Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-13 / 10. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. JANUÁR 13, Híd a termelés ős a fogyasztás között Akik a kereskedelmet választják Okos gépek könnyíthetik a munkát Ki ne emlékezne gyerekkora kedvenc játékaira? A fiúk a focit rúgták szívesen, vagy mozdonyvezetőnek készültek. A lányok legkedveltebb időtöltése pedig, a babázás mellett, a boltosdi volt. A tehetősebbeknek pénztárgépre is futotta, de megtette a golyós számológép is. Talán a gyermekkor játékai is meghatározzák a fiatalok pályaválasztását? Lehet. Tény viszont, hogy a belkereskedelem 460 ezer dolgozója közül 286 ezer a nő. Arányuk az összlétszám több mint 63 százaléka, valamennyi anyagi ágazat között a legmagasabb. Létszámarányuk a kiskereskedelemben és a vendéglátásban a 80 százalékot is eléri. Sokszor hallani a minősítést : elnőiesedett szakma. Így mondják ezt a kereske- lelemre is. Vajon mi lehet ennek az oka? Tán a munka könnyebbsége? Ezt eldönteni naponta alkalmunk lehet, hiszen egyetlen gazdasági tevékenységgel sem állunk ennyire rendszeres és közvetlen kapcsolatban, mint a kereskedelemmel. Nézzünk be például egy élelmiszerboltba. Bevallom, sokáig én sem gondoltam arra, hogy a pénztárban ülő nők komoly fizikai munkát végeznek. Pedig igen megerőltető a munkájuk, hiszen egyszerre mindkét kezükkel dolgoznak. Másodpercek alatt rakják az egyik bevásárlókosárból a másikba a sokféle árut, a pár dekástól a több kilós csomagig. A sok kiló naponta több má- zsányit is kitesz. Nem csoda hát. ha a 8—10 órás munkaidő leteltével fáj a csukló, bedagad a kézfej. Nem ritka látvány az sem, hogy hasukon cipelik a bolti dolgozók a nehéz zsákokat, dobozokat. Előírás ide, előírás oda, a szállítók sok esetben megszegik az engedélyezett 20 kilogrammos felső súlyhatárt. Egyik ismerősömnek háborogtam emiatt, s ő így válaszolt: amíg nem cserélik ki a jelenleg használatban lévő csomagológépeket, nem lesz lényeges változás. o Valamennyien szemtanúi vagyunk annak a hálózat: fejlesztésnek, ami a kereskedelemben az eltelt 10— 15 évben végbement. Országszerte megszaporodtak a korszerű ABC áruházak, új üzletközpontok létesültek, Tíz év alatt 32 százalékkal bővült a kiskereskedelmi és vendéglátóipari hálózat. Az elmúlt év decemberében 54 ezer 702 üzlettel rendelkezett a szocialista kereskedelem. A korszerű módszerek elterjesztésére, a technikai fejlesztésre a mostani tervidőszakban több mint 603 millió forintot fordítottak. Mondhatja valaki, hogy ez mind igaz, ám sok még a kis alapterületű, korszerűtlen üzlet, ahol nagyon nehéz kereskedelmi dolgozónak lenni. Elsősorban ezekben az üzletekben jelent nehéz fizikai munkát a rakodás. Rajtuk kívánnak segíteni azokkal az újításokkal, amelyekkel az őszi BNV-n ismerkedhettek meg az érdeklődők. Az újítások között láthattuk á Budaoesti Közért újítói által készített emelős kézikocsit, amellyel a rekeszek mozgatását lehet korszerűsíteni, könnyebbé tenni. De legalább olyan hasznos a Nógrád megyei ÉKV zsákürítő dönthető állványa is, amely arra szolgál, hogy az 50—80 kilogrammos, terménnyel teli zsákokból a kívánt mennyiséget egyszerű billentéssel lehessen kiönteni. A Győr megyei ÉKV-nál a sok balesetet okozó csontfűrészhez készítettek az újítók egy biztosító támasztékot. Többféle intézkedés javítja a kereskedelemben dolgozók munkakörülményeit. A szakma vezetői vonzóbbá szeretnék tenni a fiatalok számára a kereskedelmi pályát. Ez annál inkább fontos, mert számos területen létszámgondokkal küszködnek. Miután a nők vannak többségben a pályán, és közöttük is megközelíti a 70 