Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-08 / 6. szám
1981. JANUAR 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Bartók: Hegedűverseny, Concerto A Budapesti MÁV szimfonikus zenekar hangversenye Fiatalkorú elítéltek Börtön Tanulhatnak, szakmát szerezhetnek vagy szocializációs intézet? Több százra tehető azoknak a fiataloknak a száma, akik nem családi körben töltötték az ünnepeket, hanem a világtól „elzárva”: börtönben vagy fogházban. Lehet, hogy csak meggondolatlanság, rossz baráti társaság vagy alkoholmámor hatására követtek el bűncselekményt. Számukra a börtön nem csupán a büntetést jelenti, hanem a jó útra térés lehetőségét is. A MÁV szimfonikusok Qberfran-k Géza vezényletével és Kovács Dénes közreműködésével sok szép pillanattal, s nem is oly ritkán felemelő zenei élménnyel ajándékozták meg a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ koncertközönségét. A koncertet nyitó Bartók- hegedűverseny a szerző egyik legszebb romantikus alkotása. Bartók talán sehol sem írt ilyen szenvedélyesen magyar zenét. A főtéma „kupoláján” felhangzó melódia a romantikus verbunkoszene legszebb hagyományait éleszti fel. Bartók a mű tartalmi kibontakozását a harmadik tétel reprizére (visszatérés) tartogatja. Azzal, hogy a témák kibontakozását minduntalan meghiúsítja (egészen a reprizig), kivételesen merész feladatot vállalt. Megsokszorozza ugyanis a hallgató várakozását, és fokozott követelményeket támaszt a repríz- zel szemben. A ki bontatlan témák áttűnésszerűen oldódnak fel egy-egy hangszínef- fektusban, melyből aztán kibontakozik egy új téma a szólóhegedűn vagy a zenekaron. A zenekar részéről e dramaturgiai fordulatok egyike, az első tétel szóló- hegedű-kadenoiáját megelőző átvezetés valósult meg a hangversenyen a legérzékletesebben, az időtlen lebegés, a várakozás érzetét keltve. Ez az előadás bővelkedett sok szép zenekari színben, s az együttes — annak ellenére, hogy játéka technikailag nem volt tökéletes — a hegedűverseny kíséretét korrektül, a szólistát nem akadályozva, de nem is különösebben inspirálva látta el, A szólista Kovács Dénes (Zaithureczky-tanítvány) viszont ragyogó formában, kiegyensúlyozottan játszotta kiérlelt repertoár-darabját. Magas hőfokú játékából fény derült a mű szépségeire. Megcsodálhattuk a hang áttűnésre való készségét, mely a meleg, olvadékony színektől a magvas, széles ívű dallamok felelevenítéséig ívelt. Ezekből az áradó dallamokból, a belső feszültségtől fűtött ritmusokból, s a mintegy magától értetődő módon kibontakozó formarészekből kelt életre a hegedűverseny, melyben a szólista bizonyságát adta Bartók lassú zenéi iránti érzékenységének is, a gyors tételekben pedig csillogó virtuozitásának. Emlékezetesen szép volt a második tétel kezdőtémáia, — mely megindító líraisággal, beszédes hegedűhanggal szárnyalt a vonós pizzicatok (pengetés) és a hárfa éteri hangzása felett — és a harmadik tétel intenzív, szenvedélyes hangvétele. A zenekar és a karmester, Oberfrank Géza, igazi kvalitásaira a Concertóban derült fény. E szimfóniaszerű zenekari műnek a címét az egyes hangszerek vagy «hangszer csoportok] egymás-' sál koncertóló (versengő) vagy szólisztikus kezelésmódja határozza meg. A mű általános hangulatú — a tréfás második tételtől eltekintve — fokozatos átmenetet képvisel az első tétel komolyságától és a harmadik gyászos sirató-énekétől a zárótétel életigenléséig. Ha Bartók esetében egyáltalán beszélhetünk hatásosságról, akkor a Concerto azon ritka opuszok egyike, amelyek viszonylag könnyen találnak utat a közönséghez. A művelődési házbeli siker titka mégis a hallatlanul koncentrált, apró mozaikokból álló zenei szövet összefogott, pontos és folyamatos előadásában keresendő. A karmester atmoszférate- remtően interpretálta az első tétel keletkezés-születés- kiemelkedés vonalát bejáró zenéjét. Meghitten, ünnepélyesen hangzott fel a második tétel rézfúvós koráldal- lama. A fúvóspárok táncté- méi hangszínükben és hangerőarányaikban szépek voltak, de a ritmusingadozások