatgen- és Kórház- technikai Vállalat központja és vidék'i telephelyei földrajzi beosztás szerint szolgálatokat alkotnak. A szolnoki üzemegység a debreceni központú Kelet-magyarországi Szolgálathoz tartozik. Az egészségügyi intézmények műszerparkjának mihamarabbi kijavítása érdekében a szolgálatok mindennapos munkakapcsolatban állnak egymással, szükség esetén anyaggal, alkatrésszel és munkaerővel segítik egymást. A különlegesen fontos gyógyászati „munkagépek” hibáinak kijavítására szombati napokon ügyeletet is tartanak. A szerviztevékenység mellett új gépek, eszközök gyártásával is foglalkoznak Szolnokon. Az üzemegység fő gyártmánya a Serix típusú emelőpad, röntgenautók részére készül. Ebből évente 120-at gyártanak a Medicor megrendelésére. Ezen kívül készítenek még Lux-típusú sötétkamralámpákat és röntgenfelvételek készítésénél használatos gördíthető védőállásokat is. Tartalmasabb rendezvények Tizenöt éves az ÉTÉ Szelnok megyei csoportja Egyházi vezetőket fogadott Sarlós István Baráti tanácskozáson találkoztak a magyarországi egyházak és felekezetek vezető személyiségei Sarlós Istvánnál, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkáránál. A HNF OT székházában kedden megtartott eseményen jelen volt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. A beszélgetés során kifejtette gondolatait: dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek, dr. Bartha Tibor református püspök, a magyar- országi egyházak ökumenikus tanácsának elnöke, dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök elnök, Szakács József, a szabadegyházak tanácsának elnöke. Héber Imre, a magyar izraeliták országos képviseletének elnöke, dr. Ferencz József unitárius püspök, dr. Tóth Károly református püspök, a keresztyén békekonferencia elnöke, valamint Miklós Imre államtitkár. Munkásgyfilósek az ÉPSZER-nél A megyei Építési és Szerelőipari Vállalatnál az újév első napjaiban tájékoztatják a dolgozókat a vállalat éves tervéről. Tegnap a kora reggeli órákban munkásgyűléseket tartottak a vállalat szolnoki, martfűi, tiszafüredi és karcagi telephelyein. Ezeken a gyűléseken — amelyeken mintegy hétszáz munkás vett részt — a vállalati termelési terven túl a gazdasági vezetők részletesen ismertették az adott területeken dolgozó munkásokra váró feladatokat. A MEGYE épitőipari vállalatainál és szövetkezeteinél már 1967 előtt is dolgoztak mérnökök és technikusok, akik tagjai voltak az Építőipari Tudományos Egyesületnek. Az ÉTE-tagok száma azonban kevés volt, ezért is határozták el 15 évvel ezelőtt, hogy az egyesület soraihoz tartozók számát gyarapítják, és megalakítják az egyesület, érdemi munkára is lehetőséget adó, Szolnok megyei csoportját. A toborzás eredményes volt, bár főként az építésügyi igazgatásban dolgozókat sikerült megnyerni; 1967-ben létrejött a Szolnok megyei tagokat tömörítő szervezet. A csoport megalakulásával azonban nem teremtődött meg azonnal az érdemi munka minden feltétele. A munkahelyek szétszórtsága, főként pedig a bázisszervezet, hiánya miatt csak néhány szakmai találkozó megszervezésére futotta az erőből. Az ÉTÉ Szolnok megyei csoportjának igazi lendületet a MTESZ Szolnok megyei Szervezetének 1969-es megalakulása adott. 1970-ben 30 taggal újjáalakították az alig élő csoportot, és a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatot (itt dolgozott a tagság jelentős része) jelölték ki bázisszervnek. Négy év múlva már 56-ra nőtt az ÉTÉ-ben tevékenykedők száma, gyakoribbá és értékesebbé váltak a szakmai rendezvények ás. 1976-ban, az akkor már 76 tagot számláló csoport új célokat tűzött maga elé. A szakemberek jobb tájékoztatása érdekében féléves munkaterveket dolgoztak ki, elkezdték a rendszeres, a tagokat tudományos igényű feladatök megoldására felkészítő klubélet feltételeinek megteremtését, és bekapcsolódtak a megyei építőipar tevékenységét segítő kutató és tervező munkába. Az új célok többségét el is érték Gyarapodott a szakmai rendezvények száma, és ami még fontosabb: tartalmasabbá váltak a találkozók és a viták. 