Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-17 / 14. szám
1981. JANUÁR 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A jászberényi Lenin Tsz bárányhizlaldájában 7500 bárányt neveltek az elmúlt évben. A bárányok többsége nyugati exportra került Untig a fűzből kosár lesz Ülésezett a KISZ megyei bizottsága Tartalmas közéleti tevékenységre nevelnek az úttörőcsapatok Idei első ülését tartotta meg tegnap délelőtt a KISZ Szolnok megyei Bizottsága* A KISZ megyei bizottsága megvitatta és elfogadta a megyei úttörőelnökség jelentését a megye úttörőcsapataiban folyó politikai, közéleti nevelőmunkáról, és határozatot hozott a további feladatokra. E napirendi pont vitájában felszólalt Köpf Lászlóné, a KISZ Központi Bizottságának titkára, aki javasolta, hogy a jelentésben foglaltakat vegyék figyelembe a megyei küldöttgyűlés dokumentumainak összeállításakor. Több hozzászólóval egyetértésben hangsúlyozta a KISZ és az úttörőszervezet, valamint a szülők együttműködésének, az úttörők KISZ-taggá nevelésének fontosságát. A tiszafüredi téglagyár után balra kanyarodunk. Kocsink nagyokat döccen a csonttá fagyott rögökön, és bukdácsolva iparkodik a havas dülőúton. Jobbra ujjnyi vastag, másfél, kétméteres vesszőket cibál a szél. Kiszállunk. — Erre a területre öt éve telepítettünk nemes fűzvesz- szőket — sorolja Ratkai Já- nosné. a tiszafüredi Háziipari Szövetkezet elnöke. — Most már szinte erdőt alkot az állomány. A betakarítást géppel végezzük, novembertől a rügyfakadásig. márciusig vágjuk a vesszőket. Kaszára vár a füziskola Dűlőhossznyira tőlünk egy Zetor éppen akkor fordul ki a műútra, pótkocsija dugig rakva vesszőkévékkel. Utána eredünk. A telep udvarának hátsó részéig viszi a rakományt, majd az emberek kazalba rakják a temérdek kévét. Innen az út az osztályo- zóba vezet. Az osztályozó — nem messze a kazlaktól — egy földbe ásott plébhordó, amelynek az aljára állítiák a különböző hosszúságú vesz- szőkből álló kévéket. Innen csökkenő méret szerint ki- húzgálják őket, hiszen a kétméteres vesszőre éppúgy szükség lesz, mint a feleakkorákra. (A fűzfabútorokhoz vastagabb anyag is kell. a vázszerkezet és a lábak készítéséhez. Ezeket a másfél, három és fél centiméter átmérőjű botokat a Tisza- partjáról, szabad területről vágják le. Következik a főzés. Ez a fontos művelet nehéz férfimunka. és szintén a szabadban végzik. Idefenn egy be- hemót lemezüstben víz forr, alatta, pincemélységben lobog a tűz. A „főszakács” Angyal Mihály. —, Az én receptemhez se só, se paprika nem kell. hanem víz meg fűzvessző. Ebben a zimankóban négy óráig fő a 10—12 mázsányi vesz- sző. Főzés után villával szedem ki a gőzölő fűzeket, és kiskocsival behordom a hán- tolóba. A hántoló egy kisműhely- nyi helyiség, félautomata géppel, amelynek Seres Györgyné a kezelője. — Ez a masina húzza le a gally „bundáját”, és ezután fehér színű-, szép sima lesz a vessző. A vastagabb botok héját kézzel húzzuk le. A meghántott darabokat ismét kévébe rakjuk, bekötjük, és kúpokba állítva az udvarra állítjuk száradni. Ilyenkor ehhez a művelethez két hét is kell. •Száradás után a műhelyekben a vékony vesszőket vastagság és minőség szerint osztályozzák, a vastagabb botok pedig a lábvágó műhelybe kerülnek. Itt a bútor vázának megfelelő méretűre darabolják, majd kötegekbe kötik őket. Hosszú, alapos előkészület Eddig tulajdonképpen még csak a szükséges előkészületeket végezték el az anyagon, hogy alkalmassá tegyék a vesszőket, a botokat a bútorkészítésre. A levágott vastag lábakat összeszegelik, ami után már fotelformát kap a váz. Szegezés előtt a ferdébb darabokat, előforduló természetes görbületeket géppel egyengetik. A