Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-25 / 21. szám
1981. JANUÁR 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Személyes példamutatás, közös cselekvés X Munkásör egységgyülés Tiszafüreden és Karcagon Tegnap délután tartotta Tiszafüreden a MHD gyáregységében a tiszafüredi Kossuth Lajos járási munkásőrszázad az éves munkát értékelő és idei feladatait meghatározó ünnepélyes egységgyűlését. Az egységgyűlésen részt vett Mohácsi Ottó, a megyei pártbizottság titkára, és Dósa István a munkásőrség megyei parancsnokhelyettese. Bárány, szőröstül-böröstül Kint van dollár —bent nincs ember Kihasználatlan exportlehetőségeit Az egység elmúlt évi tevékenységét Szilágyi Mihály századparancsnok elemezte. Elismeréssel szólt az állomány erkölcsi, politikai, fe- gy elmi helyzetéről, arról, hogy a kollektíva becsülettel teljesítette pártmegbízatását, és a munkásőrszázad helytállt, példát mutatott az élet valamennyi területén. Külön kiemelte a közösség társadalmi munkavégzését, mivel az egység 80 százaléka szocialista brigádtag és a Kossuth Lajos század munkásőrei tevékeny szerepet vállaltak a járás gyermekintézményeinek építésében, gyarapításában. A járási pártbizottság nevében Tóth Lajos, a járási pártbizottság első titkára köszöntötte a résztvevőket, méltatta a munkás pártmegbízatások fontosságát. Ezután kitüntetések átadására került sor. öten kapták meg a húszéves, hárman a „Mennyi nyolcszor hat?” Az elsős szakmunkástanuló meglepetten morfondírozik. „Akkor mondd meg, mennyi négyszer-hat?” — mutat a rajzra az oktató. Válasz helyett az előbbihez hasonló latolgatás. „Nem erőltetem tovább, hát akkor mond meg nekem, mi Anglia fővárosa?” A fiú szeme felderül: „Kambodzsa”. Az iménti beszélgetésnek, ha áttételesen is, nem kevés köze van a Vízgépészeti Vállalat kunhegyesi gyárában a szakmunkásutánpótláshoz. Mostanában, amikor változik a gyár arculata, különös hangsúlyt kap a kérdés, milyen szaktudással rendelkeznek a felnövekvő generáció tagjai. A gyárban a terméklista jelentősen megváltozott az utóbbi években. Vajon érződik-e a hatás a tanműhelyben? A kérdésre Gorzás Lukács az üzem személyzeti osztályának vezetője válaszol: — Eltolódott a gyártmány- struktúra a gépészet felé, ami annyit tesz, hogy jóval több esztergályosra van szükségünk a régebbi időszakhoz képest, és kevesebb például a hegesztők száma. Viszont az utóbbiak munkájával szemben is jelentősen növekedtek a minőségi követelmények. A vállalat li- cencet vásárolt, és tőkés exportra is szállítunk a gyárban készülő berendezéseinkből. Szóval változott a gyári kép, méghozzá alaposan. Az utóbbi három évben a gyárban dolgozó munkások egynegyede megszerezte második vagy harmadik szakmáját. Ösztönöztük is erre órabéremelésekkel az embereket. A tanulóknál is sok minden módosult. Régebben kevés volt a jelentkező, most viszont már válogathatunk. Az üzem képviselői járják az iskolákat, filmet vetítenek a gyárról, üzemlátogatásokat szerveznek, s a tanulmányi eredmények alapján döntik el, ki lehet a VÍZGÉP majdani szakmunkása. Ha úgy tetszik jobbára „hozott anyaggal” dolgoznak az oktatók és később a brigádok. Milyen lesz ez a matéria a harmadik év végére? Vincze Sándor művezető erről így vélekedik ; tizenöt éves, hatan a tízéves szolgálati érdemérmet. A leszerelő munkásőrök köszöntése és az újak eskütétele után Mohácsi Ottó, a megyei pártbizottság titkára adta át a megyei pártbizottság üdvözletét, majd szólt az egységgyűlés résztvevőihez. Hangsúlyozta: a tiszafüredi Kossuth Lajos járási munkásőrszázad eredményesen hajtotta végre az elmúlt évi feladatokat. Elvi szilárdsággal, elszántsággal, áldozat- készséggel teljesítették a munkásőrök megtisztelő hivatásukat. Bebizonyították, hogy politikailag, erkölcsileg alkalmasak a feladatok végrehajtására. A megyei pártbizottság titkára a továbbiakban elmondta, hogy a politikai nevelőmunka a munkásőrök soraiban is kiemelt jelentőségű, és