Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-18 / 15. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. JANUÁR 18. I Arcképvázlat I Mikroszkóp alatt is színes a világ Ügy vélem, illik rá a jelző: korszerű ember. Miért? Mert nemcsak maga műveli magas fokon a szakmáját, erre ösztönzi munkatársait is. Modern, minden iránt érdeklődő, a világ dolgairól véleményt alkotó, nagy-nagy vitalitással bíró egyéniség. Egészségügyi körökben neve ismerősen cseng; dr. Krasz- nai Géza kandidátus, a megyei kórház kórbonctani és kórszövettani osztályának vezető főorvosa negyedik esztendeje dolgozik Szolnokon. Könyvekkel zsúfolt szobájában erről a néhány évről, Szolnokra jöveteléről beszélgetünk. „Dolgozni jöttem ide — mondja — és mivel megkaptam azokat a feladatokat, amelyek mindig is érdekeltek, jól érzem magam. Hogy az intézet vezetőjével kölcsönösen nem csalódtunk egymásban, tegnap aláírtuk az újabb négy évre szóló szerződésünket.” Hogyan lesz egy fiatalem-. bér patalógus? Egy érettségizett fiú aligha jelentkezik az Orvostudományi Egyetemre azért, mert kórboncnok akar lenni. — Ahhoz, hogy ezt a rendkívül anyaghoz kötött, a gyógyító szakmához vonzalmat érző ember számára rideg, merev, kicsit távol eső, empirikus tudományágat válassza az ember, ahhoz olyan oktató kell. mint az én egykori professzorom. Endes Pongrácz volt. Két alapvető tulajdonsággal rendelkezett, amit hagyatékként én is igyekszem továbbadni: előadásában, napi tevékenységében rendkívül informatív volt. ugyanakkor ösztönző is. Én 1957-től -a debreceni Kórbonctani Intézetbe mentem diákkörösnek azzal a felkiáltással, hogy minden jó klinikus a kórbonctanon kezdte pályafutását,, és én jó klinikus akartam lenni. Mindent megnéztem, minden anyagot, amit kaptam, a mikroszkóp alá dugtam. És jött egy érdekes fordulat: az egyik mesterem egyéves NDK-tanulmányutat kapott, és csak úgy mehetett el, ha gondoskodik helyettesről. Én akkor kezdtem a szigorló évemet és kineveztek. Akkor azt mondtam : ez egy év, meg még egy év, nem vesztek semmit, két év után elmegyek klinikai pályára. Amikor elmúlt a két év, azt gondoltam: legyen még másfél és leteszem a szakvizsgát. Amikor pedig már megfelelő állás lett volna egy klinikai osztályon, akkor a szívem a patológiához húzott. Megszerettem. Ennél színesebb világ, mint a mikroszkóp alatti biológia, nincs! Nincs két egyforma elváltozás. Arról nem szívesen beszél — holott tény — azzal, hogy patalógus maradt, rendkívül sok lemondást vállalt. De a szakmája sok mindent pótolt. őszintén vallja: a sikerélményhez nem feltétlenül fontos, hogy a meggvógvult beteg közölje: köszönöm, doktor úr, hogy meggyógyított. A sikerélménynek vannak a betegágyhoz kapcsolt áttételes formái. Ilyen a szövettan kutatójának munkája, aki egy kis testszövetből meg tudja mondani, mi a betegség, és azzal megszabhatja a kezelés további menetét, irányát, a beteg sorsát: úgy, hogy vele személyesen nem is találkozik. Amikor kérdezem tőle, sikeres embernek tartja-e magát, így felel: — Igen. Minden nap megvan a sikerélményem annak ellenére, hogy ez áttételes. És szerencsés ember is vagyok. Olyan munkatársaim vannak, akikkel sikerült összekovácsolnom a jó csapatmunkát. Az én élményemben benne van, hogy a másik öt orvosnak is sikere van. És ha már itt tartunk: minden vezetőnek áttételes a sikerélménye, ugyanakkor összetett és komplex. Sokat foglalkozom vezetéselmélettel, szeretek bolyongani ezen a területen is. Közbevetem: azt hiszem, ezt már hivatástudatnak, hivatásszeretetnek _ is lehet mondani. Nem ért egyet velem. Nem szereti ezt a kifejezést. Szerinte valahol ennek a kifejezésnek elveszett az igazi tartalma, ö inkább így mondta: szakmaszeretet. Ha ez megvan, ha a szakma örömöt és kielégülést ad, annak megvan a társadalmi vonzata, társadalmi elismerése is. Szerinte egy cipész ugyanolyan hivatástudattal dolgozhat, mint egy hisztológus