Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-13 / 10. szám

1981. JANUÁR 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A szolnoki Háziipari Szövetkezet tavaly augusztusban Tiszavárkonyban üzemet lé­tesített, amelyben jelenleg 20-an dolgoznak. Képünkön női fürdőköntösöket készítenek. Megszűnik a kötelező munkaerő-közvetítés A munkaügyi miniszter 1981. január l-től módosí­totta a munkaerő, közvetítésével és toborzásával kap­csolatos szabályokat. Az új rendelet — több kötöttsé­get föloldva, a VI. ötéves terv gazdasági és foglalkoz­tatáspolitikai irányvonalához igazodva — lehetőséget teremt a munkaerő-közvetítő és -toborzó tevékenység rugalmas alkalmazására, a tanácsi munkaerő-közvetítő szervek sokoldalú információinak úgyszólván korlátlan igénybevételére. Ennek célja, hogy egyrészt a munkát kereső állampol­gárok fokozott segítséget kapjanak az elhelyelzkedé- sükhöz, másrészt támogatás­ban részesüljön a vállala­tok tudatos munkaerő-gaz­dálkodása, amely keretében a valós igényekhez igazít­ják a létszámokat. Az V. ötéves tervidőszak­ban — a két utolsó eszten­dőt kivéve — elsősorban az jellemezte az ipar és építő­ipar munkaerőhelyzetét, hogy bár összességeben né­mileg mérséklődött évről- évre a foglalkoztatottak szá­ma, számos vállalat töréke- dett belső létszámtartalék képzésére, illetve megtartá­sára. A munkaerőkeresiet a legtöbb területen meghalad­ta a kínálatot. A tervidő­szak első éveiben számotte­vően fokozódott a dolgozók munkahely-változtatása — ennek jelentős hányada gaz­dasági szempontból indoko­latlan volt. A tanácsi munkaerő-köz­vetítő szervek a vállalatokat a gazdaságosság, a hatékony működés figyelembevételé­vel kategóriákba sorolták és csak az ez által létrejött sorrend szerint támogatták a munkáltatókat a munka­erő közvetítésével. Termé­szetesen voltak olyan válla­latok is, amelyek egyáltalán nem részesültek a munka­erő-közvetítés által kapható segítségben. Ugyanakkor korlátok állták útját a munkaerő-toborzásnak, az álláshirdetéseknek és a mun­kaerő-fluktuációnak is. Indokolatlan kötöttségek A gazdasági egyensúlyvi­szonyok helyreállítása ér­dekében hozott intézkedések — beruházások mérséklése, módosított bérszabályozás hatására az 1979-es és 80-as években fordulat . történt. Jónéhány vállalat megkezd- ta belső létszámtartalékának feltárását, munkaerőigé­nyeinek mérséklését, a lét­szám átcsoportosítását. Emellett az iparban és az építőiparban foglalkoztatot­tak száma a korábbiaknál már nagyobb mértékben csök­kent. Az átlagos állományi létszám a szocialista iparban 1978- ban ezerrel volt keve­sebb mint a megelőző évben, 1979- ben 1978-hoz viszonyít­va a csökkenés már megha­ladta a 27 ezret. Az építő­iparban az 1978. évi alig ezer főnyi növekedéssel szemben 1979-ben már mint­egy 7 ezerrel volt kevesebb a létszám. A csökkenés 1980- ban is jellemző volt: az át­lagos állományi létszám az első háromnegyed évben az iparban közel 3 százalékkal, az építőiparban pedig 4 szá­zalékkal volt kisebb, mint az előző év azonos időszaká­ban. A közvetítés, szolgáltatás Az így megváltozott és to­vábbra is módosuló körül­mények között a munkaerő közvetítésében és toborzásá­ban meglévő kötöttségek to­vábbi fenntartása indokolat­lanná vált. Üj gyakorlatra van szükség, olyanra ame­lyik segíti a munkaerő hasz­nos mobilizálását, A jövő­ben várhatóan csökken azok­nak a földrajzi körzeteknek a száma, ahol a munkaerő iránti kereslet meghaladja