Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-25 / 302. szám

1980. DECEMBER 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hányán vannak? Nincs pontos adat CUKORBETEGEK „A cukorbaj olyan kóros állapot, amely megfelelő feltételek mel­lett csaknem teljesen normalizálható, és akkor a cukorbeteg nem betegnek, hanem csaknem egészséges egyénnek tekinthető. Ebben a megfogalmazásban tehát a diabétesz a feltételes egészség állapota, mely a feltételek betartása esetén megközelítőleg egészséget, a feltételek be nem tartása esetén súlyos, előbb utóbb végzetes ki­menetelű betegséget jelent.»’ (Részlet dr. Fövényi József könyvéből.) Életük végéig tart — Mikor vetted észre, hogy cukorbeteg vagy? — Tíz napja kerültem a kórházba. Már fél éve sokat fogytam, és mindig szomjas voltam. Aznap hiába álltam a kályha mellé, fáztam, ne­héz volt a lélegzetem. Iskola után már nem tudtam haza­menni. elvesztettem az esz­méletem. .. Ibolya, a 16 éves, a kór­házban tért magához kómás állapotából. — Ugye tudod, hogy most már életed végéig együtt kell élned ezzel a betegség­gel? Komolyan int: — Igen. — Tudod injekciózni ma­gad? — Már megtanultam itt a kórházban. Először reszke­tett a kezem, féltem megfog­ni a tűt. — Naponta hányszor kell injekcióznod magad? — Kétszer. A főorvos úr elmagyarázta, hogy a kétféle inzulinból mikor, mennyit kell adnom magamnak. — Elkeseredett vagy? A kék szemek szomorúsá­got tükröznek, a száj kény­szeredetten mosolyog: — A, nem nagyon... — Azt is tudod, ha betar­tod az utasításokat nem lesz semmi baj? Ártatlan mosoly az arcán, Ö hisz ebben. Aztán még meghallgatja az osztályveze­tő főorvos utasításait: „Ide jársz majd hozzánk ellenőr­zésre, minden hónapban egy­szer. .. amíg megszokod az inzulint, addig felmentést kapsz tornából'... az inzulint ingyen kapod...” és már be is csukódik a vézna, törékeny kislány mögött az orvosi szo­ba ajtaja. Megy haza! Arra nincs pontos adat, hogy a megyében hány cu­korbeteg van. A megyei ta­nács vb egészségügyi osztá­lyán kérdésemre ezt vála­szolják: „Erre nincs nyil­vántartásunk”. A megyei He- tényi Géza kórház III. szá­mú belgyógyászati osztá­lyán — amely a cukorbete­gek ellátására specializáló­dott — kétszáznegyven em­bert gondoznak, többségében fiatalt. Huszonegyen 14 és 20. harminchármán 20 és 30 év közöttiek. De gondoznak Szolnokon a rendelőintézet­ben is, valamint Karcagon," Jászberényben és Mezőtúron, Törökszentmiklóson pedig szervezés alatt van beveze­tése. A gyermekek gondozá­sáról — mert sajnos közöt­tük is van cukorbeteg — a megyei kórház gyermekgyó­gyászati osztálya gondosko­dik. Dr. Czakó László, a megyei kórház főorvosa sze­rint: „Magyarországon a la­kosság mintegy 2—3 száza­léka ettől az állapottól szen­ved, és sajnos számuk évről évre több.” Mennyi közöt­tük a fiatal? Erre még be­csült adat sincs, de az osz­tály nyilvántartásából már következtetni lehet arra, hogy nem kevés. A „karbantartás” elengedhetetlen A cukorbetegség krónikus anyagcserezavar. Az erre va­ló hajlam lehet örökletes, de lehet veleszületett ártalom is. A betegség valódi kiváltó oka ma még pontosan nem ismert, de rohamos terjedé­sének biztosan oka mégvál­tozott életmódunk, a túl bő táplálkozás és a