vagy akár egy újságíró. „Az értelmiség szeretné magának vindikálni a hivatástudat érzését, a hivatástudat problematikáját. Én nem hiszek ebben, mert mindegy, hogy milyen területen dolgozik az ember. Ha azt úev csinálja, hogy örömöt, kielégülést ad, akkor szerintem az már azonos a hivatástudattal.” — De ez a hivatástudat együtt jár a nagyobb felelős- séggérzettel és következésképp a nehezebb élettel, ami esetenként nyomasztó érzés is lehet. — Ha egy emberben megvan a szakma szeretete. ha vezető beosztásba került, és eleget tesz a vezetői — ha értelmiségi, az értelmiséggel szemben támasztott társadalmi — követelménynek, akkor eljutunk odáig, amit hivatástudatnak lehet nevezni. Ha egy értelmiségi vezető is, annak fokozott szellemi tőkéje van. Mi a kötelessége? Ennek a szellemi tőkének a naprakész gyarapítása. Ehhez nekem minden segítséget megad a kórház könyvtára. És ennek a szellemi tőkének nem lehet „elefántcsonttoronyban” a helve, ki kell sugározni, át kell adni. Közéleti tevékenység és értelmiség. Az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete 1974-ben egyik tanulmányában világosan le van írva: a szakmai tevékenységben foglaltatva kell értelemszerűen ott lennie a társadalmi tevékenységnek. Nem természetesen kitüntetett jelentősége van a különböző szervekben — párt-, állami, szakszervezeti, népfront, és így tovább — végzett tevékenységnek. De amikor ez a szakmai munka rovására megy, amikor ez úgynevezett bújtatott társadalmi és közéleti tevékenység, akkor én ezt helytelennek tartom. — Akkor fogalmazzunk úgy, hogy csak az az értelmiségi vállaljon társadalmi, közélei feladatot, aki képes a többletre? — Mondom és vallom, hogy aki a szakmáját nem műveli jól, az nem lehet jó közéleti ember. Ahhoz is föl kell készülnie politikailag, emberileg. De ha a szakmájában nincs tekintélye? És a közéletiséghez meg kell kapni azokat a fórumokat, amelyek nélkülözhetetlenek. Mire gondolok? A szocialista demokratizmus adta fórumokra, arra, hogy az értelmiség érezze és tudja, hogy amit ott mond, azoknak jelentőségük van, azokat mérlegelni fogják, és netán áttételesen még az eredményét is tapasztalja, legyen orvos, mérnök, pedagógus vagy más. A terveiről kérdezem. Először a szakmaikat említi. Egy kórházi osztályt megalapozni, négy-öt óv — mondja — és ők még ebben a fázisban vannak. Erre kell többet és többet építeni. Terv, hogy végezhetnek majd elektronmikroszkópos vizsgálatokat. Enélkül ma már sem a vese-, sem a májmegbetegedések egy része, a vérképzőrendszeri, a nyirokszervek és számos daganatos megbetegedés kóris- mérzése nem történhet meg. Aztán: kialakult a kórházban íjéhány tudományos munkacsoport, mindegyiknek van patalógus tagja is. Az egyik a vese. a másik a máj, a harmadik — amelyhez a Il-es belgyógyászat nagyszerű partner — a gyomormegbetegedések (rákmegelőző állapotok) vizsgálata. Mindháromnak van perspektívája* — De ez a tudományos munka klinikopatalógiai kutatást jelent. Én úgy mondom : tudományos igénnyel nyúlni ezekhez a kérdésekhez, amelyek 4—8 éves hosz- szú távú programokat adnak számunkra. Milyen tervek foglalkoztatják dr. Krasznai Gézát, a magánembert? Egy percre sem elszakadni a sporttól, olvasni, lépést tartani a tudományok fejlődésével, de főként felnevelni gyermekeit, két fiát. Igazán gazdag program. Varga Viktória A budapesti „Szász Ferenc” Iparcikk Kereskedelmi Szakmunkásképző Intézet kultúrcikk- szakos tanulói az óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat oktatókabinetjében sajátítják el a szakmai fogásokat. ■ Felvételűnkön a másodéves tanulók csoportos foglalkozása, nemesfémekkel és ajándéktárgyak eladásával foglalkoznak a leendő bolti eladók. Szakoktató Kovács Imréné. A képen: ezüst fém jel vizsgálata Berendezések Az előszobában papucsokat húzunk, majd az L alakú folyosón jobbra fordulunk. A nappaliba. A tágas helyiségben központi fűtés, a