a kínálatot. Számolni lehet az­zal, hogy egyes területeken a korábbi munkakörökben, esetleg szakmákban történő foglalkoztatás teljes egészé­ben nem biztosítható. A munkaügyi miniszter új rendeletének lényege, hogy a munkaerő-közvetítés nem a munkaerő-ellátást szabá­lyozza, hanem szolgáltatást biztosít ahhoz. Az úgyneve­zett kötelező munkaerő-köz­vetítés megszűnik. A me­gyei (fővárosi) tanácsok el­nökei csak kivételesen és csak egyes munkakörökben, például a megváltozott mun­kaképességűek munkába he­lyezésének támogatása érde­kében köthetik munkaerő- közvetítéshez a munkavi­szony létesítését. Tehát a vállalati Önállóságon alapu­ló munkaerő-gazdálkodás — természetesen a munkajogi szabályok betartása mellett — szabadon érvényesülhet. Mind a vállalatok, mind a személyek részére megszűn­nek a kötöttségek. Ezen túl a munkáltatóik a betölteni szándékozott munkahelyeiket minden korlátozás nélkül meghirdethetik. Amennyiben munkaerő-szükségletüket a munkára jelentkező helybeli­ekből és a közvetítettekből nem tudják kielégíteni, az esetben a vállalat telephe­lyén kívül más területen munkaviszonyban (tagsági viszonyban) nem álló vagy várhatóan a munkahelyükön feleslegessé váló munkavál­lalók körében munkaerő­toborzás is végezhető. Ehhez azonban a területileg illeté­kes tanács munkaügyi szer­vének az engedélye szüksé­ges, és tájékoztatni kell a szándékról a munkáltató te­lephelye. szerint illetékes ta­nácsot is. Ezáltal ugyanis esetenként megelőzhető a dolgozók felesleges ingázta- tása, illetve a céltalannak ígérkező toborzás. A szezo­nális munkákhoz szükséges toborzás azonban külön en­gedély nélkül folytatható a munkavégzés helyétől számí­tott 30 kilométeres körzeten belül. A munkaerő-közvetítő szerveknek igen fontos fela­data lesz az, hogy a munka­erő-ellátási gondok megol­dása érdekében a munkálta­tók számára tájékoztatást adjanak az elhelyezkedni szándékozókról, illetve felvé­teli ajánlást tegyenek mind a dolgozó, mind a munkálta­tó szempontjából megfelelő­nek ígérkező igények kielé­gítésére. A tényleges megfe­lelés esetén elvégzik a köz­vetítést — vállalási kötele­zettség tehát egyik részről sem áM fenn. A közvetítő Szervek szol­gáltatási tevékenysége első­sorban az állampolgárok ér­dekeit szolgálja. Az új ren­delet ezért a következőkről intézkedik: a munkáltatók kötelességévé teszi, hogy — miközben bejelentik a kü­lönböző munkakörök betöl­téséhez szükséges pontos munkaerőigényeiket — egy- egy fél évre előre számszerű tájékoztatást is adjanak fog­lalkoztatási szándékaikról, nevezetesen a várható teljes munkaerő-szükségletükről, valamint a felszabadítani tervezett munkaerő létszá­máról. • Az állampolgárok érdekében A közvetítő szervek ennek ismeretében a munkáltatók­kal, szükség esetén a felü­gyeleti szervekkel együttmű­ködve felkészülnek a teen­dőkre. A munkaerő-közvetí­tő szervek a munkaerőigé­nyek, a munkalehetőségek feltárása alapján biztosítják mindazokat az információ­kat, feltételeket, amelyek az adott területen történő mun­kába állást lehetővé teszik, illetve közlik az állampol­gárokkal a munkahelyaján­latokat. A felajánlott mun­kakör elfogadása azonban nem kötelező. A munkalehe­tőségekre vonatkozó tájékoz­tatást a munkaviszonyban (tagsági viszonyban) állók is igénybe vehetik. Munkába helyezés céljából a munka- közvetítő szerveket általá­ban minden olyan magyar állampolgár felkeresheti, il­letve igénybe veheti, aki a munkaügyi szabályok