Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-11 / 290. szám
1980. december 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Környezetvédelem új módszerrel ülést tartott az országgyűlés kulturális és ipari bizottsága Megvitatták és elfogadták VI. ötéves tervjavaslatot A VI. ötéves tervidőszakban a kulturális ágazat anyagi lehetőségeit — a népgazdaság helyzetének megfelelően — általában a szinten tartás jellemzi majd. Kivétel az általános iskolai oktatás, a következő öt évben ugyanis a demográfiai hullám 130 ezerrel duzzasztja az általános iskolai tanulók számát, ezért új iskolák építésére kiemelt összeget biztosít a kormányzat. Dre- ain József művelődési miniszterhelyettes tájékoztatta a képviselőket az országgyűlés kulturális bizottságának tegnapi ülésén. A Parlamentben megtartott tanácskozáson a népgazdaság VI. ötéves tervidőszakáról szóló tervjavaslatot, továbbá a Művelődési Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia, az Országos Testnevelési és Sporthivatal, a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és az Állami Ifjúsági Bizottság jövő évi költség- vetését vitatták meg. A rendelkezésre álló összeg fel- használásáról szólva több felszólaló is hangsúlyozta: okosan takarékoskodva, az erőket összefogva (például az oktatási és kulturális inTegnap ülést tartott az országgyűlés ipari bizottsága is. A Parlament épületében tartott tanácskozáson —amelyen részt vett Apró Antal, az országgyűlés elnöke is — górcső alá vették a VI. ötéves népgazdasági tervjavaslat ipari fejezeteit, s ezen belül elemezték az 1981. évi nép- gazdasági terv és költségvetés előirányzatait, foglalkoztak a tanácsok 1981—85. évi pénzügyi tervének javaslatával is. Előbb két tájékoztatót hallgattak meg a képviselők: Hoós Jánosnak, az Országos Tervhivatal államtitkárának, és Madarasi Attila pénzügyminisztériumi államtitkárnak szóbeli kiegészítőjét az előzetesen közreadott munkaanyagokhoz; majd kérdéseikkel, illetőleg a különféle szakterületek illetéseinek válaszaival részletezték a napirendi témákat. Megfogalmazódott többféle tézmények többoldalú komplex hasznosításával) minden évben javítani lehet az ágazathoz tartozó intézmények és az ott dolgozók munkájának színvonalát. Igaz, a költségvetésből rendelkezésre álló összeg sem éppen szerény, — ahogy Bíró Ferenc, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese mondotta — hiszen míg a VI. ötéves terviben az egész népgazdaságban 12 százalékkal nő a beruházás, addig a kulturális ágazatban 21 százalékkal. Egyebek között új színház nyílik Nyíregyházán és Zalaegerszegen, megkezdik, és 1984-re befejezik az Operaház felújítását, folytatják a Budavári-palota, valamint az Eötvös Loránd és a Közgazdaságtudományi Egyetem rekonstrukcióját. A képviselők kérdései a kulturális élet legkülönbözőbb területeinek még formálódó, vagy vitatott terveire irányultak. Övári Miklós, a bizottság elnöke zárta be a tanácskozásit, amely Óvári Miklós és Király István indítványára két módosítással elfogadta a VI. ötéves tervjavaslatot, és a hat szerv költségvetésének tervezetét. formában is a képviselői véleménycsere során, hogy a vállalati érdekeket mindenben összhangba kell hozni a népgazdasági feladatokkal. Ennek kapcsán a külkereskedelmi vállalatok munkáját említették, rámutatva a közöttük (lévő jó kapcsolatok fontosságára. Bírálták azt a helyenként még meglévő gyakorlatot, hogy az állami támogatással előnyösebb helyzetben lévő vállalatok kalkulációikban is előnyökre tegyenek szert a piacokon, olyan hazai termelők rovására, amelyek — mert korábban jobban dolgoztak — nem „szolgáltak rá” ilyen központi segítségre. Gorjanc Ignácnak, a bizottság elnökének vitaösszefoglalója után az ülésen egyetért tőleg foglaltak állást a törvényjavaslatokról, azzal, hogy elfogadásra