mozgássze­génység. Sajnos még nincs olyan gyógyszer, amely a diabéteszt gyógyítaná, de he­lyes diéta és egyénileg meg­állapított, pontosan szedett tabletta vagy beadott inzu­linadag mellett a cukorbe­teg teljesen normális és bol­dog életet élhet. — Már a szegedi belgyó­gyászati klinikán is foglal­koztam a cukorbetegek gon­dozásával, és amióta Szol­nokra jöttem, itt is folyta­tom ezt a munkát, — ma­gyarázza Czakó főorvos. — A rendelőintézetben Feren- czi főorvos már évtizedek óta látja el ezt a feladatot, je­lenleg mintegy kétezerötszáz beteget gondoz. A ’60-as évek elején az országban elsők között lakossági szűrést is végzett. Ugyanakkor van olyan megye, ahol ezzel még ma sem foglalkoznak. — Erre nincs rendelet? — Arra, hogy gondozni kell van, de arra, hogy ho­gyan, már nincs. Vita fo­lyik, hogy kivégezze ezt a feladatot: a körzeti orvos vagy egy speciálisan erre szakosodott orvos. Szerin­tem a kettő között van a megfelelő megoldás. Az idő­sebbek gondozását, — akik tablettát szednek és diétáz­niuk kell —, elláthatja a körzeti orvos, de a nehezebb eseteknél, ahol szövődmé­nyekre lehet számítani, ott jobb megoldás a szakorvos vagy a speciális profilú bel- osztály. Hangsúlyoznom kell: a cukorbetegek, — ha „kar­bantartják” őket —, teljes értékű emberek. Ezért fon­tos a gondozás. — És a fiataloknál? — A legtöbbjük labilis tí­pusú cukorbeteg, éppen ezért gyakran szorulnak kórházi ellátásra. Viszont a sűrű el­lenőrzés mellett már keve­sebbszer kell kórházba ke­rülniük. És mennyire fontos, hogy a rendszeres orvosi ellenőr­zés mellett megfelelő szak­mát válasszanak! Laci cu­korbeteg volt már akkor is; amikor a szülők a híradás- technikai szakközépiskolába járatták. Amikor leérettségi­zett derült ki: a szakmájá­ban nem dolgozhat. Most áruházi eladó. Óriási törés ez az életében. Kell az orvos ta­nácsa a pályaválasztásnál is. Kérdem a főorvost: — És a családalapítás mit jelent a cukorbeteg fiatal életében? — Ez a betegség öröklődik. Ha az egyik szülő már a fogamzás idején is diabéte- szes volt, akkor 10 százalék a valószínűsége, hogy a gyer­mek is az lesz. Ha mindkét szülő cukorbeteg, akkor a gyakoriság már 60 százalék. Ha például az apa az, de eb­ben szenvedett a nagyszülő is, 40—50 százalék a gyako­riság. — Szülhet a cukorbeteg nő? — Az ilyen betegségben szenvedő nők nehezebben es­nek teherbe,- és gyakori ná­luk a koraszülés. A terhes­ség előrehaladásával emelni kell náluk a napi inzulin­adagot, sőt azt naponta többször is kapják. Az ilyen fiatalasszonyokat mi speciá­lis centrumokba irányítjuk, ahová terhességük utolsó egy—két hónapjában már befekszenek, hogy állandó felügyelet mellett legyenek, mert az ő terhességük min­denkor veszélyeztetett. Segít a számítógép Dr. Ferenczi Sándor és dr. Czakó László most készülnek számítógép segítségével fel­dolgozni az utolsó öt év cu­korbetegadatait. Céljuk -an­nak kiderítése, hogy a cu­korbetegség szövődményei hogyan függnek össze a be­tegség tartalmával, a kezelé­si móddal, az életkorral, a diéta tartásával. Ezért a dia- béteresek a következő hóna­pokban egy sor vizsgálaton esnek majd át. A tapasztala­tokat 1982-ben a Szolnokon megrendezésre kerülő VI. Országos diabétesz kongresz- szuson terjesztik majd a szakma