Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-18 / 15. szám
1981. JANUÁR 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Az Alkotó emberért pályázaton Soha ennyi nevezés Pezsdítően hat a munkahelyi közművelődésre Az elmúlt évben már harmadik alkalommal hirdették meg a megye üzemeinek, vállalatainak „Alkotó emberért” elnevezésű közművelődési pályázatát. A pályázat 1980—81-es ciklusára soha nem látott számban neveztek be a munkahelyi kollektívák. A korábbi negyvenegy üzemmel szemben most százhat üzem csaknem hetvenezer dolgozója küldte el jelentkezését. A hirtelen megnövekedett népszerűséget elsősorban az elmúlt évek kedvező tapasztalatai eredményezték. Bebizonyosodott ugyanis, hogy az '„Alkotó emberért” pályázat a munkahelyi művelődéshez nem csupán megfelelő keretet biztosít, de annak minden területét komplex módon átfogva, konkrét tevékenységi formákat, feladatokat is ad az üzemi, vállalati kollektíváknak. Az üzemek nem egymással, hanem önmagukkal versenyeznek, ami azt jelenti, hogy saját — az általános és szakmai képzésben, kulturális és politikai nevelőmunkában, sportban — elért eredményeiket alaoul véve teszik meg vállalásaikat, szabják meg feladataikat a pályázat kétéves időszakára. A munkahelyek közművelődési feladatait ugyanakkor számon tartják, megvalósításukat szakmailag segítik a helyi közművelődési intlálzmények és a Ságváiri Endre Szakszervezeti Művelődési Központ munkatársai. Ösztönző erővel hatnak a pályázat díjai is; a legjobb eredményeket elérő üzemek ugyanis jelentős anyagi támogatást kapnak további közművelődési munkájukhoz. Az 1980—81-es pályázati időszakban erre a célra csaknem 400 ezer forintot fordít a megyei tanács, a KISZ megyei bizottsága és a Ságvá- ri Endre Szakszervezeti Művelődési Központ. A szakmailag megalapozott, megfelelően átgondolt pályázati rendszer pezsdítően hatott a megye üzemeinek. vállalatainak közművelődési életére. Egyik legnagyobb érdemét abban látjuk, hogy segített tisztázni néhány korábban vitatott kérdést; körülhatárolta a munkahelyek oktatási, köz- művelődési feladatait, támpontot adott a művelődési bizottságok munkájához. Ennek eredményei az 1980—81- es pályázati időszakban már jól nyomon követhetők. Általános tapasztalat például, hogy egyre több azoknak az üzemeknek a száma, amelyek nevelési célok alapján fogalmazzák meg közművelődési feladataikat. A korábban alkalmazott — sok esetben egysíkú — tevékenységi formákat újabbakkal bővítve gazdagabb, sokoldalúbb, igényesebb a munkájuk. Tervszerűbben, a helyi lehetőségeket és szükségleteket figyelembe véve határozzák meg feladataikat, különösen oktatási, szakmai továbbképzési elképzeléseiket. Tartalmasabbá vált az üzemek, vállalatok közművelődési élete is. A pályázati időszakban több figyelemre méltó kezdeményezés indult el az üzemekben, például szakkörök, klubok létrehozása, közművelődési napok rendezése. Csaknem minden munkahelyen igénylik a különböző képzőművészeti kiállításokat, közönség-művész, író-olvasó találkozókat, ismeretterjesz-í tő előadásokat. Ezekre a programokra egyre inkább a rendszeresség jellemző, kevesebb a kampányszerű rendezvény a munkahelyeken. Nem utolsósorban az „Alkotóemberért” pályázatnak is köszönhető, hogy javult az együttműködés a lakóhelyi művelődési házakkal, könyvtárakkal. A könyvtárak, ismerve az üzemi könyvtári hálózat rossz működési feltételeit, különösen sokat tettek a dolgozók olvasóvá nevelése, irodalmi ízlésének fejlesztése érdekében. A pályázat 1980—81-es ciklusa félidejéhez érkezett. Az elmúlt év tapasztalatait a közelmúltban közművelődési ankéton értékelték a meghirdető szervek és a munkahelyi kollektívák. Joggal állapíthatták meg, hogy az eddigi eredmények