Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-11 / 290. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. december 11. |fcudamány A forró föld titkai Szovjet tudósok vulkánerőműveket terveznek A Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiájának kutatói expedícióra indultak. Egy vulkáni kitörésnél akartak jelen lenni. Helikopterrel repültek a Kamcsatka-fél- szigetre, és a 3000 méter magas Tol bácsik lábánál landoltak. A vulkán néhány órás eltéréssel tört ki, mint ahogy azt megjósolták: 1975. július 6-án. Az eseményt a Magyar Televízió is rögzí­tette. Pár évvel ezelőtt egy ilyen előrejelzés lehetetlenségnek számított. Bár az már rég­óta ismeretes, hogy egy vul­kán sem egészen hirtelen tör ki, mert a tűzhegyek előre jelzik aktivitásukat. Az elő­rejelzésre a megfelelő mód­szert már évtizedek óta ke­resik a tudósok. Ügy tűnik, hogy ez a szovjet tudósok­nak sikerült. Az előrejelzést különböző mérések egybevetése alap­ján készítették. Szeizmográf­fal érzékelték a magmának a vulkanikus repedéseken át való fölnyomulását. Héliu- mos ^lézerrel pontosan be­mérték a földmozgásokat. A földkéreg felületi alakválto­zásait fotoelektronikus úton rögzítették. Ez az ár-apáiy- szerű mozgásokat is rögzíti, amelyeket a Nap és a Hold tömegvonzása kelt. Még a láva folyásának irányát is pontosan kiszámították. Hogy mindez mennyire fontos, ér­demes utalni néhány vulká­ni katasztrófára, amelyet akkor még nem sikerült élő­re jelezni. Több tízezer áldozat Ez történt az évszázad leg­súlyosabb vulkáni kataszt­rófájánál, a karib-szigeti Martinique-on lévő Mont Pelée kitörésekor is. A St. Pierre kikötőváros lakói ki- aludtnak tartották a vul­kánt, amely már 50 év óta nem mozdult meg. Amikor 1902 áprilisának végén a krátertóból gőzfel­hő szállt föl, senki nem is­merte fel a veszélyt. Május 5-én fenyegetővé vált a helyzet: A tó túlforrt, és 200 méter széles iszapfolyam ön­tötte el a tengerhez vezető hegyoldalt, a közvetlenül a hegy mellett fekvő falvak­ban 100 lakost sodort a ha­lálba. A csupán nyolc kilo­méterre fekvő St. Pierre- ben nem vették komolyan a figyelmeztetést. Három nap­pal később söpört végig a városon a katasztrófa. Má­jus 8-án kis felhő nőtt ki a hegyből, másodpercek alatt óriási tűzlabdává vált, és kb. 800 fok hőmérsékleten, óránkénti 150 kilométeres sebességgel rohant St. .Pi­erre felé. A következő 100 másodperc alatt 29 000 em­ber halt meg. A martini- que-i kitörést- egy eldugult vulkáni kürtő okozta. Mint a Mont Pelée kitörése, az összes nagy vulkánkataszt­rófa is a túlnyomás-robba­nás következménye. Valószínűleg szintén egy eldugult kürtő volt az oka a legnagyobb vulkáni kitö­résnek, a Krakatau 1883. augusztus 27-i kitörésének is. A Szunda-szorosi sziget­vulkán, amely Jáva és Szu- mátra között feküdt, a szó szoros értelmében a leve­gőbe repítette magát. A Kratakau-sziget lakat­lan volt, maga a kitörés nem követelt halálos áldo­zatot, de mégis pusztító kö­vetkezményei voltak. Mivel a robbanás részben a víz alatt történt, óriási, 30—40 méter magas hullámok ke­letkeztek, amelyben a Szun- da-szoros partjain 36 000 ember fulladt meg. Egyetlen vulkáni kataszt­rófa sem követelt olyan sok halálos áldozatot, mint a Bálitól keletre fekvő indo­néz Szumbava-szigeten lévő Tambora 1815-ös kitörése: majdnem 100 000 embert. Az Etna-nagyságú vulkán újra meg újra kitört. A hamu- és a lávatörmelékben kb. 40 000-en pusztultak el. To­vábbi 60 000 hetekkel, hóna­pokkal később a járványok­ban és az éhségtől pusztul­tak el, mivel 160 kilométe­res körzetben a szigeten mindent, a szántóföldeket és a vízfelületet is vastag ha­muréteg borított. Amikor a tűzokádó Tambora kb. egy év múlva elhallgatott, el­képzelhetetlen mennyiségű törmelék került