fal mellett, a kisszéken mokány fekete férfi ül. — Tóth Imre vagyok és sticnizek. — Az mi? — Az összeszerelt vázat merevítem, hogy ne lötyögjön. A sticni magyarul nem más, mint merevítő támaszték a lábak és az ülőrész között. Naponta negyven fotel fordul meg evégett a kezeim között. Ezután már gyors a tempó. A hatalmas teremben az egyik dolgozó szögbelövő pisztollyal az ülőrészhez szögezi a hosszú vesszőpálcákat, majd a háttámla kerül fel, amire ráfonják a karrészt és a hátrészt. A munkafolyamatok végén a vesszőnek tulajdonképpen csak a vége marad meg. Ezt levágják, mert hulladék. Ilymódon készül el a fonott nagyfotel: szalag- rendszerűen, valamennyi részműveletet kézzel végeznek. A műhelyekben kellemes az idő. ingben, könnyű ruhákban ülnek a munkások. A kisfotel készítési menete hasonló, egyetlen eltéréssel. Ehhez a bútorhoz ülőlapot is szerelnek. Itt dolgozik Ádám Sándorné, aki éppen negyedszázada jegyezte el magát a kosárfonással. — Tegnap kaptam meg a jubileumi jutalmat. Ebben a műhelyben naponta 23—24 fotel kerül a kezem alá, és az itt gyártott évi ötvenezer darab közül minden tizedikhez nekem is közöm van. — A keresete? — Háromezer felett. — Mi minden szükséges a kosárfonáshoz? — Ügyes ujjak,-gyors kéz, pontos fogás, jó szemmérték. Tessék, nézze figyelmesen, ennyi az egész. Nézem, de bevallom, alig látom az ujjak boszorkányos játékát. Utunkat az elnökasszony szobájában fejezzük be. — Hová szállítunk? Angliába, Franciaországba, Írországba, Olaszországba, Dániába, Ausztriába, Belgiumba évente több mint húszmillió forint értékben. Nyugaton népszerűek — De belföldre is készítünk megrendelésre bármilyen egyedi darabot. — A legérdekesebb kívánság? — Tavaly a debreceni Arany Bika Szálló három szobáját mi rendeztük be fűzbútorainkkal. Hazafelé bandukolva újabb vontatónyi fűzvessző „utazik” el mellettem a telepre. Nagy a forgalom, sietni kell, elvégre janúár derekáig már az ez évi kapacitás több mint 60 százalékát lekötötték a megrendelők. D. Szabó Miklós „Csak” egy százalék Mezőtúr legnagyobb benzin- és gázolajfogyasztója a Volán 7. sz. Vállalat helyi kirendeltsége, az elmúlt évben benzinre mintegy 13 és fél millió, gázolajra pedig megközelítően 8 millió forintot használt fel. Noha az 1980-as év kétszer hozott üzemanyag-árváltozást, fajlagosan mégis csökkent a fogyasztás. Mintegy egy százaléknyi megtakarítást értek el, ami természetesen nem csekély a 212 járművel rendelkező géppark esetében. A vállalatnál nem újkeletű a takarékosságra ösztönzés, már 1978-ban alkalmazták a tehergépjármű-vezetőknél. Az elmúlt 3 év egyértelműen bizonyította, hogy a jól bevált premizálási rendszer jelentős hasznot hozott a vállalatnak és a népgazdaságnak. Ám az ésszerű takarékossághoz vezető útat nemcsak premizálással lehet elérni, hanem korszerűsítéssel is. A túriak korszerűsítették műhelyeik fűtőberendezéseit. Az új, hőmérséklet- szabályzóval működő berendezések hatásfoka sokkal jobb a réginél, s ez is jelentős megtakarítást eredményezett. Az említett premizálási rendszert az autóbuszvezetőkre is kiterjesztették, e tartalékból várják a további megtakarítást. — s. sz. j. — agrárszakemberek tanácskoztak Tegnap tartották meg a megyeszékhelyen a Magyar Agrártudományi Egyesület Szolnok megyei Szervezetének tisztújító közgyűlését. A rendezvényen a köszöntő szavak után Láng István akadémikus a természeti adottságok fokozottabb hasznosításáról tartott előadást. Mondandójának első részében a környező országok természeti adottságaival és lehetőségeivel tett összehasonlítást, majd egy, az ezredforduló időszakára szóló prognózisról beszélt. Matematikai modellezés segítségével ugyanis