Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-11 / 9. szám

1981. JANUÁR 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Három és fél—négy mázsa ruhát dolgoznak fel naponta a szolnoki Patyolat Vállalat kis­újszállási 4-es számú mosószalonjában KULCSSZEREPBEN Hőn áhított hőkezelés Ötvennégy köbméter a kisebb feszültséghez Robogó szerelvény, a generátor felől furcsa zaj hal­latszik, hirtelen robaj — fölrobban. Bekövetkezik a bal­eset, veszélyben pár száz ember élete. Vagy erőmű: ha­sonló szituáció, robbanás, egy fél ország áram nélkül marad. Mindez persze csak képzeletben, annak bemutatá­sára, milyen fontos ez az ötvennégy köbméternyi légtér a Ganz Villamossági Művek, valamint szolnoki gyárának életében. Forintról, más üzemekről ekkor még szó nem esik. mányait. Esetenként hónapo­kat keLlett várni...) Érde­mes volt-e belevágni a hő­kezelő építésébe? Filó Já­nos mondja: — Meghozta ez már leg­alább háromszor az árát. Szabad a vásár Kordában tartott elemek A gyár vezetőivel arról be­szélgetünk, hogy hőkezelés Tvéűfliül a termékeiket egy­szerűen nem tudnák eladni. Ki merné ugyanis vállalni a felelősséget ? Megtudom, mi ennek az ötvennégy köbmé­ter légteret magába foglaló kemencének az érdeme: csu­pán annyi, hogy csökkenti a feszültséget. Szabó József művezető mondja a lényegét: — A gyárunkban transz­formátorokhoz, motorokhoz és egyéb villamossági beren­dezésekhez gyártunk eleme­ket, alkatrészeket. A kemen­cében egy bizonyos ideig he­vítjük, hőn tartjuk, majd le­hűtjük ezek egy részét —az eljárással csökkentjük a he­gesztés közben keletkezett feszültségeket. így a gyárt- 'mányok nehezebben fárad­nak ki. Vagyis megbízhatóbbak lesznek, élettartamuk nő. íme a sokat emlegetett mi­nőségi jegyek, amelyeket, hogy a termék kelendő le­gyen a világpiacon, javítani kell. A gyárban hatalmas szerkezeteket készítenek, en­nék ellenére a pontosság alapvető feltétel. Az elemek, ha nem rögzítenék őket he­gesztés közben, deformálód­nának, módosulna a szerke­zet mérete is. A „kordában tartott” alkatrészek miatt a gyártmány sok pontján fe­szültség keletkezik. Ennek nagyságát csökkentik a hő­kezeléssel. Luxus lenne ez? Volt egy időszak, amikor azt mondták: ez az üzem a Ganz Villamossági Művek szolno­ki gyárában fényűzés. Nem csinálnak itt annyit és olyat, amivel rendre kihasználhat­nák a berendezést. Filó Já­nos csoportvezető minderről már így vélekedik: — Kezdetben, amikor át­adták, volt is ebben valami, de azután, hogy hirdetni kezdte a gyár, meg ajánlgat- ni a szabad kapacitást, for­dult egyet a kocka. Ma már ott tartunk, hogy az év szin­te minden munkanapján a javításokat kivéve, megy az üzem, tüzelünk. Kritikus műveletek Szabó Józseftől megtudom, hogy szállítanak ide Pécsről, Tatabányáról, Debrecenből üzemek hökezelni alkatrésze­ket, de említhetnénk a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárát, esetleg a jászberé­nyi Aprítógépgyárat, össze­sen 158 adag hőkezelt anyag hagyta el a kemencét, ami megközelítőleg 1580 tonnányi súlyt jelent. Nem véletlenül jut tehát különleges szerep ennek az 54 köbméternek és a kemencét, valamint a hoz­zátartozó revétlenítőt — ahol az oxidréteget távolítják el a gyártmányokról — kiszol­gáló tizenegy munkásnak. Török Miklós, a kemence ke­zelője a kritikus műveletek­ről beszél: — Ügyelni kell a fokokra és az időié. A vezérlőpulton papírra rögzítik a műszerek mindazt, ami odabent törté­nik. Valamilyen komplikált esetnél, akár évekre vissza­menőleg is megtalálható, hogy a hőkezelők okozták-e a bajt. A berakástól a kisze­désig minden mozzanatot je­gyeznek a műszerek. A be­rendezés kezelői tizenkét órát dolgoznak. Nem mon­dom, hogy nyáron köny- nyü, hiszen időnként 40 fo­kos hőség van. A nyolc órán túli négyet kifizetik, vagy összegyűjthetünk, kérhetünk szabadnapot is. Sakkozni kell A tét nem csekély. Az itt dolgozók, ha figyelmetlenek, hatalmas értékeket tehetnék tönkre. Ilyesmi azonban az üzem fennállása óta nem történt. Előfordult, hogy el­romlott egy-egy műszer, vagy áramhiány