biztatóak. s az „Alkotó emberért” pályázat elérte célját; hathatós segítséget nyújtott a munkahelyek közművelődési tevékenységéhez. T. E. Amatórszinház Ma este: „Nincs miért” Bemutatja a szolnoki Hid együttes Jan Whithg Nincs miért című abszurd játékának bemutatójára készül a Híd irodalmi színpad. Az amatőr együttes vezetőjével, Szőrös Antallal a bemutató előtt beszélgettünk. — Hogyan esett választásuk erre a darabra? —Jan Whithg drámája nagyon megragadott bennünket. Az úgynevezett „dühös fiatalok” nemzedékéhez tartozó amerikai író olyan kérdéseket feszeget művében, amelyeket, úgy véljük, még most, a nyolcvanas évek elején sem vesztettek aktualitásukból. Nevezetesen a korosztályok közötti érintkezési problémákról, a nemzedéki kérdésekről szól. Főként tehát a dráma mondanivalója késztetett bennünket arra, hogy közösség elé vigyük, ugyanakkor az együttes tagjainak részéről is jelentkezett az az igény, hogy színdarabban tegyék próbára magukat. — Bizonyára ez új feladatokat is jelentett. • — Természetesen, hiszen ez idáig elsősorban különböző szerkesztett, irodalmi művekből ösz- szeállított műsorokat mutattunk be. Ezekben — lévén a hangsúly az ossz játékon — egy-egy (szereplőre kevesebb felelősség hárul. A színdarabokban viszont végig kell hordozni egy- egy szerepet, jobban előtérbe kerül a színjátszó. A szerepeket igyekeztünk úgy kiosztani egymás között, hogy azok lehetőleg találkozzanak a szereplők egyéniségével, s természetesen ne haladják meg képességeiket, Jan Whithg Nincs miért című abszurd játékának bemutatóját ma este 7 órától a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban tekinthetik meg az érdeklődők. Rákóczifalván Rákócziról A nagy fejedelem emlékei A Vajai Múzeum anyagából összeállított II. Rákóczi Ferenc életútját bemutató kiállítás nyílt a rákóczifalvi művelődési házban. A község lakói szeretettel ápolják a nagy fejedelem emlékét, hiszen a későbbi település földje a szatmári békekötésig Rákóczi birtoka volt. Az 1676—1735-ig élt fejedelem családfájáról. gyermek- és ifjúkoráról, az általa vezetett szabadságharc fontosabb állomásairól, a kuruckor emlékeiről, s végül a ..bujdosó” évekről számolnak be a tablók, kiegészítésképpen a rendezők felsorakoztatnák a Rákócziról szóló könyveket. A kiállítás megnyitója után a község Rákóczi nevét viselő szocialista brigádjai megkoszorúzták a fejedelem tanácsháza előtti szobrát. Az emlékkiállítás két hétig várja az érdeklődőket. Értelmiségiek Kisújszálláson Mindenki javára Dr. Kiss Kálmánné Tóth Endre Kocsárdi Dómján Dr. Szabó Csutka Lászlóné László Mihály Mihály Bozó Imre A Hazafias Népfront kisújszállási bizottsága szíves közreműködésével a napokban egy beszélgetésen vettünk részt, amelynek középpontjában a város szellemi élete, az ott élő értelmiségiek helyzete és közérzete, a tudományos-technikai haladásra gyakorolt hatásuk szerepelt. A beszélgetésen dr. Kiss Kálmánné, a Móricz Zsig- mond Gimnázium és Köz- gazdasági Szakközépiskola igazgatója, Tóth Endre, a Hazafias Népfront városi bizottsága titkára, Kocsárdi Lászlóné, a városi tanács intézményirányító osztályának főelőadója, Dómján László, az Arany János Általános Iskola igazgatója, dr. Szabó Mihály állatorvos, a TIT váKapuk a Kisújszállás földművelő népe még a felszabadulást követő években is zárt, apáról fiúra hagyományozódó kultúrában élt. A gimnázium szellemi kisugárzása bármennyire is jelentős volt, az értelmiség kis száma és a befogadók kenyérgondjai miatt a kapuk csak az elmúlt évtizedekben nyíltak ki a nagyvilágra. Ez főleg igaz, ha a kultúra tágabb fogalmát használjuk, amelyben beletartozik az eszközöknek, anyagi javaknak, termelési technikáinak az egész életmódot átfogó, meghatározó