százalékot a 30 éven aluliak aránya, cseppet sem meglepő, hogy 46 ezer fiatalasszony veszi igénybe a gyermekgondozási segélyt. Nem kis szám ez, és érzékelteti azt a többletmunkát is, ami az aktív dolgozókra hárul. Talán sok esetben ez is oka lehet a kereskedelemben olykor tapasztalható közömbös, nemtörődöm magatartásnak. o Hagyományok? Könnyű munka? Ma már egyik sem döntő a kereskedelmi pályát választóknál. Ki ezért, ki azért választja e szakmát. Hogy aztán tartós legyen a szakmaválasztás, az valamennyiünktől a belkereskedelem vezetőitől és fogyasztóktól egyaránt függ. Hiszen a kereskedelem híd a termelés és a fogyasztás között. Közvetítő munkája a lakosság közérzetének fontos meghatározója. Nógrádi Tóth Erzsébet Múzeumban Görgey emlékdoboza A Magyar Nemzeti Múzeum az elmúlt hetekben több szerzeménnyel gazdagodott. Az újkori gyűjteményhez került például Görgey Artúr honvédtábornoknak, az 1848 —49-es szabadságharc honvédhadserege főparancsnokának falemezből készült, rozsdaszínű, bársonyborítású emlékdoboza. Fedelét aranyszállal hímzett indamintával díszítették, s a belső lapon a tábornok saját kezű bejegyzése olvasható: „Kaptam Klagenfurtban néhai Rainer Marie kisasszonytul 1851 karácsonykor. Ajándékoztam Návay Lenke barátomnak, Visegrád 1896. november 15’\ Zenél a Repednek Száraz, kemény tél érdekes természeti jelenséget produkál: „zenél” a Balaton és a somogyi csereserdő. A hajnalonként mínusz húsz fok alá süllyedő hőmérséklet, valamint a napsütés hatására a helyenként huszonöt centiméter vastagságúra meghízott balatoni jégpáncél több száz méteres hosszúságban meghasad, és az acélos jég érdekes zenei hangot hallat. Ezért a balatoni vízrén- dészet külön is felhívja a korcsolyázók, fakutyázók figyelmét a veszélyre: csak a part közelében, ahol sekély a víz, űzzék szenvedélyüket, nehogy a csillogó, vakító jégBalaton e cserfák páncélon keletkezett nagy hasadásokba rohanjanak. Hasonló jelenségre figyeltek fel azok a somogyi erdészek is, akiknek kerületében nagyobb csereserdőállomány van, ugyanis ez az a fa, amelyik a legtöbb vizet képes magába fogadni, s nem véletlen az sem, hogy a cserfa nedvesen, vizesen is legjobban ég a kályhákban. A hirtelen beköszöntött kemény télben a fában megfagyó víz, majd a napsütés hatására a fa törzse már nem bírja a nagy feszítőerőt. Erős csattogással — sokszor géppuskaropogásra emlékeztetőén — fölrepedezik. Kecskére a káposztát Az iroda dolgozói észrevették: a fogasra akasztott kabátokból, az asztalon maradt kézitáskákból az ebédidőben többször eltűnt 10, 20, 50, sőt 100 forint. Gyanították, ki a tettes, noha bizonyosat nem tudtak. Éppen ezért páran összebeszéltek, és csaléteknek a nagykabát zsebében „felejtettek” két százforintost. Természetesen mindkettőnek felírták a sorszámát. Ebéd után visszatérve, hűlt helyét találták a bankóknak. Mindenki készségesen mutatta a pénztárcáját, miközben az egyik hölgy kézitáskájából előkerültek a „meg- lovasított” papírpénzek. Feleslegesnek bizonyult a tagadás, a sírás, a fenyegetőzés, hiszen a számok kíméletlenül egyeztek. Később a vétkes se tehetett mást, szánva-bán- va bűneit, szipogva bevallotta régebbi botlásait is. A munkatársak nagylelkűen intézték el a dolgot: az illető visszafizette a korábban ellopott hatszázegynéhány forintot, és a munkahelyi főnök se gördített akadályt az elé, hogy a vétkes másutt keressen boldogulást. Javasoltak is neki néhány munkahelyet, amelyeket köszönettel fogadott, és gondolkodási időt kért. Alig telt el tízegynéhány nap, és az illető újra elhelyezkedett. Nem mezőgazdasági munkásnak vagy takarítónőnek, hanem