miatt nem felszabadultan derűsek, érdekfeszítőek a harmadik tételtől kezdve abban a ritka élményben volt részünk, amikor azt érezzük: a kottakép információin túli, Zenei titkok — szavakkal alig leírható — birodalmában járunk. A harmadik tétel, a mű „szíve”, honvágytól fűtött zokogó dallamával, megrendítő- en szépen született meg. S a hallgatót — aki eddig is fürödhetett a szép hangzásokban — lebilincselte a karmester ihletett vezénylése, szuggesztív, lendületes építkezése, és a vele szinte egy emberként muzsikáló zenekar teljesítménye. A mű e pontjától kezdve meggyőzően bontakozott ki a sok apró frázisból, motívumból építkező tételekben a nagy forma Oberfrank Géza vezénylése pozitív értelemben véve nagyvonalú, ugyanakkor precíz is, és kiváló érzékkel igazítja egymáshoz a zenekari hangszíneket. A mű hangulati változásain át biztos kézzel vezette a zenekart (és a hallgatót) a hol nyersen erőszakos, hol idilli negyedik tételen keresztül a néptáncfinálé ujjongásáig. Betét van még II dísznaptárakat elkapkodták Aligha sejtették a kereskedelmi szakemberek, amikor 1980. januárjában megrendelték az 1981-es dísz- naptárakat, hogy azokat hetek alatt elkapkodják, hiszen ahhoz szoktak az utóbbi években, hogy a nem éppen olcsó naptárak inkább a nyakukon maradtak. A szolnoki Kultúrcikk áruház is sok éves tapasztalataihoz igazította a múlt év elején a naptármegrendelését, és csak mértékkel kért a naptárakból a PIÉRT-től, amely ugyanolyan — érthető — óvatossággal továbbította a rendelést a többi kiskereskedelmi megrendeléssel együtt, a Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalathoz, a dísznaptárak készíttetőjéhez. A Rokkantak éve 81. feliratú naptárból az áruház harmincat, a Magyar festők alkotásait tartalmazóból húszat, az Iparművészet címűből négyszázat, a Bartók- centenárium tiszteletére készülőből ötvenet rendelt, ezen kívül még számos fajtából több ezret. Meglepődtek a kereskedők, hogy addig nem tapasztalt népszerűségnek örvendenek az elég drága asztali és fali naptárak. A Kultúrcikk áruházban január 5-én eladták az utolsót is, így ma már csak naptárbetéttel szolgálhatnak. A váratlanul megnövekedett igény magyarázata logikus: 1981-re lényegesen kevesebb vállalat engedhette meg magának, hogy reklámnaptárakkal ajándékozza meg ügyfeleit, vevőit, mint az elmúlt esztendőre. Természetesen okultak a kereskedők a „naptárínségből” és az idén januárban sokkal több, 1982-es, dísznaptárat rendeltek meg. A Nagykunság élővilága Kiállítás Jászapátin A Nagykunság élővilága képekben címmel kiállítás nyílik holnap délután fél 5-kor a jászapáti Vágó Pál Emlékházban. A kiállításon látható fotók a nagykunsági tájat, az ott található különleges pö vényegyütteseket, ritka állatfajokat mutatják be a látogatóknak. Hogy Bálint elment, még egy ideig nézegetem ■ a fényképeket. Tulajdonképpen nem sokat változott. Magabiztos, jókedvű ember volt. Felismerte, hogy jó kiállása van, s lassan’ arra is rájött, hogy ez valamiféle érték. Az emberek örömmel látják azt, aki mosolygós, figyelmes, hálásak érte, hogy valaki meghallgatja szavaikat, megkiedve- lik. Akkoriban gyanakvóbb szemmel nézegettük az ilyesmit, sok és sokféle gonddal viaskodó társaság ott az egyetemen, az új környezet, a nagyváros hallgatagjai. Az a fajta könnyedség, amibekezdett, ismeretlen, szokatlan volt. Nem azért, mintha eleve elzárkózó lenne az ember, hanem talán, mert Bálint a kelleténél is jobban elébe ment mindannak, ami javára válhatott. Feltűnt, vagy nem tűnt fel ez? Mindenesetre nem vált annyira külön, mint most, utólag, visszatekinfye. Itt vannak ezek a felvételek az építőtáborból. Keményen dolgozott 6 is, csak talán szótlanabb volt. Nem rá, inkább az egész brigádra emlékszem arról a nyárról. Használt katonaruhában, sapkában állunk a A bűnözés alakulásáról általában a statisztikai adatokból értesülünk. Csakhogy egy-egy kiragadott szám nem mindig tükrözi hűen a valóságot, sőt gyakran kimondottan félrevezető. Erre hívta fel figyelmemet dr. Pál László kandidátus is, az Igazságügyi Minisztérium tudományos és tájékoztatási főosztálya büntetésvégrehajtási tudományos csoportjának vezetője, akivel a fiatalkorú bűnözőkről beszélgettünk. — Óvatosan kell kezelni a statisztikai adatokat — mondotta dr. Pál László. — A fiatalkorú bűnelkövetők száma ugyanis, abszolút számokban «kifejezve, az utóbbi tíz esztendőben egyre csökkent: (1969-ben 7853, tíz évvel később pedig 6787 volt). Még sem lehetünk elégedettek, hiszen az úgynevezett kriminalitási mutató szám, azaz a 10 ezer fiatalkorú lakosra jutó bűnelkövetők száma nem csökkent. Kedvezőtlenül alakult a bűncselekmények struktúrája is. Jóllehet a fiatalkorú elítéltek több mint fele lopás miatt került börtönbe, sajnos, az agresszív és erőszakos cselekmények száma is emelkedő tendenciát mutat. — Vajon hogyan oszlik meg a fiatalkori bűnözés területileg? — Elég nagy a különbség a megyék között. 1979-ben például a 10 ezer fiatalkorúra jutó bűnelkövetők száma Bács-Kiskun megyében volt a legmagasabb, ezt követte Borsod-Abaúj-Zemplén és Zala megye. A sorban a negyedik helyet a főváros foglalja el. A legalacsonyabb a kriminalitási mutató Vas és Békés megyében. A tízezer Békés megyei fiatalkorú lakosra jutó bűnelkövetők száma alig 58 százaléka a Bács- Kiskun megyeinek. — Hogyan alakul a gyermekkori bűncselekmények száma? — Az utóbbi három esztendőben «kissé emelkedett a sátor előtt. A «képen nem látszik, hogy a tábori hangszóró ilyenkor ebéd után a Cantáré 'ó-ó; s/oláré, o-ho- ho-ho-hó! megunhatatlan dallamával árasztotta el a sátorvárost, viszont jól látszik a háttérben a sátor, amelyet a vihar elvonultával megjavítottunk. Magunknak tehettünk szemrehányást a rossz munkáért, hogy amikor kitört a vihar, s egykettőre annyi víz zúdult be, amitől a matracok is átnedvesedtek, nem árkoltuk gyorsan körül. Ha már elmulasztottuk az elején. Lekváros üvegek, kofferok, bakancsok, még féloldal szalonnák is úsztak elő, meg egynéhány egyetemi jegyzet — dicső jele a nyáron sem nyugvó szorgalomnak: utóvizsgára készülődvén. Állunk, fogjuk a bőrcsatokat, amelyekkel jól megerősítettük a most már rendbehozott sátort. Ez a kutya itt a kép szélén nem sejti még, hogy a masina elkattanása után nemsokára egy farkára kötött nagy melltartóval bolond iramban fog átszaladni a parancsnoki sátor előtt, a 14 éven aluli bűnelkövetők száma. Számuk 1977-ben 2578 volt, 1979-ben pedig ez 2846- ra emelkedett. Megjegyezném azonban, hogy ezek többsége — több mint 90 százaléka — vagyon elleni bűncselekményt követett élj Természetesen a 14 éven aluliak jogilag nem vonhatók felelősségre, legföljebb intézeti elhelyezésüket, esetleg orvosi, pszichiátriai kezelésüket javasolhatják. — A szabadságvesztésre ítélt fiatalkorúak hol töltik büntetésüket? — Hazánkban 1913-ban rendelték el először fiatalkorúak börtönének létrehozását. Azóta a vizsgálati fogság után a büntetés végrehajtására a fiatalkorúak börtönében kerül sor. Ez azért jelentős, mert így különösen nagy gondot fordíthatnak nevelésükre. Az elítéltekkel számos nevelő és pszichológus foglalkozik. A közelmúltban létrehozták az úgynevezett gyógyító-nevelő csoportot is, ahol az értelmifogyatékosok, alkoholisták és pszichés zavarokkal küzdők gyógyítása folyik. — Miből áll a nevelő tevékenysége a fiatalkorúak börtönében? — Elsőként a legfontosabbat, az oktatást említeném. Az elítélt fiatalkorúaknsik ugyanis több mint a fele hiányos iskolai végzettségű, s akad köztük analfabéta is. Akik nem fejezték be az általános iskolát, azoknak kötelező az oktatás, akiknek pedig megvan a nyolc osztályuk, középiskolát végezhetnek, vagy szakmát tanulhatnak. 