Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-11 / 9. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. JANUÁR 11. 1 Arc képvázlati A természettudományok vonzásában D olgozatot ír az osztály. A tanár sétálgat a padok között, bele-bele- néz a diákok füzetébe, melyik példa okozza a legnagyobb fejtörést. Nem túl régen még ő is ezekben a padokban ült. dolgozatot írt, felelt. Boros Dezső, a jászberényi Lehel vezér Gimnázium matematika-fizika szakos tanára a szegedi egyetemen szerezte meg diplomáját. Mint a megye ösztöndíjasa a .'.iszaföldvári gimnázium és szakközépiskolában kapott katedrát, majd három év múlva hazatért Jászberénybe. Nagy reményekkel, s nagy csalódással. Matematikát szeretett volna tanítani, hiszen mindig jobban szerette, mint a fizikát. Az azóta eltelt csaknem tíz év sikereit azonban mégis ez a szakja hozta. — A diákok kedveltették meg velem a fizikát — emlékezik vissza. — Az első jászberényi osztályom tanulói „komolyan vették” a kérésemet, hogy kérdezzenek bármit, amit nem értenek, vagy ami foglalkoztatja őket. Már a következő órán előálltak a Középiskolai Matematikai Lapok példáival. Igen kevés segítséggel megoldották a feladatokat, vizsgálatokat végeztek, mi több sikerült összeállítaniuk elektrétet is. Legutoljára a harmincas években Mikola Sándor foglalkozott elek-i tréttel Magyarországon. A siker nem maradt el, a diákok igen előkelő helyen végeztek a matematikai lapok versenyén. Azóta is rendszerint az első három helyezett között szerepelnek. Tekintélye lett a gimnázium tanulói körében a természettudományoknak. Nagy eredmény ez, hiszen a matematika, a fizika, a kémia nem tartozik a ‘köny- nyű tantárgyak közé, a meg nem értés, a kudarcok következményeként sok diák nem is igen érdeklődik irántuk. Boros Dezsőnek viszont más a véleménye: — Tapasztalataim szerint minden emberben — a lelke mélyén legalábbis ;— megvan a vágy, hogy megismerje, értse a természet- tudományokat. Ezt az eredendő érdeklődést kell a fiatalokban felkelteni, s ha megérinti őket a matematika, a fizika szépsége, ha értik a törvényszerűségeket, fel tudnak tenni kérdéseket, máris közelebb kerülnek a természettudományokhoz. Persze a régi tankönyv nem nagyon segítette az érdeklődés felkeltését. Egy-egy anyagrésznél éppen ezért mindig egy gyakorlati problémával kezdtük az órát, a mindenki által tapasztalt dolgoktól jutottunk el a törvényszerűségek megfogalmazásához. Sokszor magam is meglepődöm, amikor a diákjaim fel tudnak vetni olyan kérdéseket, amelyre a tudomány jelenlegi szintjén még a tudósok sem ismerik a választ. Mindez nyilván nem véletlen. A gimnázium pedagógusai részt vettek a komplex természettudományi oktatás-nevelés kísérleteiben, az új dokumentumok kidolgozásában. Munkájuk egyik elismerése volt, amikor néhány évvel ezelőtt a gimnázium látta vendégül az országos anyagfejlődési konferencia résztvevőit. A neves tudósok azóta is gyakori vendégek az iskola klubjában, ahol az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat jászberényi ifjúsági csoportja havonként meghívja a fizikusokat, csillagászokat, egyetemi tanárokat. A tágas pinceklub kicsinek bizonyul ilyenkor, a jászberényi tanulók mellett ugyanis a hallgatóság a jászapáti, a jászárdkszáülási gimnázium, valamint az Erősáramú Szakközépiskola diákjaiból áll. Az előadások mellett többfajta, jól működő szakkör is segíti a tanulók természettudományos nevelését. Csak a csillagászati szalckör munkája akadozik, attól függően hogy hol ad, egyáltalán ad-e, helyet a város a távcsőnek. Hamarosan ez a gond is megoldódik, az iskola felújított tetejéről szemlélhetik majd az eget a diákok. — Egyetemista koromban láttam először távcsővel a Holdat, a Jupitert — mondja Boros Dezső. — Nagyon nagy, de kissé elkésett élmény volt. Ha a helyére kerül a távcsövünk minden elsős diák azzal kezdi