felmérték, hogy a technikai lehetőségek. az adottságok kihasználásával milyen terméseredmények várhatók. Az előadás után Matuz János, a szervezet titkára számolt be a legutóbbi tisztújító közgyűlése óta végzett munkáról. A beszámolóban elhangzott, hogy a mintegy 1200 tagot számláló szervezet sajátos eszközeivel segítette a mezőgazdasági feladatok végrehajtását. Mintegy 217 szakmai előadást hallgathattak meg például az agrár- szakemberek, tanfolyamokon, tanulmányi utakon vehettek részt. A beszámolót hozzászólások követték, majd a közgyűlés résztvevői megválasztották a megyei szervezet tisztségviselőit, valamint a MAE küldöttgyűlés küldötteit. Az idén több mint 270 ezer kétszáz literes olajos hordót állít elő a MEZŐGÉP kisújszállási üzeme. Felvételünk az egyik szállítás közben készült A fegyelem megkövetelése .... szorgalmas fl becsületes, többség, az egészséges közvélemény azzal ért egyet, mi több azt igényli, hogy mindenki képességei szerint dolgozzék, és mindenki munkája arányában részesüljön a javakból. Az elvvel való egyetértésnek nagyon mélyek a gyökerei, hiszen a legtökéletesebben kifejezi a munkavégző érdekét. Ám nagy mértékben érvényesül az elv visszája is: nem mindenki dolgozik képességei szerint, s nem mindig a teljesítmények arányában osztják az erkölcsi-anyagi elismerést. Mindez jelentősen befolyásolja az emberek munkához való viszonyát, általában a munkafegyelmet. Hiszen kit ne csábítana a kevesebb munka — több pénz élérésének lehetősége? Mit meg nem tesznek egyes emberek, hogy a lehetőséget a maguk hasznára fordítsák? Az igényesen és igénytelenül dolgozók nagyjából azonos borítékja óhatatlanul felveti : van-e értelme a figyelemnek, lelkiismeretességnek, szorgalomnak, a nagyfokú fegyelemnek? Olyan emberek persze mindig adódnak, akik szívesen elmennének a munka temetésére, más kérdés azonban, hogy számukra van-e boldogulási lehetőség. Mi tagadás, éppen azért, mert nem mindenütt mindennapi gyakorlati követelmény a fegyelmezett, jó minőségű munka nemcsak, hogy mozgásterük van, hanem egyszer-másszor irigylésre méltóan gyarapodnak is. Az ő fülükben bizonyosan szokatlanul cseng majd a kongresszusi állás- foglalás, hogy mindenütt és minden beosztásban meg kell követelni a munkaviszonnyal járó feladatok teljesítését, a fegyelmezett és jó minőségű munkát. Ha minden munkahelyen — még a létszámgondokkal küzdőkben is — igény a jó teljesítmény, tulajdonképpen szűkül a dolog nélkül jól élni szeretők lehetősége is: nincs hova „menekülniük” a szigorú követelmények elől. A termelés eredményeiből és gondjaiból, a gazdálkodás tényezőiből kiviláglik, hogy az adott területen milyen az emberek munkához való viszonya, fegyelme. A pártszervezetek — ha kellő önkritikával teszik mérlegre a végzett munkát — leszűrhetik a munkafegyelemre vonatkozó tanulságokat is: hol kell javítani, fejleszteni, mi ellen kell fellépni, mit kell erősíteni. Sem a fegyelem — sem a fegyelmezetlenség nem véletlen jelenség és nem is egyszer s mindenkorra adott. Éppen ezért a fegyelmezetlenség ellen is csak úgy lehet eredményesen küzdeni, ha ismerik azokat az okokat, amelyek lehetővé teszik, amelyekből következik. Mert mi sem köny- nyebb, mint a fegyelmezetlenséget, a rossz munkát csak úgy általában bírálni, pedig sok helyen ezt teszik, talán többször is, mint amennyire a szónak hatása lehet. Éppen ezért el kell jutnunk oda — s ebben a helyi pártszervezetek tehetik a legtöbbet —, hogy a szó és a tett mindinkább közel kerüljön egymáshoz. Ez minden munkahelyen mást, meg mást jelent, és sokféle teendőt igényel. A pártszervezeteknek azon kell munkálkodniuk, hogy a felelőtlenség, a pontatlanság, a lustaság