Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-22 / 18. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. JANUÁR 22. Zseblámpák készítése az NDK-beli Arnstadtban, a NARVA-gyárban Dz elektroncsőtől az integrált áramkörig IA tudomány világa I Ma már alig van olyan család, ahol hiányozna az otthoni „zenélés”, valamelyik kelléke, a lemezjátszó, a magnó, a rádiót már nem is említve. Ezek a hangot reprodukáló, továbbító készülékek az Egyesült Államokból indultak hódító útjukra. Először természetesen a lemezjátszók — erősítők — hangszórók szerepeltek a kínálatban, ezekre volt viszonylag legkönnyebben kidolgozni a nemzetközi követelményeket, s e készülékek valósították meg először a monotechnikával, majd sztereóval a torzításmentes hangvisszaadást. Európában az 1950-es évek közepén jelentek meg ezek a készülékek a fogyasztóknál. Nem sokkal később a japán elektronikai ipar felvásárolta az USA-ban és Európában fellelhető találmányokat, újításokat, és ráállt a tömeg- termelésre. A készülékek nagy része ekkor még elektroncsöves megoldású volt, terjedelmes, súlyos darabok. Robbanásszerűen tört be azonban a technika új vívmánya, a tranzisztor, majd nem sokkal később az integrált áramkör. Ezek viszonylag olcsóbbá tették a tömeggyártást. A változás olyan gyors volt, hogy mig 1945—1955 között egy elektroncsöves erősítő 2—3 évnél tovább működött, a hetvenes években egyik évről a másikra elavultak ezek a szerkezetek. Legújabban az okozott szenzációt, hogy e hangszerkezetekbe visszatért a már egyszer divatjamúlt elektroncső. Rájöttek, hogy az elektroncsővel épített szupererősítők, bár nagyobbak, nehezebbek és jobban melegednek, tökéletesebb hangot képesek adni, mint integrált áramkörös, vagy tranzisztoros társaik. Természetesen a hagyományőrző angol gyárak jöttek ki újra az elektroncsöves készülékekkel, de úgy hírlik, számos követőre találtak. Ugyanakkor a miniatürizálás szerepe sem hagyott alább: a hellyel való takarékosság követelménye késztette a gyárakat a „music center”-ek előállítására, amelyek lényegében magnó— lemezjátszó—rádió—erősítő öszvérek. Esetenként még televíziót is építenek a hanglánchoz. Nehéz megjósolni, hogy mit hoz e téren a jövő. A sztereó után köznapivá lett a kvadrofontechnika, ami négy csatornán történő hangvisszaadást jelent. A tőkés cégek mellett már a csehszlovák Supraphon is készít ilyen lemezeket. Fenti képünkön: Rigában, a Rádiótechnika Vállalat elkészítette a „Melódia—106— Sztereó” típusú „music cen- ter”-ét: rádiót, lemezjátszót, magnetofont és erősítőt fogKísérletek nagyfeszültség ü laboratóriumban Képünkön: integrált áramkörök tesztelése és alkalmazási körének jelentős kiszélesedése ebben a korszakban játszódott le. A második generációs számítógépekből a tranzisztorok már kiszorították az elektroncsöveket. Ezt a generációt elsősorban a nagy megbízhatóság, a gépcsaládok kialakítása és a számítógépek mo-l dulrendszerben történő kiépítése jellemzi. A számítógépekkel és azok műszaki egységeivel szembeni követelmények növekedése hozta létre a gépek harmadik generációját, amely integrált mikromodulelemekre épül. A számítógépek, a ma ismert legbonyolultabb felépítésű berendezések techonló- giájában nemcsak az alkatrészek méreteinek jelentős csökkentését, az elektromos tulajdonságok javítását igyekeztek elérni, hanem a nagy berendezés elemeinek minden eddiginél nagyobb megbízhatóságát is. A technológusok olyan feladatot is kaptak, hogy növeljék az alkotóelemek működési sebességét, jelentősen csökkentsék azok méreteit, tegyék lehetővé, hogy az alkatrészek a kedvezőtlen környezeti adottságok és nagy mechanikai igénybevételek esetén is zavartalanul működjenek. Ezeknek az igényeknek a kielégítésére vezető kutatások hozták létre az integrált mikroelektronikai áramköröket, számítógép-egységeket. Ma már a legkülönfélébb típusú integrált mikroelektronikai áramköröket használják e berendezésekben, így alkalmazásra kerülnek a félvezető alapú, egyetlen szilíciumtömbben gyártott elemek, a vékonyréteg-áramkörök, a félvezető-fémoxid áramkörök, és még sokféle egyéb megoldásúak. A volframszálas izzólámpa nagyon gyorsan fejlődött, és terjedt el a lakás- és köz- világításban. Néhány évtized alatt az első helyre került. Az 1930-as évek végén már több mint 2 milliárd lámpát gyártottak a világon. Az izzólámpa akkor már egy évtizede kiszorult a közvilágításból kényelmetlenségei miatt. A szénív csak a filmvetítő-berendezésekben és a filmfelvételeknél maradt meg egészen az utóbbi időkig. Csak a közelmúltban jelentek meg a leváltására alkalmas, nem fogyóelektródos, modern ívlámpák. Az idők folyamán változott az izzólámpák gyártási technológiája, javult a fénye, élettartama. Szinte áttekinthetetlenül gazdag választék tanúsítja az izzólámpa alkal- mazkodó-képességét. A méret, a teljesítmény és a táp- feszültség igen széles határok között változtatható. Vesetükrözéshez például rizsszem nagyságú, néhány század watt teljesítményű izzókat használnak, a filmstúdiókban pedig néhány 10 ki- lowattos lámpák is világítanak. Időközben a hagyományos lámpákból is létrehoztak sokféle változatot a különleges igények kielégítésére. így a tükröző bevonatú lámpabúrájú vagy a fényt ve ennek megfelelően van méretezve. Ennél nagyobb, erősebb szigetelés rendkívüli módon megemelné a létesítési költségeket. Az üzemi feszültségé rté- keknél azonban jóval nagyobb túlfeszültségek is felléphetnek, ezek veszélyezte» tik a hálózat épségét, és üzemzavarokat okozhatnak. Ilyen túlfeszültséget idézhetnek elő a hálózatot érő villámcsapások, de belső tényezők is, például kapcso- lllások következtében egy adott hálózaton belül az áram vagy a feszültségviszonyok hirtelen megváltozása lökésszerű feszültség- hullámokat indít el. Ezek közel fénysebességgel futnak végig a hálózaton, maximális értékük több millió volt is lehet. A szigetélés leggyengébb pontját átütik, az átütési ponton keresztül aztán már jóval kisebb üzemi feszültség is utat talál a föld felé, beáll az üzemzavar. A berendezéseket tehát meg kell védeni, mert több millió voltra szigetelni őket lehetetlen. Ezt szolgálják például az oszlopokon elhelyezett villámhárítók, vagy a hálózat bizonyos helyeire beépített, tudatosan legyengített szigetelők. Az energiaipar kutatói a jobb technikai megoldások kikísérletezése érdekében saját maguk állítanak elő mesterséges villámcsapásokat, hogy azok természetét és a kifejtett hatást vizsgálhassák. A nagyfeszültségű laboratóriumok méretei imponálóak : magasságuk 20 méter, hosszuk 40 méter. A digitális számítógépek ősei elektroncsövekkel működtek, nagy méretűek voltak, mégis forradalmi változást hoztak a műszaki tudományokba. A digitális számítógépek tömeges elterjedése Az erőműveket a fogyasztókkal távvezetékek kötik össze. Ezek a távvezetékek behálózzák az egész országot, sőt össze vannak kötve a szomszédos államok energiarendszereivel is. Az energiahálózat feszültsége a nagy országos gerincvonalakban 220 000 és 400 000 volt. A vezetékek és a hálózattal közvetlen kapcsolatban álló készülékek szigetelése a biztonsági tényezővel megemel2 millió 500 ezer voltos egyenáramú berendezés egy utlramagas feszültségű laboratóriumban A budapesti Belvárosi templom nagyszerűen sikerült díszkivilágítása A műemlékek díszkivilágítása nem olyan egyszerű, mint ahogy vélné az ember. Ma már speciálisan képzett szakemberek foglalkoznak egyes építmények vagy szobrok, illetve műemlékcsoportok vagy netán egész városok díszkivilágításának megtervezésével és kivitelezésével. Jó összhatásra való törekvés esetén a megvilágított épületeknek nemcsak külön-külön kell művészien hatniok. hanem valamennyinek együttesen azt a várost kell jellemeznie, ahol a dísz- kivilágítás történik. A díszkivilágításnak egyébként két fő ága van. Az egyik minél többet akar mutatni az épületekből, a másik inkább a részleteket emeli ki. Másként fogalmazva: az egyik a nappali hatást igyekszik a sötétben is biztosítani, tehát az épület egészét bemutatni; a másik viszont olyan részleteket is kiemel, amelyek nappal elvesznek az egészben, tehát új, más élményhez juttatja a szemlélőt. Más-más fényhatások érhetők el azzal, hogy a világítótesteket milyen szögben állítják fel az építmények, szobrok közelében. Ha a megvilágítandó felület fényárban úszik, a fényforrások vele szemben, merőlegesen állnak. Amennyiben mozgalmas fény-árnyék játék látható, a fényforrások kis szögben állnak, súroló fényt biztosítanak. Amikor az épület belsejét világítják ki, úgy látjuk az épületet, mintha a saját negatívja lenne (az a világos, ami nappal sötét és viszont). A nagy, de nem túlságosan díszített felületek megvilágítására a szembefény a legmegfelelőbb. A jól tagolt, dúsan díszítetteknél a surlófény adja a legszebb hatást. A mélyen tagolt felületek a negatív világítás hatására nyújtanak feledhetetlen látványt. Az sem mindegy, persze, hogy mennyi fényt használnak. Kevesebb is elég, ha meghitt hangulatú műemlékeket világítanak meg, -többre van szükség, ha a részleteket is láttatni akarják. A szobrokat azért világítják meg messziről, felülről lefelé irányulóan, mert a nap is így süt rájuk (a lentről és közelről világított szobrok nagy lábúak, torzak lennének.) Edison 100 éve, 1879- ben készítette az első izzólámpát, amely vákuum búrában izzó szénszálból állt, és ez az eszköz az akkori gázvilágításhoz képest gyenge, sárga fényével körülbelül 20 év alatt elterjedt a lakásvilágításban, mivel kényelmes és égéstermék híján az eddigi világítóeszközöknél egészségesebb volt. A ma is használt volframszálas izzólámpa ősét hazánkban 1904-ben készítették. Több fényt csak egy irányban kisugárzó kirakatvilágító lámpákat, amelyek egyszerűbb fényszórókat helyettesítenek. D|ei számtalan féle autólámpa, illetve zseblámpa biztosítja! az ember számára oly szükséges fényt a sötétségben. Az elmúlt évtized termékei a még több fényt kibo- csájtó halogén izzólámpák sora, a magas nyomású nátriumlámpa, a higanygőzlámpa, a különféle fémhalogén- gőz lámpák, a xenonlámpák, amelyekkel ma már főként a közvilágításban egyre gyakrabban találkozunk. FFRvilágítás HMiánva
