Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-20 / 298. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. DECEMBER 20. ( Kommen* tárunk Az ulsteri löpuros hordó Csök!ken-e a feszült­ség a közeljövőben Észak-írországban ? — bizonyosat senki nem tud. Mindenesetre a Maze-i és az Armagh-i börtönben fogvatartott IRA-harcosok pénteken befejezett éhségsztrájk­ja némileg enyhített a pattanásig feszült hely­zeten. Csakhogy ezek a hul­lámvölgyek és hegyek nem újkeletűek. Észak­ír válságról írni — már- már közhelynek számít 1969 augusztusa óta, amikor a brit hadsereg első kötelékei megjelen­tek a hat tartományban. Most tizenegyezer an­gol katona állomásozik Észak-lrországban. Többségük — a közvé­leménykutatások erről tanúskodnak — retteg az IRA kommandóitól, a legváratlanabb idő­ben és helyen robbanó bambáktól, a lesből le­adott géppisztolysoro­zatoktól. a tartományo­kat elborító terrorhul­lámtól. Persze sokan — és jog­gal szemére vetik Lon­donnak: miért kell bru­tális eszközökkel féken- tartani az észak-írorszá­gi tartományokat, mi szükség volt az intemá- lótáborokra. A munkás­párti kabinet után most a konzervatívok is kénytelenek beismerni: tapodtat sem sikerült előbbre jutni ok a bel- villongások megfékezésé­ben. Igaz, ez hagyomány. A múlt században hat­szor vonultak be az an­golok Észak-Irországba, hogy rendet teremtse­nek. Az elmúlt évtize­dekben sem hagytak föl ezzel a szándékukkal. Egyelőre eredménytele­nül. Már úgy tűnt, véres karácsony köszönt Ut- sterre. Ismét magasra csapnak az ellentétek lángjai. Az IRA-fog­lyoknak politikai stá­tuszt követeltek az éh- ségsztrájkolók, de a londoni kormány hajt­hatatlan maradt. Most — néhány társuk életve­szélyes állapota láttán — mégis úgy döntöttek a bebörtönzöttek, hogy abbahagyják az éhezést. Ami viszont folytató­dik: az észak-ír pro­testánsok küzdelme elő­jogaik érvényesítésé­ért. Kétségtelenül az az egyik — bár nem egyetlen — legfontosabb tényezője a több mint egy évtizede tartó nyugtalanságnak. lan Paisley lelkész nem­rég így fogalma­zott: „mi protestán­sok soha nem bíztunk a a kormányban, csak sa­ját erőnkben. Nem a kormányhoz, hanem a koronához vagyunk hí­vek. Ahhoz az 1701-es örö­kösödési törvényhez, amely biztosítja az ulsteri hat tartomány protestáns jellegét’?. Más szóval az észak-ír ■többség azt szeretné, ha visszaállítanák a brit katonaság 1969. évi meg­jelenése előtti állapoto­kat. Amíg ez nem követ­kezik be, félő, hogy az ulsteri nyugtalanság hí­rei nem kerülnek le az újságok oladalairól. To­vábbra is robbannak a bombák, csattannak a lövések az észak-ír tarto­mányokban, így hát bár­mikor robbanhat az ul­steri lőporos hordó. Gy. D. Véget ért a madridi találkozó első szakasza Tegnap az esti órákban zárt, teljes üléssel véget ért az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó madridi találkozó első szakasza, amely a november 11-i ké­ső éjjeli megnyitással és ezt megelőzően a szeptember 9. óta tartó előkészítő tanácskozással kezdődött. A második sza­kasz a több, mint egyhónapos karácsonyi szünet után ja­nuár 27-én kezdődik a spanyol fővárosban. Az érdemi találkozó most véget ért hathetes első szaka­szában a küldöttek elvégez­ték a napirendben megha­tározott feladatot, megvitat­ták a helsinki záróokmány ajánlásainak végrehajtását és az utolsó héten megkezd­ték a biztonságot és együtt­működést erősítő új javasla­tok benyújtását. A helsinki ajánlások meg­vitatását a találkozón részt­vevő országok kétféleképpen fogták fel. Jórészük — ide tartoznak elsősorban a szo­cialista országok — a talál­kozót fontos alkalomnak te­kintette arra, hogy kicserél­jék véleményüket, tapaszta­lataikat az ajánlások telje­sítéséről. Ezért felszólalása­ikban arra helyezték a hang­súlyt, hogy a záróokmány ajánlásait egységes egész­ként felfogva, annak min­den részletére kiterjedően beszámoljanak, mit tesz kor­mányuk egyoldalú intézke­désekkel, két és többoldalú megállapodásokkal az aján­lások valóraváltásáért. Más országok, különösen egyes NATO-államok, vi­szont saját ízlésüknek és külpolitikai céljaiknak meg­felelően . válogattak az ajánlások között, és a ma­guk tevékenységének elem­zése helyett inkább elősze­retettel azt firtatták, — nemegyszer hidegháborús hangnemben, — hogyan haj­tották végre mások az aján­lásokat, hallgattak viszont arról, hogy ők maguk mi­képpen sértik meg ezeket. A vita mindennek ellenére alkalmat adott hasznos és tanulságos eszmecserére és abból kiviláglott, hogy a résztvevő országok többsé­ge érdekelt az együttműkö­dés erősítésében. Az első szakasz utolsó hetében benyújtott sok ja­vaslat legtöbbje is az együttműködés erősítésére irányuló pozitív törekvést tükrözi, hogy a találkozó az európai biztonságot erősítő konkrét eredményekkel zá­ruljon. Ebben az irányban a legjelentősebb lépés volt a Varsói Szerződés tagálla­mainak álláspontját tükrö­ző lengyel javaslat arról, hogy 1981-re hívják össze Varsóba az európai katonai enyhülési és leszerelési kon­ferenciát. Az a tény, hogy ugyanebben a kérdésben a lengyel javaslatot követően a francia küldöttség, vala­mint több semleges és el nem kötelezett ország is ja­vaslatot terjesztett be, azt tükrözi, hogy földrészünk országainak népei és kor­mányai szükségesnek tartják a politikai enyhülésnek a katonai enyhülés területére való kiterjesztését, érde­keltek a leszerelésben, és a katonai konfrontáció csök­kentésében. Annál is inkább, mert a történelmi tapaszta­latok azt bizonyítják, hogy a konfrontáció növekedése az európai kontinensen a világ más részeinek békéjére és biztonságára is kihat. A most benyújtott ajánlá­sokat a küldöttségek a ja­nuár 27-én kezdődő máso­dik szakaszban vitatják meg. A hosszú karácsonyi szünet módot ad a diplo­matáknak e javaslatok ta­nulmányozására, és kormá­nyaikkal való konzultálására. Ezek eredményétől függ, hogy a madridi találkozó az európai békére és biztonságra kedvező konkrét eredmé­nyekkel záruljon. Lubomir Strougal csehszlovák miniszterelnök (jobbról) fogadta a hivatalos látogatáson Prágában tartózkodó Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminisztert BUDAPEST Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára táviratban köszön­tötte Leonyid Brezsnyevet, az SZKP KB főtitkárát, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnöksége elnökét 74. születésnapja és az Októbe­ri Forradalom érdemrenddel történt kitüntetése alkalmá­ból. MOSZKVA A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének ha­tározatai alapján a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnök- helyettesévé nevezték ki Alekszej Antonovot. s egy­idejűleg felmentették elekt­rotechnikai ipari miniszteri tisztségéből; ugyancsak a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhelyettesévé nevezték ki Ivan Bogyult. A Legfel­sőbb Tanács Elnökségének határozata alapján felmen­tették miniszterelnök-helvet- tesi tisztségéből Vlagyimir Trofimovics Novikovot. aki nyugállományba vonult. PEKING A Lin Piao és Csiang Csing ellenforradalmi klikk fővádlottiainak ügyét tár­gyaló különleges bíróság első számú tanácsa pénte­ken megtartotta az összege­ző tárgyalást Jao Ven-jüan. a Kínai Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának volt tagja, vagy ahogyan a vád képviselője elnevezte, a négyek bandájának szócsö­ve ügyében. Az ügyész Jao Ven-jüant minden ellene fel­hozott vádpontban bűnösnek mondotta. Ezek alapján a vádlott öt évtől életfogytig­tartó börtönbüntetésre ítél­hető. BONN „A Nyugatnak nagyfokú fegyelmezettséget kell tanú­sítania Lengyelországot ille­tően” és „vigyáznia kell ar­ra, hogy hamis hangok ne nehezítsék meg a helyzetet” — figyelmeztetett pénteken bonni sajtóértekezleten Willy Brandt, a Német Szociálde­mokrata Párt elnöke. Az SPD-politikus hangsúlyozta: határozottan ellenzi azt a „munkamegosztást”, amely- lyel bizonyos nyugati körök „perverz módon nagyra nyit­ják a szájukat a lengyel kérdésben” — a lehető leg­rosszabb szolgálatot téve a lengyel népnek, amely foko­zódó fegyelmezettséggel igyekszik megoldani saját problémáit. PRÄGA Húsz kilométerre növeke­dett a prágai metró kész vo­nalainak hosszúsága pénte­ken, amikor a csehszlovák fővárosban ünnepélyesen át­adták a forgalomnak az 1967 óta épülő földalatti vas­út újabb szakaszát. A most felavatott, immár negyedik vonalszakasz csaknem 3 ki­lométer hosszú, 3 állomása van és az „A” jelű — a várnegyedből kiinduló, a Moldva folyó és a híres óváros alatt elhaladó — vo­nal 1978-ban átadott első részéhez kapcsolódik. TEHERAN Iránnak a túszüggyel kap­csolatos „végső állásfoglalásá­val” tarsolyában pénteken Teheránból visszautazott 'Al­gírba egy algériai közvetítő csoport. Az iráni állásfoglalás tar­talmáról pénteken Behzad Nabavi, a végrehajtási ügyek államminisztere, a teheráni kormány „túszbizottságának” vezetője nyilatkozott. Eszerint a túszok szabadon bocsá­tásának előzetes föltételeként Irán fölszólította az Egyesült Államokat: szabadítsa föl az amerikai bankokban befa­gyasztott mintegy nyolcmil- liárd dolláros iráni követe­lést, és az összeget utalja át az algériai központi bank­nak. Az amerikai elnök írás­beli kötelezettségvállalása a szóbanforgó összeg fölszaba­dításáról önmagában nem elegendő Irán számára — mondotta Nabavi. Folytatta munkáját a kubai pártkongresszus A Kubai Kommunista Párt második kongresszusa pén­tek délelőtt újabb plenáris üléssel folytatta munkáját. A küldöttek megvitatják és jóváhagyják az 1981—85-ös időszakra szóló gazdasági és társadalomfejlesztési tervet, s a külföldi küldöttségek újabb vezetői üdvözlik a kubai kom­munisták legmagasabb szin­tű fórumát. Péntek délután a kubai fő­város különböző üzemeiben barátsági nagygyűléseket tar­tottak. A kongresszuson részt­vevő magyar pártküldöttség a Kubai—Magyar Barátság nevet viselő üvegkombinátba látogatott el. Itt dr. Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára beszédben köszöntöt­te a kubai dolgozókat, a ku­bai párt második kongresz- szusát. A csütörtök éjszaka véget ért plenáris ülésen több fon­tos dokumentumot hagytak jóvá, köztük a Központi Bi­zottság Fidel Castro által előterjesztett beszámolóját. Az erről szóló határozat ki­emeli a beszámoló kritikai, tárgyszerű, elemző és irány­mutató jellegét. Megállapít­ja: a Központi Bizottság be­számolója hű képet ad az öt év alatt végzett munkáról, az elért eredményekről, s nyíl­tan, bíráló hangnemben szól a hiányosságokról, az elkö­vetett hibákról is. A plenáris ülésen jóváhagy­ták a tézisekről, a szervezeti szabályzatról és a program­nyilatkozatról előterjesztett határozati javaslatokat is. Ezek indoklása során hang­súlyozták, hogy a párt első kongresszusán hozott dönté­sek kiállták az idő próbáját. Bebizonyították hosszú táv­ra szóló érvényességüket, de szükségessé vált, hogy az elmúlt öt esztendő tapaszta­latainak fényében kiegészít­sék, pontosítsák és finomít­sák egyes kitételeiket. A Központi Bizottság be­számolója által megfogalma­zott javaslatokkal összhang­ban külön határozat szüle­tett az úgynevezett terület­védelmi miliciák megszerve­zésének meggyorsításáról. Az okmány leszögezi: el kell ér­ni, hogy minden hazáját sze­rető, fegyverforgatásra al­kalmas ember megfelelő ki­képzésben részesüljön, fegy­verrel rendelkezzék, hogy imperialista agresszió esetén össznépi védelmi háború bon- takozhassék ki. n norvég külügyminiszter a Szovjetunióban Pénteken délután Lenin- grádba, szovjetunióbeli hi­vatalos látogatásának első állomására érkezett Knut Frydenlund, a Norvég Ki­rályság külügyminisztere. A szovjet—norvég külügy­miniszteri tárgyalások, ame­lyek hétfőn kezdődnek Moszkvában, folytatását je­lentik a Szovjetunió és észak­európai szomszédai közötti párbeszédnek. Frydenlund személyében néhány hónap leforgása alatt a harmadik észak-európai országból ér­kezik Moszkvába magas ran­gú politikus: ősszel a svéd külügyminiszter, majd Kek- konen finn elnök látogatott el a Szovjetunióba. Szovjet politikai megfigye­lők többízben rámutattak, hogy a NATO-tagország Nor­végia iránt megnövekedett amerikai érdeklődés elsősor­ban földrajzi helyzetével, a Szovjetunióval való közvet­len szomszédsággal magya­rázható. Moszkvában tisztá­ban vannak azzal a politikai nyomással, amelyet NATO- partnerei, de elősorban az Egyesült Államok Norvégiá­ra gyakorolnak. A norvég ál­láspont például a NATO kor­szerűsítési terveivel, illetve az új amerikai rakéták tele­pítésével kapcsolatban nem egyértelmű: miközben a nor­vég kormány igyekszik ele­get tenni az amerikai szán­dékoknak, Odvar Nordli mi­niszterelnök személyesen hív­ta fel Washington figyelmét a terv miatt a norvég közvé­leményben támadt aggoda­lomra. Ugyanakkor a norvég kormány arra is felszólította NATO-partnereit, hogy a ra­kétatelepítési terv mérlegelé­sénél vegyék figyelembe a szovjet kormány tárgyalási készségét. • lengyel sze|m ülése Napirenden a jövő évi terv Varsóban pénteken dél­előtt megkezdődött a szejm ülése. A lengyel törvényho­zás napirendjén szerepel — első olvasásban — a népgaz­dasági tervről és a jövő évi költségvetési törvényről szó­ló tervezet megvitatása, az ideiglenes költségvetési tör­vény tervezetéről szóló be­számoló meghallgatása, az adókötelezettségekről szóló törvénytervezet ismertetése. A törvényhozó testületben Henryk Kisiel miniszterel­nök-helyettes, a tervbizott­ság elnöke ismertette Len­gyelország jövő évi tervé­nek fő irányait. Elmondotta, hogy a béralap jövőre az ideihez viszonyítva 150 milli­árd zlotyval vagyis 16 száza­lékkal növekszik. Mindez — mondotta Kisiel — megha­ladja az ország jelenlegi gaz­dasági lehetőségeit, így a ter­vek teljesítésében nagy fon­tosságú lesz a termelés és a termelékenység fokozása. Hangsúlyozta, hogy 1981-ben a foglalkoztatottak többsége számára bevezetik, hogy minden második szombat sza­bad legyen, a munkahét idő­tartama pedig 42,5 óra lesz. Az élelmiszerprogramban fontos szerepet játszik a Szovjetuniótól és a testvéri szocialista országoktól szár­mazó segítség. Az ország leg­főbb gazdasági partnere vál­tozatlanul a Szovjetunió és az is marad. A jövő évi költségvetésről Marian Krzak pénzügymi­niszter tájékoztatta a tör­vényhozást. Rámutatott, hogy a gazdasági és pénzügyi hely­zet Lengyelországban 1980. negyedik negyedévében a vártnál rosszabban alakult, mivel a nyersanyaghiány és a belső kooperációs nehézsé­gek miatt nem mindenütt állt helyre a termelés szükséges ritmusa. Az expozékat követően a képviselők kérdései követ­keztek. Tizenkilencen tettek fel különféle kérdéseket, majd az előterjesztett terve­zeteket a szejm bizottságok elé utalta megvizsgálásra. A törvényhozás elnökségé­hez érkezett több javaslatnak helyt adva, a szejm nyolc képviselőt megfosztott parla­menti mandátumától, köztük Edward Babiuchot, Edward Giereket és Piotr Jarosze- wiczet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom