Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-08 / 6. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. JANUÁR 8, Villámgyors tűzoltás Heathrow Mediterrán vidék környezetvédelmi terve A Földközi-tenger menti államok elfogadták azt a környezetvédelmi tervet, amelynek végrehajtása igen nagy összeget, 10 milliárd dollárt igényel. A helyzet- felmérés és a tervezés szempontjai, a vidék jelen­legi 100 milliót számláló la­kossága az ezredforduló tá­ján a duplájára emelkedik. A Födközi-tenger szennye- zettségi foka már ma is ag­gasztó mértékű. A szennye­ződés 90 százaléka mintegy százhúsz tengerparti város­ból származik. Ezen a ten­geren a tonhal higanytartal­ma háromszorosa, mint az atlanti-óceáni halaké. A víz olajszennyezettsége 108 mg/ m'2-t tesz ki évente. A par­ti vizeken 200 mikrogramm/ liter a cinktartalom. Ez igen magas érték, ha össze­hasonlítjuk az óceánok 5— 15 mg liter értékével. Termésbecslés a világűrből A földi erőforrásokat felmérő Landsat mesterséges holdak kö­zül kettő kernig a Föld körül és végzi felméréseit a mező-, az er­dőgazdaság, a hidrológia, a ge­ológia és más tudományok szolgálatában. Az amerikai erő­forrásokat felmérő holdak fel­vételeit ma már 200 ország hasz­nosítja, elsősorban a saját ter­mészeti kincsek felmérése és ké­sőbbi kiaknázása érdekében. Az Egyesült Államokban 1975—18 között mintegy 54 millió dollárt áldoztak a LACIÉ (Large Aera Crop Inventory Experiment) programra. Lényege: mezőgaz­dasági termésbecslés a világűr­ből. Az USA és Kanada számá­ra végezték a felméréseket, de az első két év eredményei nem voltak biztatóak. 1977-től sike­rült finomítani a módszert, és leszorítani a tévedési százalé­kot. A légi felmérési módszer­rel viszonylag pontos eredmé­nyeket értek el: az előrejelzés mínusz 5"ii-os tévedési arányt mutatott a téli és plusz 4 száza­lékot a tavaszi gabonák eseté­ben. A következő Landsat holdat a D-t 1981-ben állítják -pályára Thor-Delta rakéta segítségével. A mesterséges holdat a General Electric gyártja. A hírek szp- rint ez lesz az amerikai űrku­tatás legtökéletesebben műsze­rezett műholdja. 70 millió dol­lárba kerül és tovább folytatja a földi erőforrások felmérését. Ma már nem számítanak ritkaságnak a 300—400 vagy még ennél is több személyt szállító óriásgépek, megsoka- sítván a repülőterek gond­jait. Képzeljük el például, milyen emberfeletti felada­tot ró a tűzoltókra, ha in­duláskor vagy leszálláskor kigyullad egy Boeing—74-es Jumbo-Jet repülőgép, amely­nek 70 méter hosszú törzse van, szárnyai pedig 60 mé­terre nyúlnak ki. Ráadásul ez az óriásgép csaknem 200 ezer literi!) üzemanyaggal lehet feltöltve, mely nagy­részt a szárnyakban helyez­kedik el. Az egyre nagyobb repülőgépek elterjedése két irányban befolyásolta a re­pülőtéri tűzoltóság fejlődé­sét. Először kialakultak az igen nagy, sole" oltóanyag be­fogadására alkalmas jármű­vek, de hamarosan kiderült, hogy ezek — méretüknél fogva — nem elég mozgéko­nyak. Az eredmény a. gyors beavatkozáó járművek meg­jelenése volt, melyek még a főerők megérkezése előtt érik el a tüzet, és kezdik meg a mentést, az oltást. Már e beavatkozó járműnek is megfelelően nagy oltási távolságúnak és minél na­gyobb kapacitásúnak kell lennie. A világ egyik legnagyobb forgalmú repülőtere, a lon­doni Heathrow számára a képen látható tűzoltóautót fejlesztették ki a szakembe­rek, amely megfelel a szigo­rú előírásoknak, miszerint