teljessége. A város két nagy mező- gazdasági termelőszövetkezetében hetven felsőfokú iskolai végzettségű agrárszakember dolgozik. A műveltség fogalmát leszűkítő nézetek szerint „nem veszik ki részüket kellő mértékben a közművelődésből”. A megállapítással szemben egyetlen tényt említünk; a város hajdan kétkezi munkára alapított mezőgazdasági kultúrája — a magyar mezőgazdaság részeként — alapjaiban megváltozott, a különböző agrár- szakemberek csaknem száz, a mezőgazdaságban addig jórészt ismeretlen, szakmunkára tanították meg a föld művelőit. A „gyalogparaszt” fogalma gyakorlatilag a múlté! Ez a beszélgetés is megerősítette : a mezőgazdasági termelést irányító értelmiség továbbra is minden telhetőt megtesz a köz művelődéséért. A fejlődő termelési technika ugyanis megnövekedett szaktudást igényel — de egyáltalán rugalmasan alkalmazkodni kell a technológiák változásához, erre fel kell készíteni mindazokat, akik a technikát alkalmazzák, azzal kapcsolatba kerülnek. A Tisza II. és a Nagykun Tsz agrárszakemberei folyamatosan képezik — tanfolyamok. előadások stb. — nemcsak a város, de a környező kisebb települések be tanított szakmunkásait, az új eljárások üzemeltetésére továbbképzéseket szerveznek stb. A város „agráriusai” — néhány kivételtől eltekintve — szinte mindannyian Móricz alma materének tanítványai voltak. Negyven tanítója, tanára volt hajdan a városnak, napjainkban közel háromszáz. Az általános iskolákban a szaktanárok által megtartott Ezek a jövőbe vezető gondolatok azért is kerültek a beszélgetés középpontjába, mert a mezőgazdasági termeléskultúra változásán kívül. ezzel csaknem párhuzamosan nagyszabású társadalmi átrétegeződés történt. Kisújszálláson ma már lényegesen többen dolgoznak az iparban, mint a mezőgazdaságban. Az összes keresők 72.8 százaléka munkás, 17 százaléka pedig szövetkezeti paraszt. Ezek az arányok a rosi titkára, Csutka Mihály, a MEZŐGÉP helyi gyáregységének főmérnöke és Bozó Imre, a Tisza II. Tsz elnöke mondott véleményt az említett kérdésekről és azok hatásterületeiről. Az őszinte hangvételű és lényegre törő vita főbb csomópontjait, tapasztalatait és következtetéseit az alábbiakban próbáljuk összegezni. világra órák aránya igen magas, jobb a megyei átlagnál. A tanévvesztés 0,5 százaléka továbbtanul. Az általános iskolákból középiskolába lépő tanulók 85 százaléka, a középiskolából főiskolára, egyetemre felvettek 75—80 százaléka fizikai munkát végző szülők gyermeke. Az iskolák olyan szellemi bázist jelentenek, amelyek egyre nagyobb társadalmi rangot kapnak. A gimnázium tanári kara — de más példát is említhetnénk — különböző felnőttoktatási stúdiumok ellátásából is kiveszi részét, esti iskoláik keresettek. A nevelőtestületekben, az iskolai életben erősödött a munkahelyi demokratizmus, fokozódott a közéleti aktivitás. A pedagógusok kapcsolatai a különböző értelmiségi rétegekkel egyre szélesednek, mind gyümölcsözőbbek. Ismernünk kell a mezőgazda- sági, ipari üzemek életét, következményeiket, hángsú- lyozták a beszélgetés pedagógus résztvevői, hiszen az oktató-nevelő munkának a valós életre kell felkészítenie a gyermekeket. Nézet- különbségek mutatkoznak — de hol nem? — a korszerű műveltség tartalmi kérdéseiben. Vagyis; a korszerű mű veltség fogalmának meghatározásával mindenki egyetértett. de a megközelítés — az oktató-nevelő munka útja — szempontjából differenciálódtak a vélemények. Tulajdonképpen az úgynevezett humán és szakképzés ütköztetéséről van szó. Ezt az ellentmondást csak a jövőben kialakuló általánosan képző-nevelő iskola oldhatja fel. amely — remélhetően — megfelelő összhangot tud teremteni az általános műveltség további gyarapítása és az alapvető szakmai képzés között. Ennek az elvnek az érvényesítése nem azt jelenti. hangsúlyozták, hogy a szaktudást kell háttérbe szorítani. éppen ellenkezőleg, állandóan fejleszteni és korszerűsíteni kell. A félreértés jelenleg még adott — legalábbis hatásában. Ez pedig a korai specializáció. amely háttérbe szorította — már ahol — az általános művelt-- séget. Napjainkra viszont világossá vált. hogyha valaki nem rendelkezik kellő általános műveltséggel, képtelen lépést tartani az állandóan bonyolultabbá váló szakmai igényekkel. nagy ipari centrumok foglalkozási megoszlásához teszik hasonlóvá Kisújszállást? De csak a statisztika számaiban! Az időtényező sok mindent meghatároz. A munkássá válás folyamata itt eleven valóság, mint ahogy az is tény. hogy a mérnök — a műszaki értelmiségi — is új jelenség a Kunságban. Megjelenésük és letelepedésük a vidéki ipartelepítés programjához kötődik, ma már húszegvnéhányan dolgoznak a városban. A beszélgetésen részt vevők nem ismertek olyan ifjú műszaki értelmiségit, aki tanulmányai befejeztével hazatért volna Kisújszállásra. Ha úgy tetszik; a város műszaki értelmisége csaknem teljes egészében — nagyon szívesen fogadott — „bevándorolt”. Megjegyezzük: ezt nemcsak az ipar évtizedekkel ezelőtti hiányával magyarázhatjuk, hanem a hagyományok inspiráló erejével is. Gondolunk a „hazai” agrárértelmiség nagy számára. A megváltozott társadalmi struktúra és az új kultúra- felfogás között sajátos az összefüggés. Fokozottan előtérbe kerül a „mindennapi műveltség” kérdése, tehát azoknak a készségeknek, ismereteknek, nézeteknek ösz- szessége, amelyek a mindennapi tevékenységgel kapcsolatosak. Az iskola képtelen mindent tanítani — így hárul nagy feladat a közművelődésre. Hogy érzi magát,... Egy felmérés tanúsága szerint a Kisújszálláson élő értelmiségiek — általában — jól érzik magukat a városban, ragaszkodnak munkahelyükhöz. Itt jegyezzük meg: a városi pártértekezlet megállapítása szerint az értelmiség száma ma is elmaradt a termelőerők fejlődése által megkívánt szükséglettől. S ami ezzel bizonyos érintkezési területen összefügg: a város kulturális élete viszont az ott élő értelmiségiek szellemi szükségletétől maradt el. Ennek egyik legfájóbb pontja a színházi élet hiánya. A városban ugyanis néhány évvel ezelőtt még hat- nyolcszáz színházbérletet adtak el, remek társulatoknak, nagyszerű előadásoknak — a rossz körülmények ellenére is — tapsolt a közönség. Ma is van jó néhány „bérlő” Kisújszálláson, főleg a fővárosi színházakat látogatják. Ám e kérdésben is új helyzettel kell számolni; az üzemanyagárak takarékosságra szorítanak, jobban meggondolják az emberek az utazást. Sajnos, az egykor jó adottságú Ady mozi nagy terme most már nehezebben felújítható, az éveik bizony megviselték. Nincs öltözője a színpadnak, pedig ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy Kisújszállásra tájoljon a Szigligeti Színház. Szavak és tettek A különböző társadalmi munkaakciók, a Móricz-na- pok rendezvénysorozatai, a múlt évben átadott Arany János iskola építéséhez adott segítség a bizonyítéka — többek között —. hogy a város értelmisége minden okos szóra odafigyel, önzetlenül hajlandó dolgozni az élet minden területén. Ha értelmét látja! S ezt közösségi értelemben értik, nem pusztán az egyéni boldogulás szempontjából. Az értékközvetítés folyamata és az önmegvalósítás fontos tényezője a város értelmisége döntő és túlnyomó többségének egybeesik, vagyis ki-ki a maga szakterületén annyit tehet a közösségért, amennyit tehetsége, munkabírása engedi. S ami nagyon fontos; az egyén érvényesülését mindjobban ezek a mutatók motiváliák, s ez olyan tényező, amellyel Kisújszálláson — és máshol — számolni érdemes. Tiszai Lajos Új közeg — más igényrendszer
