Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-10 / 263. szám

1980. november 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 tunk továbbra is számít a szakszervezetek önálló kez­deményező felelősségteljes munkájára, amelyhez min­den támogatást megad. Szólt a szakszervezetek érdekvé­delmi tevékenységének fon­tosságáról. A Vasutasok Szakszerve­zetének X. kongresszusa a vezető testületek és tisztség- viselők megválasztásával fe­jeződött be. A szakszerve­zet elnökévé ismét Gyócsi Jenőt, főtitkárává Koszorús Ferencet, titkárává Tolnai Ildikót és Szemők Bélát választották. Október, a közlekedésbiztonság hónapja (Folytatás az 1. oldalról.) mindazoknak a szervezetek­nek, intézményeknek — a Vöröskeresztnek, a népfront­nak, az iskoláknak, az egész­ségügyi szervezeteknek — az együttműködését amelyek se­gíteni képesek. A szervezést, a mozgósítást a megyei és a helyi közlekedésbiztonsági tanácsok végezték. Szolnok megyében október első nap­jaiban 90 ezer röplapot pos­táztak megyeszerte. Rajtuk a baleseti statisztika néhány aggasztó adata: az idei év első hét hónapjában har­minchét idős ember szenve­dett balesetet a megye út­jain, közülük nyolcán hal­tak meg, harminchét kerék­páros-baleset történt, négy halállal végződött. Mind a négy esetben a kerékpáros volt végzetesen könnyelmű. Augusztusig huszonöt gyerek került a kerekek alá — há­rom meghalt. Azóta eltelt három hónap, és már negyvenkét gyer­mekbalesetet tart nyilván a statisztika, közöttük négy halálos kimenetelűt. A vizs­gálatok bizonysága szerint az esetek többségében a gye­rekek óvatlansága. meggon­dolatlansága okozta a sze­rencsétlenséget. Kunmada­rason a hatéves kisfiú a mo­zijegye árából hiányzó egy forintért akart hazaszaladni. Az úttesten egy motorkerék­pár elé rohant. Meghalt. Augusztus óta a balesetet szenvedett kerékpárosok szá­ma is hatvanhétre emelke­dett. Akik súlyosan megsé­rültek. vagy életüket vesz­tették zömében idős embe­rek voltak. A közlekedésbiztonság hó­napja sem hozott kedvező változást. Nem közlekedtünk fegyelmezettebben, szabályo­sabban, figyelmesebben, óva­tosabban mint máskor. Holott harmincegy napon át sokhelyütt központi témává vált a közlekedés, még ott is, ahol ezidáig ritkán esett szó róla; a szociális ottho­nokban, az öregek napközi otthonaiban, a nyugdíjas- klubokban. Közlekedési szak­emberek, orvosok tartottak előadásokat, beszélgettek el idős emberekkel, hívták fel a figyelmüket azokra a ve­szélyekre amelyeket az idő­sebb korúak csak fokozott óvatossággal kerülhetnek el. A megye mozijaiban érde­kes és tanulságos, közlekedé­si témájú kísórőfilmeket ve­títettek. Az iskolákban a szülői értekezleteken nem­csak arról volt szól, hogy a tanteremben hogyan visel­kednek a gyerekek, szorgal­masak-e, fegyelmezettek-e, hanem arról is, hogy az ut­cán milyen veszélyhelyzetbe kerülhetnek, milyen baleseti helyzetet teremthetnek míg az iskoláig érnek. A kisebbekről, az óvodás­korúnkról sem feledkeztek meg. A szakemberek az óvó­nőknek közlekedési ismere­tekből bemutató előadást tar­tottak, s azzal, hogy októ­berben tovább bővült a me­gyében az óvodai KRESZ- parkok hálózata, újabb lehe­tőségei teremtődtek meg an­nak, hogy az apróságok ki­csinyített méretű „forgalmi csomópontokban” gyakorol­hassák, próbálgathassák, mi­ként kell a közúton testi ép­ségükre, életükre vigyázni. Októberben Rákóczifalvá- ról útjára indult egy felhí­vás is, amelyben a nagyköz­ség párt, állami és tömeg­szervezetei, intézményei és gazdaságai arra szólítják fel a megye minden települését, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt azért, hogy biztonságosabbá, fegyelme­zettebbé váljon Szolnok me­gyében a közúti közlekedés. Egyelőre csak bízni lehet abban, hogy mindaz, ami ennek érdekében októberben történt, nem marad hatásta­lan, hogy talán a legköze­lebbi közúti ellenőrzések ta­pasztalatai az októberieké­nél kevésbé lesznek aggasz­tóak és lesújtóak. Ugyanis a közlekedésbiztonsági hónap­ban több tucat gépjár­művezetői engedélyt, gépjár­mű hatósági jelzést vontak be. több száz szabálytalanul előzőt, ittas vezetőt bírsá­goltak meg, és szép számmal postáztak trafipax-fotokát. Ünnepi előadás a Szigligeti Színházban A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 63. évfor­dulója alkalmából novem­ber 7-én, pénteken este a szolnoki Szigligeti Színház­ban ünnepi előadást rendez­tek. A színházat zsúfolásig megtöltő közönség előtt Vincze Sándor, a megyei ta­nács vb művelődésügyi osz­tályának vezetője mondott ünnepi köszöntőt. Ezt köve­tően a Magyar Állami Né­pi Együttes a méltán nagy sikert aratott Ecseri lako­dalmas című műsorát mu­tatta be. Tanácskozott a Vasutasok Szakszervezetének kongresszusa Több mint 140 000 aktív és 50 000 nyugdíjas szerve­zett vasutas 243 képviselő­jének és a meghívott vendé­geknek részvételével szom­baton megkezdődött a Vas­utasok Szakszervezetének X. kongresszusa Dunakeszin, a gyártelepi József Attila mű­velődési központban. A ta­nácskozáson megjelent Óvá­ri Miklós, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter és Só­lyom Ferenc a SZOT titká­ra. A MÁV, a GYSEV és az Utasellátó Vállalat ötéves munkáját értékelő írásos je­lentésekhez fűzött szóbeli kiegészítésében Koszorús Fe­renc főtitkár elsősorban a vasút gazdasági és mozgal­mi tennivalóiról beszélt. A beszámolókat követő vitákban a vasút szakmai és mozgalmi munkájának hiá­nyosságai, a következő idő­szak tennivalói egyaránt helyet kaptak. Felszólalt Óvári Miklós is, aki a Központi Bizott­ság nevében köszöntötte a vasutas szakszervezet leg­felsőbb fórumának résztve­vőit és elisfneréssel szólt ar­ról, hogy a vasutasok ne­héz körülmények között is becsülettel teljesítik a gaz­dasági életben nélkülözhe­tetlen feladataikat. A továb­biakban a szakszervezeti mozgalom hagyományaival, eredményeivel foglalkozott, azt hangsúlyozta, hogy pár­rövid időn belül három mű­szakra elegendő munkát ad­hatnak a tengődő festőmű­helynek. Talán lehetne ész­szerű, olcsó, gyors és átme­neti megoldással a 12 fős la­katosműhelyt kialakítani. II bérszisztéma fékez A szerviz munkásgárdájá­nak különleges összetétele j ószánd,ékú, de átgondolat­lan, torz kereseti arányokat eredményező bérezési rend­szer kialakítására vezetett. A bonyolult szisztéma eredeti célja az volt, hogy a kevés rutinos szakember törődjék a fiatalok oktatásával. En­nek ellenkezője érvényesült, mert a túlbonyolított bér­szisztéma az egyén szem­pontjából áttekinthetetlenné vált, nem határozták meg egy-egy feladat normaide­jét. Végül csak a hónap utolján derült ki, hogy meny­nyit keresett a csoport, de senki nem tudta, hogy miért, és azt sem, hogy személy; szerint mennyivel kell töb­bet és jobban dolgoznia ah­hoz, hogy többet keressen. Bár a munka szerinti bére­zés formális jegyei megvol­tak, az ösztönző erő kétség­telenül gyenge volt. Múlt időben írtunk az elő­ző bérezési rendszerről, pe­dig még most is e szerint fi­zetik a szerviz munkásait. A változás azonban küszöbön áll, a szövetkezet és a szer­viz vezetői ottjártunkkor ül­tek össze az utolsó egyezte­tő tárgyalásra. Egy, azAFIT- nál már alkalmazott mód­szer szerint határozzák meg a különböző feladatok el­végzésére fordítható norma­időt. A bevételből pedig úgy részesednek az emberek, „aki többet tett be, az töb­bet is keres”. Így már kifi­zetődő gyorsabban, jó minő­séggel dolgozni, mert ettől függ kinek-kinek a kerese­te. Reklám, pénz nélkül Kisebbek lesznek a cso­portok is. Négy ember irá­nyításával egy-egy tapasz­talt mestert bíznak meg. Ha jól dolgoznak együtt, a ve­zető prémiumot kap, ráadá­sul havi 5 százalék jutalmat kap az, aki minőségi kifogás nélkül dolgozik. A szerviz bevétele így je­lentősen növekedhet, mert változatlan létszámmal több munkát vállalhatnak. De nem elég a véletlenül betévedő autósokra várni, tudatosan kell törekedniük a megren­delők körének bővítésére. Az autósok számára pedig a legvonzóbb a gondos, pontos, kifogástalan minőségű mun­ka, és a korrekt számla. A szerviz számára mindez in­gyen reklám, hiszen ebben a szakmában minden elége­dett autós üzletszerzőnek számít. V. Szász József Az ország egyik leghíresebb borvidékén, Villányban is szüretelnek. Képünk a villány­kövesdi műemlék pincesoron készült amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 63. évfordulójának tiszteletére lengett az árbocon. A gellérthegyi felszabadu­lási emlékműnél ugyancsak katonai tiszteletadással von­ták le a magyar nemzeti lobogót, és a munkásmoz­galom vörös zászlaját. Dunai Vasmű Megkezdték a konverter hajtómű beemelését Döntő szakaszához érke­zett a Dunai Vasmű 10 mil­liárd forint értékű nagybe­ruházásának, a konverter­acélműnek szerelése. Teg­nap megkezdték a konver­ter hajtómű beemelését. A 62 tonna súlyú hajtószerke­zet az új acélgyár lelke, ez a berendezés végzi majd a nyersvas beöntését és a kon­verter mozgatását. A lát­ványos emeléssel egy 180 tonnás daru három nap alatt készül el úgy, hogy a csar­nokban helyére teszi a má­sodik konverter 160 tonnás gyűrűjét, 120 tonnás serle­gét és a második hajtómű­vet is. A Dunai Vasmű első kon­verterén az év végéig el­végzik a kábelezést és a vil­lamos szerelést, a helyükre kerülnek a gépészeti beren­dezések. A próbaforgatásra előreláthatólag január kö­zepén kerül sor. Az első acélgyártó gépsor 1981 kö­zepén, a második konverter pedig 1982-ben kezdi a próbaüzemelést Dunaújvá­rosban. Az 1977 végén átadott ti­szafüredi autószervizben csu­pán a veszteség csökkenése könyvelhető el eredmény ja­vulásiként: 1978-as 3 millió után 1979-ben 1,6 millió fo­rinttal, az idén pedig 1 mil­lió forinttal lesznek nagyob­bak az üzem működésének költségei bevételeinél. Az évenkénti veszteség oka, hogy a szerviznek nincs elég munkája. Vajon miért? A továbbiakban erre a kérdés­re kap választ az olvasó, majd megtudja azt is, mit tesz a szövetkezet azért, hogy a szerviz gazdaságosan működjön. Megrendelőkre várva Az érdekeltek tudják, az autósok igen bizalmatlanok. (Talán nem is oktalanul.) örülnek, ha végre kifognak egy ■derekas munkát végző megbízható műhelyt. attól nehezen tágítanak. A tisza­füredi a Gépipari Szövetke­zet szervizével éppen ezért történhetett meg, hogy az üzemanyagtakarékosság je­gyében a munkájukat kipró­báló környékbeliek hosszú ideig inkább a lakóhelyüktől távoli üzemeket választották. (Eger, Túrkeve, Hajdúszo­boszló.) Idegenkedésük érthető volt. Az új szervizbe alig néhány tapasztalt szakembert tud­tak verbuválni, a kezdőkre pedig nem szívesen bízták az autójavítást az ügyfelek. Jó- néhány szerelő korábban csak teherautókat javított, sorozatban. Nem ismerték igazán mesterségük csínját- bínját, mégis fel kellett őket venni, vállalva a sok minő­ségi kifogást is. A tanulóidő persze nem tarthatott, és nem is tartott örökké: a személygépkocsi- javítás árbevétele az 1978-as 1,4 millió forintról ez év vé­gére több mint kétszeresére növekszik. Egyre több kis­teherautó is befut a telepre. Bár kezdetben keveset fog­lalkoztak a Nysákat és Zu- kokat üzembentartók meg­nyerésével, az idén azonban már több. főleg karcagi vál­lalat fedezte fel a füredie­ket. Egymilliónál több bevé­telt várnak a kisteherautók javításából. A reklamációk mostani, ezrelékben mérhető aránya a munkások szakmai fejlődését is bizonyítja. (A gondossággal persze még ba­jok lehetnek, hiszen a szer­viz udvarán nem egy pörgő kerékkel induló, vagy mé­teres csúszással megálló — természetesen nem saját ko­csiját nyűvő — szerelőt lát­tunk.) Megrendelés is akad, időnként a kelleténél több. Mindez azonban úgy látszik, még kevés ahhoz, hogy a szerviz jövedelmező legyen. Pangó és hiányzó műhelyek Legalábbis ehhez ennyi változás még nem volt ele­gendő. Az évi százezer óra kapacitásra tervezett szerviz ugyanis a létszám „feltöltő- dése” ellenére is csak „sú­rolni” tudja az ötvenezer üzemórás teljesítményt. A kiszolgáló létesítmények vál­tozatlan rezsijét pedig kép­telenség feleannyi hasznos munkával ellensúlyozni, mint azt tervezték. Ezt a helyzetet a rosszul előkészített és szervezett, hosszúra nyúló beruházás teremtette. Az építkezés töb­be került a tervezettnél, amiatt néhány létesítmény kimaradt. Nincs karosszéria­lakatos-műhely. tavaly elké­szült. de csak negyedgőzzel (vagy még annyival sem) dolgozik az 1,2 millió forin­tot érő festőkamra. Nem vé­letlen. hogy a „szerviztorzó” ráfizetéses. Az AFIT felmé­rései szerint ugvanis a het­venes évek elején a géoko- csijavítások 75 százalékát a szerelési munkák adták, 25 százalék jutott a megrongá­lódott karosszériák rendbe­hozására. Tíz év alatt viszont megfordult az arány, mind a munka mennyiségét, mind az árbevételt tekintve. Hiába van festőműhely, ha lakatos- munkát nem tudnak vállal­ni. No és természetes, hogy szerelést is kevesebbet bíz­nak a fürediekre, ha más szervizekben mindent vál­lalnak. A költségeket fedező be­vétel elérésének első felté­tele a karosszérialakatos-mű­hely felépítése volna, amely­nek jövő áprilisi átadásában legfeljebb reménykedhetnek, hiszen jelenleg azt kutatják, honnan szerezhetnének rá pénzt. így aztán kérdéses, hogy a karambolos kocsik Levonták az állami zászlót Szombaton délelőtt ünne­pélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással le­vonták a Magyar Népköz- társaság állami zászlaját, Felújítják Mezőtúron a Dózsa György utat fotó: — nzs TISZAFÜRED Már „kettesben” megy az autószerviz

Next

/
Oldalképek
Tartalom