tessék megfogódzkodni: pénztárosnak! Ugyanazon a telepütésen, egy másik cégnél. Eleinte nem értettem az új munkaadó elhatározását, hiszen ők is tudták róla, hogy a pénz erős vonzalmat gyakorol az illetőre, függetlenül azok tulajdonjogát. Azt is bevallom, sokáig töprengtem az ügyön, míg végre rájöttem a megoldás kulcsára. Akik pénztárost faragtak megtévedt hősünkből, bizonyára emberbaráti cselekedetből határoztak így. Gondolván: szegénykémnek hány és hány zsebet, táskát kellett átkutatni suttyomban, mire talált néhány zizegő húszast, esetleg százast! Bezzeg most már egyszerűbb a helyzet, nincs szükség ennyi felesleges strapára, hiszen csak ki kell nyújtani a kezét, és már is temérdek Kossuth, Petőfi, Dózsa, Ady, Rákóczi arckép szemez vele. Akárhogy is nézem, nekem az egészről az a bizonyos kecske és a káposzta meséje jut az eszembe. — d. szabó — A VITUKI-ban vizsgálják az épülő Paksi Atomerőmű hűtővizének Duna-víz melegítő hatását. Az 1980 tavaszán kezdődött kísérlet lényege: a Duna legfontosabb halfajainak, vízzel vonuló állatainak és növényeinek életműködéséhez megkeresni azt a felső hőmérsékleti határt, amelynél még nem károsodik a folyó élővilága. A kutatás eredményeit felhasználják az atomerőmű építői, a hűtővíz-hőmérséklet csökkentésének megoldásában. A képen: Simon Lászlóné és Gégény Éva laboránsok kísérleteznek a hűtő-fűtő termosztáttal. Kiállítás Jásza pátin A Nagykunság élővilága képekben címmel kiállítás látható a jászapáti Vágó Pál-emlékházbaii. A tájegység különleges növényegyütteseiről, kiemelkedő értéket képviselő állatfajairól készült felvételek jól szemléltetik a Nagykunság agrárterületek között is fennmaradt ősi élővilágát. Jészfónyszarun is OLCSÓ KÚT ÉPÜL Egy artézi kút a hétezer lakosú községben kevés, különösen akkor, ha a régi mélyfúratú kút vízhozama évek óta csökken. Jászfény- szarun bajlódnak ilyen gondokkal. Ott, ahol sorra nyitják meg az új utcákat, épülnek a családi házak, egyre többen kérik, hogy lakásukba vezessék be az ivóvizet. Régi, jogos kívánságot teljesít tehát a nagyközségi tanács az idei fejlesztési tervben szereplő új artézi kút fúrásával. A tanács ésszerű takarékoskodással 800 ezer forintot tartalékolt eddig a vízhálózat fejlesztésére. A hagyományos módszerrel épülő kúthoz még évekig kellett volna takarékoskodni, ajász- boldogháziak példája viszont bizonyította, hogy kevesebb pénzből is lehet jó kutat nyerni. Az új artézi kút sekély fúrással épül majd, alig több, mint félmillió forint költséggel. A nagyközség talaja alkalmas az ilyen kút létrehozásához. Olcsósága mellett figyelemre méltó előnye, hogy a talaj felsőbb rétegeiből szedi össze a vizet, így nem apasztja tovább a mélyfúratú kutat. A nádaratóknak kedvez Egymillió kéve a feldolgozó üzemeknek Kedvez az időjárás a nádaratóknak. Kőkeményre fagyott a .zsombékos, vizenyős területek talaja, amelyen most már biztonságosan közlekednek, gyors ütemben haladnak a gépek. A Fel- győi Állami Gazdaság feldolgozó üzemének körzetében, a Bács, Békés, Csong- rád és Szolnok megyében lévő termőhelyeken tegnap tucatnyi kévekötő berendezés és mintegy százötven ember vágta a vízinövényt. Kézi erővel csak az úgynevezett szorványnádasokban. az egymástól távoli kisebb termőhelyeken aratnak, ahol a gépek üzemeltetése a nagy távolságok miatt nem lenne gazdaságos. A tavaszig tartó nagy idényben a tervek szerint egymillió kéve nádat gyűjtenek össze. Ennyire tartanak igényt a feldolgozó üzemek. Ezen kívül legalább 100 000 kévét tartalékolnak az ország különböző részein épült nádfedelű tanyamúzeumok tetőszerkezetének felújítására.