a felszínre, több, mint amennyit vala­ha is egy vulkán előlökött izzó mélységéből. Bár már az ókori nagy fi­lozófusok és természetkuta­tók is keresték az ijesztő hegyek tudományos magya­rázatát, az egzakt vulkánok­kal foglalkozó tudományos kutatás csak jó hatvan év­vel ezelőtt kezdődött, ami- koris a földrengésekkor a földrezgéseket elektroniku­san feljegyezték. A földrez­gések kiértékelése, a „szeiz­mikus hullámok”, a föld bel­sejének akusztikus röntgen- felvételei. Ezzel a vulkano- lógusok megtalálták a leg­fontosabb kulcsot ahhoz, hogy a vulkánok törvényei­nek a nyomára jussanak. 75—250 kilométeres mély­ségben vannak a földrengé­sek gócai, melyek később a vulkáni kitörések előhirnö- kei, mert a földmozgások jelzik a tüzes massza kez­dődő feltörését. Ebben a mélységben a földmassza majdnem az olvadáspontjá­ig hévül fel. Izzó folyó azon­ban csak akkor lesz, ha a kiegyensúlyozott nyomás és hőmérsékleti viszonyokat megzavarja. Ez majdnem mindig a mélytengeri árkok­ban történik, amelyek a csendes-óceáni partok és szigetcsoportok mellett vo­nulnak végig, és amelyek­nek az előfutárai elérik a Földközi-tengert. Vulkánok az óceánban Alfred Wegener német geofizikus utóbb megerősí­tett elmélete, mely szerint a kontinensek nem szilár­dan nyugszanak a földgo­lyón, a vulkáni mechaniz­musok másik fontos magya­rázatát adják. A földkéreg több nagyobb és kisebb le­mezre tört szét, amelyek kü­lönböző irányban mozognak. A hatalmas lemezeket a magma tolja, amely azokból a szakadásokból dagadt ki, melyek a tengerfenéken fut­nak. Ezen a kereken 70 000 kilométer hosszú „óceáni háton” nyomul ki a folyé­kony magma a föld mélyé­ből a tengerfenékre (itt ki­hűl), nyomja a földlemeze­ket egymástól, és tolja őket 10 000 kilométerre tovább a kontinensek és a szigetek alatt. A lemezeket a föld belsejébe nyomja. A forró földréteggel találkozva ez a térség a benyomuló lemezek tudják állapítani. Obszerva­tóriumaikban szuperérzé­keny mikrofonokkal veszik fel a vibrációkat, amelyeket „harmonikus tremornak” ne­veznek. „Hajlásmérővel” regiszt­rálják a föld „dagadását” is. Kiegészítő biztonságot je­lent a vulkánokról alkotott elméleteknél a „Graviméter” alkalmazása is, amely a földvonzás erősségét méri. A megolvadt kőzettömegek­nek ugyanis kisebb a sűrű­sége, tehát kisebb a speci­fikus súlyuk, mint a szilárd kőzeteknek. A vulkán belse­jében lévő változások, mi­vel a megolvadt kőzet a hegy magmakamirájába fo­lyik, a föld felszínén, mint a földvonzás változása re­gisztrálható. A jövőben a vulkánokat akár a műholdakról is meg lehet figyelni. A megolvadt kőzet jó elektromos vezető, a kihűlt láva ezzel szemben izolátor, nagyon finom mű­szerekkel a vulkán elektro­mos mezőit, melyeket radar- ernyő jelez, mérni lehetv és a forró (jó vezető) kőzetré­tegben minden mozgás leol­vasható a fotóról. A forró hegyek A szovjet vulkanológusök megmondják, hogy miért a világ legbarátságtalanabb részén (ahol a kitörés sen­kit nem veszélyeztet), vizs­gálják a vulkánokat: Vul­kánerőművet terveznek a Kamcsatka félszigeten. . A forró hegyek kimeríthetet­len hőenergiáját így akar­ják felhasználni. Bár arra nincs technikai lehetőség hogy a vulkánkitöréseket közvetlenül használják fel. amelyek évente 650 billiárd kilowattóra energiát szaba­dítanak fel. Azért, hogy ezt az energiamennyiséget hoz­za, egy nagy atomerőműnek tízmillió évig kellene mű­ködnie. Mivel egy kialudt vulkán évmilliókig megtart­ja melegét, a tudósok az al­vó tűzhegyek forró kőzet­rétegéibe vizet akarnak pum­pálni, és a felszabaduló gőz­zel turbinákat akarnak haj­tani. Egyetlen kamcsatkai vulkán melegtartaléka elég ahhoz, hogy egy 5000 Mega­watt teljesítményű erőmű­vet meghajtson — évtizede­ken keresztül. (B—s) Növekvő