a repülőtéri tűzoltóknak maxi­málisan három, de lehető­leg két perc alatt el kel] ér­niük a bajba jutott gépet. A 7200 köbcentiméter hen­gerűrtartalmú, 180 kW-os motorral rendelkező, 7 ton­nás jármű — a négytagú tűzoltó személyzeten és a szükséges oltóeszközökön kí- ^vül — 900 liter oltóanyagot vihet magával, amely tízsze­res mennyiségű habbá tágul, valamint 50 kg brómklór- difluormetánt az elektromos tüzek oltására. A jármű 17 másodperc alatt gyorsul fel 80 km/óra sebességre, a ma­ximális sebessége pedig óránkénti 130 kilométer. A jégtörő hajók az elsőd­leges jégzajláskor segítik a jég elvonulását, letörik a jégtámaszpontokat, ezáltal késleltetik, esetleg el is há­rítják a jég beállását. A kés­leltetesse! jelentős jégmeny- nyiség úszik el, ennyivel ke­vesebb a tavaszi árhullám akadálya, kisebb a torlasz­képződés veszélye. A jégtörő hajók bevezetésével — nem várva meg a természetes jégfeltörést — a vízfolyás szerint (alulról felfelé) tö­rik a beállt folyót, hogy megindítsák a jégzajlást. Ha mégis képződik jégtorlasz, ■azt először robbantással, a fellazított torlaszt további töréssel a jégtörőknek kell eloszlatniuk. A jégtorlaszok ellen a robbantás a legfontosabb védekező módszer. Előbb 2—3 méter átmérőjű léket robbantanak a 4—5 méter vastag jégtorlaszban, ame­lyen át a jég alá ereszthetik a nagy robbanótöltetet, amely 15—20 méteres kör­zetben szétveti a torlaszt. Vezeték- és csőkereső Sok bosszúságot okozott nemcsak a barkácsoló ama­tőröknek. hanem a hivatá­sos szerelőknek is a falak­ba épített vezetékek, csövek felkutatása. Vonatkozott ez nemcsak az elektromos ve­zetékekre, hanem a víz- és gázcsövekre is. Felesleges felbontásokat végeztek, de sok esetben a rossz helyre bevert nagy szögek is okoz­tak baleseteket, csőtöréseket. A Siemens gyár kis ké­zi vezeték- és fémcsőkuta­tója tehát sok felesleges’ bosszúságtól kíméli meg használóját, nem is szólva a balesetveszélyről. A kéz­hez álló szerkezet pontosan jelzi a vezetékeket, fémcsö­veket a falban. A falon vé­gighúzva a berendezés kis diódája felvillanásával a ve­zeték, illetve fémcső elhe­lyezkedését végigkísérhetjük végponttól végpontig. Kü­lönösen jelentős ez, amikor tek, és levakolva vagy le­tapétázva egy szögbeverés esetén áramütést eredmé­nyezhet. a vezetékek nem szabályo­san kerültek a falba, eset­leg régebbi falicsillárhoz ve­zetve, amelyet már leszerel­Európa legmodernebb szélcsatornája Az egyensúlyozva száguldás örömei A szélcsatorna az aerodi­namikai kísérletek legfonto­sabb eszköze. A szélcsator­nában a repülőgépmodellek viselkedésének mérésére nagy sebességű légáramlást lehet létrehozni. A beszívott levegőt különleges kialakí­tású légcsavar gyorsítja fel, majd a légcsavar által per- dületbe hozott légáramot te­relő lapátsorok segítségével egyen irányítják, s a mérő­térbe vezetik. A mérőtérben felfüggesz­tett kismintán (modellen) fellépő aerodinamikai erők, áramlások méréséré külön­féle műszereket, precíziós mérlegeket használnak fel. A képünkön látható szél- csatorna a franciaországi Fanga—Marzac-ban (Tou­louse mellett) működik né­hány éve. Ez Európa egyik legmodernebb ilyen létesít­ménye, amelyben a hangse­besség alatti, szuperszonikus tartományban tervezett utasszállító és sportgépek modelljeit fúvatják meg. A szélcsatorna mérési tere 4,5x3,5 méter. Ebbe a térbe helyezik a. repülőgép model­leket. A mérési kamra a modelleket 