padlón hatalmas perzsaszőnyeg, rajta jóval kisebb kékes, sárgás szőnyegcsoda. Házigazdám kikerüli, így én sem lépek rá. — Karácsonyra leptem meg vele a feleségem. A Corvinból vettem, 13 ezerért, valódi indiai — újságolja. — Nem járnak rajta? — csodálkozom. — Még nem, de előbb- utóbb befogjuk. Tessék, helyezze magát kényelembe! Drágaság, de minek 7 A fotelok támláján, ülőrészén csipkecsodák fehérlenek, így a hátlapos reka- méra ereszkedem. A hátlap felett, teljes hosszúságban huszonöt—harminc centiméter szélességű és magasságú üvegvitrin csatlakozik a támlához. Hátradőlni nem ajánlatos, mert rögtön koccan az ember feje az üvegen. Nézegetem a helyiséget: a hosszabb falszakaszon szekrénysor, az ablaknál virágok, szemben színes televízió. A másik oldalon a díszes rekamé, előtte dohányzóasztal, három fotellal, puffokkal. A rekamé felett bekeretezett virágcsendélet. — Ezt a szobát a feleségemmel lakjuk. A másik ehhez hasonló, ott az édesanyám él, a hetedikes fiam kuckóját meg a folyosó elejére terveztük. — Megnézhetném? — Tessék. A hosszúkás keskeny szobában fényezett, sötét bútorok. A vitrin tetején hófeT hér, karcsú vitorlás, az ágyon csipketerítő. A másik oldalon heverő, felette polcok : könyvekkel, játékokkal zsúfolva. Pedánsság, pontosság, mértani szabályosság mindenhol. — Hogy tetszik önnek ez a garnitúra? — Túl felnőttes. — Ez volt a célunk, mert szeretnénk belőle komoly, diplomás embert faragni. Ráadásul a barátokat, • osztálytársakat is ki kellett tiltanunk a szobájából. — Mit vétettek? — Birkóztak, leszakították a tapéta szélét. Még a vitorla rúdját is eltörték! Azóta rend van. Ide csak tanulni, meg aludni jöhet a gyerek! — büszkélkedik. Elmenőfélben, mi tagadás, hosszú ideig foglalkoztatott a kislegény. Mutatós kockaházban él, de vajon hogyan érzi magát ebben a féltve féltett, keresztül-kasul szabályozott épületben? A saját szobájában, ahol koravén felnőtt módjára kell viselkednie, és amelyik tulajdonképpen nem is az övé. Legfeljebb álmában dudálhatnak a polcon heverő játékautók, csilingelhetnek a villamosok, füttyenthet a némaságra kényszerített játékmozdony. A behemót, kétméteres férfi barátságosan hátbapas- kol, miután a harmadik csengetésre végre kinyitja az ajtót. — Soha jobbkor pajtás, az asszony, meg a lány moziba ment, így ma este én vagyok a háziúr! — Nemcsak diskurálni jöttén, írni is szeretnék. A berendezésekről. — Miféle berendezésekről? — A lakás berendezéseiről. — Szerencse fia vagy, itt aztán akad mindenféle! Gyere, nézz körül! Meglovagolt tudományok A lakásban, akár legutóbbi látogatásomkor mindenfelé könyvek. A fal két oldalán mennyezetig nyúló fapolcok, tele különböző kötetekkel. Az ablaknál íróasztal, a falon rézkarcok. A szőnyegen az asztalon, a padlón, a televízión könyvek, újságok, folyóiratok, papírlapok. — Szobrozol, szobrozöl? — noszogat. Leülnék, de egy jottányi szabad helyet se látok. Két vaskos könyvet teszek egymásra, és arra huppanok. — Hű, de tör! — Nem is csoda, az értelmező szótárakat nyomor- gatod. Nevetünk. Pár perc: hogy vagytok, mint éltek után rátérek jövetelem céljára. — A legkedvesebb berendezésem? Amit a polcon látsz! Háromnegyede szép- irodalmi, tizede politika, a többi neveléselmélet, meg szótár. — Most mit bütykölsz. — Pedagógiai pályázatot írok. De ez csak ürügy, bevallom, máskor sincs sokkal nagyobb rend. Bólintok, elhiszem. — A bútorok? — Azok? Régiek, 15 évesek, de nem cserélem őket. Csak a lány kapott újat a szobájába. — A barátok? — Ök azok, hét és félezren — mutat a könyvtengerre. Te, a minap a MÉH-től kihalásztam egy 1736-os Mária Terézia korabeli szakácskönyvet. Akarod látni ? Ide tettem valahová, várjál csak! — Érdekes lehet, de én most a berendezésekről írok. — Igen? Akkor azt is írd le, a kisszobában még dobozban prosodik a könyv. Gyere csak, nézd meg! Az asztalos tudod mennyiért csinál ide pajtás két, kétszer négy