elé. Tény, hogy a megyében sokat tesznek a cukorbete­gekért: a megyei kórház III. számú belgyógyászatán pél­dául hetente előadásokat tar­tanak a betegeknek, hogy tisztában legyenek helyze­tükkel, a kezelés fontossá­gával, a diétával. Diabétesz klubot hoztak létre a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pontban, ahol előadásokon igyekeztek a nagy létszámú hallgatóságot megtanítani mindarra, amit egy cukor­betegnek tudnia kell. Az or­vosok társadalmi munkában tartották az előadásokat és nemcsak Szolnokon. Ilyen előadássorozatra már a me­gye más településén is sor került. És most egy másik nagyszerű kezdeményezés a fiatalok érdekében: diabé- teszes tábort szeretnének jö­vőre Szolnokon a 14 és 20 év közöttieknek. — Gondolja csak el, — magyarázza Czakó főorvos. — Ezek a gyerekek nem mer­nek kimozdulni otthonról, mert félnek, nehogy rosszul legyenek. Nem voltak üdül­ni, nem voltak táborban. Jó lenne legalább egy hetet ad­ni nekik arra, hogy strandol­janak, szórakozzanak, és közben megtanítsuk őket a helyes diétára, ellenőrizzük, hogyan adják maguknak az inzulint, halljanak az egész­séges életmódról. A kórház KISZ-szervezete vállalta, biz­tosítja az orvosi felügyele­tet, a diétásnővéri ellátást társadalmi munkában. Megkönnyíteni a terhet Kérdezem Bánóczi Lajost, a KISZ megyei bizottságá­nak első titkárát: pártfogol­nák-e a tábor megrendezé­sét? A válasz: igen. Czakó főorvos: — Igen, a KISZ megyei vezetése elő­zetesen beleegyezett, most már anyagi támogatást sze­retnénk szerezni, hogy a fia­taloknak ez az egyhetes „nya­ralás” ne kerüljön pénzbe. Diabéteszesnek lenni sú­lyos teher, különösen ha fia­tal az ember. A egészség- ügyiek törekvése egyértel­mű: megkönnyíteni, elviselhe­tővé tenni ezt a terhet. Aki teheti segítsen nekik ebben. Nyertesek: az utasok A vasutas fiatalok jelen­tős társadalmi munkával igyekeznek . enyhíteni a ta­karítók létszámhiányán, ami esetenként a vonatok tiszta­ságát veszélyezteti. A ko­rábban alapszervezeti szintű versengést ma már kiter­jesztették az üzemek vala­mennyi KlSZ-bizottságára. Tíz vasúti csomópont össze­fogásának eredményeként évek óta tartó versenymoz­galommá terebélyesedett a kultúrált utazásért, a tiszta személykocsikért, az utazó- közönség érdekében végzett munka. Nemrégiben röplapot ta­láltak az utasok a kocsik­ban, amelyen a fiatalok tö­rekvéseik megvalósításához kérik az utazóközönség tá­mogatását. A Szolnoki Va­sútüzem KISZ-bizottságánál Vas Imre elmondta, hogy eddig már több mint ezer óra társadalmi munkát vé­geztek az ifjúkommunisták, melyből jutott az ünnepi forgalomban részt vevő ko­csik nagytakarítására is. Ak­ciójukban — mint a röpla­pon is közzé tették, — sze­retnék partnereknek tekinte­ni a megértő utasokat is a tisztaság megőrzésével, hi­szen az igazi nyertesek mé­gis csak ők, az utasok lesz­nek ... Tejipari újdonságok Az élelmiszeripari üzemek mind szélesebb körben él­nek a piackutatók előrejel­zésével. Abban, hogy az V. ötéves terv során fellendült a hazai tej- és tejtermékfo­gyasztás, része van a Tej­ipari Vállalatok Trösztje, a Magyar Tejgazdasági Kísér­leti Intézet, valamint több más intézmény közös mun­kájának, amellyel jóelőre megtervezték az új termé­kek