akkor lehet igazán hatékony, ha a rajok, a szakaszok, a század közösen te— Képesítés után úgy három-négy hónap múlva kfez- denek „feljönni”. Ennyi idő kell az átállásra, ahhoz, hogy megszokják az üzemi légkört, s az üzemi tempót. A harmadévesekkel már foglalkoznak a brigádok, hiszen az utolsó tanévben a műhelyekben dolgoznak a gyerekek. Itt a közepes tanulmányi eredményű szakmunkás fizetése 2700 forinttól 3500 forintig mozoghat. Ezen mutatók mellett feltűnők a következő számok: az utóbbi öt év alatt 130 szakmunkás- tanuló szerezte meg itt a szakmáját — ebből 86 ösztöndíjas volt — az üzemben maradt a vizsga után az említett létszám mintegy fele. Miért a távozás? Vincze Sándor mondja: — Vitathatatlan, hogy kemény a tempó, és szigorúak is vagyunk. A kezdők között volt olyan most, aki kétezerrel kevesebb fizetést kapott, mint a másik. Ez ösztönözheti az embert. Vagy éppen távozásra bírja, hogy olyan helyet keressen, ahol nem teljesítményben dolgoznak, nem kötött „blokkolós” munkahelyen. De miért a kezdésnél gond? Miért kell a szakmunkás- képzés után egy majd féléves utóképzésről jónéhány fiatalembernél gondoskodni? (A gyárnak érdeke, hogy a munkásai jó szaktudásúak legyenek, tehát vállalkozik az utóbbira is, ezt bizonyítja például a közeljövőben rendezendő rajzolvasási tanfolyam.) Fehér Imre oktató mondja, hogy ne beszéljünk a matériáról. Ami véleménye szerint nem a legjobb. (Még ha hozott, válogatott is.) Sokan gyengék matematikából, a harmadévesek némelyike az elsős minimum „anyagot” sem sajátította el. Rózsa Pál harmadéves lakatos tanuló. Fejére olvasom az iménti „vádakat”. Ezt mondja: — Elég sok a csoportunkban a pályatévesztett, elismerem. Az olyan, aki nem ezt akarja, vagy nem is tudja mit akar csinálni. Persze vékenykednek a pártszervezetekkel és a munkahelyekkel. Űj, időszer \ feladataink az élet mindé területén bonyolultak, sokrétűek. Ezek megoldása során szembe kell nézni gyengeségeinkkel, közösen kell megvitatni a teendőinket, és határozottan cselekedni. Különösen gazdasági területen szükséges ki- nek-kinek eredményesen megoldani a rá váró feladatokat, és ehhez valamennyi munkahelyen igényelni kell a párt segítségét, a munkásőrök személyes példamutatását. Befejezésül az idei feladatokhoz jó munkát, eredményes helytállást, elvi szilárdságot kívánt Mohácsi Ottó. Karcagon ugyancsak tegnap tartotta egységgyűlését a Zalka Máté városi munkásőrszázad. A kollektíva munkáját Kisari János parancsnok értékelte. Az egységgyűlésen részt vett a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, Daróczi András megyei rendőrfőkapitány, a megyei parancsnokságot pedig Rontó Antal, a munkásőrség megyei parancsnokának helyettese képviselte. előfordul az is, hogy néhá- nyan rossz munkát kapnak a műhelyekben, mert mindig csak köszörülni például, nem jó dolog. Én általános iskolában 2,7—2,9 átlagú voltam, a szakmunkásképzőben már elérem a négyest. Rózsa Pál válaszában van még egy érdekes, figyelemreméltó dolog. Mondja — nem véletlenül —, hogy szakmai órán tanulják, milyen legyen egy csarnok tetőzete, mivel és hogyan építik be a közfalat. Mintha egy lakatos az esetek többségében közfalat építene. * Az export és a hazai megrendelések mindegyike }ó minőségre kötelez. Nem mindegy tehát, milyen szakemberekkel dolgozik a VÍZGÉP kunhegyesi gyára. A profilváltásnál a gyári arculat módosításánál, noha nem termelő részleg, kulcsszerephez jut a tanüzem is. Nem ma: évek múltán. Ehhez viszont a gondokat — lásd szakrajzolvasó tanfolyam — ma kell megoldani. — A juh- és báránybőr kikészítésében Magyarország nagyhatalomnak számít. A nálunk Panofix márkanevet viselő, tulajdonképpen a hódprémet utánzó szőrméket szerintem mi készítjük a világon a legjobb minőségben, az irhabundákat gyártó cégek közül is alig előz meg valaki. Nem is csoda: a ponfix- és az irhakészítés technológiája a harmincas évek elején született magyar világszabadalom. Azóta persze sokan ellesték ennek a csínját-bínját — így kezdte a magyar szőrmeexport lehetőségeit kutató beszélgetést Almási Károly, a TANNIMPEX Külkereskedelmi Vállalat szőrme- és bőrruházati főosztályának vezetője. A folytatás sem volt rosz- szabb. Kiderült, hogy tíz év alatt igen gyorsan növekedett kivitelünk szőrmeárukból (70 százalékban juh- és bárány-, 30 százalékban pedig vad- és nemes szőrmékből készült öltözékeket exportálunk), 1970-ben alig több mint négymillió-egy- százezer dollár, tavaly viszont már 18 millió dollár volt a bevétel. A kitűnő minőség és az utóbbi évek fejlődése ellenére mégis csak a világforgalom icipici töredékét adják a magyar áruk. Mert nincs miből bundákat csinálni — mondhatná bárki —, hiányzik az alapanyag! Bizonyítékként sorolhatná a nyersbőrök származásáról szóló adatokat. Ezt tette a kivitelben érdekelt külkereskedelmi vállalat képviselője is, de nem az export korlátozott lehetőségeire következtetett: — Szinte minden vad- és nemesállat gereznáját külhonból vesszük meg — ez természetes. Ám a nyers juh- és báárnybőrök zöme is a határokon túlról érkezik a hazai feldolgozó üzemekbe. A kevés itthoni nyersanyag mégsem akadály a szőrmeáru kivitel növelésének útjában. (Bár tagadhatatlan .hogy a nyersbőrben gazdag országok egyre inkább igyekeznek maguk kikészíteni a hazai „termést”.) NAGYHATALOM VAGYUNK? Az alapanyag-behozatal tőkés impor'ot jelent, de még ez sem okoz gondot. Minden egyes bőrre költött dollárért átlagosan kettőt kap vissza az ország. A vevők megfizetik a nyers szőrme értékét a kikészítés és a konfekcionálás során növelő magyar munka árát is. A kedvező devizajövedelmezőséghez járul a könnyűiparban megszokottnál lényegesen jobb dollárkitermelés, és még jó néhány a külkereskedelem hasznossága mellett szóló érv. Például a fejlett tőkés országokban sem korlátozzák kontingensek ennek a magyar árunak a bevitelét, a juh- és báránybundák a szőrmeiparban döntő szerepet játszó or szágokban is jól eladhatók, mert kiváló minőségük ellenére sem számítanak luxuscikknek. Nagy hát a kereslet. — Ha nem is egyik évről a másikra — összegezte a tanulságokat Almási Károly —, különösebb nehézség nélkül bővíthetnénk a szőrmeexportot. Igaz ,az alapos piackutatás nélkülözhetetlen lenne, de a fáradtság szerintem megtérülne. Csakhát... EZREN ELMENTEK A SZAKMÁBÓL A „csakhát” után elhallgatottakat a magyar szőrmeipar termelésének 70 százalékát adó Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrmekonfekció Vállalatnál próbáltuk megtudni. Németh Győzőtől, a terv- és üzemgazdasági főosztály vezetőjétől — a jó exportüzletről korábban hallottakra hivatkozva — arról érdeklődtünk, hogy vállalata miért nem áldoz többet az országnak hasznos export növelésére? — Ha áldozaton a beruházások fokozását értette, akkor nagyon egyszerű feleletet tudok adni — kezdte a főosztályvezető. — Az utóbbi években felvett beruházási hitelek törlesztése 1985 után is leköti fejlesztési alapunkat. Észrevettük mi a külföldi piac kínálta nagy lehetőségeket. Ezért is kezdtünk 1972-ben egy nagy vállalkozásba, új gyár építésébe Kunszentmártonban. A fokozatosan, 1977-re elkészült üzem legfőbb feladatának a vállalati export növelését szántuk. A végeredmény azonban más lett: ma éppen annyian dolgoznak a nagyközségben, mint ameny- nyien nagy gyárainktól eltávoztak. A program indulásakor nem számítottunk létszámunk jelentős csökkenésére. sajnos mégis ezer ember lett azóta „hűtlen” a vállalathoz. így aztán az új beruházás, a kapacitás csökkenését pótolja, azaz jelenleg a válalati összexport 40 százalékát a kunszentmártoni üzem biztosítja. A Pannónia gyárai a mostaninál ötven-hatvan százalékkal termelhetnének többet — mindenféle beruházás nélkül — csupán a betöltetlen munkahelyekre embert állítva. Munkáskéz azonban nincs. A nagyvárosokban (Budapesten, Szegeden) már évek óta nem népszerű szakma a szűcsöké. Sőt, tavaly óta már Kunszentmártonban sem állnak sorba a felvételre jelentkezők. Mi több, apadt a létszám. A műszak szám mutatója 1,9. Ez azt jelenti, hogy az üzem dolgozóinak mintegy kétharmadát két illetve három műszakban foglalkoztatják. Beruházás nélkül nem lehetne a termelést jelentősen növelni, hiszen ma már az egykor raktárként szolgáló helyiségekben is vasaló műhely van. Elvileg a konfekció részlegben áttérhetnének kettőről a három műszakos munkarendre (bár ez szokatlan a szakmában), a vállalat vezetői mégsem dönthetnek így, mert akkor a három műszakos kikészítő üzem termelése bizonyulna kevésnek. A vállalat az elkövetkezendő öt évre ezért nem tervezett jelentősebb termelésnövekedést. Ez a stratégia pedig szűkebb keretek közé szorítja az exportnövelési lehetőségeket is. A „szőrmés szakmában” ugyanis nem olyan könnyű (például a termékszerkezet átalakításával) az értékesítési arányokat a kifizetődő nyugati eladások javára megváltoztatni, mint más vállalatnál. Speciális adottságok korlátozzák a mozgásszabadságot. Mik ezek a különlegességek? Itt van például a külföldi szerződések megkötésének menetrendje. A Pannóniának megvan az állandó vevőköre, még azt is tudja, melyik szőrméből ki menynyit kér miajd. Az év első 2—3 hónapja az export szempontjából mégis holtszezon a gyárakban. Ekkor még nem érkeznek megrendelések. A vevők, a nyugati vállalatok a divat diktátorait fiegyelik. Várnak, hogy megtudják, mi lesz sikkes a következő télen. A Pannónia pedig exportárut raktárra nem termel, a divatot követő vállalat lévén jórészt a „kintről” kért modelleket készíti el. A három-négy hónapos kiesés (belföldre természetesen a külkereskedelmi „holtszezonban” is dolgoznak) az exportálható gyártmányok mennyiségét csökkenti. Azonban az úgynevezett „lehívási időnek” a megnyújtása sem szüntetné meg a kivitel korlátáit. A nversbőröknek ugyanis nem mindegyikéből készíthető igényes exportáru. A feldolgozatlan alapanyagon még semmi hiba nem látszik — csak a kikészítés vagy a konfekcionálás után derül ki, hogy a „szőrszálhasogató” külföldieknek felkínálni sem érdemes a bundát. A LEMARADÁS ELŐNYEI Mint említettük, a Pannónia a jövőben nem kívánja növelni lényegesen termelését. A korlátok ellenére mégis húsz százalékos exportnövekedést tervezett a hatodik ötéves terv idejére. A tartalékok kihasználására számít. Mert igaz, hogy az év egy része a külkereskedelem szempontjából mindenképpen elvész, a határokon túli kapcsolatot tartó vállalattal, a TANNIMPEX- szel együttműködve azonban megnyújtható a „lehívási idő”. Igényesebb munkával a nyers juh- és báránybőrök nagyobb részéből készíthető külföldi eladásra szánt bunda. Jelenleg termelésének hatvan százalékát képes exportálni a vállalat, a szakmai maximum azonban ennél magasabban van. E „lemaradás” szülte előnyöket kívánják kiaknázni a Pannónia vezetői. Terveik szerint 1985-ben száz nyersbőrből már hetvenöt exportra is alkalmas kikészítettet tudnak előállítani. A cél elérése jelentős sikernek számítana, az igazi nyereség azonban a létszámhiány miatt ma kihasználatlan kapacitások munkára fogása lenne. Mert nemcsak az a probléma, hogy a Pannóniának jelenleg nincs pénze nagyobb beruházásra. A „szőrmés szakma” még ma is őrzi manufkaturális jellegét; gépesítéssel alig pótolhatók a munkáskezek. Legalábbis a bundák minőségének romlása nélkül nem — állítják a vállalat vezetői. Érdemes lenne tehát azon gondolkodni. hogy miként tehető vonzóbbá a szűcsök mestersége. És azon is. hogyan lehetne a TANNIMPEX-nél kiváló szállítónak minősített, a világpiacon elismerést kivívó kunszentmártoni gyárban célszerűen, hatékonyan bővíteni az exporttermelést. V. szász József H. J. A múlt év decemberében kezdett gombatermesztéssel foglalkozni a tiszafüredi Áfész. Az eltelt idő alatt több mint 12 mázsa sampinyon gombát szállítottak a tiszafüredi és a szolnoki piacra KULCSSZEREPBEN A lakatos falat rak? % Már válogathatnak 0 Képzés, majd utóképzés % Rossz munka is