méteres polcot? Tizenkétezerért! Rablók ezek öregem, rablók... — ismételgeti még búcsúzáskor is. — Jaj, a cipőt ne tessék levetni, nem vagyunk még úgy berendezkedve! — szabadkozik belépéskor a fiatalasszony. A nagyszobába megyünk. A helyiségben Balázs-gar- nitúra. a sarokban kiságy, a két és féléves Rita birodalma. A falon virágok, át- ellenben televízió. ízléses subaszőnyegek. — Manyi kezét dicsérik — mutat a kézimunkára» a férj. — Azért azt is valdd be. együtt készítjük őket! — árulja el az asszonyka a családi titkot. — És a másik helyiség? — Fiatal lakástulajdonosok vagyunk, erre. ennyire futotta még. Az a kisebb, és most üres, de ha valamennyi pénzünk összejön, akkor áprilisra odavisszük ezt a h”tort, ebbe a nagyszobába me£ egy Szatmár garnitúrát vásárolunk. — Miért éppen ezt a típust? Kis terület, nagy gond — 54 négyzetméter az egész lakás területe, és nagyon meg kell gondolnunk, mit vegyünk bele. Ez az ülő- garnitúra félkör alakú. praktikus, mert kis helyen elfér. Ráadásul lehajtható, ágynak is lehet használni. Mindkettőnknek nagy a rokonsága, többen vagyunk testvérek, és ha édesanyám, vagy valaki ellátogat hozzánk Hajdúszoboszlóról, nem lesz gond az elhelyezésükkel. — Mi minden tartozik még az Önök elképzelése szerint a berendezésbe? — Én most csak a legközelebbi tervekről beszélek. A bútorvásárlás után még egy gyerek. Később meg temérdek kézimunka és subaszőnyeg a falra, hogy ne legyen annyira uniformizált jellege a mi kis „birodalmunknak” — mondja a feleség. Erre a hatodik emeleti, szolnoki lakásra sokminderrt el lehet mondani, csak éppen azt nem, hogy uniformizált. Már a belépéskor meghökkentik az embert a színek és a formák. Csak a bejárati ajtó szögletes, a többi keleti hangulatot árasztó boltíves átjáró. Természetesen saját kreáció.) Ugyancsak házi kivitelben készült el az az előszoba és az összes többi helyiség csodamintás tapétája. A nagyszoba egyik sarkában földre helyezett szakajtó, amelyből sokágú, hosszú szp- baborostyán kapaszkodik a falakra. A mennyezetről makramé csüng, a televíziótól jobbra a padlóvázában pávatollak pompáznak. Sárga, kerek kisasztal, és kényelmes, fehér bőrpamlagok uralják a helyiség közepét. Hátul sötét • üvegű könyv- állvány, majd mögötte — megint saját alkotás — boltíves, furnérból. tapétából készült térelválasztó. A parányi helyiség hálófülke, illetve a sarokban a férj birodalma. Íróasztal, polcok, fényképezőgépek. — A foglalkozásuk? — Én laborasszisztens vagyok, a férjem pedig fotós, dekoratőr. — Mi a lakás, a berendezések sajátossága? — Az, tiogy kicsi a terület és ezért a talpalatnyi helyet is ki kellett használnunk. 14 éves házasok vagyunk, és lassan szereztünk be mindent. Három elv vezetett bennünket. Az egyik száműzni a szögletes, merev tárgyakat a szobából. A másik: külön kuckót kialakítani -a férjemnek, mivel a kisszoba a lányunké. Ez is sikerült, és úgy érzem, hogy a lakásunkra rá lehet mondani: otthon. Nemcsak pénzkérdés — Drága volt a berendezés? — A nagyobb bútorok kivételével minden apróság a kezünk munkájának eredménye. Valamikor mi is albérletben kezdtük, kölcsön- bútorral, és tulajdonképpen 1974 óta élünk itt, jutottunk idáig. Nem egyszerre, apránként gyarapítottuk, és még ma is gyarapítjuk a berendezést. Ami a drágaságot illeti, az nekünk elérhetetlen. A férjem havi 4 ezret keres, én meg háromezerháromszázat. Tessék elosztani háromfelé! Nem titok: ebben a lakásban nagy 'a búcsúiárás. Barátok. ismerősök, ismeretlenek kukkantanak be, mert itt mindig lehet valamit tanulni. vagy ellesni a lakáskialakítás tudományából. Pedig ezt a tulajdonosok sohasem tanulták, hanem önnönmaguk ízlésének szakadatlan formálásával jutottak el a sajátosan berendezett, szép helyiségekig. Igazolva a régi állítás helyességét: egy otthon, annak berendezése mindig hű tükörképe az ott élő emberek mindennapjainak, egyéniségének. D. Szabó Miklós
