Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-06 / 4. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. JANUÁR 6. 0 győzelem 2. évfordulóján Sajtótájékoztató a kambodzsai nagykövetségen ( Kommen-1 tárunk I 0 túsz-ügy: második front Az irániak huszonnégy milliárd dollár, „letétet” kértek Washingtontól a tú­szok szabadon bocsátásáért, a távozó Carter-kabinet vi­szont ennek csak felét aján­lotta fel. Komor háttérze­neként felmorajlott Ronald Reagan megválasztott elnök vezérkara is, emlékeztetve minden érdekeltet arra. hogy a Fehér Ház mostani la­kójával csak január 16-ig lehet tárgyalni. Utána már az új elnök következik, új alapállással, új — esetleg „talán katonai” — elemek­kel. Körülbelül így lehetne összegezni a választ arra a világszerte ingerült-kétség­beesetten feltett kérdésre, hogyan is áll most, 1981 el­ső napjaiban a túsz-ügy. A szembenálló felek kár­tyáiba változatlanul nehéz belátni. Mégis jogosnak tű­nik azok gyanúja, akik sze­rint Teherán az első komoly lehetőséget szalasztotta el, amikor világossá tette, hogv Carter számára a rendezés már nem jelenthet választá­si sikert. Az is valószínű, hogy Reagan, akit az üggyel kapcsolatban semmilyen bel­politikai tehertétel nem nyom, valószínűleg valóban más. Teherán számára alig­hanem kedvezőtlenebb fel­tételekkel — és hangnem­ben — kezd hozzá a tárgya­lásokhoz. Az AP amerikai és az AFP francia hírügynökség a legutóbbi órákban érkezett jelentése ráadásul új elem­mel bonyolítja az amúgyis összekuszált ügyet. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a Baniszadr köztársasági el­nök és a Radzsai miniszter- elnök, valamint a vele szö­vetséges vallási vezetők (el­sősorban Montazeri aiatol- lah) között dúló hatalmi harcban éppen a túsz-ügy válik afféle „második front­tá”. Az „első front” ebben a küzdelemben pedig az Irak­kal vívott háború kérdése volt. Montazeriék azzal vá­dolták a fronton tartózkodó, a főparancsnoki tisztet be­töltő Banjszadrt. hogy miat­ta késik Irán „ellentámadá­sa”. Az elnök válaszában kijelentette: „Mindez olyan emberek rágalma, akik nem értenek a hadviseléshez” (sem). Baniszadr lapja, az Enge- lab Iszlám hétfőn egészen odáig ment — és ez iráni közegben különösen jelen­tős —, hogy teljesen meg­kérdőjelezi a tús^ejtés értel­mét. A cikk szerint az ügv nehezítette Irán nemzetkö­zi helyzetét, most pedig a túszok bíróság elé állítása és elítélése „csak ürügyül szolgálhatna bármilyen ame­rikai lépéshez”. Mindazoknak tehát, aki­ket bármilven szempontból komolyan foglalkoztat Irán jövője, fel kell készülniök arra. hogy a bazár által tá­mogatott ejnök és a vallási tábor küzdelmében a túsz­ügy a közeljövőben még na­gyobb szerepet kaphat. Harmat Endre Január 7-én ünneplik Kambodzsában a Pol Pof— leng Sary vezette népirtó rendszer feletti győzelem 2. évfordulóját. Ez alkalomból tartottak sajtótájékoztatót tegnap a Kambodzsai Nép- köztársaság budapesti nagy- követségén. Khuon Ran nagykövet az ország népének az elmúlt két esztendőben végzett or- szágépítő munkájáról: szól­va emlékeztetett, hogy Pol Pót klikkje az imperialista erők és a kínai expanzionis- ta-hegemonipta vezetós tá­mogatásával mérhetetlen ká­rokat okozott az országnak. A győzelem után szinte el­képzelhetetlen mélypontról kellett hozzáfogniok az élet normalizálásához, ám az el­Varsó, az óév utolsó és az újév első munkanapjain jó ütemű termelésről számoltak be a Lengyelország különbö­ző körzeteiből érkezett jelen­tések. Mint a'Try buna Ludu tegnapi száma is közölte or­szágszerte az üzemek több­ségében eredményes munká­val járultak hozzá a piaci el­látás javításához, az export­kötelezettségek teljesítésé­hez. A chorzowi vagongyárban például az idén nemcsak a Szovjetunió és Bulgária, ha­nem Irak számára is készí­tenek önrakodó vasúti te­herkocsikat. A bedzini cipő­gyárban a napokban helyez­Mint már jelentettük, a „Vörös brigádok” terrorszer­vezet halálra ítélte az elra­bolt d’Urso főbírót, bűnös­nek nyilvánítva foglyukat „proletárok lemészárlásá­ban”. A terroristák ahhoz a fel­tétéihez kötik d’Urso éle­tének megkímélését, hogy telt, viszonylag rövid idő alatt is jelentős eredménye­ket értek el. Ehhez jelentős segítséget kapnak a szocialista orszá­goktól, köztük Magyaror­szágtól is, amely a győzelem kivívása után azonnal támo­gatásáról biztosította az új forradalmi hatalmat, s azóta mind jobban erősödnek és elmélyülnek a két ország kö­zötti baráti kapcsolatok. E folyamat kiemelkedő állomá­sa volt a Kambodzsai Nép­köztársaság — Heng Samrin, a Forradalmi Tanács elnöke vezette — magasrangú kül­döttségének nemrégiben le­zajlott látogatása, amely in­tézményes kereteket terem­tett, s újabb lendületet adott az együttműködésnek. ték üzembe a Szovjetuniótól kapott félautomata gyártó­sort, amelynek segítségével egy műszak alatt 900 pár férficipőt készítenek. A jelentések ugyanakkor a nehézségekről is beszámol­nak: helyenként és időnként gondok vannak az energia- ellátással és változatlanul probléma a szénhiány. A kol­lektívákat továbbra is fog­lalkoztatja a húsjegy-rend- szer, amelynek bevezetését eredetileg január 1-re ter­vezték, de a széleskörű tár­sadalmi vita során felmerült számos módosító javaslat nyomán későbbi időpontra halasztották. az olasz lapok, a rádió és a televízió teljes terjedelmük­ben ismertessék közlemé­nyeiket. Másrészt a trani és a pakni börtönben fogvatar- tott társaikra bízták, meg­erősítik-e d’Urso halálos íté­letét. Az ő válaszukat is nyilvánosságra kellene hoz­mok az olasz sajtószervek­nek. Török fiatalok tüntetése. Nyugat-Berlinben 25 török fiatal éhségsztrájkol, tiltakozásul az ankarai katonai junta terror­ja: a 108 halálos ítélet, a négy kivégzés, a 200 agyonlőtt férfi és nő, a százezer politikai fogoly miatt (Telefotó — KS) Lengyelországi helyzetkép Vörös brigádok Halálra ítélték a iőbírót HANOI A Sereica elnevezésű re­akciós kambodzsai szervezet több, mint 400 fegyverese fellázadt egy thaiföldi kato­nai táborban, és visszatért Kambodzsába — közölte az SPK kambodzsai hírügynök­ség. LISSZABON Antonio Ramalho Eanes portugál államfő tegnap „el­vi” jóváhagyását adta a dél­európai ország új kormányá­ra. A Francisco Pinto Bal- semao vezette 17 tagú kabi­net pénteken teszi le a hi­vatali esküt. Ü.I-DELHI Anahita Ratebzad, az Af­gán Demokratikus Köztársa­ság Indiában tartózkodó ok­tatási minisztere felszólítot­ta Pakisztánt és Iránt, hogy Afganisztán képviselőinek részvételével kezdjenek tár­gyalásokat a vitás kérdések békés rendezéséről. ANKARA A török katonai junta Musztafa Kemal Atatiirkre, a modem török állam meg­alapítójára emlékezik. Ata- tiirk születésének 100. év­fordulója alkalmából a ka­tonai vezetők az 1981-és évet „Atatürk évének” nyil­vánították. WASHINGTON Rekorddá: készül búcsúzni hivatalából a január 20-án leköszönő amerikai Carter - kormányzat. A The Wa­shington Post közlése sze­rint a Canter-kormány elké­szítette gz 1982-es pénzügyi évre szóló katonai költség­vetési tervet. Ez 25 milliárd dollárral múlja felül az idei, a szeptember 30-ig érvény­ben levő költségvetést — összege 196,4 milliárd dol­lár. MADRID Az Andaluz Kommunista Párt, az SKP andaluziai szervezete Központi Bizott­sága tegnap Jaénban végét­ért ülésén nem fogadta el Fernando Soto főtitkár le­mondását. 