ajánlják az országgyűlésnek. Légi felvételek a levegőszennyezésről Több ezer — a levegő- szennyezést, annak terjedését és hatását regisztráló — légi felvétel számítógépes feldolgozását kezdte meg a Nehézvegyipari Kutató Intézet, az Országos Tervhivatal és a Számítástechnikai Kutató Intézet közreműködésével. A színes felvételeket az MHSZ repülőgépeiről készítették a Nehézvegyipari Kutató Intézet munkatársai, azzal a céllal, hogy pontosabb képet kapjanak az ipari üzemek levegő- szennyezéséről. Elsőként az Ajka—Pétfürdő—Inota térségében készült felvételeket dolgozzák fel, ezt követően pedig a Tatabánya és a bor sodi iparvidék környékéről valókat. A hazai környezet- védelmi kutatásokban újnak számító módszer eredményessége, hasznossága máris nyilvánvaló. A felvételek már a számítógépes elemzést megelőzően is sokat mondanak a szakembereknek : az elemzésük alapján konkrét javaslatokat tudnak adni az üzemeknek a technológiák módosítására, a szennyezést csökkentő berendezések kiegészítésére és a kémények méretének megváltoztatására.* A helyes megítélést segíti, hogy az intézet szakemberei a légi felvételekkel egyidőben mérő kocsikkal is kivonulnak a helyszínre és ott a földközelben is mintákat vesznek. A Nehézvegyipari Kutató Intézet egyébként az egész hazai vegyipar levegő tisztaságvédelmi kutatásainak bázisa. Kilenc hónappal korábban Új sertéstelep a Békében Jól „vizsgázott” a tegnapi műszaki átadáson a törökszentmiklósi Béke Termelő- szövetkezet 5Ö40 hízó befogadására készült új sertés- szaktelepe. Még az idén betelepítik és megkezdik a termelést a 100 millió forintos költséggel épült létesítményben, mely a közös gazdaság saját kivitelezésében, a tervezett három év helyett 27 hónap alatt készült el. 0 vállalati érdekek és a népgazdasági feladatok összhangjára van szükség Útépítés, parkosítás, árvízvédelem A szolnoki útfenntartó munkájúról Ebben az évben 65 millió forint értékű munka elvégzésére vállalkozott a szolnoki városi tanács útfenntartó üzeme. A harmadik negyedév végére ennek 75,2 százalékát teljesítette, az év végéig megvalósítja tervét. Az üzem állandó feladatai között a legfontosabb: a tanácsi utak karbantartása (Szolnokon és á társközségekben), a megye forgalmának szabályozása, sportlétesítmények fenntartása, kert- és útépítés. Az idén például az utak fenntartására 8 és fél millió, a parkok gondozására 5 millió forintot biztosított a városi tanács. Az idén a Széchenyi lakótelep egy részét fásították, füvesítették. Tizenhatezer négyzetméteren van már zöld terület a betonházak között. Elkészült a gyermek- város belső parkja, a kisegítő iskola parkja. A Jubileum téri 22 emeletes ház mögötti park 111 ezer forintjába került a tanácsnak. Jelentős társadalmi munkát végeztek a MÁV dolgozói, az útfenntartó üzemnek csak az anyagot és a szakirányítást kellett biztosítani, a munka többi része a segítők érdeme. Évről évre folyamatosan végzi az üzem Szolnok „tüdejének”, a Tiszaligetnek a fásítását. Az idén 260 platán-, hárs- és fenyőcsemetét ültettek a ligetbe. Nem kevésbé jelentős munkálatokra került sor az útépítéseknél is. A 4-es út felüljárója alatt — 2,5 millió forintos beruházással — épített út az esetleges forgalomterelés gondjait oldja meg. Tószegen és Tiszavár- konyban utak, járdák építésére másfél millió forintot, Rákóczifalván bekötőút építésére 1 millió forintot biztosított a helyi tanács. Több. mint kétmillió forint értékű munkát végeztek az üzem dolgozói a Pelikán szálló, a megyei művelődési központ és a megyei pártbizottság épülete közötti terület rendezésén, és 3 millió forintra becsülhető a Széchenyi lakótelep épületei előtti — közötti utak építésének költsége. Az üzem részt vesz az árvízvédelemben is. Veszély- helyzetben a dolgozói és a gépei ott vannak a gátakon. Az üzem nemcsak a városi tanács megbízatásait teljesíti. Évek óta kapcsolata van a különböző intézményekkel, vállalatokkal. Az ÁÉV például aszfaltozási, tereprendezési, a Tiszamenti Vegyiművek útfenntartási, az IKV parkfenntartási munkákkal bízza meg az útfenntartó üzemet. A lakosságtól is kap megrendeléseket, főleg a víz, gáz, villany bekötése utáni úthelyreállításra van igény. Gépészeti, szállítási, kertészeti, sport-, dekorációs, átépítési, félkésztermék-elő- állító csoportjai nemcsak a tanácstól, az intézményektől, a lakosságtól kapott megrendeléseket teljesítik, hanem az üzem belső feladatainak is eleget tesznek. Kisebb, nagyobb belső teendőik közül kiemelkedő az Alcsiszigeten végzett kertészeti munka. A 8 hektáros terület nagy része faiskola, ahol 2100 facsemete és cserje nő s kerül a vásárlókhoz. Üvegházi telepítettek 2500 négyzetméteren. szekfűt, cserepes és vágott virágot termesztenek. Hetente két alkalommal mintegy 4200 szál virágot szednek le, s visznek a város boltjaiba. Osztrák megrendelés. A Híradástechnikai Szövetkezet az osztrák televízió részére egy hónap alatt felépített egy állomás-azonosító jelgenerátort, amely az intervíziós adások úgynevezett inzert jelét tudja venni Kicserélt termékek—Ki cseréit terméket? A KAEV hajója és a konjunktúra hullámai Egy évvel ezelőtt nehéz helyzetbe került a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat 8- as számú, mezőtúri gyára. Váratlanul jelentősen megcsappant a termékeik iránti kereslet: az 1979-ben elkészített 240 ezer, különböző anyagmozgató gépékre szerelhető kerék helyett csupán százhúszezret, a 35 ezer forgószék helyett pedig csak huszonötezret rendeltek tőlük 1980-ra. Munkát kellett találni a 400 embert foglalkoztató üzemnek. Felbomlott szerződések Aki ismeri a gyár történetét, annak nem lehet meglepetés a remélt rendelések elmaradása. A mezőtúri KAEV 10 éves múltját ugyanis gyakran „színesítették” elvetélt üzletek. A 70-es évek elején egy olasz vállalattal kötöttek kooperációs szerződést: ajtózárakat készítettek partnerüknek. A vállalkozás' •^kifizetődő volt, a Mezőtúron készült zárakat a határokon túl jó áron adta el a külföldi társ. De a kapcsolat hamar megszakadt, az olasz cég ugyanis hajótörést szenvedett az energiaválság első viharaiban. Tönkrement a partner, és zátonyra futotta zárkészítés ügye is. A termékekre ugyanis csak itthon talált volna vevőt a KAEV, a drága áru azonban képtelen volt versenyezni az Elzett hasonló célokat szolgáló, olcsóbb gyártmányaival. Az olasz üzlet kifulladása után ismét külföldön kerestek munkát a mezőtúri gyárak. Egy NDK-beli vállalat háztartási síkkötő gépekhez kért alkatrészeket. Nem is akármennyit, évente 30—40 ezer úgynevezett „lakatot”. Ennek a feladatnak a megoldása már kellően igénybe vette volna a gyár kapacitását. No, és az ötéves időszakra kötött szerződés kellő biztonságot adott a tervezéshez. Azaz adott volna, ha életben marad. Sajnos az NDK-beli partner 1978-ban fölbontotta a kapcsolatot. A „válás” magyarázat egyszerű. A kötőgépek népszerűsége a megjósoltnál lassabban növekedett, a tervezettnél lényegesen kevesebb kelt el. Nem volt szükség a mezőtúriak munkájára. Segített a „központ" Következett a már-már megszokottá váló hajsza a megrendelésekért. A KAEV központja segített: korábban más gyárakban készített termékeket „vitt” Mezőtúrra, és a kunsági városban dolgozókkal közösen megteremtették a gyártás feltételeit. Ekkor — 1978-ban — honosodott meg a KAEV 8-as számú gyárában az ülőmunkát végzők kényelmét és egészségének védelmét szolgáló forgószékek, valamint» kisebb anyagmozgató eszközök kerekeinek gyártása. Szép reményekkel kecsegtetett az új profil, az előrejelzések szerint évi 300 ezer kerék és 50 ezer forgószék eladására bizton számíthatott a gjfár. A munkát adó új gyártmányokkal fontosságuknak megfelelően foglalkoztak is. A székek Sopronból kapott alaptípusait tovább fejlesztették és tetszetősebbé tették. Ma mór ki- Kenc változatát készítik az egészséget óvó ülőbútoroknak. A Gyöngyösről átvett kerekeken is „javítottak”, egyszerűbbé tették a gyártmányokat, és kialakítottak egy fékezhető keréktípust. Egy újabb kudarc Egyszóval nyugodtak voltak a mezőtúriak. Szépen fejlődött a termelés, elegendő megrendelést kaptak. Tavaly már 240 ezer kereket és 35 ezer széket adtak el, közeledtek az 1978-as tervekhez — de nem érték el őket. A kereslet növekedése ugyanis a múlt év végén megállt. Mi több. összezsugorodott a piac: kerekekből az idén csak 120 ezret, székekből pedig 25 ezret gyárthattak. Üjra a régi nóta. A gyár vezetői még 1980. áprilisában sem tudták, milyen munkát adjanak a műhelyeknek. Kényszerből, hogy az embereknek legyen mit csinálniuk, még a korábbiaknál kevésbé kifizetődő megrendeléseket is elfogadtak. És miközben a napi „betevő falatért” harcoltak, az elkövetkezendő évek stratégiáján törték a fejüket. Egy sikerrel kecsegtető megoldás hamar kínálkozott. A Hajdúsági Iparművek nyugatnémet licenc szerint készülő automata mosógépeihez szükséges, alkatrészek gyártására keresett magyar vállalatot. A KAEV mezőtúri gyárának kapóra jött a HIM ajánlata, meg is egyeztek. A jövő évtől évente 80 ezer (később 100 ezer) mosógép zárszerkezetét és „lábait” készítik Mezőtúron. Erre a fémipari kapacitás harmadát lekötő munkára hosz- szú távon számíthatnak, ám nemcsak ez az előnye. A Kunságban készített alkatrészek egy részével tőkés importot tesznek fölöslegessé. Több úton indulva Ez a vállalkozás azonban csak egyik, bár legkönnyebben járható útja a gondok megoldásának. Igazi „gyógyírt” a gyár termelési profiljának gyökeres megváltoztatása jelentene. Fém-tömegcikkek helyett könnyűipari gépeket gyártva nagyobb biztonságban érezhetné magát az üzem. Csak hót a múlt lehetetlenné teszi a gyors változtatást: más feltételek szükségesek az egyszerű fémáruk és mások a bonyolult gépek készítéséhez. Nem a Mezőtúrról hiányzó gyártó berendezések okoznak nehézséget. (Használt gépeket a KAEV más üzemeiből kaphatnának.) Sokkal nagyobb probléma a munkások képzettsége. Az utóbbi évek fejlődése ellenére majdnem 60 százalékos a betanított és a segédmunkások aránya. Korára hivatkozva többségük nem is vállalkozik tudása gyarapítására, így a vezetőség nem diktálhat túl nagy tempót a profil átalakítása során. Tetszik, nem tetszik, meg kell várni, amíg egy új. képzettebb munkásnemzedék felnő, mert más vállalattól sem „csábíthatnak” embereket. A korlátozott lehetőségek ellenére megkezdték a gépgyártó „ágazat” meghonosítását. A tervek szerint két cipőipari gép gyárátásával foglalkoznak a jövőben Mezőtúron. Az egyiknek már elkészült és dolgozik is a prototípusa. A duplafejes talp- felnyomóból 1980-ban már 27 darabot kell — más KAEV- gyárakkal szorosan együttműködve — elkészíteni. A gépgyártás támasztotta követelményekhez a hatodik ötéves terv idején fokozatosan alkalmazkodik a gyár, 1985- ben termelési értékének negyedét már ez a tevékenység adja. , De nemcsak így próbálnak a piac diktálta követélmé- ményekhez alkalmazkodni. Hagyományos termékeikre is új vevőket keresnek. Azaz, például székeiket már most megveszik Nyugaton, csak- hát ez az üzlet nem elég kifizetődő. Bútoraikat túl drágán állítják elő, sok anyagból, rengeteg munkával készülnek. A székek használati értéke viszont nincs arányban a költségekkel: nem csoda, hogy a székexport révén túl sok forintért szereznek meg minden dollárt. Az ellentmondást a KAEV vezetői is felismerték, és hozzáláttak az ütőbútorok korszerűsítéséhez, olcsóbbá tételéhez. Már a prototípusok is elkészültek, termelési áruk olykor 25 százalékkal is alacsonyabb a korábbinál. y. Szász József