Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-25 / 21. szám
Szolnok megye múltjából 1981. JANUÁR 25. „Kék fény” — 1748—1751 PALLOSJOG MENEDÉKJOG Állatfogás a Nagykunságban (Benyovszky István rajza) „Üldözése az farkasoknak szorossan parancsoltatik" Szolgabírói rendelkezések a 18. sz. közepéről A feudális vármegye köz- igazgatási rendelkezéseit a szolgabírák tudatták a városok, községek nótáriusaival, akiknek kötelességük volt a kézbe kapott iratot a Cur- rentáliák címzetű könyvbe sürgősen bemásolni, s az eredeti utasítást a következő helységbe továbbküldeni. Innen származik a körlevél, régiesen keringő levél kifejezés. Nem mindig és mindenütt lebeknek, Varjak és Szarkák vesztegetésire tett rendeletek ismegh tudtokra adatik az Helysígeknek.” Vagy pl. az 1753. december 12-én kelt currens: „Üldözése az Farkasoknak valamint ez előtt, most is szorossan parancsoltatik, s valakik a meg volt repartitió szerint az reá háramlóit Farkas bőröket Per- ceptor Uramhoz nem viszi... egy-egy Tallérra minden Farkas bőrért fog büntettetni.” (/ r/*a _ c/si ß> rtrV'e'L 0- X /fero. X 'IM. J 2w *r<r X /&. ^trtr / r ^ torr 31*v látí tZHr To? y 2<nr tv* ,2 2?tr Sr* A kártevők irtására kirótt darabszámok 1757-ben serénykedtek a nótáriusok (jegyzők) a körlevelek lemásolásában, bizonyítja az Egerben keltezett 1751. dec. 16-i irat: „Intetnek az Bírák az végett is, mivel gyakran megh történik, hogy az ki bocsájtott Currensek mind késedelmesen másoltatnak az Nótáriusok által, mind pedig a sok Helysígbeliek az továbbvaló küldését rossz emberekre bízzák ... azért az bírák magok kötelességében serényen el járjanak ..” Ilyen szolgabírói utasítást körmölhettek Szolnok megye nótáriusai a pusztákon, a határban elszaporodott kártevők irtásával kapcsolatosan is. „Anno 1749. dec. 3-án Egerben tartatott Gyűlés alkalmatosságával az ragadozó Farkasok, Rókák, úgy kártévő varjúk, szarkák és verebek iránt a N. Vármegyebeli Helysígeket fel osztván ... az 1750-dikbe való Télen egész ki keletigh practicál- tatott (gyakoroltatott), mivel pedig azon rendelés most is megh újíttatott, azért az Helysígek Bíróinak, Tizedes- seinek és Hadnagyainak parancsoltatik, hogy a szomszéd Helysígekkel egyetérté- vén, bizonyos napokat ren- dellyenek, ... a Farkasok va- dászattya módgya szerint a bé állott télen folytassák és a nyérs Farkas bőröket Per- ceptor Uramnak a rendelt árhoz képest presentálni el ne múlassák, különben ... egy-egy Tallérra fognak büntettetni ...” Évről évre megtalálhatók az ilyen és ehhez hasonló rendeletek. Ilyen pl. az 1752. december. 26-án keltezett is: ,,A’ Farkasoknak, úgy a VeHogy nem kis mennyiségekről volt itt szó, kiviláglik a Füreden 1757. december 31-én kelt currensből, amelyet „Kegyelmeteknek szolgabírája Hellebronth Ferenc” küldött a megye városaihoz, falvaihoz táblázatos kimutatás keretében. A táblázatos kimutatás az eredeti szerint olvasható. S ha összesítjük a helységekre kirótt adatokat, meglehetősen nagy számot kapunk: 43 farkas, 4660 varjú és szarka, 31 455 veréb, „Mellyeknek fejeit az melly Hellység pro- ducálni fogja, büntetés alá vettetni nem fog, ellenben ha Farkasoknak kölykei lesznek, Varjuknak hasonlóképpen fiai, Verebeknek pedig tojásai is, az a numerusban be fognak vétetni.” 1758. október 12-én újabb rendelkezés indult a megye helységeibe: „ ... az Helységekre rapartiált Farkasoknak bőreit, nem különben Varjúknak, Szarkáknak és Verebeknek fejeit készen tartsák, hogy azokat előttünk a Currentáliákban feljegyzett szám szerint produ- cálhassák...” A közölt táblázat adatainak elemzése azt mutatja, hogy a kártevők legtöbbjét a nagyobb települések, Mezőtúr, Törökszentmiklós, Tiszafüred és Tiszaföldvár vadászták össze. De mindenképpen nagy feladat volt ez. A kegyetlen téli hidegben kellett a munkát elvégezni. De el kellett végezni, mert szükséges volt közegészség- ügyi szempontból, valamint a termést és az állatállományt védték vele. Más volt a 18. század közepe táján a megye képe, amelyről legszemléletesebben Bél Mátyás írt 1731-ben: „Régen nagyon sűrű népesség lakta ezt a tájat. Ma pedig egy mérföld körzetben is három, négy vagy még több elpusztult falu romjait látod, templomából csak a falak meredeznek az égnek. Ezek a puszták. Kevés a nép, kevés a telepes, aki vállalkozik az elpusztult falu megszállására. A művelhető faluhatár most is a régi, vagyis szűk. A telepes kénytelen pénzért bérelni a szomszéd puszta földjét. Így a saját falujában művelt földecské- jén kívül másutt is vet, kaszál vagy állatot tart, szétforgácsolva munkaidejét.” Kaposvári Gyula NYOLCZVAN EV" Nagykunsági jóslatok századunkról Nyolcvan év telt el a XX. századból. S minő nyolcvan év volt ez? Megoldatlan társadalmi, gazdasági és eszmei gondok sokasága szőtte át a század- forduló napi politikai életét, iszonyú háborúk tüzén át győzedelmeskedett a forradalom. A fasizmus őrjöngése után virradt a kelet-európai népekre a felszabadulás és hozta meg a kibontakozás évei után a szocializmus alapjainak lerakását, a fejlett szocializmus építését. Az elmúlt nyolcvan év történelmi eseményeinek ismeretében ma már igen tanulságos visszatekinteni a századforduló éveire, belelapozni az akkori újságcikkekbe és megnézni, mit írtak, mit gondoltak századunkról az emberek nyolcvan évvel ezelőtt. A Karcagon megjelenő Nagy-Kunság 1900. január 7-i számában vezércikk foglalkozott a jövővel. A helyi újságíró első mondata valóra vált. Így hangzott: — „A század, melynek bölcsőjénél állunk, épp úgy, mint az apja, a harcz százada lesz.” Azt már nem lehet tudni, mely cél íratta vele a következő gondolatot: — „Mi magyarok még nem vagyunk elkészülve erre a küzdelemre. De biztos, hogy azért kivesz- szük a részünket belőle.” Érdekesek az újságírónak a földdel kapcsolatos gondolatai : — „De daczára a technika vívmányainak, daczára a mindenható kereskedelrhi és ipari forgalomnak, a huszadik század... leggondozottabb drágasága a föld lesz, a föld, amely táplál. A Xl!X. században rosszul bántak a földdel, zsarolták, és nem be1748-ban egy bűnügy' bonyodalmai tartották izgalomban Jászberény népét. 1748 szeptemberében Jászberény határában, a mihálytelki szőlőkben (ma Jásztelek) néhány' virtuskodó, enyhén részeg szőlőtolvaj legény megölte a szőlőcsőszt. Tettükért törvény elé kerültek. A Jászkun Kerületek büntetőpereinek jegyzőkönyve így örökítette meg az eseményt ; „A jelen álló Somody Istvánnak, Somody Józsefnek, Sós Ferencznek és Palócz Gergelynek az Törvény Szék előtt vetít Szavak vallásábul megvilágosodván az, hogy éczakának idején az Mihály- tetlki 'Szellőkben lopni indulván, és Palócz Gergely lovaknak őrzésére rendelvén az szöllőkben bé menvék, és ott az Csőszt egy ütéssel Sós Ferencz majd halálra le ütötte, annakutánna ki jővén az Szőllőkbül Mihálytelki lakos Kuty Istvánnal Somody Istvány és Sós Ferencz ölbekaptak, kiknek segícségek- re Palócz Gergely ösztönzésétől Somody József is kö- zikbe ment, és baltával s rúddal mjnd az