1978-ban például az ÉTE-csoport szervezte a Szolnok megyei Műszaki Hetek központi rendezvényét, a Területfejlesztés és urbanizáció című tanácskozást. A megye gazdasági életébe sikeresen kapcsolódott be a tagság: 1979-ben a VI. ötéves terv lakásépítési elképzeléseit véleményezték, a Magyar Közgazdasági Társaság építőipari szakosztályával közösen pedig az építőszövetkezetek tevékenységét elemezték. Szolnok hosz- szútávú fejlesztési tervéről tavaly háromszor is tartottak vitát. Hasznos kapcsolatot építettek ki a bulgáriai Kjusztendil megye testvér- szervezetével. TAVALY jócskán gyarapodott a csoport létszáma, ma már 197 tagot számlál, és kedvezően alakult az ösz- szetétel is: igazgatási, tervező, beruházó, kivitelező és üzemeltető intézmények szakemberei dolgoznak együtt. Ez lehetőséget ad az eredményes munkához és a gazdasági feladatok megoldásának segítéséhez is. Az utóbbi, „munkaidőn túli” támogatásra különösen nagy szükség van, hiszen Szolnok a felsőfokú végzettségű építőipari szakemberekkel Kevésbé jól ellátott megyék közé tartozik. Mibe kerül a Januári tavasz? Közelebb a hőt a növényekhez Palántaakció kistermelőknek Takarékossági intézkedések a szajoli növényházban Fél hektáron hatvanezer cserépben paradicsom-, tizenötezer cserépben uborkapalántákat nevelnek a szajoli növényház kertészei A rákóczifalvi Rákóczi Tsz szajoli növényházaiban januári tavaszt „varázsolt” az öt földgáztüzelésű kazán, és az arasznyi paradicsompalántákat tűzdelő kertészek csoportja: Hogy mibe kerül a tavasz a télben? Bizony sokba, és egyre többe. Tavaly például csaknem negyven százalékkal nagyobb összeget költöttek a hat hektárnyi területen lévő üvegházak fűtésére, mint a primőrtelep átadását követő első teljes gazdasági évben, 1978- ban. Az energiaárak fokozatos emelkedése már az elmúlt esztendőben takarékossági intézkedésekre késztette a szövetkezet kertészeit. A költségek csökkentésére „kultúraváltást” hajtottak végre: a meglehetősen hőigényes, hegyes, erős paprikából és az úgynevezett kígyópaprikából rövidebb tenyészidejű fajták tenyésztésére tértek át. A kultúraváltás eredményeként az 1980-ra tervezett 14 millió helyett 11,7 millió forintot kellett fűtésre költeniük, ugyanakkor a tervezettnél három millióval nagyobb árbevételt értek el tavaly a növényház dolgozói. Az idén is sort kerítenek olyan változtatásra, amellyel tovább csökkenthetik, ellensúlyozhatják az enérgiakölt- ségeket. Decemberben Hollandiában jártak a téesz kertészeti főágazatának vezető szakemberei, ahol sok új. az energiatakarékosabb hajtatást, primőrtermelést szolgáló módszert „lestek” el. Ezek közül néhány, jelentősebb beruházás nélkül megvalósítható, megoldást már ebben az évben bevezetnek. Mintegy tizenöt százalékos hőmegtakarítást várnak például attól, hogy a Hollandiában tapasztaltak alapján talajközeibe helyezik át a jelenleg az üvegházak oldalfalán, vagy közvetlenül a tetőzet alatt lévő, melegvízszállító csőhálózatot. Az üvegházak oldalfalainak fényáteresztő, duplafalú, úgynevezett légbuborékos fóliával történő külső szigetelésével is további 10 —12 százalék meleget, illetve az előállításához szükséges fűtőenergiát spórolhatnak meg. A költségek ellensúlyozására vezetik be a szajoli kertészek a növényházak többirányú hasznosítását is. Jelenleg ötezer négyzetméteren nevelnek cserepekben paradicsom- és uborkapalántákat, amelyek termését hat, egyenként félhektáros üvegház és egy hektárnyi fóliasátor alól előreláthatóan március közepétől értékesítik majd. Egy olyan üvegházban, ahová csak április második fe'ílben kerül szegfű, korai retket termesztenek, amit hat hét múlva már piacra szállítanak. Ugyancsak az áprilisi szegfű dugványozást megelőzően egy félhektáros fóliaházat palánta nevelésre hasznosítanak, és a palántákat a lakosság körében értékesítik. Paprikából, paradicsomból, karalábéból és néhány káposztaféléből összesen mintegy másfélmillió palántát nevelnek fel, aminek egy részét fólia alatti, a többit szabadföldi termesztésre vásárolhatják meg a kistermelők. A' fűtött fóliasátor alá már március első felében kiültethető, tápkockában vagy cserepekben nevelt paradicsom- és paprikapalántákat; két forint és három forint 50 fillér közötti, az április végén kiültetésre kerülő szabadföldi palántákat harminc és negyven fillér' közötti áron vásárolhatják majd meg. A kistermelői palánta akció — azon túl, hogy várhatóan egymillió forinttal növeli a téesz, kertészeti bevételeit — az önellátásra vagy bolti, piaci eladásra termelő gazdáknak, szakcsoportoknak is biztonságot jelent, hiszen szakszerűen hajtatott, fajtaazonos, jó minőségű primőr- alpanyághoz juthatnak. T. F.