1979-ben harmincán jártak középiskolába, 1980- ban huszonötén, és az általános iskolások száma jóval száz fölött van. — Hasonlóan fontos a munkára nevelés is. A fiatalkorúak Mat órát dolgoznak a börtön területén működő nyomdában, vagy a beton- elemgyárban, esetleg a közeli nagyüzembe járnak dolkulturos sátra felé, ahová a levesből még délben elkért velőscsont elhajítása csábítja. Ott, a kultursátorban, ahonnan a Cantáré o-ó ... származik a hangszóróba, a keret nélküli szemüveget viselő, szoknyás „központi felügyelet” ellenőrzi hosszasan — alapos munkának idő kell —, hogy a kultüros srác a művelődéspolitikai szempontok figyelembe vételével helyezi-e a tűt a lemezre, mielőtt felordítana újra felhőtlen boldogsággal, hogy Cantáré o-ó... Egyikünk sem tudta megmondani később, hogyan került a sátrunkba az a melltartó. Mindenesetre a brigád közös tízórai adagját — vekni kenyér, nagy szalonna — hordtuk ki benne a munkaterületre. Tisztességes darab volt, fodrok, szalagocskák, tán még halcsont is ... A parancsnok, ha nem szívta is mellre a dolgot, azért megbüntetett a melltartÖs akció miatt. Húsz százalékot vont le az aznapi teljesítményünkből. Na és, másnap, két órával korábban kezdtünk, s még rá is vertünk. Ismét a gozni, betanított vagy segédmunkát végeznek. — Napi hat óra munkaidő mellett bőven jut „szabad” idő. Ezt mivel töltik az elítéltek? — A nevelési tevékenység kiterjed arra, hogy a szabad időt megtanulják a fiatalok hasznosan, értelmesen eltölteni. Ezt tényleg tanulniuk kell, mert korábban sokan közülük éppen ezzel nem tudtak mit kezdeni. A nevelők különböző programokat állítanak össze: például általános és szakosított ismeretterjesztő előadásokat, filmvetítéseket vagy szakköröket szerveznek. A lényeg az, hogy valami értelmes «kedvtelést, szórakozást találjanak maguknak az elítéltek. Nemrégiben például kérésükre akvarisztikai szakkört szerveztek. A legnagyobb meglepetésre az új szakkör iránt óriási érdeklődés volt: kétszázan jelentkeztek rá. Természetesen ilyen nagy létszámú szakkört lehetetlen létrehozni, és a tagok jutalomnak tekintették a szak-’ köri felvételt. A jövőben azt tervezik, hogy hasonló szakköröket szerveznek. — Az ön vezetése alatt működő tudományos csoport rendszeresen végez az elítéltek között kutatásokat. Ezeknek milyen céljuk és hasznuk van? — Komplex kutatásokat végzünk pszichológus, pedagógus, jogász, szociológus részvételével. A közelmúltban vizsgáltuk a visszaeső bűnözőket, és a gyilkosságért elítélteket, most készítjük élő a fiatalkorú bűnözők vizsgálatát. A bűnelkövetés szempontjából a jog differenciál, ez azonban még nem elegendő. Mi szeretnénk pedagógiai ráhatások szempontjából is különbséget tenni az elítéltek között, ezzel biztosítani a legcélravezetőbb nevelésüket. Ezt majd a «börtönrendszer korszerűsítésénél is figyelembe veszik. A fiatalkorú elítélteknek a társadalomba visszavezetése ugyanis nem befejezett folyamat : magunk között a fiatalkorúak börtönét szocializációs. intézetnek szoktuk nevezni. Rendkívül fontos tehát, hogy valóban hatékony és eléggé differenciált nevelési eszközöket használjunk körükben. miénk lett a második hely. Ez itt... micsoda fotó! Valami filmstatisztálás lehetett, elől francia bányászoknak öltözött ismerős arcú fiúk, hátul, távlati rövidülésben, a dombon egy település házai. Ez pedig... ez Anna. Szoknya van rajta, fehér blúz, a kezében virágcsokor. Szemében huncut jó- «kedv, tekintete ismerősen kedves. Telt, asszonyos karja, erős melle. Lakkövvel összefogott karcsú dereka, szép állású lába. Baloldalt én állok mellette, itt pedig, a másik oldalon, ki lehet? Kezét felemelte az exponálás pillanatában, elmosódott alsókarjának sávja átszeli a képet. Takarja az arcot is. És megint Anna. Fény esik az íróasztalára, előrehajolva ír, elmélyülten, hajában csillog a napfény, és egészen»jól látszik egy kiinyitott ceruzás doboz az árnyékban, az asztal első részén. Virág is van az asztalon, vázában, de ezt majdnem elfedi a vállá- val. Forgatom a képeket, egyi- ken-másikon dátum is van, és a felvétel helye. Bár ezen a két utóbbi képen nem látok semmit. Lehet, hogy volt rajtuk valami ceruzával írt feljegyzés? Nem lehet kibetűzni. (Folytatjuk.) Labáth Valéria A martfűi művelődési központban hetente egy alkalommal tartanak zóngoraoktatást, 9—17 óráig. Jelenleg tíz tanuló van. Képűnkön Maróti Ferencné Zsolnai Éva másodévest oktatja A. É. Konczek József: Mi ez a vacogás