hárman meg egyező akarattal nevezett Kuty Jánost annyira meg kínozták, hogy az sok vereségek miatt csak hamar az világbúi ki múlt, az is nagy világosságot hozván ki, hogy Somody Istványak ostora az meg ölött ember mellett találtatott, és az Törvény Szék előtt hite szerént Bak Jásos nevű Tanú azon ostornak lenni vallotta. Hogy ezért ezen gyilkosságoknak érdemlett büntetéseket el vegyék, másoknak rettentő és riasztó példájára Somody József, úgy Sós Ferencz fejek véte- tése után kerekre hányattatnak, Palócz Gergely pediglen, mivel az lovakat őrzötte, s az tolvajságra meg egyező akarattya volt, noha ugyan Somody Józsefet küldötte az segítségekre, de nem oly számdékkel, hogy gyilkosság következzen, azért is ezen gonosz cselekedetéért eszten- deigh való rabságot hogy el szenved gyen, az T. Törvény Szék által elvégeztetett.” Az ügy folytatásáról a jászberényi ferences szerzetrend krónikája, a História Domus jegyzett fel érdekes részleteket, amelyek szerint igen gyorsan, már 1748. október 2-án sor került a szigorú ítélet végrehajtására. A vesztőhelyen — a mostani úgynevezett Akasztófa hídjánál — három, emberölésért halálra ítélt fiatalember várta megkötözve, hogy a hóhér pallosa vágja el életük fonalát. Az ítélet végrehajtását a legfiatalabbikon Somogyi Józsefen akarták kezdeni. A hóhér annak rendje-módja szprint bekötötte az elítélt szemét majd a nyakazó székbe nyomta. Mialatt a pallosa után nyúlt, az ifjú életösztöntől hajtva felugrott és menekülni próbált. A bakó sem volt rest. Kardját elhajítva Somogyi után eredt. Ekkor országra szóló' botrány tört ki. A szomorú látványosságra összesereglett sokadalomból egyesek megsajnálták a legényt. Innenj is, onnan is kiáltás hangzott fel: — „Üsd a hóhért!” — A tömeg meglódult. A körülál- ló hajdúk nem tudták megakadályozni, hogy néhány juhász be ne törjön a vesztőhelyre. Ezek aztán a hóhérnak estek. A bakó egyik kezében görcsösen szorongatta áldozatát, a másikkal pedig a támadást próbálta kivédeni. — Nem sokáig, mert az egyik juhász hatalmas botütése a földre terítette. — A nagy kavarodásban a fiatalembernek sikerült egérutat nyernie. Nemcsak köteleit vágták szét, hanem lovat is adták alá, sőt botot is a kezébe. Somogyi a barátok temploma felé kezdett vágtatni, ahol rokonsága 10 órakor misét mutatott be az ő lelki üdvéért. Mialatt a misét a már megholtnak hitt legényért mondta a pap, Somogyi sikeresen elérte a kolostorhoz tartozó sütőházat. Az elfogására kiküldött hajdúk dolgavégezetlenül tértek vissza, mert a házfőnök közölte velük, hogy a rendház minden épülete élvezi a menedékjog kiváltságát (asylum). A Jászkun Kerületek urai azonban nem mondtak le ilyen könnyen a fiatalem- Közben folyt a tárgyalás bérről. De hasztalan menesztettek három hivatalos küldöttséget is a házfőnökhöz, a válasz mindig az volt: — amíg az ügyben az egyházmegye menedékjogi bírája, az egri püspök nem dönt, Somogyi Józsefet védi a menedékjog. Somogyi tehát még reménykedhetett. Társai azonban nem, mert a bakó az ütés okozta fejsérülésből öt nap múlva annyira kigyógyult, hogy végre tudta rajtuk hajtani az ítéletet. és a levélváltás. Október 8-án a Helytartótanács úgy intézkedett, hogy a herényi barátok sütőházára, mivel az 70 lépésnyire fekszik a kolostortól, nem terjed ki a menedékjog. De mit sem ért e határozat, mert az ügyben a végső szó az egri püspüköt illette. Gróf Barkóczy Ferenc egri püspök Somogyit Egerbe vitette. Az egri szentszéki bíróság hosszas kihallgatás és tárgyalás után hozott csak döntést december 6-án. „A jászok megkeresésére az Egri Szentszék megindította Somogyi József ügyében az eljárást, akivel kapcsolatban, mivel emberöléssel vádolták, azt terjesztették elő, hogy meg kell fosztani a menedékjogtól. Valóban, mivel az emberölést veszekedés közben követte el, ezért nem lehet előre kitervezettnek és megfontoltnak mondaná. A menedékjogot igénylő Somogyi József ügyében lefolytatott vizsgálati eljárás folytán sem bizonyosodott be, hogy az a Somogyi József előre kitervezetten vagy megfontoltan gyilkolta meg embertársát. Az emberölésnek ez a bűnténye... nem tartozik a menedékjog hatálya alól kivett bűntények közé. Ennek következtében Somogyi József a menedékhelynek, ahová menekült, — örvendhet!” Az ügy folytatására vonatkozóan a Magyar Kancellária iratai közt található feljegyzések, melyek szerint Somogyi közel három esztendeig élvezte a herényi barátok menedékjogát. Édesanyja, Osgyáni Erzsébet, aki kivégzett István fiának öt árváját nevelte, József fia részére a királynőtől kegyelmet kért. A kancellária tekintettel arra, hogy a két főbűnös kivégzésével az igazságszolgáltatás a bűntettet megtorolta, és mert Somogyi József a hóhér kezéből történt elmenekülése előtt a halálfélelmet átélte, azt javasolta, hogy Somogyi három hónapi börtönbüntetést kapjon, amelyet hetenként két nap kenyéren és vízen, s tortúrának alávetve töltsön. A három hónap után szabadságát nyerje vissza. Azok, akik a vesztőhelyről való szökésben segítették, ha még nem ítélték el őket, nyilvánosan kapjanak 50 botütést. Somogyi József jászberényi juhász Í751. márciusll- én a kancellária javaslata alapján Mária Terézia királynőtől kegyelmet kapott. Tóth János Összeállította: dr. Selmeczi László csülték, de ebben a században, melyben több lesz az ember, de csak ugyanakkora a föld, nagyon meg fogják becsülni, egész nagy állami intézmények fognak létesülni, hogy őrködjenek a föld jogai felett.” A cikk foglalkozott, a női egyenjogúsággal is. „A huszadik század legérdekesebb problémája a nő. A nő rie^ hány évtized óta mind határozottabb szárnypróbálgatásokat tesz, hogy otthagyja a gondviseléstől neki adott hivatását és részt vegyen a férfi kenyérharczában . . . Hogy hová fog fejlődni a nő- emanczipáczió, azt nem is sejtheti most senki, mert az emberiség történetében nincs példa erre a jelenségre.” Végül a következő gondolatokkal ér véget az írás: „És bízva, remélve áll az új század küszöbén az emberiség. Nem sötétség, nem homály az amit lát, hanem ködben úszó világosság. Könnyet, vért, nyomort takar a köd — de el fog oszlani, mint minden köd és ragyogni fog a világosság. — Ez a század a világosságé.” Egy évvel később, 1901 januárjában a XIX. századot búcsúztatta a Nagy-Kunság. — „Gyászos idők voltak, sok vér tapad rá ... — A magyar népnek nagyja, dísze, ragyogó virága hullott el alatta, sokat kívánt, drága volt a bére... Termett ez nagyot is, épp amikor kellett: Kossuth, Petőfi, s ... a többi nagyot a közelmúlt időben te adtad nekünk ... Irodalom, tudomány, művészet újjá született benned. A gőz hatalmát a villany váltotta fel. Félelemmel vegyes remény. Így elmélkedtek a nagykunsági újságírók a századfordulón a jövőről. Az akkori jövő már múlt lett azóta, hiszen nyolcvan évet zártunk a huszadik századból. Mégis érdekes olvasni azokat a gondolatokat, amelyeket akkor írtak le a Nagykunságon. Csupán a kontraszt miatt is. Dr. Fazekas Mihály eWi'l Kivégzés a XVIII. században