majd gimnáziumi tanulmányait, hogy megnézi a csillagokat, s azt hiszem az élmény meghatározó lesz a tanulásban. Csak győzze válaszokkal a sok új kérdést. No nem mintha terhes lenne ez a fiatal fizikatanárnak sőt örömet okoz. Már a pályája kezdetén szinte kényszerítették a diákjai az állandó önművelésre, ez a korszerű tanár-tanítvány viszony segítette abban, hogy munkája ne váljon monotonná, csak hírből ismerheti a „favágást”. Boros Dezső két évig volt a Debreceni Atommagkutató Intézet ösztöndíjasa. A vizek szennyezettségét vizsgálták atomfizikai módszerekkel. Az ismert módszert addig a vízre még nem alkalmazták. A tudósokkal együtt Boros Dezsőt is igen nagy elismeréssel jutalmazta az Akadémia. Pályamunkáját — amelyet a kutatás mellett írt — Mit jelentett számomra az ösztöndíj?” címmel szintén díjazták. Mit jelentett az ösztöndíj? Az elismerés mellett lehetőséget a tudományos tevékenységre, neves kutatókkal, s olyan gépeken dolgozhatott, amilyeneket addig csak képen látott. S a diákjai mit szóltak a tanár úr sikeréhez? Büszkék voltak rá, s igen nagy élmény volt számukra, amikor osztálykiránduláson megnézhették az atommagkutatót, s benne a tanár úr laboratóriumát. A közelmúltban újabb megbízást kapott Boros Dezső az_ Akadémiától. Júniusig kell kidolgoznia, hogy miként lehet felhasználni a programozható zsebszámítógépeket a fizika oktatásában. A kísérletezés elveszi a szabad idő jó részét, ám mégsem mondhatja senki, hogy a fizikával számára megszűnik a világ. — Szerencsés helyzetben vagyok — mondja — s a két kisiskolás gyerekem is — hiszen a feleségem ma- gyar-énekszakos pedagógus. Ö gondoskodik arról, hogy ne csak a természettudományoknak élijek, az irodalommal, a zenével, a művészetekkel teljesebbé váljon az életem. Tál Gizella Könyvtárat alakítottak ki a tigzakürti Fiúnevelő Otthonban. Közel 2500 kötet közül válogathatnak a nevelőotthon lakói „Minő csodás kevercse rossznak, s nemesnek / A nő, méregből és mézből összeszűrve.’’ — Na ebből elég, — fakadt ki a férjem. — örülök, hogy egyetértesz Madách Imrével, mi több azt is roppant méltányolom, hogy igyekszel elmélyülni a témába és betéve fújod a családszociológusoknak a házasság válságáról és jövőjéről szóló agyrémeit, de felhívom a figyelmed, hogy egy szelet kenyér sincs a háznál. Minden elismerésem Madam Curie-é, mi több Simone de Beau- voir-é. tőlem kaján kéjjel olvashatsz fel idézeteket a Védett férfiakból, azt sem bánom, ha csatlakozol az emancipáció élharcosaihoz, de könyörgöm ne a mi családi életünket próbáld forradalmasítani, inkább varrd fel légy szíves a zakóm gombját és a gyerek kabátjának az akasztóját. Továbbá közlöm a méregből és mézből összeszűrt nőségeddel, hogy már egyetlen tiszta ingem sincsen. Mellékesen még arra kérlek, hogy nappal faggasd az asszonyokat az egyenjogúságról és lelkűk rejtelmeiről, ne fél éjszaka, mert... — Közbe akartam szólni, de inkább nekigyür- kőztem az ingmosásnak. Sértett önérzetemben az a képtelen ötletem támadt, hogy most valószínű ő hajlonga- na itt a kád fölött, ha anno a bibliai történetet asszony írta volna. Akkor bizonyára nem a férfi bordájából faragta volna a nőt az úristen. S meglátva párját, a Nő kiáltott volna fel: Ezt férjnek nevezzék. Ez ugyanis a Nőből vétetett. Szemtelen szellemem odáig merészkedett, hogy cseppet sem lennék m’egsértve, ha mostanság nálunk nem a nő — hanem a férfipolitikai határozatot kellene végrehajtani. Beledörzsöltem vágyam a habzó gallérba, női mivoltom és két- műszakban fogyasztott életem teljes tudatában közöltem az ingekkel, hogy ez a világ, egy férfifusi. (Valaki másképp gondolja?) — Nincs itt valami tévedés ? Engem keres, nem a férjemet? Az újságírók őt szokták faggatni, az Állami díjas téeszelnököt. Rám kíváncsi, a feleségére? De miért? Azt szeretné megtudni, hogy milyen és hogyan él az országos hírű szakember mellett az asszonya? Akkor tegyük hozzá kedves, hogy a tanulatlan '"isszonya. Neki doktorátusa van, nekem pedig hat elemim. Amikor összeházasodtunk, neki is ennyi volt. Még nekem is rejtély, hogy szorulhatott az a tengernyi energia egy olyan kicsi emberbe. Mindig többet és többet akart tudni. A munkája az élete, az istene. Dolgozik és tanul. Sokat voltam egyedül, néha kibuggyant belőlem, hogy olyan vagyok, mint akinek nincs is férje, csak gyerekei. Megsimogatott és elrohant. Volt egy időszak, amikor mindig hajnali kettőkor kelt. Ha azt akartam, hogy egyen, falatokban raktam eléje az ételt. Ott álltam hajnalban mögötte az inggel, hogy gyorsan felkaphassa. Rám bízta a családot, a három gyereket, a pénzt. Sohasem kérdezte, hogy mire költöttem, igaz azt sem, hogy futotta-e mindenre. Amikor a nagylányom egyetemre került, elmentem dolgozni. Szükségünk volt arra a havi néhányszáz forintra is. Nem nekem. Bennem valahogy sohasem volt olyan érzés, hogy Én. Mindig csak mi, ő, meg a gyerekek. Nem utaztunk, nem nyaraltunk, se együtt, se külön. Nem volt rá ideje, ö is csak szakmai tapasztalatcserére utazik külföldre. Mindig megkérdezi, hogy mit hozzon. Már nevet, amikor sokadszorra hallja tőLem: „nekem magadat hozd papa!” (Vonásaira már nem emlékszem, csak arra, hogy póztalan, természetes egyszerűsége, családja iránti őszinte rajongása széppé tette a ráncainak raff inált krémekkel. ősz hajának festékkel hadat soha nem üzenő asszonyt.) (Valaki másképp gondolja?) Gyöngyvért csupa, a férfiak által kisajátított tulajdonságokkal jellemezhetem. Harmincnyolc éves, szellemes, fanyar humorú, mentalitásával és homlokát takaró sima fruf- rujával a baksifokra emlékeztető asszonyt jó ideje építész körökben, mint a szakma egyik legtehetségesebb, legmarkánsabb egyéniségét tartják számon. Két diplomája van: építészmérnök és belső építész. Két gyereke van: Vera és Balázs, és egy férje „a Deák”. — Ügy gondolom, nagyon jó. hogy egyforma hivatást választottunk, hogy mindkettőnknek nagyon fontos a munka. Nem tartanék itt... bár valójában nem is tudom pontosan mit értem el a szakmában. Most rengeteg izgalmas, belső építési feladatot bíztak rám a megrendelők. Ezért is mertem feladni az állandó munkahely biztonságát, és vállalni a szabadfoglalkozás munkanélküliséggel is fenyegető kockázatát. Biztosan nem jutottam volna el idáig, ha a Deák nem vág pofákat, ha készülő terveimen valami disszonánsnak, tökéletlennek tűnik neki. Vitatkozunk, sokat vitatkozunk. Megesik, hogy hisztériázom, ő meg kirohan, rám vágja az ajtót. Aztán visszajön és újból normálisak vagyunk. Azt hiszem akkor voltam elviselhetetlenül ingerlékeny, érzékeny, amikor sem a kicsikre, sem a munkámra nem jutott annyi idő, energia, amennyit szerettem volna. A kisfiú beteges volt. Félig-meddig illegálisan otthon dolgozhattam mellette. A tervek ha- t úrid őre kellettek. Egy vonal a papíron, egy hidegvizes borogatás a lázas fejecskére. De én akartam, mi akartuk, hogy gyerekeink legyenek. Nélkülük sokkal sivá- rabb lenne az életem, a fantáziám. Láthatja, nem emlékeztet a lakás patikára. Rendetlenség van, papírbútorok között élünk. Nem ez a fontos — most. Mi az, hogy a férjem dönt-e, ő irányítja-e a családot? Csak olyasmit csinálunk, amivel azért én is egyetértek. Egyszer egy tapasztalt közös barátunk azt mondta: a férfi arra törekszik, hogy erősebb legyen mint a nő. Hát legyen. Attól még, ha látja, hogy belefulladok a munkába, kitűnő vasárnapi ebédet főz nekünk. (Valaki másképp gondolja?) _ Évfolyamtársak és sze- O. relmesek voltak az egye__J temen. Három gyereket a kartak. A legidősebb fiú első osztályos volt. a legkisebb akkor kezdett óvodába járni, amikor Ágnes vértelen arccal, de megmásíthatatlan elszántsággal bejelentette: elválik. A három gyerekhez ragaszkodik, a testvéreket nem hagyja