miatt kellett új­rakezdeni a melegítést. Ez a művelet nem olcsó játék. Földgázzal tüzelnek, a hőke­zelési recepttára szerint néha négy égő fújja a lángot. Oko­san kell tehát „sakkozni” a rendelkezésre álló térrel, s a feldolgozandó anyagokkal. Ezzel nemcsak időt, hanem energiát is megtakaríthat­nak, hiszen egy „ciklusban” több, nagyobb súlymennyiség belső szerkezetét módosíthat­ják. (A kezelőket a hónapon­ként! hőkezelt tonnák száma után premizálják.) Másik fontos szempont a határidő. Harminc napra vállalnak megrendeléseket — a gyárt­mányok 80 százalékáért, egy hét múltva már jöhettek a partnerek. (Hasonló berende­zés az országban „ Csepelen dolgozik még, régebben a „Ganzvill” is oda vitte gyárt ­A hőkezelés nemcsak ezért figyelemre méltó. A jobb minőségről, a kedvezőbb szerkezeti tulajdonságokról, a piacképesebb gyártmányok­ról. már beszéltünk. Jó né­hány helyen — pénz híján, hiszen ez a kemence is tíz­millióba került — inkább nagyobb mennyiségű anya­got építenek be, biztonságo­san ráterveznek, mert nem futja hőkezelésre. A gyár, il­letve a Ganz Villamossági Művek most vett egy élhaj- lítót (20 milliméteres lemezt, 7 méter hosszúságban kivá­lóan hajlít a berendezés), helyettesíti az energiaigé­nyes hegesztési műveleteket, s vele kisebb lehet a konst­rukció lemezigénye. Szóba sem került a beszerzésnél, hogy a gép fényűzésnek szá­mít, noha tudják: a gyár egyelőre nem tudja kihasz­nálni. Inkább partnereket keres: szabad a vásár. Hajnal József Hz idei terv lé élelmiszer­ellátást ígér Szélesebb határok között Jobb munkáért, jobb díjazást A mezőgazdaságban az idén a növények ter­melése valamivel na­gyobb mértékben nő, mint az állati terméke­ké, és ezzel az élelmi­szeripar tervelőirányza­ta is számol. A növényi termékek feldolgozása 2.1 százalékkal, az álla­ti termékeké kereken 2 százalékkal növekszik az elmúlt évihez képest. Ez az ütem nemzetközi mércével mérve is kedvező­nek számít, figyelembe vé­ve a magyar élelmiszerter­melés magas színvonalát. A mezőgazdasági ágazatok szerkezetében nem várható alapvető változás; a terme­lési értéket alapul véve az idén is nagyjából változat­lanok a növényi kultúrák és az állatfajok egymáshoz vi­szonyított arányai. A főbb élelmiszeripari ágazatok közül továbbra is kiemelkedő helye van a hús­termelésnek. A termékeknek mintegy 70 százaléka a ha­zai fogyasztók asztalára ke­rül. Az ipar az idén 7 mil­liónál több sertést és csak­nem 600 ezer vágómarhát vesz majd át a termelőktől, és gondoskodik a feldolgo­zásról, illetve az értékesítés­ről. Az elmúlt év,inél vala­mivel több hízóállatot dol­goznak majd fel az áfész- ek és a gazdaságok húsüze­mei: a baromfiipar előirány­zata azonos az elmúlt évi termeléssel. A rendelkezésre álló árualapból várhatóan kielégítik a növekvő hazai igényeket, és mód nyílik az exportmegrendelések fedezé­sére is. Az ipar termékszer­kezetének alakításánál még jobban figyelembe veszik majd a piaci igényeket. A gabonaápar termelése az idén az eLmúlt évihez ké­ptest 2—3 százalékkal foko­zódik. Új termékek kerül­nek majd az üzletekbe, egyebek között a különböző étkezési korpafélfék, ame­lyeknek árusítását a főváros nagyobb üzleteiben már megkezdték. A tartósítóipa­rokban a termelés az elmúlt évihez hasonlóan alakul, nagyobb növekedéssel nem számol a terv. A rendelke­zésre álló ipari kapacitások­kal azonban igyekeznek az eddiginél nagyobb mennyi­ségű, a hazai és a külföldi piacokon jobb értékesítő ter- míákeket előállítani. (Sok függ azonban attól, hogy a mezőgazdaság árukínálata hogyan alakul az idei esz­tendőben.) A tejipar válto­zatlanul kielégíti majd a hazai igényeket és újabb cikkekkel bővíti a választé­kot. panaszkodott Sokat az egyik nagy- vállalat üzem­vezetője, akinek évről-évre komoly terveket kell teljesí­tenie — meglehetősen gyen­ge képességű művezetőkkel és főművezetőkkel. — Nem volna elég ügyes, rátermett ember a vállalat­nál? — kérdeztem tőle, ám megnyugtatott: nem erről van szó! Éppenséggel vol­na, sőt kívülről is tudnának szerezni rátermett