3 méter szárny- fesztávolságig fogadja be. A szélcsatornában a légáram­lás sebessége 10—120 mé- ter/sec értékek között vál­tozhat. A megfűvatás alatt műszerek segítségével mérik a modell szárnyának, tör­zsének, farokrészeinek, ve­zérsíkjának viselkedését a széláramlással szemben. Ha a levegő hőmérsékle­te tartósan nulla fok alá süllyed, a folyókon megin­dul a jégképződés, és meg­kezdődik az elsődleges jég­zajlás. A zajló jég ott áll meg, ahol a folyó irányá­ban, vagy a meder méretei­ben (éles kanyar, gázlók) hirtelen változás áll be. Ilyen helyen jégmező-tá­maszpontok alakulnak ki, melyek növekedésével a jég átboltozódik a folyó teljes szélességén, és a folyó be­áll. A tél végén, amikor az olvadás, esőzés árhulláma felszakítja a jeget, megin­dul a másodlagos zajlás. Ha a jégtakaró ellenállása na­gyobb, mint az árhullám nyomóereje, a jégtáblák egymásra csúszva, torlódot- tan újra megállnak, és a ke­resztszelvényt leszűkítve számottevő duzzasztást okoz­nak. Ez az a jégtorlasz, amelynek következménye le­het a jeges árvíz. Ennek legfontosabb meg­akadályozás i lehetősége a folyószabályozás, amely biz­tosítja a víz akadálytalan le­folyását. Emellett azonban szükséges a jégirombolás jég­törőkkel (képünkön) rob­bantással, esetleg bombázás­sal. A korcsolyával és síléccel való száguldás, az ügyesen egyensúlyozva történő tova- siklás a tél örömei közé tar­tozik (eltekintve a helyen­ként más évszakokban is üzemelő műjégpályákon va­ló korcsolyázás lehetőségé­től, nomeg a különféle mű­anyagokkal borított pályá­kon való síléces lesiklástól, ami azért „nem az igazi”). Mindkét sporteszköznél a je­lentősen csökkentett mérté­kű súrlódás teszi lehetővé a nagy sebességgel való hala­dást A görkorcsolya feltalálói már sok évtizeddel ezelőtt — a golyóscsapágyak tömeg- gyártásának megindulását követően — rájöttek arra, hogy ezzel az igazi korcso­lyához csak alig-alig hason­lító alkotmánnyal is elérhe­tő hasonlóan nagy vagy még nagyobb sebesség. A görkor­csolyázás azonban sohasem tudott olyan látványos és sokoldalúan művelhető sporttá kifejlődni, mint a jégfelületen acélélen való siklás. Merevségével, összes hátrányával együtt ma in­kább a cirkuszi ügyességi számok eszköze, mintsem igazán elterjedt sportszer a görkorcsolya. Ügy tűnik, a síléc, a rol­ler és a görkorcsolya „há­zasságából” született új ügyességi eszköz, a „guruló deszka” (ennél jobb magyar elnevezése pillanatnyilag nincs) nagyobb karriert fog befutni a görkorcsolyánál. Ez a mintegy 70—80 centi­méter hosszú, megfelelően széles és erős anyagból, ké­szült „deszka” poliuretánból kialakított hengerszerű ke­rekekkel Rendelkezik, ame­lyek lágyak és rugalmasak, jól tapadnak, kisebb akadá­lyokon is könnyen átgördül­nek, vagyis jobban lehet manőverezni velük, mint a minduntalan megcsúszó ke­rekű — ezért balesetveszé­lyes — görkorcsolyákkal. Az Egyesült Államokban és több más nyugat-európai or­szágban, ahol valóságos tö­megsporttá vált a golyós­csapágyas hengergörgőköm nyugvó, rövidített sítalpon való egyensúlyozva szágul­dás, a legkülönfélébb anya­gokból — rétegelt plexiből, extrudált alumíniumiból, ön­tött műanyagból stb. — ál­lítják elő a „guruló desz­kák” tízmillióit. Képünkön egy ilyen sportalkotmányt szemlélhetünk meg. egyikét a legmodernebb kivitelűék­nek, mellette az elmaradha­tatlan bukósisakkal és térd­védővel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom