Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-25 / 302. szám
6 ________________Nemzetközi körkép 1980. DECEMBER 25. C AESARTÓL HELSINKIIG Évezredes út a 279. békéhez Janus, a kétarcú isten templomának kapuját bezárták és ismét béke honolt az ókori Rómában. Olykor ugyan megesett, mint Karthágóval, hogy lerombolták és felszántották, de többnyire Caesar eszméje győzött: „Addig kell békét kötni, amíg mindkét fél bízik magában”. Hatvanéves a Goelro terv „Istenbékéje” Eleinte a középkorban sem volt másként. Főleg, amíg ló járásnyira, szomszédok hadakoztak egymással. „Istenbékéje” — így hívták a háború szünetét, amíg a katonák néhány napra haza-haza járhattak szántani, vetni, aratni. Azután a népvándorlás, a tucatnyi keresztes háború, a tatárjárás megismertette Európával a kor totális háborúját. Akkor tájt már többnyire a megszállt föld kirablásával, lakóinak leölésével teremtettek békét. A diplomácia inkább egy-egy cselre szorítkozott, mint Batu kánnál, amikor a magyar királyi pecséttel előcsalogatta az elbújt lakosságot, learat- tatta velük á gabonát, s csak utána mészároltatta le őket, megteremtvén a tatárok békéjét. Ám a végső béke végül ismét egyszerűen jött el. A tatárhorda, belső trónviszály miatt, hazakotródott. Az európai országok urai azonban mind gyakrabban ugrottak egymásnak. Ha igaz a szám, amelyet egy angol történész állít, az újkorban és Európában — egész pontosan: 1450-tól 1930-ig — tizenegy ország 278 háborúban vett részt. Nőttön nőtt a tűzerő, kiterjedtek a távlatok, óriás szövetségek születtek, mind nehezebb volt békében maradni. Hétéves háború, harmincéves háború, vagy épennséggel a törökök 513 éves európai hódítása — a pusztítás lángjai Északtól Délig csaptak. Békét már nem két fél képviselőinek, hanem országcsoportoknak kellett kötniök. Az országokra kiterjedő háborúk azonban meglepően hamar meghozták az európai béke gondolatát is. Eltekintve az aranyszájú királyok és püspökök vasárnapi szóvirágaitól, 1462-ben már akadt uralkodó, aki átfogó békére, kollektív biztonságra gondolt. Podjebrád György cseh király terve volt, hogy egyesüljenek a közép-európai keresztény fejedelmek békében, a török ellen, s hogy ebben KOST „Gépesített” lakások Mutasd meg a lakásod és megmondom, hogy élsz — a régi mondás új változata tökéletesen igaz. Az elmúlt évek statisztikáiból kiderül, hogy a KGST-országokban a lakások ..gépesítése” mennyiségileg ma már — általában — nem marad el a fejlett nyugat-európai országoké mögött. Meggyőz erről benőnket egyetlen pillantás a számokra. Két évvel ezelőtt a magyar háztartások felszereltségükkel a harmadik helyen álltak Csehszlovákia és az NDK mögött. Hűtőszekrényből 266. tv-készülékből 246. mosógépből 285 jutott ezer lakosra, vagyis kb. 300 családra. Északi szomszédainknál a kép még jobb. Tv-készülékből például — ezer főre — Csehszlovákiában. 259. az NDK-ban 325 jut. Az említett számokat semmiképp sem önkényesen emeltük ki. Mindegyik európai KGST-országban rohamosan javult a lakások felszereltsége. 1977-ben a hét országban 1960-hoz képest a hűtőszekrények száma tízszeresére. a személyautóké hétszeresére, a mosógépeké majdnem háromszorosára, a tv-készülékeké három és félszeresére, a rádióké kétszeresére emelkedett. az összefogásban midenki egyenlő legyen. „A békeszövetség tagjai lemondanak a háború-kezdés jogáról, vitáikat kizárólag a szövetség oldhatja meg, először diplomáciai úton, s csak ha az eredménytelen, közös fegyveres erővel. A bókeszövetség vezetése, amely külső országok között is közvetíthet, öt-öt évenként más-más tagországban székeljen, s a nemzetek többségi szavazatával döntsön az ügyekben” — így hangzott a terv, mely végül csak terv maradt. Két éven át tárgyalt Ugyan Podjebrád György Franciaországgal, Burgundiával, Lengyelországgal, Magyarországgal, Velencével, de a pápának sikerült tervét elgáncsolnia. És sok vér folyt még le a folyókon, amíg — a múlt században — megszületett az első, általános európai békeszerződés. A táncoló bécsi kongresszus teremtette meg kalmárrőífel Európa új területi és politikai arculatát, a nagyhatalmak rendjét. Száz év telt el és a nagyhatalmak ismét „kinőtték” Európát. Hiába vojt Marx Károly intése, hogy „az erkölcs és az igazság egyszerű törvényei, amelyeknek a magánemberek közötti viszonyt kormányozniok kellene, a nemzetek közötti érintkezésnek is legfőbb szabályai legyenek” — a helyzet még nem érett meg erre. 1914-ben Európa soha nem látott vérözönbe süly- lyedt. Churchill, Wilson, Lenin A kilátástalan helyzetben Winston Churchill ezt mondta: „Rég elmúlt a bécsi kongresszus kora, midőn az arisztokraták, a győzteseket és a legyőzőiteket képviselő államférfiak és diplomaták, előzékeny és udvarias vitákra gyűltek össze, s közös elvek alapján dönthettek politikai rendszerek sorsáról. Napjainkban — mondta Churchill — a vezetőket fanatizált, forradalmi elvektől fölA jó ellátás alapja természetesen a gyártás. S mivel tartós fogyasztási cikkekről van szó. a gyárak előretekintenek 1990-ig. sőt 2000-ig. Az ..utasítást” magától az ''lettől kapják. Az első számú kívánság a tervezőkkel szemben az, hogy a jövőben már csak világszínvonalon álló háztartási gépeket gyártsanak. Az automata mosógépeknél, a színes tévénél a felzárkózás elodázhatatlan. A képmagnó, a vasaló- és mosógépek, a mosó- és szárítóautomaták, a mélvhűtő- berendezések tömeggyártásában hamarosan, megteszik az első lépéseket. Természetesnek látszik, hogy egész új iparágak születnek. De milyenek legyenek ezek? lelkesített népek, százmilliók veszik körül.” Két ember mégis akadt, aki általános béketerwel állt elő. Woodrow Wilson volt az egyik, az USA elnöke, de híres 14 pontjával teljes kudarcot vallott. Amerikai békét szeretett volna teremteni Európában, s ez nem sikerült. Békéje rahlóbéke lett, politikája, személyes sorsa katasztrófába torkolt. A másik béketerv Lenin műve volt. Néhány órával a forradalom győzelme után a szovjetek kongresszusa kihirdette a békedekrétumot, amely azonnalli, igazságos, demokratikus béketárgyalás- i ra tett javaslatot, amely elítélte az annexiókat, kinyilvánította népek egyenjogúságát, elvetette a rabló-szerződéseket, s a titkos diplomáciát. Remény vagy valóság? Közel hat évtizednek kellett még eltelnie, benne az eddig legvéresebb világháborúval, hogy e dekrétum, legalább európai méretben, realitássá váljék. Helsinki — 1975— fogalom immár, öt kontinens reménye. De az utóbbi hónapok, hetek komor híreinek hallatán mégis sokan kételkednek. Azt kérdik, igaz lehetne, hogy Európában a háború örökre a múlté? A tét természetesen óriási, de a lehetőség is páratlan. Tény, hogy a 280. európai háborút már aligha venné lajstromba bárki, viszont az is tény, hogy vén kontinensünk példátlanul jó helyzetben van. Európa országai között eddig minden béke a győztesek és a legyőzöttek békéje volt. A fogcsikorgatva aláírt okmányon még nedves volt a tinta, s a vesztes máris leste: mikor, hol, hogyan vághat vissza. A 279. háború után azonban, azon az 1945-ös tavaszon, eddig soha nem volt új helyzet állt elő, amely soha nem látott eredménnyel biztat. A két részre szakadt kontinens egyik fele sem „győztes”, vagy „legyőzött”. Másmás rendszerű, de egyenrangú felek szerződtek Helsinkiben, az ősi elv alapján, hogy mindkét fél bízik magában, s a közös felelősség világ tudatában, hogy a tét az élet, a tét: közös hazánk — Európa. Firon András Magától értetődő, hogy á hét ország terveit, elgondolásait az igények és a lehetőségek alapján időben — előre — összehangoljuk, az egymáshoz alkalmazkodás a közös kutatómunkával kezdődik. Ide tartozik a tudatos, célszerű és főleg: összehangolt licencvásárlás, amelynek lehetőségeit országaink még korántsem merítették ki. Ezt követi a szabványosítás, a tipizálás, maid a kooperálás — még az alkatrészgyártásban is. És 2000 után? Azután majd jönnek a háztartási robotok, de addig még a háztartási gépeket teljesen a szolgálatunkba kell állítanunk. G. I. Nem egyszerű feladat kiválasztani a híres leningrá- di Elektroszila gyár történelméből a legemlékezetesebb pillanatokat. De ha a helybeliek erre kényszerülnek, sohasem feledkeznek meg a húszas évek elején tervezett és gyártott négy hidrogenerátorról. Az ötI száz kilowatt teljesítményű berendezéseket külföldi segítség nélkül készítették el, ami különösen nagy dolognak számított, hiszen ily bonyolult berendezést korábban nem gyártottak a leningrádiak. Es nem akárI milyen lett a minőség: mind a négy generátor még ma is áramot termel a szovjet népgazdaságnak! Miért is szeretik, tisztelik annyira a többszörösen nyugdíjas kort megélt berendezést? Hiszen az Elekt- roszilában a legmodernebb technológiával, a legkorszerűbb gépekkel sorozatban készítik az 1,2 millió kilowatt teljesítményű generátorokat, amelyek mellett szinte játékszernek tűnnek a több mint 58 esztendős gépek. A válasz egyszerű: ezek a kisteljesítményű generátorok úttörő feladatot töltöttek be a GOELRO terv — Oroszország villamosításában. A világtörténelemben akkor egyedülállónak számító program kidolgozását Lenin kezdeményezte, s a polgár- háború okozta nehéz politikai és gazdasági viszonyai közepette is állandóan nagy figyelemmel kísérte. Gondos előkészítő munka után maga Lenin hozta nyilvánosságra a tervet. A GOELRO azt tűzte ki célul, hogy tíztizenöt év. alatt helyreállítják az ország lerombolt gazdaságát, maid 1913-hoz vi- 'onyítva kétszeresére növelik az ipari termelést. Ennek érdekében a terv a villamosítást, a villamosenergetikai ipar kapacitásának — akkori méretekkel mérve rendkívül nagymértékű növelését állította a középpontba. A gazdaságfejlesztési célkitűzés nem kevesebb mint 30 regionális vízierőmű felépítése volt. Nem véletlenül mondotta Lenin a terv ismertetésekor: a kommunizmus egyenlő szovjethatalom plusz az ország villamosítása. A programot a szovjet dolgozók következetes, áldozatos munkával az előirányzott határidő előtt megvalósították. 1928-ra 2200 ipari üzemet állítottak helyre, elkészültek a tervezett új erőművek, sőt terven felül megépült néhány ezer új lakás, iskola, kórház is. Gazdaságpolitikai történelem: a GOELRO volt a világon az első átfogó hosz- szú távú állami terv. A kidolgozása és megvalósítása során a szerzett tapasztalatokat. felismeréseket folyamatosan hasznosították a Szovjetunió további közép- és hosszú távú terveiben, így például azt. hogy a népgazdaság gyors ütemű, arányos fejlődése nem valósítható meg az energiatermelés megfelelő bővítése nélkül. De már az első ötéves tervekben is nagy hangsúlyt kapott: nem csak több energiára van szükség, hanem figyelembe kell venni azt is: mennyibe kerül egy kilowattóra villamosenergia előállítása. • Nem véletlen tehát, hogy a szén mellett más energia- források hasznosítása mindig is napirenden volt. Már a GOELRO terv is „zöld utat” adott a vízienergiát hasznosító vízierőműveknek, s ez a preferencia végig megmaradt. Már az első ötéves népgazdasági terv — 1928—32 között — megteremtette az építési feltételeket a dnyeperi vízierőműnek, amely abban az időben a műszaki megoldásával, teljesítményével a világ „csodájának” számított. És a sort folytathatnánk a v.olgográdi, a krasznojarsz- ki, a bratszki vízierőművekkel, hogy csak a kiemelkedő beruházásokat említsük az utóbbi évtizedekben. A vízierőművek térhódításában nem kis szerepet játszott, hogy sikerült folyamatosan csökkenteni a beruházási költségeket. Az ötvenes években épült angara —bratszki erőművek évente 22 milliárd kilowattóra villamosenergiát állítanak elő. annyit mint a kujbisevi és . a volgográdi vízierőművekben együttvéve. Viszont a szibériai erőmű beruházási költsége kevesebbe került, mint a másik kettőé, és az itt előállított áram önköltsége is alacsonyabb. A vízierőművek gazdaságosságát növeli, hogy a hő- ■ erőművekhez képest jelentősen nagyobb beruházási költségek megoszlanak más ágazatok — így például az öntözés. a vízgazdálkodás, a hajózás stb. — között. És ugyanakkor kevésbé szeny- nyezi a környezetet js mint a hőerőművek. De nem elhanyagolható tényező az sem, hogy a szovjet gazdaság ezáltal megtakarítja újabb bányák nyitásának a beruházásait. Így például az ötvenes években épült kárnak gorkiji valamint ka- hovkai vízierőművekben termelt áram előállításához legalább nyolc millió tonna szénre lenne szükség. Ekkora mennyiség kitermeléséhez mintegy 18 új bánvát kellett volna nyitni, ha átlagos kitermelési feltételeket vesszük alapul. A folyamatos műszaki fejlesztés. a nagyszabású hazai „háttér”, az építési tapasztalatok ma már a külpiacokon is versenyképessé teszik a szovjet vízierőműveket. A szovjet külkereskedők nyerték el amerikai, japán, nyugatnémet cégek előtt például az Uruguay- Argentína közös határszakaszán megépítendő nagyszabású vízierőmű építésére kiírt versenytárgyalást. A szovjet népgazdaság vil- lamosenergia-igénye — a takarékos gazdálkodás mellett is — évről évre nő. Több áramot kér az ipar, s más ágazatok — a mezőgazdaság, a közlekedés — a gyors műszaki fejlődés eredményeként növelik a villamosenergia felhasználását. Csak a Moszkva—Vlagyivosztok vasútvonal villamosítása például évente 18 millió tonna szén megtakarítását tette lehetővé. így a villanyvezeték felszerelése, a mozdonyok kicserélése alig több mint négy esztendő alatt megtérült, s ebbe a számításba még nem vették figyelembe azt, hogy a végzett munka könnyebb, tisztább lett és a környezetszennyeződést is gyakorlatilag megszüntették. Igaz, a Szovjetunióban még közelről sem merítették ki a gazdag vízkészleteket, s a geológiai kutatások eredményeként újabb és újabb jelentős szénkészletek, állnak a villamosenergia-termeléí rendelkezésére, a jövőt mindenképpen az atomerőművel jelentik. A világ első mű ködő atomerőművét 1954 ben helyezték üzembe Ob minyszk városában. A há rom megawatt teljesítményi erőmű működési tapasztala taira építve fejlesztették k a Szovjetunióban a 440 MW- os majd az 1000 MW-oi atomerőműtípusokat. amelyeket a szocialista országokon kívül Finnországba is szállítanak. A következő években a szovjet villamosenergia-ter- melést változatlanul a magas növekedési ütem jellemzi. A nyolcvanas években megteremtődik az egész országot összekapcsoló egységes energiahálózat, amely még inkább hozzájárul a biztonságos energiaellátáshoz, a GOELRO tervben megfogalmazott célok megvalósításához. Faragó András Összeállította: Hájos László A mai háziasszony már nem azt nézi, hogy vegyen-e hűtőszekrényt, hanem, hogy mekkorát? A Szovjetunió egyesített vülamosenergia-rendszerének irányítópultja A dnyeperi vízierőmű, amely 1932-ben már áramot adott
