Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-30 / 281. szám
1980.' november 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Sokrétű, eredményes munkát végzett a népfront Szolnokon Fabódé vagy romos juhhodály? Már lesz hely, ahol melegedhetnek a telekmajori jószággondozók Alapozzák a ,.ha nem is nagy, de meleg” faházat. Az építők is bizonyára szívesebben bajlódtak volna vele nyáridőben A cibakházi Vörös Csillag Tsz úgynevezett telek- majori telepén két felújitott régi, és egy néhány éve épített új istállóban kétszázhetvennyolc növendéküszőt gondoz tizenöt tsz-tag. Kiss Istvánnal, az állattenyésztési telep vezetőjével arról beszélgettünk, hogy a mező- gazdaságnak általában kedvezőtlen idei esztendőben jócskán meggyűlt a gondjuk, bajuk az ott dolgozóknak is. (Folytatás az 1. oldalról.) egyébként a felszólalók közül többen is hangsúlyozták. Állást foglalt a város egészét érintő kérdésekről: a közoktatás, a közművelődés társadalmi támogatásáról, véleményezte a városi tanács ötödik ötéves tervét. Elemezte, hogy a népfront miként segíti a nőpolitikái és népesedéspolitikai határozatok végrehajtását. A mozgalom .operatív testületé a városi elnökség, melynek munkáját a folyamatosság, a céltudatosság jellemezte. Az elmúlt időszakban sikeresen tevékenykedtek a különböző munka- bizottságok is. A városszépí- tési és környezetvédelmi bizottság véleményezte a városfejlesztési terveket. A városi tanács illetékes bizottságával és osztályaival együttműködve részt vett a fásítási terv kialakításában, megvitatta a Tabán rekonstrukciójának programját, kezdeményezte a Széchenyi laBenke Béla és még hat kollégája végigszemezi a műszakot. Vagyis azt vigyázza, hogy kellő mennyiségben és nagyságban alakuljanak ki a berendezés belsejében a cukor kristályosodásához az úgynevezett gócok. Tehát először Benke Béla, a cukorfőző beszél: — A főzőállomásra érkezik az úgynevezett szörp, ebből kritályosodik ki az első, a második, a harmadik termék, szóval innen kerül ki a fehér cukor, és. végül a melasz. Az utolsó fázis az én munkám. Ahogyan szokták ezt mondani, egy karra megy itt minden, a hat ember és az automata tevékenysége összefügg. Mehet minden jól, és csinálhatjuk egymásnak- a problémákat is. De a cukorfőzés nem játék. Itt a figyelmetlenség, a veszekedés tonnákba kerül. Meg kell tanulni mindent, az biztos. Úgy öt év szükséges hozzá. Van aki eltölt egyet-kettőt és azt mondja ismerem, esetleg szidje, és továbbáll. Nem ismeri! Amíg néhány nehéz pillanaton át nem esik, addig ilyesmiről nem beszélhet... Meleg helyzet? — Minden műszak ilyennek minősül, hiszen a berendezések mellett a hőmérséklet eléri a 40 fokot is. A szállítószalag, a centrifugák, a Láng berendezések ontják a zajt. Igaz, olvasható egy táblán: a fülvédő használata kötelező, de az is igaz, nem kerül a fülekre. Érthető Benke Béla cukorfőző magyarázata : — Szinte percenként ad- juk-vesszük az információkat egymástól. Aligha tudnánk így megérteni a másik szavát. Már pedig nem mindegy mekkora a kriskótelep épületeinek színezését. A művelődéspolitikai és honismereti bizottság ajánlásokat készített a szülői mun- kakközösségek tevékenységének javítására, kezdeményezte korrekciós osztályok létrehozását, elemezte a művelődési és oktatási intézményekben dolgozók élet- és munkakörülményeit, az Olvasó népért mozgalom tapasztalatait. A jogi bizottság kimagasló eredményeket ért el az állampolgári ismeretek terjesztésében. Tagjai például előadásokat tártanak iskolákban és munkahelyekén, a területi klubokban. Az MSZMP XII. kongresz- szusa és a felszabadulás 35. évfordulója tiszteletére kezdeményezett társadalmi munkaakciókba aktív irányítóként kapcsolódtak be a Hazafias Népfront lakóterületi bizottságainak, klubjainak tagjai. A HNF megyei bizottsága által meghirdetett „600 perc a lakóterületért” munkamozgalomhoz külön programmal csatlakozott a tály, hányszor oldjuk újra a szörpbe az anyagot. Minden felesleges és ismételten elvégzett művelet ugyanis a cukorgyártás költségeit növeli. S ha mindenki pusztán fillérekkel növeli egy kilogrammra számítva ezt — a szántóföldi répafelszedőtői a beszállítón keresztül a cukorgyári munkásig — egymásra púpozó- dik mint a raktárban a cukor hegye. S ha már a költségeknél tartunk, Benke Béla, a lakatos elmondja: — A kampányok között a mészház javításán dolgozom. Ügy van ez, hogy kialakult egy csoport, amely ennek a karbantartását végzi. Az egésznek a lelke a kemence, aminek kampány végére tönkremegy a falazata, újra kell bélelni. Kicsit kiszolgáltatottak vagyunk ezzel a munkával, mert nem mi, cu korgyáriak csináljuk. Most is húsz nap jutott az egyik javítására. A gyors munka az anyag, meg az alkatrész- hiány „megnyomja” a költségeket. A karbantartást, a felújítást tisztességesen el kell végezni, nem rohangálhat üzem közben körbe-kör- be a lépcsőn emeleteket az üzemlakatos, hogy már megint mi a baj? Melyiket szereti jobban? A kampány munkájának a tisztasága a kecsegtető, a másiknál pedig a szakértelmet igénylő javítás. Itt az előbbinél igen csak „kihúzza” az ember energiáját a folyamatos műszak nincs karácsony kampány nélkül, bár ez a „tétel” az idén várhatóan megdől. A mészház javítása viszont aligha mondható patikai tisztaságúnak. Kampány idején ha hat órára jön, fél városi bizottság. A város lakói, a szocialista brigádok 145 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek. Megvalósult a József Attila lakótelep parkosítása, rendezése. A gyermekek nemzetközi éve tiszteletére játszóterek, sportpályák, KRESZ- parkok épültek. A végzett munkáról szóló beszámolót követő ajánlásokban megfogalmazódott, hogy a városi bizottság továbbra is számít a lakosság észrevételeire, javaslataira, segítésére, a tanácstagok, a Vöröskereszt-szervezetek, a szülői munkaközösségek tevékeny támogatására. Továbbra is együttműködik a városi tanáccsal, a szakszervezetekkel és a KISZ-szel, fontos társadalompolitikai céljaink elérése érdekében. Így például megkülönböztetett figyelmet fordítanak az idős korú emberek helyzetére, életük kiegyensúlyozottabbá tételére. Részt vállal a cigány lakosság teljesebb beilleszkedésének elősegítésében, folytatja a társadalmi erők szervezését a környezet szebbé tételére, a közterületek gondozására és védelmére. A hozzászólók megerősítették a városi bizottság feladatokat tartalmazó ajánlásait. Többen hangsúlyozták, az idős emberekkel való törődés fontosságát, a lakóhely, a környezetszépítés további tennivalóit. A városi küldöttértekezlet elhatározta, hogy e két témában széles társadalmi összefogást kérő felhívást tesz közzé. ötkor ébred a tószegi házban, öt óra húszra már a gyárban van. Húsz perc jut az átöltözésre, azután jön a meleg, a zaj, a szelepek garmada. Üdítő nincs, kávét az egyikük főz a cukor mellett, mondja, hogy gőzölés nélkül. Ezután szóba kerül az automata. Most ismét a cukorfőzőé a szó: — Nem hittük el amikor két évvel ezelőtt felvető - dött, hogy meg tudja csinálni, amit mi. Eleinte furcsa volt, most viszont már azt mondjuk: sajnos, hogy csak egy automatát állítottak munkába. Így marad a szelepnyitások tömege, hogy „a kezünk majd leszakad”. Az éjszakai műszak után könyvre nem futja már az energiából, még az újságra is alig. A kerti munka jelent kikapcsolódást. Ezt viszont már Benke Béla, az amatőr kertész mondja: — A négyszáz négyszögöles területen a ház körül sok minden megterem. Amíg nem látszik a növény, szóval a sok ásás meg az előkészítés ideje alatt néha úgy érzem nyűg az egész, de amikor megjelenik a termés, az rettentő jó érzés. Csodálatos, ahogyan napról napra változik, növekszik valami vagy valaki. Kérdezem, megvette-e már a karácsonyi ajándékokat? Kapcsol: a hároméves, fiára gondolok. Benke Béla az apa — bár ezt a „hivatását” kampányidőben ritkábban tudja gyakorolni — meséli. nézegetik a sráccal a répát szállító teherautókat. Mondja, már kérdezgeti is a fiú időnként: „Ezekből csinálod te a cukrot?” H. J. Fotó: DEDE — Kétszer, a tavaszon is, meg a nyáron is meglátogatta a Körös az Öcsöd alatti léderi legelőnket. Más években a legeltetési szezont végig ott töltötték a borjak, két-három gondozó elbajlódott velük. Most, hogy egész évben a karámban, az istállóban voltak a jószágok, nemcsak a tennivalók szaporodtak meg. Jócskán megemelkedtek a takarmányozási költségek is, mert nem mindegy, hogy mennyi abrakkal vagy mennyi tömegtakarmánnyal érik el az előírt súlygyarapodást az üszők. Kollár Rozáliától, a közös gazdaság főállattenyésztő helyettesétől tudtuk meg, hogy nemcsak az elöntött legelőkről telepi tartásra kényszerült borjak gondozása volt az idén a telekmajori jószággondozók dolga. Beszélt Kiss István erről is: — Az állattenyésztési ágazatunk igyekszik ellensúlyozni a növénytermesztés időjárás okozta kieséseit. Vásárolt a gazdaság 167 fiatal bikát, amelyeket itt hizlaltunk meg továbbértékesítésre a telepen. Ha jól tudom, több százezer forint hasznot hoztak a közösnek. Több fáradtsággal járt a felhizlalásuk is, de hát tizenötünk közül majd mindenki törzsgárdatagnak számít már a tsz-ben, melyikünk húzódozna hát a mind- annyiunknak jövedelmező Az eredeti határidőnél három héttel később, pénteken fejezték be az őszi betakarítást a mezőtúri Dózsa Termelőszövetkezetben. A gazdaság négyezer hektáros területről 3 ezer 100 vagon terményt gyűjtött raktáraiba. A növények hozama a tervezettnél jobbnak bizonyult, és említésre méltó veszteség nélkül sikerült a termést a magtárba juttatni. Az igen kedvezőtlen időjárás azonban mégsem csak a munkák háromhetes késleltetésével károsította a termelőszövetkezetet: a betakarítás 20 százalékkal többe került a megszokottnál. Az idei termés összegyűjtésével párhuzamosan a jövő évre is készülnek Mezőtúron. Háromezerötszázötven hektáron már elvégezték az őszi mélyszántást, két hét múlva a még hátralévő 1400 hektáros területen is végeznek- a talajelőkészítéssel. Időben munkától. Csakhát tudja, vannak itt bajok is ... Láttam, éreztem, hogy amint mondani szokás, a bögyében van valami az öregnek. Végül is előhozakodott vele. — Nézze, még az ilyen isten háta mögötti állattenyésztési telepen is adhatna a tsz a munkahelyi légkörre. Márpedig ez itt ugyancsak megromlott az utóbbi időben a szociális épület ügyének vajúdása miatt. Én tizenöt éve dolgozom itt, azóta abból a romos épületből leválasztott, nem is tudom minek nevezni helyiség szolgálna étkezésre, melegedésre, tisztálkodásra. Betessékelt a jobb időket látott valamikor juhhodály végében lévő pihenőjükbe! Az aprócska ablakoktól világosnak éppen nem mondható helyiségben rozoga ülőkére helyezett műanyag lavór jelenti az egyetlen tisztálkodási lehetőséget. A jószággondozók közül néhá- nyan táskából reggeliztek egy X-látoú deszkaasztal mellett. Kiss Istvánnal körbejártuk a telepet. Az egyik istálló előtt zöld halmot viliázott a fiatal taikarmányos, Táborosi János. Pihenéskor a tenyerébe lehelt. — Fázni nem fázik, aki dolgozik — mondta, — de azért a villa nyele már hideg ilyenkor. Most éppen a sikerült végezniük az őszi vetésekkel is. A mezőhéki Táncsics Tsz- ben a héten befejeződött az őszi betakarítás. Az emberek és a gépek kemény, megfeszített munkával, jó szervezéssel a rendkívüli nehéz körülmények ellenére minden termést megmentettek. A gyors számvetés szerint a gazdaság földjeiről rekord- mennyiségű cukorrépát adtak át a Szolnoki Cukorgyárnak, annak ellenére, hogy a nyári jégverés mintegy ötezer tonna termést pusztított el. Hasonló rekordot jegyeztek fel kukoricából is. A gépesített brigádok szeptember végétől, november második feléig éjjel-nappal folyamatosan dolgoztak így tudták biztosítani, hogy a kombájnok és a szárítóberendezések ösz- szehangoltan végezhették munkájukat. A termelőszövetkezet gépei a nagy megpróbáltatások után sem vonultak pihenőre, kertészetből ideszállított karfiollevelet készítem elő etetésre az üszőknek. Répakoronát, szárzúzalékot, meg ami betakarítási hulladékát csak lehet, felhasználunk tö- megtafcarmánynak. Hanem azt meg kell mondanom, akkor a legrosszabb, amikor esős reggelen kikerékpározunk a faluból, ki öt, ki hét kilométerről ide a telepre, és nincs hol megszárítanunk a vizes gúnyánkat. — Miért ennyire mostoha a telekmájori telep? — kérdeztük a Vörös Csillag Tsz elnökétől, Raisz Gusztávtól. — Jogos az üszőtelepen dolgozók kérése, — kaptuk a választ, — de eddig nem tette lehetővé az építőkapacitásunk, hogy megfelelő helyiséget alakítsunk ki részükre. Amint látják, már készül az alapja egy faháznak, amit hamarosan összeszerelünk. Ha nem is nagy, de kényelmesebb, fűtött épület lesz. Nem is szánjuk vég-« leges megoldásnak, hiszen alig ötször-öt méteres az egész. Mihelyt lehetőségünk lesz rá, felépítjük az A®- ROKER-mintaistálló helyén az ígért szociális épületet. Két éven belül mindenképpen. Az építőbrigád két tagja bajlódik az ideiglenes szociális épületnek szánt, alig 25 négyzetméternyi faház alapozásával. Odalátni a homályos ablaküvegen át a romos juhhodály végében lévő siralmas helyiségből, amelynek sarkaiban pókháló lóg, a mennyezetről a vakolat egy darabja, és a levegőben a nagy kérdés: miért nem lehetett azt már évekkel ezelőtt, vagy netán még jó időben, nyáron megépíteni ? a szomszédos gazdaságokban folytatják a munkát. A visz- szatérő téli, havas időjárásban is két műszakban segítik a társgazdaságokat. A ti- szaföldvári Lenin és a Mezőtúri Dózsa Tsz-ben három cukorrépa-betakarító gépsort irányítottak át. Munkájukat a rendkívüli körülményekhez igazítva végzik, amikor nappal a nagy sár miatt nem lehet dolgozni, a hajnali és a késő esti dermedt vagy a fagyos talajt használják ki. A kukoricaszárító és betakarító gépeket is átengedték a munkával még nem végzett üzemeknek. Először az öcsödi Szabadság Tsz-nek, jelenleg pedig a Héki Állami Gazdaságnak nyújtanak segítséget. A gazdaságban az őszi mélyszántásnak egynegyede van még hátra, ezért a nagy teljesítményű traktorok éjjelnappal birkóznak a talajjal. Az a cél, hogy december 10-re minden területen végezzenek a szántással, A küldöttek egy csoportja E. S. édes élet A szemező arcai Temesközy Ferenc MEZŐTÚRON ÉS MEZŐHÉKEN Véget ért a betakarítás