embert. — Csakhogy — válaszol­ta az üzemvezető —, aki megfelelő lenne a művezetői posztra, az ezért a pénzért bem vállalja a műszak irá­nyításával járó terheket és felelősséget. Több pénzt pe­dig nem adhatok, mert nem léphető át a bűvös határ, így aztán örülnöm kell. ha valaki elvállalja ez a posz­tot, és úgy-ahogy ellátja fel­adatát. S ha talán nincs is min­den iparvállalatnál ilyen gondja az üzemvezetőnek, a példa nem egyedülálló. Na­gyon gyakran egy gyárban a főmérnök nem túl magas fizetése határozza meg a művezetőkét, sőt a csoport- vezetőkét is, ami pedig — az említett példa szerint — egyáltalán nem azt segíti elő, hogy a termelést ügyes, képzett, talpraesett vezetők irányítsák. Holott — külö­nösen mai gazdasági helyze­tünkben — erre lenne szük­ség. De mert a plafont nem lehet áttörni, sok vezetői posztot azzal töltenek be, aki elvállalja. Ám nemcsak ez a baj a bértarifákkal. A jobb mun­kára ösztönző differenciált bérezést sok vezető legjobb akarata ellenére sem tud­ta eddig kivitelezni. Mert ha valaki besorolása szerint a legmagasabb fizetést kap­ta, azt már fizetésemeléssel nem lehetett kecsegtetni, vagy netán nagyobb teljesít­ményre sarkallni! — A töb­biek alapbérét nem szál­líthatom le — mondta egy vezető —, hogy érvényre juttassam a munka szerinti elosztás elvét! Megalkudott tehát a helyzettel: aki jól dolgozott, az ugyanannyit kapott, mint aki kiválóan végezte munkáját! Hogy az 1977 óta érvény­ben lévő tarifa-rendszer szétfeszítette kereteit, azt egy tavalyi munkaügyi fel­mérés is alátámasztotta. A Munkaügyi Minisztérium 420 ezer fizikai és nem fizikai dolgozóra kiterjedő vizsgá­latot végzett, aminek egyik sokatmondó megállapítása volt, hogy a dolgozók 13 szá­zaléka évekkel ezelőtt elér­te bértételének felső hatá­rát. Ök azok, akik évek óta jól dolgoznak, munkájukat anyagilag elismerik — ám bérük mégsem emelkedhet tovább. Remélhetőleg, minderről múlt időben beszélhetünk az új évben. A bértételek alsó és felső határát megváltoz­tató kormányhatározat ép­pen ezeket az ellentmondá­sokat kívánja feloldani, az­zal, hogy a bértételek felső határát átlagosan 25, alsó határát pedig 8 százalékkal emelték január 1-től. S bár ez nem fizetésemelést jelent, hanem csak annak lehető­ségét, mindenképpen nagy jelentősége lehet a vállala­tok és gazdálkodó szervek ösztönzési rendszerében. Minthogy a felsőbb határo­kat jobban, az alsókat ke­vésbé emelték, szélesebb ha­tárok között lehet differen­ciálni a béreket, s most már a jól és a legjobban dol­gozó anyagi elismerésében is lehet különbséget tenni. (Ehhez persze a vállalatok­nak kell előteremtenie a péhzt.) A tarifarendszer módosí­tásának szelleme is azt su­gallja, hogy a béreket job­ban kell igazítani az elért teljesítményhez, az elvégzett munka értékéhez, legyen az fizikai, vagy szellemi pro­duktum. A rendelkezés ugyanis hangsúlyozza, hogy a fizikai dolgozók bértéte­leit — átlagosan — 25 szá­zalékkal emelik, vagyis nem minden kategóriában ennyi­vel. Különbséget tesznek az emelés mértékében, vagyis a normál körülmények kö­zött dolgozó kisegítő mun­kások bértételei 18 száza­lékkal emelkednek, míg például a különleges szak- képzettséget igénylő mun­kásoké 27 százalékkal. . állo­Az alkalmazóit! Hiány­ban dolgozók bértételei szintén átlagosan 25 százalékkal ma­gasabban lehetnek, a veze­tői bértételek azonban 30 százalékkal nőnek. Lehető­ség van tehát arra, hogy a termelés felelős irányítóit képességüknek, szaktudásuk­nak, rátermettségüknek megfelelően díjazzák. S en­nek fejében: megkövetelhető a teljesítmény. S remélhe­tőleg az üzemvezetőknek a jövőben kevesebb okuk lesz a panaszkodásra. N. Gy. MIR A GYÓGYVÍZ A Vízkutató és Fúró Vállalat tiszajenői Miravíz üzemében havonta 180 ezer üveget palackoznak, amelyből az ország minden területére szállítanak. Az üzem 1922 óta termel. Három kút biztosítja a töltéshez a vizet. Az NDK gyártmányú R—20-as mosógépen tisztítják az üvegeket (Fent) Naponta közei 12 ezer palackot töltenek meg (Fotó: Tarpai)

Next

/
Oldalképek
Tartalom