's megerősítette őt tisztségében. „Harcérintkezésben” — Európa közepén Ki kit fenyeget? A nyugati rádióadók, a hadiipari körökhöz közel ál­ló bulvárlapok — a NATO- ban megindult új fegyverke­zési hullám „szükségességét” igazolandó — a legképtele­nebb koholmányokat tálalják fel hallgatóiknak és olvasó­iknak a Varsói Szerződés hadseregeiről. Az atlanti tömb hadügy- és külügymi­nisztereinek legutóbbi brüsz- szeli tanácskozásán sem volt hiány a háborús pszichózist szító „stratégiai elemzések­ben”. A többi között azt hal­lottuk, hogy a NATO leghőbb vágya az európai biztonság fenntartása, s a több milli­ós haderő gyorsított felkészí­tését, a „korlátozott” nuk­leáris háború hadászatára való áttérést egyedül kizáró­lag a „keleti fenyegetés fo­kozódása” indokolja. Két, időközben félreállított hiva­tásos stratéga — Robert Close belga és Sir John Hackett brit dandártábornok — a képzeletbeli harmadik világháború rémképeit ecse­telve, nem kevesebbet hir­dettek, mint hogy a Varsói Szerződés hadseregei le akarják rohanni Nyugat-Eu- rópát és „ha egyszer elin­dulnak, meg sem állnának a La Manche-csatornáig.” „Ilgvbombázás” Ennek a politikai-pszicho­lógiai „agybombázásnak” a veszélyét hiba lenne lebe­csülni. Már csak azért is, mi­vel a fiatalabb nemzedéknek nincs közvetlen, személyes tapasztalata a 30—55 eszten­dővel ezelőtt történtekről, az 50-es évek hidegháborús idő­szakáról, a Varsói Szerződés aláírását megelőző európai fejleményekről. A „ki kit fenyeget”? és „a kinek vannak agresszív, s kinek védelmi céljai?” — kérdésre a válasznál abból kell kiindulnunk, hogy a második világháború után azonnal elkezdett fegyver­kezésnek az imperialista ha­talmak voltak a kezdeménye­zői. Nem a Szovjetunió, ha­nem az Egyesült Államok dobta le 1945-ben az atom­bombát, nem a Szovjetunió, hanem az USA fogott hozzá világméretű katonai támasz­pontrendszer kiépítéséhez; nem a népi demokratikus or­szágok, hanem a nyugat-eu­rópai tőkés államok alakítot­ták meg először szűkkörű csoportosulásukat 1948-ban (ez volt az úgynevezett Brüsszeli Paktum), majd szervezték meg 1949-ben áz addigi legnagyobb katonai szövetséget, a NATO-t. A tömb alapító okmányát 12 állam képviselői írták alá. A szövetséghez később — 1952-ben — csatlakozott Tö­rök- és Görögország, de ak­kor még hiányzott a tizen­ötödik szövetséges, a fel­fegyverezendő Nyugat-Né- metország... Moszkva javaslata A szovjet kormány, látva a nemzetközi helyzet éleződé­sét, 1952-ben leszerelési vi­lágkonferencia összehívását kezdeményezte. A nyugati válasz így hangzott: nem! Két évvel később — 1954 márciusában — Moszkva ja­vasolta, az Atlanti Szövetsé­get alakítsák át védelmi szervezetté és ez esetben kész maga is résztvenni a NATO tevékenységében. A csatla­kozási javaslatot a nyugati hatalmak elutasították, ezzel beismerve, hogy ezt a töm­böt a szocialista országok ki­A NATO megalakításában és kibővítésében annakide­jén jelentős szerepet játszó két nyugat-európai politikus: Adenauer nyugatnémet kan­cellár (fenn) és Churchill, az egykori brit miniszterelnök zárásával és éppen ellenük alapították. Ellenben még ugyanazon év októberében jóváhagyták a nyugatnémet új raf elf egy vérzés előtt sza­bad utat nyitó párizsi szer­ződést, majd az európai biz­tonság ügyében Moszkvába szóló meghívót visszautasít­va, megkezdték a szerződés parlamenti ratifikálását. 1955 májusában az akkori­ban nyílt területi követelé­sekkel fellépő NSZK-t tel­jesjogú tagként felvették a NATO-ba és engedélyezték számára félmilliós hadsereg felállítását. Európában súlyos háborús feszültség állt elő. Ilyen helyzetben a Szovjetunió és a többi szocialista ország már nem várhatta tétlenül a vésztjósló fejlemények teljes kibontakozását A háborús erők egyesített frontjával szembe kellett állítaniuk az európai béke és biztonság kollektív védelmének front­ját. Ennek tett eleget 1955. május 14-én a varsói tanács­kozás, amelyen nyolc bárati állam képviselői aláírták ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésüket, a Varsói Szer­ződést — a NATO megalakí­tása után hat esztendővel. Történelmi eseményt megörökítő felvétel: a lengyel főváros- _ ,, ban 1955 májusában a szocialista országok képviselői alá- Serfőző László írják a Varsói Szerződést alezredes Az US. News and World Report így ábrázolja az egész világot behálózó amerikai katonai támaszpontrendszert... 1979-ben az Egyesült Államok haderőinek minden ötödik kato­nája külföldön állomásozott

Next

/
Oldalképek
Tartalom