dömperek A bányászati termékek fajlagos (egy tonnára eső) értéke általában csekély, és csak a feldolgozás során nő meg jelentősen. Egy tonna bauxit ára például mind­össze századrésze egy tonna alumínium árának. A ka­vics, a homok még kisebb értéket képvisel. A készter­mék önköltségének jelentős hányada lehet a szállítási költség a bányától vagy kül­fejtéstől a feldolgozó üzem­ig. Fontos gazdasági szem­pont tehát a szállítási költ­ségek csökkentése. Ennek ér­dekében általában célszerű az egy tételben szállított mennyiséget mind nagyobb­ra venni. A 30-as évekig a bánya­termékek szállításának a kes­keny- és normálnyomtávú vasút volt a majdnem kizá­rólagos eszköze. Ennek hát­ránya azonban a nagy kez­deti beruházási költség, va­lamint az, hogy külfejtéses termelésmód mellett a vas­úti feladóállomást a fejtés haladásával fokozatosan to­vább kell telepíteni, vagy a külfejtés és a vasút közé más szállítási eszközt kell iktatni. Speciális terepjáró gépkocsit akkor még nem kínált az ipar, ezért szab­ványos kivitelű, 2—5 tonna teherbírású, benzinmotoros, fúvott gumiabroncsokon fu­tó tehergépkocsikat alkal­maztak. Ezeknek azonban költséges utak kellettek. Az első nagy terepjáró gépkocsik 13 tonna önsúllyal Szállítottak 12 tonna körüli terhet. A fokozatos fejlődés során az ötvenes évek ele­jére már általánosan elter­jedtek a 30 tonnás egysé­gek. A kocsikat két motor­ral szerelték fel; mindegyik motor külön egy-egy félten­gelyt hajtott meg, ezzel el­maradt a differenciálmű. A hatalmas járműveket már nem lehetett közvetlen em­beri erővel irányítani: a kormány, a tengelykapcso­ló és a sebességváltó mű­ködtetésére hidraulikus szervoberendezéseket alkal­maztak. A hatvanas évek valósá­gos forradalmat hoztak, amely a gépkocsik csaknem minden fő részére hatott. A teherhordó puttonyt kez­detben négyzetcentiméteren­ként 2000—2500 kg szilárd­ságú acélból készítették, de legújabban tért hódítanak az alumíniumból készült putto­nyok is, amelyek jelentős súlymegtakarítással járnak. Az Antarktisz meghódítá­sa hihetetlen erőfeszítéseket követel nemcsak az embe­rektől, hanem a gépektől *s. Szinte minden feladatra spe­ciális gépeket és berendezé­seket kell konstruálni, olya­nokat, amelyek a számunk­ra szinte elképzelhetetlenül zord időjárást és a nagy hi­deget kibírják. E gépek min­den különleges anyagokból készült fő szerkezeti egysé­gét csak un. klímakamrában végzett gondos átvizsgálás után bocsátják útjára. De bármilyen kitűnő anyago­kat használnak is fel, a tönk­remenetel ideje még így is gyorsabb, mint másutt, hi­szen a délsarki viszonyok nagyon megterhelik e gé­peket és berendezéseket. Az Antarktiszon tudomá­nyos kutatásra megjelent el­ső expedíciók résztvevőinek még nem állt rendelkezé­sükre az a hatalmas méretű, széles hernyótalpakon hala­dó, speciális jármű, amely nagyon megkönnyíti a mai­ak munkáját. A képünkön látható nyugatnémet gyárt­mányú „Pisten Bully” nevű gépnek az a feladata, hogy letisztítson, elegyengessen hóval borított jókora terü­leteket, ahová például tá­bort, raktárakat építhetnek, vagy repülőgép le- és fel­szállópályákat. A különleges — fagymentes — hidrauli­kus berendezésekkel ellátott, 5 tonna súlyú. 