szülőanyján verjék el a port. s ne csak azokon az apróbb-nagyobb jelenségeken, amiket mindenki lát. Természetesen nem becsülhető le a késés, a lógás, a selejt stb. elleni fellépés — de, ha csak a következményt büntetik, és az okok érintetlenül maradnak, az majdhogynem annyit ér, mintha valaki a tűzhányóra tenné a kezét és garantálná, hogy a vulkán nem tör ki. Egyszerűen azért, mert ha X okul is a büntetésből, Y még elkövetheti, ha a körülmények alkalmat, lehetőséget teremtenek rá. Ahhoz ugyanis, hogy a munka folyamatosan, szervezetten, jó minőségben folyjék, nem elég a munkás lelkiismerete, fegyelme. A beosztott fegyelme feltételezi a vezetés fegyelmet, gyakorlatilag ennek függvénye. Nemcsak annak van jelentősége tehát, hogy „minden munkahelyen”, hanem annak is, hogy „minden beosztásban”: a fizikai és szellemi területen csakúgy, mint a beosztott és vezető vonatkozásában szigorítani kell a fegyelmet. Azt kell változatlanul erősíteni, hogy mindenki a maga feladatának tegyen eleget a lehető legjobb tudása, képessége szerint. Jobb, ha előbb vesszük tudomásul, mint utóbb, hogy az egymásra mutogatás és várás ideje lejárt. Sohasem volt ez a fajta magatartás dicséretes, mostanra azonban kifejezetten hitelét veszT tette. A jobb teljesítményhez, a fegyelmezettebb munkához, a gazdálkodás színvonalának növeléséhez szükséges feltételeket ugyanis manapság kí- vülről-felülről várni csaknem azt jelenti: a helyi vezetés tanújelét adja bátortalanságának, akcióképtelenségének. Hiszen a fegyelem mindenütt az adott termelési, gazdálkodási, tudati viszonyokat tükrözi — ezek alakításáért viszont mindenütt a helyi gazdasági, politikai vezetés felelős elsősorban. Az ő munkaköri kötelességük a fegyelmezett munka feltételeinek megteremtése és megkövetelése. Ez a követelmény sok helyen nem azért hat az újdonság erejével, mintha hasonlatos megfogalmazásban soha nem hallották volna, inkább azért, mert némileg máshoz szoktak. Ahhoz az állapothoz, amikor a bérrendszer hiányosságaival, az önállóság korlátáival lehetett indokolni sok mindent, az elnézőbb vezetési gyakorlatot is. Az eszközök hiányán azonban már túl vagyunk: bérrendszerünk, ha — nem is tökéletes, de lehetőséget ad a differenciálásra. a módosított Munka Törvénykönyve lehetőséget teremt a pozitív és negatív fegyelmezésre. s hogy gyáron belül milyen egy-egy részlegvagy munkahelyi vezető hatásköre, az alapvetően helyi döntés kérdése. Nincs megkötve a vezető keze a fegyelem megszilárdításában. ha úgy tetszik szigorításában. Két okból sem. Egyrészt vannak eszközei hozzá, másrészt vannak támogatói. Ebben a korántsem egyszerű dologban számíthat a becsületes, a munkát figyelemmel, felelősséggel végzők sokaságára. Hányán, de hányán elmondták a kongresszúsi előkészítés vitájában, a kongresszuson is elhangzott: a vezetők követeljék meg a fegyelmezett munkát. Biztató tehát az a légkör,,amely nélkülözhetetlen a munkahelyek rendjéhez, fegyelméhez, az alkotó munkához, a jobb teljesítményekhez. sok egyéb mellett, abban is segíthetnek, hogy mindenkivel a maga helyén és módján megértetik: a munkaviszonyból adódó feladatok teljesítésének megkövetelését. a szigorúbb követelményeket nem egyszerűen a mai gazdasági nehézségek indokolják. Nem lehet úgy értelmezni, hogy most néhány évig szigorítunk, aztán meg lazítunk. A munkának, a gazdálkodásnak az a természete, hogy nem lehet nem szigorúan venni. Magától értetődik, hogy eredmények csak ott születnek, és ott lesznek tartósak, ahol mindig megteremtik a munkához az anyagi, technikai tényezőket, csakúgy, mint az emberi tényezőket: az akaratot, a tudást, a nagyfokú fegyelmet. B. M. II pártszervezetek