elválasztani. — Hónapokig úgy éreztem magam, mint akit gyomorszájba vágtak. Kiköphetet- len, lenyelhetetlen gombóc fészkelte be magát alattomosan a torkomba. Fiatban, amikor én betömött bevásárló szatyrokkal vonszolom magam és a három gyéreikét. Sose mondtam, mert szégyelltem. Évek óta voltak barátnői. Ügy látszik ez az elvált nő rámenősebb volt, mint a többi. Lehet, ha kevesebbel beéri, ha diszkré- tebb tud maradni, talán a gyerekek miatt még elvegetáltam volna a házasságomban egy ideig. Most már örülök, hogy nem így történt. Én lepődtem meg legjobban a bátorságomon. De ha nem mertem volna vállalni az egyedülélés kockázatát, sohasem nyertem volna vissza az önbizalmamat, nem reménykedhettem volna abban, hogy még szerethetek és engem is szerethetnek. Hogy érezhettem : nő vagyok. Az együttélés agonizáló éveiben az volt a kedvenc mentsége, hogy beteg vagyok. Azt tanácsolta forduljak szexuálpszicholó- gushoz, majd az megszabadít a lelkem nyavalyáitól, ami kővé dermeszt mellette az ágyban. „Fel a fejjel”, — mondta — „harmincévesen még visszanyerheted női mivoltodat”. Csak egy önző férfi lehet ilyen ostoba! A jövő házasságát találgató szociológusok szerint egyszer eljutunk odáig, hogy a ma még oly sok tragédiát okozó szexuális hűtlenség egyre ritkábban lesz válóok, mert hogy az örök hűség nem más, mint a társ birtoklásának, kisajátításának hangzatos elnevezése. (Valaki másképp gondolja?) — Nézze meg, — szorította kezét az arcára Nóra. — Hiába tatarozom csábosra minden reggel a képemet, délre már vörösre bőgöm. A férjem hónapokkal ezelőtt bejelentette, hogy beleszeretett egy nőbe, azt kérte legyek türelmes, biztosan majd vége lesz. És ha tudná, hogy milyen nőbe? Ezeknek a mai lányoknak már semmi se szent, addig riszálják a feszes farmer- nadrágos ..., míg meg nem hülyítik a családos férfiakat. Ha ezek egyszer valakire rászállnak ... — A férjem állandóan azt hajtogatja, hogy imádja a gyerekünket. Akkor hogyan lehet a gyereke anyjával ennyire kíméletlen? Nézegetem magam a tükörben, ugyanolyan az alakom, mint tíz éve, amikor belém szeretett. Visszahódítani ? Hazu- dozok össze-vissza a férfiak ostromáról, nemlétező találkáról, egy szavamat se hiszi el, annyira öntelt. Ha egy-egy pillanatra elbizonytalanodik vagy meghallja, hogy valaki körülöttem le- gyeskedik, (a megcsalt asz- szonyokat prédának tekintik ezek a nyomorultak) akkor pedálozik nálam, fenyegetőzik, ha megcsalom vegyem a sátorfámat. Mert, hogy a nő monogám, csak akkor kell neki más, ha már nem szereti a férjét. — Tudja, hogy Engels szerint a monogámiát a férfiak találták ki a nőkre és magukra sohasem tartottiák kötelezőnek? Ö férfi volt Ö már csak tudta. — Ne traktáljon okos férfiak bölcs kinyilatkoztatásaival. Tudom, azt gondolja gyáva vagyok, mert azt mondták, amikor férjhez mentem, hogy jó partit csináltam. Menő szakmája volt már akkor, elég jól keresett. Boldog voltam vele a köves albérleti sufniban, most fulladozók az összkomfortos díszletek között. Elváljak? Mihez kezdek a gyerekkel? Á fizetésem a lakás rezsijére se elég. (Valaki másképp gondolja?) Ennek a bizonyos gombócnak nem voltak külső tünetei. A szolidan sminkelt arcát szebbnek láttam mint valaha. A lelket célzó csapás fájdalmát is elrejtette formás alakja. Nem kért a sajnálatból. Mint egy megszállott úgy dolgozott, házasélete kudarcát munkája sikerével ellensúlyozta. Akkoriban kapta egyik tanulmányáért a nívódíjat. — Tudod, most már csak akkor gurulok dühbe, ha elrobognak mellettem az új Nemes Nagy Ágnes, a költő szerint: „Senki se csodálkozzon azon, ha még mindig hiúak vagyunk, tele rossz tulajdonságokkal. Ha túlzottan szerelem- és házasságcentrikusan élünk, ha a férfin keresztül akarunk előbbre jutni a világban. Hiszen a férfiak társadalma nevelte a nőt ilyenné. — De nézzenek meg minket háromszáz év múlva!” Kovács Katalin