137 kW-os dízel motorral rendelkező gép először összegyűjti a ha­talmas hőmennyiséget, majd egy előre kijelölt helyre el­nyomja azt. Ezután már a hótól megtisztított terepen újra végigmegy és tükörsi­mára hengerli a felületét. A gép haladási sebessége 30 km/óra, s az az érdekessé­ge, hogy még 45 fokos lej­tőn is lehet vele dolgozni. E különleges célgépet ma már nemcsak a távoli földrészeken használják, idő­közben kiderült ugyanis, hogy jó hasznát lehet venni a lesiklópályák felületének „megmunkálásánál” is, a versenyekre való előkészü­leteknél. A gép segítségével előállított biliárdasztal sima- ságú hószőnyeg mentes a mélyedésektől, zökkenőktől, hóbuckáktól. n téli álom élettana Az emlős állatok téli ál­mának alapja, hogy a test- hőmérséklet szabályozóját egy másik hőfokra kell át­állítani. Ez az új testhőfok magas nyomásától és a súr­lódástól úgy felforrósodik, hogy a réteg folyékony lesz, és végül a magma a föld­felszínre nyomul. A kereken 500 aktív vul­kán legtöbbje a Csendes- óceánban, közvetlenül a mélytengeri árkok körül fekszik. A „Pacifikus tűz- gyűrű”, ahogyan a tudósok ezt a világméretű vulkán­láncolatot nevezik, Alaszká­nál és Észak-Kamcsatkánál kezdődik és Üj-Zélandig és az Antarktisz előtti szigete­kig ér. Közben a vulkánok törvé­nyeit kutató tudomány any- nyit haladt előre, hogy la­kott területen egy meglepő kitörés ma már szinte el­képzelhetetlen. A vulkano- lógusok azoknál a hegyek­nél ugyanis, amelyeket elég hosszú ideig figyeltek és hallgattak, a legkisebb moz­gást is biztonsággal meg Az NDK jelentős energiaforrását képezi a nyolcvanas évtizedben is a barnaszén. Ez az ország a világ legnagyobb barnaszénbányásza­tát mondhatja magáénak. Cottbus körzetében található az NDK barnaszénkészletének mint­egy 20 százaléka. Napi hét hektár területet fog­nak be a kitermelésnél, így érthető, hogy nem­zetgazdasági és környezetvédelmi szempontból egyaránt fontos a lefejtett területek újra-hasz- nosítása. A visszaállított területeket erdősítik vagy mezőgazdasági célokra használják fel. A hetvenes évtized végéig ötvenötezer hektár lefej­tett területet adtak vissza a mezőgazdaságnak. Képünkön szovjet gyártmányú talajgyaluk egyengetik a felhagyott barnaszénmezőket. A barnaszén a geológiai harmadkorban kép­ződött, fiatalabb ásványi szenek összefoglaló neve. A jóminőségű barnaszén kalória szem­pontjából felülmúlja a másodrendű kőszeneket, és kokszgyártásra is alkalmas. A barnaszén lápok, mocsarak növényzetéből keletkezett, úgy hogy a vízinövényzet tőzeggé alakult, a tőzeget elfedte az iszap, homok és a kavics, amely alatt a levegőtől elzárt tőzeg év­ezredek folyamán megszenesedett. A kevéssé szénült barnakőszenet lignitnek nevezik, ezen rendszerint még látható a növényi szerkezet. A barnaszén nemcsak energiahordozó, de ta­lajjavításra is alkalmas, így a mezőgazdasági rekultiválási munkálatok indokoltak és kifi­zetődnek. néhány fokkal 0 felett van. Az átállás első következmé­nye egy változó testhőmér­sékletű állapot, melyet az anyagcserét serkentő hormd1- nők termelésének csökkené­se kísér (pajzsmirigy, mel­lékvese-hormonok), az in­zulintermelés ellenben foko­zódik. Ha a testhőfok már 20 C-fok alá süllyedt, az em­lített mirigyek újra fokozot­tabban kezdenek működni. Ezt az elméletet az ásvá- nyianyag-háztartás megfi­gyelése is alátámasztja. Míg téli álomban a szérum nát­riumtartalma alig változik, a kálium-szint először emel­kedik, majd 20 C-fok alatt csökken. Az emelkedő első szakasz alapja, hogy kálium lép ki a sejtekből, mivel csökken a sejtanyagcsere hormonális serkentése és a vesekiválasztás. A csökkenő második szakasz a hormoná­lis egyensúly eltolódásának következménye. Ez a két sza­kasz az először emelkedő, majd csökkenő fehérvér­sejtgörbében is megmutat­kozik, valamint az először csökkenő, majd emelkedő vércukorszintben. A szérum kalcium- és megnéziumtar- talma nem mutat ilyen sza­kaszos változásokat, hanem a testhő csökkenésével pár­huzamosan emelkedik. Hor­monális hatás következmé­nye a csökkenő vizeletter­melés is. Téli álomban tehát a hor­monális hatások úgy befo­lyásolják az anyagcserét, hogy az állat heteken át el­viseli a testhőmérséklet erős csökkenését, „Hómegmunkáló' célgép Barnasyuiteleftek hasznosítása az lÍDK-ban

Next

/
Oldalképek
Tartalom