Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-22 / 18. szám
1981. JANUÁR 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az új lakásügyi jogszabályokról Igénylés és jogosultság — A lakásigénylés alapja a jogosultság. Kiket tart a törvény jogos lakásigénylők - nek? — Két csoportjuk van, — válaszolt Papp Sándorné dr. — az egyikbe azok tartoznak, akiknek se a tulajdonukban, se a használatukban, se a bérletükben saját jogukon nincs lakásuk. (Például ilyenek a felnőtt családtagok, az ágybérlők, az albérlők, a munkásszállások lakód, a társbérlők, és azok, akik bármilyen jogcímen életveszélyes lakásban élnek.) A másik csoportot azok alkotják akiknek van ugyan lakásuk, de másikba szeretnének költözni, mert a jelenlegi nem éri el mondjuk az igényük alsó határát, vagy egy lakást többre cserélnének, vagy többet egyre, vagy komfortosat kevéssé komfortosra és így tovább. — Az egy főre eső jövedelem szerinti kategóriák hogyan alakulnak? — Még nem készültek el a besorolások. Kialakításánál figyelembe vesszük a KSH megyei igazgatóságától kapott adatokat, mely szerint 1980-ban az aktív keresők családjában 2 ezer 500 forint volt az egy főre eső átlagjövedelem. A kategóriák megállapításánál tehát a jogosultság feltételeinek kialakításánál érvényesíteni fogjuk azt az alapelvet, hogy az átlagosnál alacsonyabb jövedelműek tarthatnak igényi tanácsi bérlakásra, az átlag- jövedelműek tanácsi értéke- sítésű szövetkezetire, ők vehetnek részt elsősorban a szervezett magánerőből történő lakásépítési akcióban, az átlagosnál nagyobb jövedelműek pedig úgynevezett magán- vagy egyedi építéssel, illetve vásárlással juthassanak lakáshoz. Az új jogszabályokban megfogalmazott elveket figyelembe — Természetesen a fizikai dolgozók, a fiatal házasok, és a nagycsaládosok lakásigénye változatlanul megkülönböztetett elbírálásban részesül, — folytatta a gondolatsort Pappné dr. — Jövő— Kezdjük az első csoporttal, azokkal, akiknek nincs lakásuk. Hogyan módosultak a különböző lakáskategóriákra jogosultság feltételei ? — Az alapelv nem változott. A jogosultság alapvetően az igénylő vagyoni, jövedelmi viszonyaitól függ. Nem csupán a bér, az egy főre eső jövedelem a mérvadó, hanem szó szerint a vagyoni helyzet is. Például kizárhatók a tanácsi bér-, és a tanácsi ér- tékesítésű szövetkezeti lakásra jogosultak köréből azok, akik jövedelmük szerint ugyan ebbe a kategóriába tartoznának, de jelentősebb ingatlan vagy ingó vagyonnal rendelkeznek. Például üdülőjük, beépíthető lakóvagy üdülőtelkük, vagy típusát, korát figyelembe véve értékes személygépkocsijuk van. véve, a helyi tanácsok rendeletéi szabályozzák a jogosultság feltételeit. A jelenleg még érvényben lévő tanácsrendeletek módosítására 1981. május 31-ig kerül sor. — Még valamit megemlítek, — mondta dr. Driesz Lajos, — bár talán korai, mert nincsenek pontosan kidolgozva még a pénzügyi feltételei, de úgy gondolom jó ha tudnak róla. A módosított szabályok lehetővé teszik, hogy azok, akik jövedelmi és vagyoni helyzetük alapján tanácsi bérlakásra jogosultak ugyan, de az igénylők nagy száma miatt túl sokáig kellene várniuk a kiutalásra, olyan állami és vállalati támogatást kapjanak, amely révén kisebb anyagi tehervállalással más kategóriába tartozó lakáshoz jussanak. Hangsúlyozom, hogy viszonylag szűk körre korlátozható, és még nem kidolgozott lehetőségről van szó. ben az elosztandó lakásokból olyan arányban kell, hogy részesüljenek, amilyen arányban az igénylők között szerepelnek. Ezen túl, tehát az említett arányok betartása mellett, azonos feltételek esetén a gyereküket egyedül nevelő szüiők, ugyanazon a munkahelyen hosszabb ideje kiválóan dolgozók, valamint a nyugdíjasok és a szociális támogatásból élők előnyben részesülnek. A fiatal házasoknak, a családalapítóknak az új jogszabályok az eddiginél több lehetőséget kínálnak. Említettem, hogy a lakások elosztásánál megkülönböztetett elbírálásban részesülnek. De névjegyzéken kívül, vagyoni és jövedelmi viszanyaiktól függetlenül előzetes kiutalással tanácsi bérlakáshoz juthatnak a vállalkozó szelleműek: mindazok, akik tanácsi bérházban, állami épületben, tetőtér-beépítésre, emeletráépítésre, toldalékhelyiség építésére, nem lakásnak használt helyiségek lakássá való átalakítására vállalkoznak, megkapják a végleges kiutalást, az általuk létrehozott, kialakított vagy korszerűsített lakásra. Természetesen költségeiket a használati díjból levonják. Ha a két összeg megegyezik, nem kell fizetniük, ha több volt az átalakítás költsége a használatbavételi díjnál, a különbözeiét a lakbérbe beszámítják. Szülők után a gyerek Említést kell tenni még egy paragrafusról, amely elsősorban a fiatalokat érinti. A lényege, hogy ezentúl a szülők bérleti jogviszonyának folytatói lehetnek a gyerekek akkor is, ha nem éltek együtt szüleikkel a tanácsi bérlakásban. Szó szerint a következőket mondja a jogszabály: „Az elhalt bérlő gyermeke (ideértve az örökbefogadott, a mostoha, s a nevelt gyereket is) tanácsi bérlakás esetében a lakás- bérleti jogviszonyt — más folytatásra jogosult személy hiányában — akkor is folytathatja, ha a bérlő halálakor nem lakott ugyan a lakásban, de másutt nincs lakása, továbbá a bérlő halála előtt lakásigénylését a lakásügyi hatóság már nyilvántartásba vette.” Következik: A lakáscsere ösztönzői Kovács Katalin Tanácsrendeletek szabályozzák Megkülönböztetett elbírálás Dobozolják a sonkát Immár egy esztendeje, hogy megkezdte termelését a Kaposvári Húskombinát son- kakonzerv üzeme. Az egy év alatt az üzem kétezeregyszáznegyven tonna dobozolt árut készített, amelyből az USA-ba, a Kanári-szigetekre, valamint Libanonba mintegy hatszáz tonna dobozolt sonkát szállított. A képen: a dobozoló gépsor A tiszaörsi Petőfi Tsz a múlt évben új, 50 dolgozót foglalkoztató melléküzemágat indított. A Medicor Orvosi Műszergyár részére készítenek különböző orvosi eszközöket, fogókat, csipeszeket, ollókat REKLAMÁLUNK, REKLAMÁLUNK... Hol szorít a cipő (csere)? Izgatott nő nyit be az üzletbe. A pultra dobja a tűsarkú, hosszúszárú „bőrcsodát”. — Most mit csináljak ezzel a... ? Egy hétig se hordtam és levált a flekkje. — Semmi baj, asszonyom — nyugtatja az eladó — tudunk segíteni. Megcsináltatjuk, és a jövő héten már újra hordhatja — De nekem a pénz kell! — jelenti ki határozottan. — Nem adhatjuk vissza, ez még javítható. — Hogy hogy nem? Ügy tudom, hat hónapig kötelesek kicserélni vagy visszaadni a pénzt, bármilyen hibája is van a cipőnek. — Egy éve már más a helyzet. Üj rendelet született ... A cipőüzleteket, az áruházak cipőosztályait naponta több reklamáló is felkeresi. Történnek néha hasonló esetek, de nem ez a jellemző. A vevők általában megértőéit, türelmesek. Elfogadják az új rendelet szabta lehetőségeket. A nyolc mindig nyolc A belkereskedelmi és köny- nyűipari miniszter 1979. decemberében megjelent együttes rendelete alapján megváltozott a lábbelik minőségével ikapcso'atos vásárlói szavatossági igények érvényesítésének módja. A rendelet megjelenése előtt mindenki tisztában volt azzal, hogy egy-egy cipőt a hathónapos szavatossági idő lejárta előtt bármilyen kis hibával kötelesek voltak kicserélni vagy az értékét visszatéríteni a vásárlónak. De azt már kevesebben tudják, hogy 1980. január 1-től hat hónapon belül csak a teljesen javíthatatlan lábbeliket cserélik ki. A többit a javító- szolgálatnál hozzák rendbe. Mit mond erről a kereskedő? A megye számos cipőboltja közül az egyik legnagyobb a szolnoki Kristály. Az ott töltött két óra alatt jó néhány reklamáló adta egymásnak a kilincset. — A rendelet megjelenése óta jóval kevesebb a reklamáció nálunk — mondja Magyar Imréné, az üzlet egyik legrégebbi eladója. — Sokkal jobban meggondolják a vevők, hogy milyen cipőt hozzanak vissza. Ezelőtt bizony sokan visszaéltek a jó lehetőséggel. Egész évben reklamáltak, és így minden évszakban megvolt a divatos cipőjük, amiért csak egyszer kellett fizetniük. — Hányán reklamálnak egy hónapban? — Változó. Vannak csendesebb hónapok, de akadnak olyanok is, amikor tömegesen hozzák vissza a cipőket. Most január első két hetében 56 lábbelit — többségükben csizmát — kártalanítottunk, és 35 pár cipőt javíttattunk meg. —; A vevők elégedettek-e a javítás minőségével? — Ritkán fordul elő, hogy nem fogadják el a megjavított lábbelit. Nekünk a BÖRTEX-nél javítanak, igazán nem lehet rájuk panasz. Egy héten háromszor viszik el a sérült cipőket, és nyolc nap múlva hozzák vissza. Még határidőcsúszás nem történt. Kevés a kellék A megyében is megszervezték a cipőjavítást ellátó szervizhálózatot. A sérült lábbeliket három cég — a Bőr- és Textilipari Szövetkezet, a Kunsági Bőr és Textilruházati Ipari Szövetkezet és a Jászsági Cipőipari Vállalat — műhelyeiben hozzák rendbe. A BÖRTEX elnöke, Pozsonyi Miklósné szerint: — A gyártóknak óriási megtakarítást jelent, hogy a sok reklamált cipő csak egy bizonyos százalékát kell kicserélni. A cipészeink tavaly négyezer pár cipőt, csizmát, szandált javítottak 240 ezer forint értékben. Nekünk ez az összeg az éves árbevételünknek csak nagyon kicsi hányada. (A tavalyi bevétel mintegy 97 millió forint volt.) Egyébként 62 gyártóval és 18 bolttal van kapcsolatunk. Hozzánk tartozik Szolnok és környéke, Kunszentmárton és környéke valamint Török- szentmiklós Fegyvernekig bezárólag. — Megbánták, hogy ezt a munkát elvállalták? — Erről szó sincs, pedig nekünk csak többletfeladattal jár. Mi szervezzük meg a szállítást, ahová kocsival eljutunk onnan behozzuk a cipőket, ahová nem, onnan postán érkezik a „munka”. Nekünk kell azzal is foglalkozni1, hogy a szerződéseket megújítsuk a partnereinkkel. A javítási munka se folyamatos. Vannak időszakok amikor a 10—12 órás túlmunka is kevés lenne és előfordul, hogy hetekig semmi nincs. A kellékellátás is szegényes. Nincs elegendő zipp- zárunk, pántunk, csatunk. A gyártócégek nem küldenek szinte semmit. Szállítás vagy öt százalék ? A szervizhálózat másik „tagja” a kisújszállási KUN- SZÖV. Hat részlegükben — Kisújszálláson, Tiszafüreden, Mezőtúron, Túrkevén, Kunhegyesen és Abádszalókon — hozzák helyre a hibás cipőket. Minden műhelyben szerződés alapján javítják a körzetükhöz tartozó boltból vagy áruházból odaszállított lábbeliket. Mindenütt? Csak Kisújszálláson nem, hiszen az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat Sztár áruházával nem kötötték meg a szerződést. (Igaz, így is náluk javíttatnak.) A szövetkezet arra hivatkozik, hogy a Kisker a javítóköltség öt százalékát követeli. IDe azt már nem tették hozzá, hogy miért. A vállalatnál azt az információt kaptam, hogy tárgyalásaik során arról volt szó; amennyiben a szövetkezet a szállítást nem oldja meg — ez pedig a javítócég feladata lenne — abban az esetben kérik azt a bizonyos öt százalékot, amelyet a jogszabály is előír. Ha viszont a szállítás megoldódik, akkor semmi követelésük nincs. Egy dolog érthetetlen. Mindkét fél tisztában van a feladataival, a jogaival, és mégsem tudnak megegyezni. A KUN SZŐ V-nél tavaly összesen 756 pár lábbelit javítottak, amelynek az összege 50 ezer forint volt. Panaszkodtak ott is a sok papírmunkára, a fizetés körüli huzavonára — a gyártók néha nehezen akarják küldeni a javításért járó összeget — a kellékek, az anyagok hiányára. A rendelet alig múlt egyéves. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a legérintettebbek, a vásárlók általában megér- tőeik, türelmesek, elégedettek. Egyre kevesebb azoknak a vevőknek a száma, akik szántszándékkal rongálnák a cipőjüket. Az eladók igyekeznek reálisan dönteni a lábbelik sorsáról. A javítócégek cipészei tartják a nyolcnapos határidőt és jó minőségű munkát adnak ki a kezükből. Ezt bizonyítja az az adat is, amely szerint a megyében tavaly mindössze három vásárló nem fogadta el a javított cipőt. Ennek a rendeletnek köszönhető, hogy a reklamációk száma 40 százalékkal csökkent. Az igyekezet, a jó szándék mindenütt látszik. Ezt a képet mégis rontják az olyan dolgok, mint a tárgyalóképtelenség, az anyaghiány, az adminisztrációs huzavona. Ezek után az lenne a helyes, ha az érdekelt szövetkezetek, vállalatok vezetői leülnének egymással, és megbeszélnék, mit kellene közösen tenni azért, hogy ez a szolgáltatás még jobb, még színvonalasabb legyen. De ne csak tárgyaljanak — határozzanak is. Szekeres Edit