értel­mében munkaviszony létesí­tésére jogosult. Külföldi ál­lampolgárok közül pedig azok, akik munkavállalási engedéllyel rendelkeznek. A közvetítést kérő munkavál­lalóknak a közvetítő szerve­ket személyesen kell felke­resniük. Érdeklődni azonban telefonon is lehet. Közvetí­tő szervek a fővárosban, a megyei városokban, városok­ban, járási hivataloknál és nagyközségekben működnek. I Keddi legvietünin Címzettek: a fiatalok Befejeződtek a magyar- mongol tárgyalások Damdinzsavin Majdar elutazott hazánkból Damdinzsavin Majdar, a Mongol Népköztársaság Mi­nisztertanácsának első el­nökhelyettese, a Mon­gol Tudományos és Mű­szaki Állami Bizottság elnö­ke vasárnap elutazott ha­zánkból. A mongol vendég tárgyalásokat folytatott Sze­kér Gyulával, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság elnökével. A két ország műszaki-tudományos együtt­működésének eddigi tapasz­talata alapján meghatároz­ták a további együttműkö­dés legfontosabb feladatait. Növekvő újítási kedv Növekedett az újítási kedv az Ózdi Kohászati Üzemek­ben. Különösen örvendetes, hogy az elmúlt évben már nemcsak a beadott és elfo­gadott újítások száma emel­kedett, hanem jelentősen nőtt' az ésszerűsítésekkel megtakarított forintok száma is. Az év végi gyors szám­vetés szerint az észak-ma­gyarországi nagyüzemekben 1980-ban, a korábbi évhez viszonyítva, mintegy három­százzal több, összesen három- ■ezer-hatszáztíz újítást adtak be. Az ózdi üzemben az újítá­sok többsége az anyag és energia megtakarításával, az importanyagok kiváltásával, a minőség javításával és a munkavédelemmel foglalko­zott. Néhány napja jelent meg a KISZ kongresszusi leve­le, amelyet Nagy Sándor, a KISZ KB titkára a leg­utóbbi központi bizottsági ülésen rendhagyó doku­mentumnak nevezett, mert mint mondta, a kongresz- szus előtt általában irány­elveket szokás közreadni, amelyek később a határo­zattervezet szövegének alapjául szolgálnak. A levél a májusi nagy tanácskozást megelőző kö­zös gondolkodásra ösztönző vitairat. Elsősorban a KISZ- eseknek szól, de címzettje minden fiatal, sőt bizonyos értelemben az egész társa­dalom, hiszen, mint aho­gyan a levél bevezető so­raiban megfogalmazódott, „a társadalom felelős az ifjúságért, az ifjúság is fe­lelős a társadalomért. En­nek szellemében keresünk válaszokat a kérdéseink­re”. Milyen a kommunista ifjúság mozgalma? Van-e benne elég erő, lendület, fiatalság és komolyság ? El­jut-e a fiatalok széles tö­megeihez? Betölti-e társa­dalmi hivatását? Egy ele­ven mozgalomban ezek a kérdések állandóan napi­renden vannak, kiváltkép­pen a kongresszusi szám­adás idején, amikor reális, őszinte feleletet kell adni arra, hol tart ma a KISZ? Mit végzett jól, mit kelle­ne jobban csinálnia, mint eddig? Két nap múlva, január 15-én a szervezet alapsejt­jei megkezdik a számve­tést, a munka értékelését. A higgadtabb, bölcsebb, tapasztalt idősebb generá­ció gyakran kritizálja a fia­talokat azért, mert túlzot­tan kendőzetlenül, sokszor nyersen és sarkosan mon­danak véleményt. Ha vala­mikor és valahol, akkor most saját szervezetük de­mokratikus fórumain, egy­más között nagyszerű ‘ al­kalom kínálkozik a nyílt, őszinte véleménynyilvání­tásra, arra, hogy szépítés nélkül felszínre kerüljenek a munkahelyi, -az iskolai közösségek legfontosabb kérdései, problémái. Lehe­tőség nyílik arra, hogy ér­demben vitatkozzanak, hogy reálisan értékeljék munkájukat. Kérjék szá­mon a ^tényeket, vegyék számba eredményeiket, akár arról esik szó, hogy mit valósítottak meg mind­abból, amit az akcióprog­ramban terveztek, akár ar­ról, hogy egyéni vállalása­ikból a KISZ-tagok mit tel­jesítettek. Természetesen az alap­szervezet és a vezetőség munkáját értékelő, a kong­resszusi levél tartalmán vi­tatkozó, a „hogyan to­vább ?”-on közösen gondol­kodó taggyűléseken új ve­zetőséget is választanak, és eldöntik, ki képviselje az alapszervezetet, a közvetle­nül irányító KISZ-szerv küldöttgyűlésén. Nyilván­valóan valamennyiük kö­zös érdeke, hogy minden­hol olyan vezetőket, kül­dötteket válasszanak, akik felkészülten, politikai el­kötelezettséggel, érettség­gel, a tagság bizalmát él­vezve dolgozhatnak — nem helyettük, hanem velük, értük és a nevükben! K. K. Kisiparosok, sző vstkozotek Szolgáltatások a Széchenyin Szol nokon, a Széchenyi la­kótelepen nemrégiben lakás­hoz jutott ismerősöm tanács­talanul felhúzta a szemöldö­két, ámikor a lakótelepi szol­gáltatásokról kérdeztem. — Hogy őszinte legyek ki­sebb gondunk is nagyobb an­nál, mint hogy például a fod­rászra vagy szabóra költ- sünk. Tévénk pedig egyelő­re nincs, tehát szerelőre sincs szükségünk. Nem egyedi „széchenyis” vélemény, ezt bizonyítja La­katos Ignác is, aki a Minő­ségi Ruhaipari Szövetkeze­tét képviseli a Jászi Ferenc út egyik épületében. X A fodrászoknak hétfőn délelőtt Is van munkájuk. — Természetes, ha új la­káshoz jutnak a fiatalok,, nemigen marad pénzük mérték utáni ruházkodásra. Kisebb javításokat hóénak, főleg a nők. A férfiak ritka vendégként nadrágrövidítés­sel, hosszabbítással, bővítés­sel teresnek fel. Nagyon ki­költekezik a nép, mire itt la­kást kap. Azon gondolko­dom, hogy visszamegyek kis­iparosnak, a város más ré­szébe. Pedig a Széchenyin nincs konkurrenciám, én va­gyok az egyetlen női—férfi szabó. A lakótelepen tizenkilenc kisiparos dolgozik, köztük olyan is, aki csak délután, vagyis a főállásában elvég­zett műszak után vállal munkát. Az épületek bejáratánál kifüggesztett táblák tanúsá­ga szerint legtöbben a szo­bafestők és a rádió-tévémű- szerészek vannak. De akad kevésbé ismert szakmát foly­tató kisiparos is, mint pél­dául fazekas, irodagép-lrnű- szerész és kézimunka-elő- nyomó. A megyei Fodrász Szövet­kezet női fodrász részleggel képviselteti magát, ahol Jiét­Kettesben a próbababával. főn délelőtt is találtunk ven­dégeket. A Széchenyin élő férfiak azonban» ha nem szeretnek önmaguk nyíratkozni és bo­rotválkozni, kénytelenek a lakótelepen kívül keresni „figarót”. Cipőjavítással a BÖRTEX műhelye foglalkozik. A KIOSZ tavalyi kezde­ményezésére az Orosz György út 11. számú épület alagso­rában szolgáltató műhelye­ket alakítottak ki, melyekben helyet1 kapott egy asztalos, aki szükség esetén üvegez is, egy villanyszerelő, akinek az elektromos háztartási gé­pek javítására is van enge­délye, egy lakatos és egy rá- dió-tévéműszerész. Közülük csak az asztalos főfoglalko­zású kisiparos, a többiek mellékállásban végzik a munkát, természetesen dél­után. A műhelyek bejáratá­nál megrendelőládákat he­lyeztek el, melyeket műszak után nyitnak fel a mesterek, és az esti órákban csönget­nek be a megrendelőkhöz. A javító szolgáltatásokat hirdető táblák sokféleségéből és sűrűségéből talán nem el­hamarkodott következtetés, hogy a végleges kialakulá­sának feleútján tartó lakó­telepen a szolgáltatásokra kevés okuk van panaszkod­ni az ott élőknek. — bj —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom