Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-18 / 15. szám

1981. JANUÁR 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Milliós megtakarítás a jászberényi Kossuth Tsz-ben Gondolkodni azon, hol le­het hazai alapanyaggal pó­tolni az importból szárma­zót, nélkülözhető munkaerő- . vei helyettesíteni a hiányzót, úgy indítani útnak jármű­vet, hogy vissza is megra­kodva érkezzék. A jászberé­nyi Kossuth Tsz-ben ilyen aranyszabályok figyelembe­vételével készítették el az elmúlt évi takarékossági ter­vet. Az eredmény: több mint 1 millió forint megtakarítás. Jelentős eredményt, több mint 300 ezer forint értékű megtakarítást ért el a téesz a belső energiák — fűtő­anyagok — ésszerű felhasz­nálásával, újabb energiafor­rások feltárásával. Erdésze­tében a fafeldolgozás során keletkezett hulladék jó fűtő­anyagnak bizonyult, drágán beszerezhető energiát pótolt. Több mint 300 ezer forin­tot hozott a téesz „konyhá­jára” az az intézkedés, hogy az import alapanyagot ha­zaival pótolták. A saját ki­vitelezésű építkezéseknél fenyődeszka helyett az erdé­szetéből kivágott és feldol­gozott akác- és nyárfadesz­kát használta fel a gazda­ság. Tartós és jó építőanyag­nak bizonyult az akácból, a fenyőből nyert — saját elő­állítású — deszka, gerenda és palló a régi épületek fel­újításánál. Ezekkel is érté­kes importanyagot helyette­sítettek, és 280 ezer forintot takarítottak meg. Fontos helyen szerepelt a takarékossági tervben az ál­talános költségek csökkenté­se, a munkaerő ésszerű ki­használása. Az időjáráshoz igazodó munkaerő átcsopor­tosításokkal. a szállításnál az üres járatok további csök­kentésével az elmúlt évben 170 ezer forintot takarítot­tak meg a Kossuth Tsz-ben. — illés — A Balatonalmádi Bauxitkutató Vállalat aknafúrást végez a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat nyírádi területén. A háromszázharminc méteres víztelenítő akna utolsó száz méterét fúrja a Wirth—L 10-es típusú aknafúrógép. Az aknafúrógépen dolgozó két szocialista brigád az elmúlt évi tervét közel tíz százalékkal túlteljesítette. A képen: a „Mikovinyi Sámuel” Szo­cialista Brigád tagjai az ország egyik legkorszerűbb aknafúrógépén dolgoznak Töretlen hűséggel, és szorgalommal (Folytatás az 1. oldalról) dolgoznunk. Meg kell tanul­nunk okosan gazdálkodni, jobb munkát ' végezni, min­den vonalon takarékoskodni és mértéktartóan élni. Mind­ebben számítanak a munkás­őrök példamutatására. A mű­velődésről szólva kiemelte, hogy az nemcsak a személyi­ség kiteljesedése, hanem a korszerű termelés miatt is nélkülözhetetlen. Befejezésül azt hangsúlyozta Majoros Ká­roly, hogy van alapunk és erőnk a párt által kitűzött feladatok valóra váltására. A Szolnok városi F. Bede László munkásőr zászlóalj tegnap délután a tiszaligeti sportcsarnokban tartotta ün­nepélyes egységgyűlését, me­lyen részt vett Szűcs János, a megyei pártbizottság tit­kára és Rontó Antal, a mun­kásőrség megyei parancsno­kának helyettese. Az egység életét Rideg András zászlóaljparancsnok elemezte. Szólt arról, hogy a múlt kiképzési évben a politikai munkára, a mun­kásőrök tudatának formálá­sára, a kiképzésben, a ter­melésben és a közéletben való példamutatásukra, nem utolsó sorban pedig a harc- készültség fokozására he­lyezték a hangsúlyt. Célju-, kát sikerült elérni. Erre vallanak az olyan tények, hogy például-az állomány 62 százaléka kiváló dolgozó jel­vény tulajdonosa Társadal­mi aktivitásuk is igen jó. A munkásőrök kétharmadának más társadalmi megbízatása is van. Minden adottsággal TUDOMÁNY ÉS GYAKORLAT II korszerű állattartás szolgálatában A mezőtúri főiskola üzemgépészeti karán Vége felé közeleg a féléyi vizsgaidőszak a DATE me­zőtúri mezőgazdasági gépé­szeti főiskolai karán is. A hosszú folyosókon egyre rit­kábban sétálgatnak, lapoz­gatnak vizsgázó hallgatók. A tanszékek mégsem „zártak be”, az oktatók vizsgáztatás nélkül is találnak munkát, ki szakirodalmat böngész, mások disszertációjukon dol­goznak. A kar vezetői az ok­tatás színvonalát is megha­tározó önképzésben,, tudomá­nyos kutatásban „nem is­mernek tréfát.” Ha lehet akikor ezt a céltudatosságot hatványozottan érezhetik az üzemgépészeti tanszék okta­tói, vezetőjük ugyanis dr. Patkós István, a mezőgazda- sági tudományok kandidá­tusa, főiskolai tanár, a főis­kola igazgatója. Segítségével ismerkedünk meg a tanszék életével, munkájával, törek­véseivel, amelyek egyben az egész karra jellemzőek, hi­szen kicsit a „minta” szere­pét tölti be az igazgató tan­széke. Ő úgy mondja, nem lehet negatív példa. A tanszék három tantárgy, az állattartás épületei és gé­piéi, az épületgépészet és a munkavédelem gazdája. Minden tudnivalót, amely az állattartás gépesítésével kapcsolatos a tanszék tan­tárgyaiból sajátíthatják el a hallgatók. Aki már eldön­tötte közülük, hogy ezen a területen vállal majd mun­kát, érthetően e tanszékhez kötődik jobban, s igyekszik bekapcsolódni a tudományos kutatásokba. A tanszéken az igazgató mellett két adjunk­tus, Mityók András tanszék­vezető-helyettes, és Erényi Albert, két tanársegéd Dá- vidházy Gábor s Jakab Sán­dor, a kari KISZ-bizottság titkára, Kereoeszki István tanszéki munkatárs, s két szakoktató Kovács Gábor, Kötél Antal dolgozik. Kere- pészki István az első olyan oktató a főiskolán, aki a kar hallgatója volt. A tanszéken oktatott szak­ma eléggé fiatal a mezőgaz­dasági gépészeten belül. így fiatal a tanszék is. akárcsak az oktatók. A rendszeres ér­tékelések szerint jól teljesí­tik feladataikat, a legfiata­labbak is felzárkóztak, szín­vonalasan oktatnak-nevel­nek. s máris szép sikereket értek el a tudományos mun­kában. Országos szintű kutatások A tudományos munkában való elmélyülés nem vélet­lenül kötelező a felsőokta­tási intézményekben, hiszen a szakemberképzésben igen nagy jelentősége van, hogy mit és hogyan oktatnak A tananyag állandó korszerű­sítése, a legfrissebb tudomá­nyos eredmények átadása nem kis feladatot jelent a tanároknak. A megszerzett tudás is „inflálódik”, s nem lehet az adott területen szaktekintély, aki nem tájé­kozott a tudomány jelenlegi törekvéseiben, eredményei­ben. Mindez természetesen nemcsak a tanszék, hanem az egész főiskola tanári ka­rával szemben támasztott követelmény. Hiszen a fel­sőoktatási intézményeknek a képzés mellett a tudomá­nyos munka adhatja a leg­nagyobb tekintélyt. A mezőtúri főiskola alig tízéves. A rövid idő alatt is sikerült elérni, hogy „bele­szólhatnak” az oktatók a magyar mezőgazdaság tudo­mányos életébe. A hatodik ■ötéves terv két országos szintű programjának kuta­tásába felkérték a mezőtúri iskolát is. Mindkét program­ban — „A mezőgazdasági termelés műszaki feltételei­nek fejlesztése” valamint „A tömegtakarmányokra, melléktermékekre alapozott hús- és tejtermelés” — érde­kelt a tanszék valamennyi oktatója. A programhoz kap­csolódó kilenc kutatási te­rületből négyet a tanszéken dolgoznak ki. Szeptembertől: új tantervek A következő tanévtől bő­vül az oktatók feladatköre, a már végzett hallgatók ok­levelet adó továbbképzésé­vel. Állattartási, gépüzeme­lési szakon képeznek szak- üzemmérnököket. Az elfo­gadott tantervet a tanszé­ken állították össze, de részt vettek az oktatók a nappali tagozatosok új tantervének kidolgozásában is. A követ­kező tanévtől diszciplináris tárgyként a mezőgazdasági építést a tanszéken oktat­ják majd. A hallgatók négy féléven át járnak előadá­sokra, szemináriumokra, s végül vizsgázni az „üzem­gépészetre”. Ennél persze sokkal élőbb, szélesebb kö­rű a fiatalok kapcsolata az oktatókkal. Együtt dolgoz­nak a szakkörben, a tudo­mányos diákkörben, s még a KISZ-ben is. hiszen a tan­szék egyik oktatója a bizott­ság titkára. Noha a tanárok és hallgatók közötti kapcso­lat legfontosabb fóruma vál­tozatlanul az előadás, a sze­minárium. az órák sikerét, a közös gondolkodást előse­gítik ezek a találkozások is. T. G. rendelkeznek a további eredményes munkához. A városi pártbizottság ne­vében Simon József, a párt- bizottság első titkára kö­szöntötte az egységgyűlés résztvevőit, és értékelte a zászlóalj munkáját. Hang­súlyozta, hogy a párt eddig is kiemelt figyelmet fordí­tott fegyveres testületére, és ezután is megad minden se­gítséget neki. Az egységgyűlés kedves színfoltjaként az úttörőgár­da tagjai virággal köszön­tötték a kitüntetetteket. Az új munkásőrök eskütétele után Szűcs János, a megyéi pártbizottság titkára adta át a megyei pártbizottság üd­vözletét, majd szólt az egy­séggyűlés résztvevőihez. Mindenekelőtt azt emelte ki, hogy a zászlóalj becsü­lettel teljesítette pártmegbí­zatását, helyt állt az élet valamennyi területén. A kez­deményezés, a tettrekészség jellemző rá. Gazdasági témákat érintve kifejtette, hogy eredmények­ben gazdag évet hagytunk magunk mögött. A fejlett szocialista társadalom épí­téséért — a XII. pártkong­resszus útmutatása szerint — megyénkben most is se­rény munka folyik. A párt­tagok mellett a pártonkívü- liek is élénk aktivitást fej­tenek ki. Ez a követendő út a továbbiakban is, hiszen a jólét megteremtésének alap­ja csak a becsülettel, hozzá­értéssel végzett jó munka lehet. Csak az segíti elő . a gazdasági egyensúly javítá­sát. Fontos érdekünk fűző­dik az anyaggal, az energiá­val való takarékossághoz, az ésszerű gazdálkodáshoz, az emberi alkotókészség kibon­takoztatásához. Mindezek érdekében is nagy szükség van a szocialista demokrá­cia jobb érvényesítésére, a • jogok és a kötelességek együttes alkalmazására, ami behatóan meghatározza cse­lekvésünket. Befejezésül azt fejtegette Szűcs János, hogy eredményeink megbecsülésre méltóak, van mit megvéde­nünk és tovább gyarapíta- nunk. Azt .kívánta, minden­kinek legyen része az alko­tás örömében, töltsön el min­denkit a jól végzett munka tudata. Az egységgyülés hangula­tát fokozta a Kassai úti Ál­talános Iskola énekkarának, a Tisza Táncegyüttesnek és a Kilián György Repülő Mű­szaki Főiskola zenekarának közreműködése. Kunszentmártonban szin­tén tegnap tartotta egység­gyűlését a Nagy Péter mun­kásőr század. A múlt évi számvetést Més tarns György .századparancsnok végezte el Az egységgyűlésen a megye, pártbizottságot Szabó Ist­ván. a megyei pártbizottság osztályvezetője, a megyei parancsnokságot pedig Dósa István, a munkásőrség me­gyei parancsnokának helyet­tese képviselte. S. B. Nemcsak az ö bőrükre „Azt hiszem, nem lehet jó vállalati ve­zető, aki nem ismeri a gaz­dasági élet törvényeit. A szabályszerűségek — ha nem is1 matematikai egyértelmű­séggel — segítenek előre fel­mérni egy-egy döntés vár­ható következményeit. Ügy is mondhatnám, hogy a ve­zető képzettsége sikereinek egyik záloga. A vállalat „bársonyszékeiben” ülőket sokszor mégsem a különböző gazdaságtanok tételei között jártasságuk szerint ítélik meg. Általában mindenki a végeredményre, például a fizetési boríték vastagságára kíváncsi. A „mellékszámítá­sokat”, a megoldáshoz ve­zető lépések helyességét nem kérik számon mint a matematikaórán. Néha hibázva is lehet — a számtanban is előfordul hasonló — jó eredményre jutni, de a szög hamar ki­bújik a zsákból. A rossz ve­zető glóriája csak ideig- óráig ragyog. Egy-két évig lehet például kifizetődőén exportálni, azonban a ter­mékek korszerűsítése. * a költségek csökkentése vagy az árak növelése nélkül a bukás később elkerülhetet­len. Sajnos, a dicsfény ak­kor is elhalványul, ha a rész- és végeredmények mind helyesek, az emberek, mégis kevésnek tartják. A kisebb nyereség, a megszo­kottnál lassabban növekvő bérek maguk is ronthatják a dolgozók közérzetét. A gazdálkodás mai körülmé­nyei között éppen ez a hely­zet. Az elérhető legjobb eredményeket is (joggal?) keveslik a dolgozók, mert nem ehhez szoktak. De mit tehetünk, ha csak ennyit préselhetünk ki a vállalat­ból? Ráadásul rövid időn belül nem is számíthatunk jelentős változásra.” — így elmélkedett a megye egyik nagyvállalatának igazgatója, engem pedig az gondolkod­tatott el, hogy miért csak a végeredmény számít? Azt hiszem, rátaláltam a megoldásra. Amíg minden jól ment, többnyire csak be­széltünk arról, hogy a dol­gozókkal meg kell ismertet­ni a vállalat életének ösz- szefüggéseit, hogy mindenki­nek látnia kell szerepét a gazdasági folvamatokban. A lehetőségekhez képest azon­ban keveset tettünk azért, hogy ezek a törekvések va­lósággá váljanak. A dolgo­zók egy része pedig úgy vél­te: rájuk a végrehajtás tar­tozik és ha a megszokott módon esztergálnak, akkor a megszokott módon emelke­dik a keresetük is. A többi pedig a főnökök dolga_ Sok vezető lelke mélyén még helyeselte is ezt a „suszter maradjon a kap­tafánál” elvet. Beszéltem olyan igazgatóval, aki azt mondta, neki minden dönté­séért vállalnia kell a fele­lősséget — és vállalja is. Csak ne avatkozzanak a munkájába, hiszen a válla­lat nyeresége, a bérek nö­vekedése magáért beszél. De mi van akkor, ha a megalapozott döntések sem hozzák meg a szokásos nö­vekedést, mert az új köve­telményeknek mgg így sem felel meg a vállalat? A „szűk látókörűségre” kény- szerített munkások ilyenkor rögtön felkapják a fejüket: többet dolgozunk és keve­sebbet keresünk — mit csi­nálnak az üzemben „oda- fönt”? A jogköreikre régen oly féltékeny „fentiek” pe­dig próbálkoznak megma­gyarázni a bizonyítványt. A „lentieket” viszont egyálta­lán nem érdekli, hogy a gazdasági vezetőknek mi­lyen új nehézségekkel kell megbirkózniuk. Szinte természetes ez a „közömbösség”: évtizedeken át azt tanulták, hogy a közgazdasági „feladványok” megfejtése másokra tartozik. Nem veszik észre, hogy sa­ját munkájukon is javítani kellene. Nem is vehetik ész­re, mert mindig csak 10 vagy 20 csavar elkészítését kérték tőlük és nem mond­ták meg. hogy miért éppen ennyit, és miért épp annyi idő alatt. Sok helyen a mun­kásokhoz nem, vagyis nem „megemészthető”, tettre ser­kentő formában jutottak el a gazdálkodás, követelmé­nyeinek megváltozásáról szóló hírek. Az emberek te­hát továbbra is a múlt mér­céjével mérték önmagukat, és jutottak hamis következ­tetésre. Például ilyenre: „Mi semmivel sem dolgozunk rosszabbul, mint máskor, te­hát csak mások hibáztak”. A valóságos gondokból összerakott, bi­zonyára egyoldalúra sikerült montázzsal csak érzékeltet­ni akartam: nem bizonyult elégségesnek, hogy az üzem­ben sokáig csak a közvetett demokratizmusra építettünk. A munkások jól ismerték saját, szűk értelemben vett termelési feladataikat. a gazdálkodás többi gondjával folyamatosan azonban nem „éltek együtt”, főképpen a központtól távol eső gyár­egységekben: Ezért, a ma elvárandó jobb munka ér­dekében emberséges hangú, okos,, pontos felvilágosítás­sal kell megmutatni minden­ki helyét, szerepét a gyár életében, követve a tájékoz­tatásban a gazdasági-terme­lési változások dinamizmu­sát. így kerülnek közelebb a dolgozók a gazdaságpoliti­kához, így válnak értőivé céljainknak, így lesznek ké­pesek tudatosan összekap­csolni azokat mindennapi munkájukkal, a velük szem­ben támasztott termelési kö­vetelményekkel, a saját ta­pasztalataikkal. A jogtalan elégedetlenséget kerülhetjük el, ha az emberek tudják, hogy nem. pontosabban, hogy nemcsak az ő „bőrük­re” megy a „játék”. V. Szász József A városban és vonzáskörzetében végez javítást a törökszent­miklósi áfész villanymotor-tekercselő részlege. Évi termelése meghaladja az egymillió forintot

Next

/
Oldalképek
Tartalom