forgalombahozatalát. A Kelet-budapesti Tej­üzemben a piaci igények fel­mérésére nagyobb tételeket gyártottak a szó szoros ér­telmében kóstolásra. Mint­egy 50 kisebb-nagyobb élel­miszerboltba és tejpavilonba jutatták el a gyártásra szánt termékeket, például a na­rancsos, citromos krémtúrót, a kapros és köményes friss sajtokat, és más időközben népszerűvé vált cikkeket. A piackutatásban részvevők nap mint nap elemezték, ho­gyan fogadják a vásárlók az újdonságokat. A fővárosban az idén 18— 20 új terméket hoztak for­galomba. Varga Viktória Ebben az évben kezdték el a füst - könyökcsövek gyártását a Jászsági Vas- és Zománcipari Szövetkezet jászkiséri telep­helyén. Jövőre kétféle méretben 400 ezer darabot készíte­nek majd belőle Dolgos esztendő Hosszú volt ez a nap, mondjuk ha sokat és ke­ményen dolgoztunk, ha a jól végzett munka fárad­ságát érezzük az izmaink­ban, az agyunkban, és mondjuk akkor is, ha bo­nyodalmak, bosszúságok, váratlan nehézségek hát­ráltatták, hogy fegyelme­zetten, , pontosan > végez­zük tennivalóinkat. Hosszú volt ez az év. Érezhetik a kemény munka jóelső fáradságát, az izmaikban, az agyuk­ban, mindazok, akik tudá­suk, képességük, erejük, szakképzettségük legjavát nyújtva dolgoztak. Akik szokatlanul nehéz körül­mények között, a nemzet­közi piac megállíthatatla­nul emelkedő árhullámai­nak gyűrűjében okosan és következetesen igye­keztek megvédeni, meg­őrizni évtizedek szívós munkájának eredményét. Próbára tette a magyar embert ez az esztendő. S a többség kiállta a pró­bát. Megküzdött, nemcsak a világgazdaság, hanem a megáradt folyók hullá­maival is. Az emlékezet, és filmszalag őrzi a Bé­kés megyei földeket el­öntő áradat. a Körös­menti falvak sátortetői között hömpölygő víz ké­pét. Embert, gépet pró­bára tevő augusztusi na­pok a Békés megyei gá­takon, embert, gépet pró­bára tevő augusztusi na­pok a jászsági és a kun­sági búzatáblákon. Tiszai, dunai kubikosok védték éjjel-nappal a Békés me­gyei földeket. Somogy me­gyei kölcsönkombájnosok viaskodtak a megdőlt ga­bonával Hajdú-Bihar me­gyében. Kitágult a sa­ját fogalma. Egy felisme­rést bizonyítottak a nehéz augusztusi napok: életünk, boldogulásunk az egész ország helyzetétől, ered­ményétől, fejlődésétől függ. Bárhol sújtja ár, bárhol van veszélyben a kenyér, nagyon sok em­ber saját ügyévé válik. Nemcsak nehéz, hanem mozgalmas, politikai éle­tünk fontos eseményekben gazdag esztendejét hagy­juk magunk mögött. Olyan évet, amikor a po­litika minden lényeges kérdése a közvélemény asztalára került. Nagy népi együttgondolkodás éve volt 1980. Az eszten­dő első hónapjaiban száz­ezrek — Dárttagok, pár- tonkívüliek, munkások, tudósok, tanárok, művé­szek, kereskedők, orvosok, téesztagok, mérnökök vi­tatkoztak, mondták el vé­leményüket a kongresszu­si irányelvekről. A párt legkisebb sejtjeinek, az alapszervezeteknek fel­frissült a vérkeringése. Az ország nyolcszáz kom­munistája készített számvetést, végzett mély­reható önvizsgálatot, ha­tározta meg a tennivaló­kat szűkebb pátriájában. Ezt tette megyénk 36 ezer párttagja is, és március első napjaiban az a há­ramszázötven küldött, aki a megyei pártértekezleten képviselte őket. És két hét múlva a párt kong­resszusa mozgósító vála­szokat adott a bel- és külpolitika legfontosabb kérdéseire, legfőképpen arra, hogy miként poli­tizáljon a párt a jövőben a nehezebb hazai és kül­ső feltételek közepette a nagyobb feladatok telje­sítése érdekében. „Elvi kérdésekben a tántorítha­tatlan szilárdság, a gya­korlati munkában pedig a rugalmasság, a helyes kommunista magatartás.” A kongresszusi emelvény­ről hangzott el az is. hogy '„helyzetünket mérlegelve megállapíthatjuk, népünk létbiztonságban, elfogad­ható életszínvonalon él, van mit félteni, megőriz­ni és megvédeni. Van mi­re építeni a jövőt.” Hogy hogyan, ez a kongresszu­si határozatokban fogal­mazódott meg. Jó érzés tudni, hogy a benne fog­laltakat velünk együtt alakította, dolgozta ki a kongresszus. Mindazoknak az együttműködésével for­málódott az irányelvekből jó munkaprogram, akik egészséges kritikai szel­lemben, hozzáértéssel, jobbító és újító szándék­kal mondtak tárgyilagos véleményt, fogalmaztak meg reális javaslatokat a vitában. Hetek múltán még szé­lesebb körben folytató­dott a társadalmi méretű párbeszéd. A jelölőgyűlé­seken, a választási nagy­gyűléseken, ahol a felszó­lalók tízezrei kinyilvání­tották tettrekészségüket, önzetlenségüket. de azt sem titkolták el, hogy ha­tározottabb képviseletre, nagyobb nyilvánosságra tartanak igényt, legyen megbízottjuk országgyű­lési képviselő vagy ta­nácstag. Ném ígéreteket vártak a népfront jelölt­jeitől, hanem lelkiismere­tes, igényes munkát. És akikre voksukat adták a júniusi vasárnapon, az a 352 képviselő és közel hatvanezer tanácstag, ma­ga mögött tudhatja meg­bízói cselekvő támogatá­sát. Talán éppen ugyanab­ban a műhelycsarnokban vagy klubszobában gyü­lekeztek azokban a he­tekben már a munkahe­lyek kisebb kollektívái, hogy meghányják-vessék, milyen is a gyárban, az üzemben, az intézmény­ben a dolgozók érdekkép­viselete. Döntöttek, ki legyen a bizalmi, kik ke­rüljenek a bizalmi testü­letekbe, szakszervezeti bi­zottságokba, kik nyerje­nek tisztséget. A műhely- csarnokból indult, és min­den szinten megújhodott a szakszervezet. Hogy a mozgalom tagjainak zöme milyen fontosnak tartot­ta, hogy része legyen eb­ben a megújhodásban, egy megyei adat is bizo­nyítja : Szolnok megye több mint száznegyven­ezer szervezett dolgozó­jának nyolcvan-kilencven­öt százaléka vett részt a választási értekezleteken, és egynegyede kért szót. A szakszervezetek kong­resszusát előkészítő me­gyei küldöttértekezleten tizenkilenc iparági, ága­zati és szakmai szervezet 220 küldöttje sem érke­zett üres tarisznyával a tanácskozásra. Néhány héttel ezelőtt pedig a mozgalom legmagasabb és legszélesebb fóruma vé­gezte el az önvizsgálódást. Problémáink megold­hatók — hangzott el a kongresszuson — ha sza­bad utat biztosítunk a tenniakarásnak, nem elé­gedünk meg a középsze­rűséggel, a szürkeséggel, jobban észrevesszük a va­lódi emberi értékeket, és méginkább megbecsüljük a közösségért tenni akaró és érte cselekvő embere­ket. Azokat akik most úgy vélik, hosszú v.olt ez a dolgos esztendő. Joggal érezhetik a kemény mun­ka jóleső fáradtságát, az izmaikban, az agyukban, mert tudásuk, képessé­gük, erejük, szakképzett­ségük legjavát nyújtva formálták tovább a ha­zát. Kovács Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom